Fehér István újra zavarban van. Évek óta nem tud mit kezdeni a VMDK-val, s ezzel szoros összefüggésben, a legitimitás fogalmának a demokráciákban használatos értelmezésével. Most meg a Balladur-terv hozta zavarba. Meg a vajdasági magyar politikai vesztesek új szövetsége. Nem érti az általa, a "régi szép idők" szellemében cenzúrának alávetett levelemet, nem érti az időket amelyeket élünk, de ennek ellenére ír és újra csak ír.

"Többpártrendszer és demokrácia helyett megkapjuk a magunk Boszniáját", mondja, és nem szakad rá a plafon. Csak azért ijesztgeti így, a letűnt Čanakot plagizálva a vajdasági magyarságot, mert a VMDK-ban zajló tisztulási folyamatba, nagy garral és nagy zajjal bekapcsolódnak azok is, akik eddig egérlyukakba bújva várták, hogy elmúljon, vagy legalább csendesedjen a fejünk fölött az égi háború, s most úgy gondolják, eljött az ideje, hogy ők is megsüthessék a maguk pecsennyéjét, vagy éppen megőrizzék a vajdasági magyarok zsírján felszedett kilókat, akarom mondani milliókat.

Nincs ok a félelemre! A politikai vita azt hivatott letisztázni, ki ellenzi a magyar autonómiát. Azért tesszük ezt, hogy megtudjuk, s nyilvánosan felmutassuk nemcsak azt, hogy a politizaló magyarok közül kik, és miért nem akarják a magyar autonómiát. A célunk az, hogy aki akarja a magyar autonómiát, a soron következő választásokon a pontosan tudja, kire kell szavazni. Ütköztetjük a nézeteinket a magyar választók meg majd tudni fogják, ki az aki valóban a javukat akarja.

Fehér István és társai logikájával van baj. A VMDK abból indul ki, ami a vajdasági magyarságnak érdeke, ami a fennmaradásának a záloga. S megadja a feleletet is: ez a háromlépcsős magyar autonómia. A VMDK nem rekeszti ki a szigetmagyarságot és erősíti a tömbmagyarságot. A VMDK az eyetemes magyarságban gondolkodik. Mivel feltételezi, hogy az új Európa csak a méltányosság elvének széleskörű figyelembevételével hozható létre, meg természetesen azt is, hogy ezt azok akik tehetik, akarják is, politikai küzdelmeit a cél elérésére irányítja. Nem zavarja, hogy Szerbiában egyenlőre nincs politikai partnere, hisz látja, hogy a jelentősebb szerb politikai erők képtelenek felismerni, illetve nyilvánosan is vállalni a számukra is Európába vezető utat. Így a VMDK Fehér Istvánnal es a többi "máskéntgondolkodóval" ellentétben nem az igencsak gyengécske, magukat demokratikusnak nevező szerb pártoktól várja a megoldást, hanem a nemzetközi körülmények számunkra kedvező alakulásától.

Ezer szerencsénk nekünk vajdasági magyaroknak, hogy akkor, 1988 végén, sikerült meghiúsítani a korábbi vajdasági magyar vezetés már előkészített, a Milošević vonalára való átállását. Ehelyett jött a VMDK, s a polgárháború körülményei között elérte, hogy a vajdasági magyarokat nem vittek tömegesen a vágóhídra, megakadályozta a magyarlakta vidékek nemzetiségi ösz szetételének erőszakos megváltoztatását, megismertette a vajdasági magyarok sorsával a világot, autonómiakoncepciójával és politikai módszereivel pedig elismerést váltott ki a nemzetközi porondon. Igaz a Balladur-terv jelenleg nem ismeri el a kollektív jogokat és a kisebbségek politikai szubjektivitását, de nem szabad feladni a küzdelmet. Ez a dokumentum ugyanis kimondja, hogy a Paktum, az Európai Stabilitási Egyezmény aláírása feltétele lesz az Európába való bejutásnak. Jó esélyünk van rá, hogy a mindenkori magyar kormány nem fog a fejünk felett tárgyalni. Akkor pedig autonómiakoncepciónk mégiscsak napirendre kerül.