Valamivel több mint egy éve jöttünk össze, hogy a VMDK alelnökének Vékás János megbízásából helyi tagozatot létesítsünk. Valójában azonban már 1991-től dolgoztunk, előbb mint a Magyar Emberi Jogok Fórumának Délvidéki Csoportja, majd ebből önállósulva mint a Magyar Emberi Jogok Monitora. A MEJM-ban szerzett tapasztalatok és összeköttetések tették lehetővé, hogy kezdeti nehézségek nélkül kezdhettük munkánkat.

Helyi tagozatunk állandó kapcsolatban állt a VMDK központtal, főleg Vékás János alelnök révén. Köszönve a technikának, a fax áthidalta az embargót, így naprakészen azonnal kaptuk és küldtük vissza az angolra fordított beadványaikat, melyeket Kaslik Péter fordított sokszor azonnali hatállyal.

Első nyilvános szereplésünk Clevelandban volt az Emigrációs Vezetők II. Kerekasztal Értekezletén 1993 május 9.-én. Sokat köszönhetünk Walter Istvánnak - aki az elnökségben részt vett - hogy egyáltalán meghallgatták és elfogadták beadványunkat, melynek egy fontos pontja végül is bekerült a záró nyilatkozatba: "Az értekezleten jelenlevők mindent elkövetnek, hogy a vérengzések elkerülése végett az ENSZ helyezze a Vajdaságot protektorátusa alá." Az azóta eltelt idő bizonyítja kérésünk indokoltságát, sőt a többi pontok helyességét is, melyeket bár elfogadtak de a záró nyilatkozatból sajnos kihagyták. Kénytelen vagyok megjegyezni, hogy az értekezlet szinte át akart nézni a vajdasági problémán, és Walter István erélyes fellépése nélkül még szóhoz sem juthattam volna.

A következő nagy megmozdulása az emigrációs magyarságnak a megújhodott, sokak által kritizált Itt-Ott találkozó volt ahol Tarr Pál washingtoni magyar nagykövet is részt vett; Kaslik Péter és Ibolya utaztak e találkozóra, melyen Ibolya előadásában megrázó módon ismertette testvéreink helyzetét a Vajdaságban.

Úgy döntöttünk, hogy pénzt gyűjtünk, hogy a közelgő tél beállta előtt segíteni tudjuk a nélkülöző testvéreinket. Júniusban indítottuk az első akciót, kiadtuk az első Értesítőnket, több mint 300 címre küldtük ki melynek postaköltségeit a Rákóczi Alapítvány fedezte. Ugyanebben az akcióban egyúttal postáztuk az Etnik Hungarians in ex-Yugoslavia brosúrát, melyet az SOS Transilvania Geneva Commitee adott ki. A helyi nyomtatás a Rákóczi Alapítvány érdeme.

Külön köszönetet mondunk v. Hamvas Józsefnek a Rákoczi Alapítvány elnökének e fontos kiadványért, mely minden parlamenti képviselőhöz eljutott.

A gyűjtésünk során augusztusig összegyűlt 1900 dollár, melyben benne van a Magyar Alap 300 dolláros adománya is. A Rákóczi Alapítvány újra megmutatta nagylelkűségét, és 1,000 dollárt adományozott. Ezt követte a Magyar Alap évi gyűjtéséből megszavazott 3,336 dolláros adomány. Élek az alkalommal, hogy mindkét szervezetnek köszönetemet és hálámat fejezzem ki a rászorulók nevében megértő segítőkészségükért. Ugyancsak köszönetet mondok azoknak, akik a lehetőségeikhez képest, és talán azt meghaladva küldték adományaikat sok esetben könnyeket kicsalogató soraik mellett. A pontos pénzügyi kimutatást a pénzügyi beszámolóban fogjuk hallani.

Júliusban kérésemre a Magyar Élet főszerkesztője állandó rovatot indított a VMDK híreinek. Ennek köszönhető, hogy folyamatos adományokat kaptunk irodánk címére. Hamvas József volt újra aki megértve az ügy fontosságát az adományokra adónyugtát adott, és ad. A Magyar Életben az otthonról kapott híranyag mellett rendszeresen írtak cikkeket, Kaslik Péter, Kaslik Ibolya és Vinczer Péter. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a Vajdasági Hírnök főszerkesztője mint a Magyar Élet különtudósítója hetente friss anyaggal jelentkezik a lap hasábjain.

Külön szeretném megköszönni Bessenyei László főszerkesztő úrnak nagylelkű áldozatkészségét, hogy a vajdasági magyarság sorsát egyetemes magyar ügyként szívén viseli, és díjmentesen cikkeinket közli.

A Torontói Magyar Rádióban is adtunk több esetben interjút, valamint a Torontói Egyetem angol nyelvű adásában. Kaslik Péter a célkitűzéseinket ismertette, Kaslik Ibolya és Vinczer Péter pedig a vajdasági magyarság helyzetéről adott tájékoztatót. A Duna TV részére Kaslik Péter adott interjút, kiemelve, hogy az elszakított területeken élő magyarság a magyar nemzet szerves része, megmaradásuk egyetemes magyar ügy, és a Magyar Köztársaság államérdeke.

Alapszabályunkat, és célkitűzéseinket kinyomtattuk hogy minden tag és érdeklődő megkapja. Itt szeretném megjegyezni, hogy még mindig tapasztalható a félelem azok között, akik az 1944-45-ös vérengzéseket átélték. Ezek a személyek még ma sem mernek hozzánk csatlakozni.

