- a vajdasági magyarság politikai törekvéseinek megjelenítése (nem résztvenni a polgárháborúban, s az azzal kapcsolatos vitákban, az autonómia-koncepció elfogadása Kanizsán, ennek képviselete az országban és külföldön, hozzájárulás az egyetemes magyar érdekeket szem előtt tartó külpolitika kiépítéséhez, helytállás a parlamentben, a nyomás alatt máladozó szervezet egybentartása)

- A kiegészítő pénzelés megszervezése: rendezetlen viszonyok Magyarországon, nyugati magyarság segítsége a VMDK-nak.

Politikai alapállása kezdettől fogva nem változott: abból indul ki, hogy Európának ebben a részében új rendezésre kerül majd sor, melynek részeként a határmódosítás reális lehetőség. Ezt szem előtt tartva, az autonómia-koncepció megvalósítása számára a minimum, amit a szerb vezetésnek azért kellene megadnia, mert a vajdasági magyarok szervezett politikai ellenállása, s ennek az ellenállásnak a nemzetközi támogatottsága erre őket rákényszeríti. Ennek az alapállásnak nem szükséges velejárója a dialógus és természetszerűleg az együttélő népek napi politikai együttműködése sem. Nem a politikai szubjektivitásra alapuló partnerség elvére épít, hanem a kedvező nemzetközi körülményeket várva a győzelemre, melynek eredményeként a szerb fél kerül az alávetettség állapotába. Ez a politikai filozófia korlátozott, mert csak a tömbmagyarságra terjed ki. Mivel az itt élő népek, elsősorban a szerbek és magyarok egymásmelletélésének kérdését megkerüli, elvonatkoztatottnak, irreálisnak minősül.

Ezzel szemben, s véleményem szerint a VMDK-ban még mindig ennek a politikai filozófiának van nagyobb támogatottsága, reálisabbnak mutatkozott egy másik irányvonal. Ennek a lényege, hogy a jelenlegi helyzetben a VMDK politikai tevékenységébe nem kell bevonni a határmódosítás kérdését. Nem akarunk alávetettségben élni, de tudjuk ezen a tájon békében kell élnünk a többiekkel, elsősorban a szerbekkel. A vajdasági magyarságnak olyan alkotmányjogi és jogi kereteket kell biztosítani, amelyek között határmódosítás nélkül is lehetővé válik identitásának megőrzése, megmaradása és ittmaradása. Ez a jogi keret a VMDK autonómia-koncepciója. Miután politikai jogalanyiságát gyakorlatilag már biztosította, most a VMDK-nak arra kell törekednie, hogy politikai partnerként jelenjen meg a politikai színtéren. Jugoszláviában, egyszerre kell küzdenie autonómia-koncepciójának megvalósításáért és az igazi rendszerváltásért, ami végül is érdeke Jugoszlávia minden polgárának. A nemzetközi színtéren, a magyar kormány hathatós segítségével, folyik a küzdelem a VMDK autonómia-koncepciójának az elfogadtatásáért és megvalósításáért, akár a Jugoszlávia Békeértekezlet, akár az un. Balladur-terv keretében. Természetes, hogy ebben a politikai küzdelemben a dialógus nemcsak jó módszer, hanem a követelésünk erkölcsi és politikai súlyát tekintve, egyben erős fegyver is. Csupán arra kell vigyázni, hogy a részmegoldások realizálásának folyamatában ne tévesszük szem elől végső célt a magyar autonómiát. A dialógus a VMDK felelőssége, de egyben lehetősége is. Ez a koncepció hoz csak megoldást a vajdasági magyarság egészének, tehát a tömbmagyarságnak is.

A megszerzett jogalanyiság, s a demokratikus támogatottság lehetővé teszi, hogy a VMDK politikai partnerként lépjen fel a Kárpát medencében élő magyarság közös ügyeinek a rendezésében is. Közös célunk, hogy Magyarország mielőbb tagja lehessen az Európai Úniónak, s az, hogy a határon túli magyarság megvalósíthassa autonómia-törekvéseit. Az eddigi eredmények bizonyítják, hogy ennek a koncepciónak nincs politikailag releváns alternatívája.

A másik oldalon, természetesen, fennáll a veszély, hogy teret kapnak a VMDK-ban is egyre inkább háttérbe szoruló un. reformerős politikusok. Törekvéseik lényege, hogy egyéni vagy csoportérdekeiknek megfelelő szerb engedmények fejében hajlandóak lemondani nemcsak a VMDK önállóságáról, politikai jogalanyiságáról, hanem a magyar autonómiáról is. Azzal érvelnek, hogy a VMDK autonómiakoncepciója, s benne különösen a területi autonómiára vonatkozó követelés megvalósíthatatlan ábránd. Szerintük a vajdasági magyarság számára elég lenne a Panić kormányban annak idején megfogalmazott kisebbségi törvényből eredő státus. Ez ugyan nem ismeri el politikai jogalanynak a vajdasági magyarságot, nem biztosít autonómiát sem, de elfogadásával talán csökenne a magyarokra nehezedő nyomás.

Meg kell mondani, hogy a VMDK-án belül egészen az elszámoltatás igényének a felmerüléséig, Hódi Sándor ezzel az állásfoglalásával nem képviselt külön politikai irányvonalát. Sőt, a VMDK autonómia-koncepciójának kidolgozásáig egyértelműen a vajdasági magyarság alapérdekeinek megfelelően tevékenykedett. Pénzt, amiből eltulajdonítani is lehet, tudtommal, először VMDK évkönyveinek, valamint az autonómia-koncepció többnyelvű kiadásával kapcsolatban vett fel. Ő az első, és mindezideig egyetlen, aki a VMDK-ban, tevékenységét búsásan megfizettette. A rendelkezésre álló adatok szerint, a három évkönyvre például két millió forintot vett fel, amivel mindeddig nem számolt el sem a VMDK-nak, sem pedig Magyarországon. De vannak adataink arra vonatkozólag is, hogy egy húszmilliós tétellel sem számolt el sem itt, sem ott, jóllehet, a pénzt már a múlt év júniusában megkapta.

Először is tudni kell azt, hogy a nagy magyarországi alapítványok, a többi között, támogatást adnak azokra a projektumokra (dr.Hódi Sándor például tavaly júniúsban két millió forintot kapott az Illyés Alapítványtól a Vajdasági magyarság - Tények és számok kiadványra), amelyeket az egyetemes magyarság szempontjából fontosnak lát.

Dr.Hódi Sándor a VMDK alelnöke felhasználva a szervezet pecsétjét, az Elnökség nevében, de annak tudta nélkül, több ízben is kérelemmel fordult az Illyés Alapítvány Kuratóriumához, s a Kuratórium által jóváhagyott több milliós összegeket családi alapítványa, a Délvidéki Magyarságért Alapítvány folyószámlájára utaltatta át. A gond az, hogy jóllehet az Illyés Alapítvány - a számunkra hozzáférhetővé vált dokumentumokból ez kitűnik -, a VMDK-nak adta a támogatást, dr. Hódi Sándor a családi alapítványa számlájára befutott támogatási összegekkel a VMDK-nak nem hajlandó elszámolni.

Mindezt figyelembe véve, el kell végezni az elszámoltatást, a szóbanforgó pénzeszközöket a VMDK ellenőrzése alá vonni, s a jövőben az ilyennemű pénzforgalmat nem közvetítő útján, hanem a VMDK illetékes szerveinek teljes bevonásával kell kezelni.