1. A VMDK az Európai Stabilitási Egyezmény kiindulópontját, a Balladur-tervet, főleg annak első változatát, nagy reményekkel fogadta. Történelmileg haladó kezdeményezésnek tartja, melynek a lényege, hogy az érintett, etnikailag kevert, nemzeti ellentétekkel küszködő országok a demokrácia és a méltányosság elve alapján rendezzék újra kapcsolataikat. A rendezés elvezet a nemzetek Európájához, melynek részeit néhol határok választják el egymástól, de az érintett országokat többé nem osztanák meg az esetleg áthidalhatatlannak bizonyuló ellentétek.

A VMDK véleménye szerint a Balladur-tervre alapuló egyezmény hozzájárulhatna Trianon következményeinek a méltányosság és az igazságosság alapján történő enyhítéséhez.

Fontos lenne továbbá, hogy megfelelő formában a kisebbségek legitim szervezetei is bekapcsolódhassanak az érdemi tárgyalásokba. Ez hasznos lenne, hiszen saját helyzetüket maguk a kisebbségek ismerik legjobban. Reális érdekeiket követve sokban hozzájárulhatnak a méltányos megoldás felkutatásához.

De ez az engedmény Európa méltányosságon alapuló politikai berendezkedését is előrevetítené. A kisebbségi szervezetek felelősségének a részvétellel történő megnövelése együttműködésre serkentené az érdekelteket, s ezzel bizalomerősítő tényezővé válna.

A közvetítők részvételét a kisebbségi vonatkozású tárgyalásokon a VMDK különösen hasznosnak tartja. Mi a szerb hatalommal aligha juthatunk megegyezésre. Ezért szükségesnek és hasznosnak véljük, hogy francia, svájci, holland, vagy finn közvetítők segítsenek autonómiakoncepciónk méltányos megvitatásában és elfogadtatásában.

Tudjuk, Szerbia meghívását maga a terv is csak első változatában irányozza elő, s abban is feltételekhez köti. Mégis, úgy érezzük, eléggé súlyosak a részvétel mellett szóló érvek.

3. Mégis, most azt kérjük, vonjanak be minket is az Európai Stabilitási Egyezményt előkészítő tárgyalásokba.

Az egyik oka ennek az, hogy szeretnénk minél előbb megoldást találni problémáinkra, a másik pedig az Európai Stabilitási Egyezmény előkészítésével van összefüggésben.

Ha a vajdasági magyarság nyílt és megoldatlan helyzete részvételünkkel kerülne megvitatásra, olyan tárgyalásokon, amelyeket az Európai Unió, az Amerikai Egyesült Államok és az Orosz Föderáció is segítene, gyorsabban születne meg a jó, a számunkra talán kedvezőbb megoldás. Nem a VMDK dolga ennek az értékelése, mégis megkockáztathatjuk a véleményt, hogy ez a változat végeredményben megfelelne mindazoknak, akik őszintén kutatnak a méltányos és időtálló megoldások után.

Miért siet a vajdasági magyarság? Azért, mert ha a jelenlegi, újra gyorsuló ütemű elvándorlási folyamat tovább tart, néhány éven belül megszűnik népcsoportunk önfenntartó képessége és felmorzsolódunk. A másik oldalon a magyar államnak növekvő feszültségek közepette kell majd megbirkóznia a menekültek és az áttelepülők újabb áradatával.

Miért számítunk minőségileg is jobb megoldásra? A vajdasági magyarság politikai törekvéseinek érvényesítésére nem használ erőszakos eszközöket. Másokkal ellentétben nincs felfegyverkezve. Jóllehet csaknem nyolcvan éve Szerbiában, illetve Jugoszláviában él, nemzeti tudatát tekintve az egyetemes magyarság részének tartja magát. Mivel a mindenkori szerb hatalom állandó erős nyomásának van kitéve, autonómiatörekvéseinek megvalósulását nemzeti identitásának megőrzése szempontjából elengedhetetlen feltételnek látja. Hogy ez a meggyőződés mennyire megalapozott, bizonyítja az a tény is, hogy 1990 óta a szerb parlament 18 olyan törvényt hozott, amellyel megszünteti vagy a legjobb esetben csökkenti már meglevő kisebbségi jogaink valamelyikét.