A háború első megnyilvánulásai alkalmával azonnal kifejeztük szolidaritásunkat a szlovénekkel, horvátokkal és a bosnyákokkal. Részt vettünk úgyszólván minden megmozdulásukon, felszólaltunk, beszédeket mondtunk akkor még mint a Monitor képviselői. Clevelandban 1991-ben a Magyar Emberi Jogok Délvidék megalakulásában részt vettünk, mely testvér szervezettel a mai napig szorosan együttműködünk. Irodánk állandóan küld nekik anyagot, és Kaslik Péter révén benne vagyunk a vezetőségben. Novemberben az évi közgyűlésükön Kaslik Péter és Ibolya képviseltek bennünket.

Politikusaink közül legfontosabb kapcsolatunk Wappel Tamás föderális parlamenti képviselővel alakult ki, aki nagy érdeklődést tanúsít a magyarság sorsa iránt. A kormányt állandó jelleggel informálja, és leveleket ír érdekünkben. Arra kér bennünket, hogy minél több képviselőt értesítsünk gondjainkról. Wappel Tamás képviselő úr részt vett a Trianon tüntetésen, ahol beszédet mondott John Shola tartományi képviselővel együtt.

Nagyon pozitív kapcsolat alakult ki a Magyar Köztársaság konzulátusával, és a Nagykövetséggel. Dr. Simák Pál főkonzul, és Illich Lajos konzul urak a legmesszebbmenő segítséget megadták, és minden bennünket érintő diplomáciai megmozdulásról tájékoztattak. Ennek eredményeként találkozhattunk Katona Tamás államtitkár úrral, Balsai István igazságügy miniszter úrral, Jeszenszky Géza külügyminiszter úrral, Wolfart János Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnökével, valamint a küldöttségek számos tagjával. Reméljük, hogy az új kormánnyal is folytatni tudjuk a megértő kapcsolatot.

A magyar szervezetek többségével kitűnő a kapcsolatunk. Magyar Kulturközpont, Magyar Alap, Rákóczi Alapítvány, MHBK, a magyar Egyházak mind segítik munkánkat. Figyelemre méltó a mély baráti kapcsolat a horvát szervezetekkel, a bosnyákokkal, albánokkal, szlovénekkel és makedonokkal. Figyelemre méltó a Bácska-Bánáti Körnél tapasztalható némi közeledés. A Zokog a Tisza jótékonysági rendezvényünkön a bárt kezelték, de egyébként eddig semmit sem tettek testvéreink megsegítéséért.

Fontosnak tartom megemlíteni a sajnálatos tényt, hogy a VMDK központi vezetőségében ellentétek alakultak ki. Dr. Hódi Sándor, aki a Vox Humana felhívását hozzánk is eljuttatta és több újságban hirdette, nem állt pozíciója emberi magaslatán. Pozícióját egyéni céljai elérésére használta, visszatartotta a pénzt amit a segélyekre mi is és mások küldtek a Délvidéki Magyarságért Alapítvány számlájára. Ennek eredményeként a nyomorúságban és kilátástalanságban bizonyosan többen fogtak vándorbotot, mintha a bankban dacosan őrzött pénzt a télen a rászorulók gondjainak enyhítésére felhasználták volna. Mihelyt tudomást szereztünk erről az áldatlan állapotról a további pénzutalást beszüntettük.

A magyar közösséggel fontos kapcsolat építést és bemutatkozást jelentett 1993 október 30.-án megtartott ZOKOG A TISZA című jótékonysági vacsorával egybekötött műsoros estünk. Úgyszólván az egész tagság részt vett a szervezésben. A konyhán és a műsorban mindenki önkéntesen vett részt. A közönség hitet tett mellettünk, a finom ízletes vacsorát Király Katalin főzte, a beszerzés háládatlan feladatát Bálint Zoltán látta el kitűnően. Dícséretet érdemelnek lelkes asszonyaink, akik finom bácskai kiflivel lepték meg a közönséget. A műsor színvonala sokak véleménye szerint messze felülmúlt minden eddigi hasonló rendezvényt, egyszóval minden igényt kielégített. Köszönet a művészeknek.

Az 1993. évi gyűjtésünkre adományozóinknak köszönő leveleket, és a Rákóczi Alap jóvoltából adónyugtát küldtünk. Adományozóink szinte az egész USÁ-ból és Kanadából származnak.

Szervezetünk egyik legfontosabb tevékenysége a VMDK dokumentumainak angolra való fordítása. Ezeket a dokumentumokat eljuttatni a politikusoknak és a nemzetközi szervezeteknek. E felelősségteljes munkát melyet sok esetben azonnal kellett elvégezni Kaslik Péter végzi nagy áldozattal és hozzáértéssel. Nagyon kellene neki ebben segíteni.

Az aktív és pártoló tagság gyarapítása fontos feladat. Vonjuk be ismerőseinket, ismertessük tevékenységünket.

Vegyük fel a kapcsolatot a többi elszakított területek magyar érdekvédelmi közösségeinek képviselőivel, hogy közösen erősebbek legyünk az elszakított területek magyarságának érdekvédelmében.

Ismertetni kell a Vajdasági Autonómia-Önkormányzat koncepciót, melyet már számos ország helyesel és elfogad. A mi követeléseink meg sem közelítik a horvátországi és a boszniai szerbek követeléseit. Helyes lenne egyforma mércével mérni a kisebbségek jogait és igényeit, legyen az bármilyen nemzetiségű.

Parlamenti képviselőink névsorát állítsuk össze, és minden tagunk vigye el a beadványainkat feltárva a valós helyzetet. Próbáljuk őket megnyerni az ügyünk támogatására.

Ebben az évben van 50 éves évfordulója az 1944-45 bácskai vérengzésnek. Kívánatos széleskörű akciót szervezni angol vonalon, körlevél emlékkönyv, vagy személyes kapcsolatok révén. Délvidéki halottaink ártatlanságának tisztázása, és nemzetközi tudomásulvétele.