1. A VMDK-án belül kezdettől fogva voltak eltérő nézetek. Dr. Hódi politikai alapállása kezdettől fogva nem változott: abból indul ki, hogy Európának ebben a részében új rendezésre kerül majd sor, melynek részeként a határmódosítás reális lehetőség. Ezt szem előtt tartva, az autonómia-koncepció megvalósítása számára a minimum, amit a szerb vezetésnek azért kellene megadnia, mert a vajdasági magyarok szervezett politikai ellenállása, s ennek az ellenállásnak a nemzetközi támogatottsága erre őket rákényszeríti. Ennek az alapállásnak nem szükséges velejárója a dialógus és természetszerűleg az együttélő népek napi politikai együttműködése sem. Nem a politikai szubjektivitásra alapuló partnerség elvére épít, hanem a kedvező nemzetközi körülményeket várva a győzelemre, melynek eredményeként a szerb fél kerül az alávetettség állapotába. Ez a politikai filozófia természetesen csak a tömbmagyarságra terjed ki. Mivel az itt élő népek, elsősorban a szerbek és magyarok egymásmelletélésének kérdését megkerüli, elvonatkoztatottnak, irreálisnak minősíthető.

Ezzel szemben, s véleményem szerint a VMDK-ban még mindig ennek a politikai filozófiának van nagyobb támogatottsága, reálisabbnak mutatkozott egy másik irányvonal. Ennek a lényege, hogy a jelenlegi helyzetben a VMDK politikai tevékenységébe nem kell bevonni a határmódosítás kérdését. Nem akarunk alávetettségben élni, de tudjuk, ezen a tájon békében kell élnünk a többiekkel, elsősorban a szerbekkel. A vajdasági magyarságnak olyan alkotmányjogi és jogi kereteket kell biztosítani, amelyek között határmódosítás nélkül is lehetővé válik identitásának megőrzése, megmaradása és ittmaradása. Ez a jogi keret a VMDK autonómia-koncepciója. Miután politikai jogalanyiságát gyakorlatilag már biztosította, most a VMDK-nak arra kell törekednie, hogy politikai partnerként jelenjen meg a politikai színtéren. Jugoszláviában, egyszerre kell küzdenie autonómia-koncepciójának megvalósításáért és az igazi rendszerváltásért, ami végül is érdeke Jugoszlávia minden polgárának. A nemzetközi színtéren, a magyar kormány hathatós segítségével, folyik a küzdelem a VMDK autonómia-koncepciójának elfogadtatásáért és megvalósításáért, akár a Jugoszlávia Békeértekezlet, akár az un. Balladur-terv keretében. Természetes, hogy ebben a politikai küzdelemben a dialógus nemcsak jó módszer, hanem a követelésünk erkölcsi és politikai súlyát tekintve, egyben erős fegyver is. Csupán arra kell vigyázni, hogy a részmegoldások realizálásának folyamatában ne tévesszük szem elől a végső célt, a magyar autonómiát. A dialógus a VMDK felelőssége, de egyben lehetősége is. Ez a koncepció hoz csak megoldást a vajdasági magyarság egészének, tehát a tömbmagyarságnak is.

A megszerzett jogalanyiság, s a demokratikus támogatottság lehetővé teszi, hogy a VMDK politikai partnerként lépjen fel a Kárpát medencében élő magyarság közös ügyeinek a rendezésében is. Közös célunk, hogy Magyarország mielőbb tagja lehessen az Európai Úniónak, s az, hogy a határon túli magyarság megvalósíthassa autonómia-törekvéseit. Az eddigi eredmények bizonyítják, hogy ennek a koncepciónak nincs politikailag releváns alternatívája.

A másik oldalon, természetesen, fennáll a veszély, hogy teret kapnak a VMDK-ban is egyre inkább háttérbe szoruló un. reformerős politikusok. Törekvéseik lényege, hogy egyéni vagy csoportérdekeiknek megfelelő szerb engedmények fejében hajlandóak lemondani nemcsak a VMDK önállóságáról, politikai jogalanyiságáról, hanem a magyar autonómiáról is. Azzal érvelnek, hogy a VMDK autonómiakoncepciója, s benne különösen a területi autonómiára vonatkozó követelés megvalósíthatatlan ábránd. Szerintük a vajdasági magyarság számára elég lenne a Panić kormányban annak idején megfogalmazott kisebbségi törvényből eredő státus. Ez ugyan nem ismeri el politikai jogalanynak a vajdasági magyarságot, nem biztosít autonómiát sem, de elfogadásával talán csökenne a magyarokra nehezedő nyomás.

Meg kell mondani, hogy a VMDK-án belül egészen az elszámoltatás igényének a felmerüléséig dr. Hódi Sándor állásfoglalásával nem képviselt külön politikai irányvonalát. Sőt, a VMDK autonómia-koncepciójának kidolgozásáig egyértelműen a vajdasági magyarság alapérdekeinek megfelelően tevékenykedett.

2. A baj abból adódott, hogy a VMDK tisztújító közgyűlésének előkészítése során a VMDK Elnöksége szükségesnek mondta ki, hogy az Ellenőrző Bizottság dr. Hódi Sándornak a VMDK-ás pénzügyekkel kapcsolatos egész tevékenységét tekintse át és készítsen róla írásbeli jelentést. Dr. Hódi saját alapítványán keresztül, saját kezdeményezésére, vállalta VMDK kiegészítő pénzellátásának megszervezését és lebonyolítását. Dr. Hódi, jóllehet a VMDK Elnökségének elismerte, hogy mintegy 600 000 DEM VMDK-val összefüggő pénzt kezel (a pénz forrása legnagyobbrészt az Illyés Alapítvány, de vannak más források is), ezt a követelést elutasította, mondván, hogy beszámolási kötelezettsége csak az iránt van, akitől a pénzt kapta.

Két szempontból is elfogadhatatlan az a helyzet, amelyben a VMDK közvetítő útján, ellenőrizhetetlen magánadományként kapja a segélyt, méghozzá úgy, hogy a közvetítést a VMDK alelnöke végezze.