El kell ismernem, a múlt hideg szele csapott meg, amikor elolvastam Gerold László glosszácskájából a kérdést, miért kell éppen most foglalkozni a magyar egyetemi hallgatók helyzetével az újvidéki egyetemen, amikor közeledik a beíratkozások ideje. Régen az ilyen szerkesztői, vagy főnöki kérdésekre nem volt apelláta. Most már kimondhatom: pont azért. Mert a VMDK határozott politikai akcióval akar az oktatás területén is tiszta vizet önteni a pohárba. Mondják meg maguk a szerb hatóságok, hogyan kívánják biztosítani a kisebbségi jogokat ezen a valóban fontos területen. Erre a többi között azért van szükség, mert mondjuk Bányai János az egyetemi hierarchiában elfoglalt tisztsége ellenére ezt eddig nem tette meg. De Gerold László is ismeri a helyzetet. Miért nem szólt időben?

Mivel Gerold Lászlónak ezzel kapcsolatban is vannak dilemmái, álljon itt egy idézet abból a beszédből amelyet a múlt vasárnap tartottam Dorogon, egy nemzetközi a megbékélés napja elnevezésű rendezvényen:

"A humán értelmiség, volt és van is legnehezebb helyzetben. Állandó politikai nyomás alatt, szinte napi politikai megnyilvánulásra kényszerülve állta a sarat. Ők nem tehetnek róla, hogy a körükből kikerült korábbi politikai vezető csoport, ahelyett, hogy élre állva kiállt volna a közös ügyért, újabbnál újabb kiegyezésekre keres alkalmat. A politikai szerepvállalásig ebben az időszakban még nem jutott el, de a vészjelzések leadása a kisebbségi jogok ügyében gyakorlatilag mind a humán értelmiség széles rétegeinek javára írható.

A magyar politikusoknak az a csoportja amely a múlt rendszerbe beépülve kiszolgálta és levezényelte az asszimilációs folyamatokat, most elcsöndesedett. Kivárt. Várta, először azt, hogy Milošević nacionalista rezsimje megbukik, s elkövetkezik a visszarendeződés, később pedig azt, hogy az új hatalomtartókkal is sikerül majd kiegyeznie. Ezzel a magatartásukkal a vajdasági magyarságot újra cserben hagyták. Vélhetőleg utoljára, jóllehet az utóbbi időben néhányukat a szerb hatalom újra posztokra állított."

S végül ami a legfontosabb: én valóban úgy gondolom, hogy szükség van magyar iskolahálózatra. A VMDK nem "kiszorításos" javaslatot készített, hanem olyat amilyet a nemzetben gondolkodó pedagógusok, és más szakemberek fontosnak tartanak nemzeti identitásunk megőrzésére. Itt valóban különbség van közöttünk, de ebben az ügyben csak a jövő dönthet.