Tegnaptól kezdve két politikai szervezete van a vajdasági magyarságnak. Az új szervezetbe, a Vajdasági magyarok Szövetségébe azok a volt VMDK-sok tömörültek, akik nem értenek egyet a VMDK Programjával és vezetőségével.

A nagy politikai zűrzavarban amit a végletekig felkorbácsolt a VMDK ellen a sajtóban folytatott fékevesztett hajsza, elsikkadt a lényeg. Az, hogy mi a politikai tétje a küzdelemnek. A tét az autonómia-koncepció.

Mint ismeretes, a VMDK értelmezése szerint a vajdasági magyarságnak olyan autonómiára van szüksége, amely jogi keretet ad identitása megőrzéséhez, s ahhoz, hogy itt maradjon és megmaradjon. Az autonómia fő elemeként ki kell emelni a politikai szubjektivitást, a lehetőséget, hogy politikai érdekszervezetén, a VMDK-n keresztül a vajdasági magyarság feltárja, kifejezze és képviselje legáltalánosabb politikai érdekeit. Ez azt jelenti, hogy politikai követeléseivel a vajdasági magyarság kifelé egységesen és önállóan léphet fel.

E koncepció szerint a VMDK kifelé, a szerb, illetve nemzetközi politikai színtéren jeleníti meg a vajdasági magyarság kollektív érdekeit, a Kisebbségi Tanács pedig a magyar autonómia döntéshozatali szerveként, befelé, a vajdasági magyarság felé lép fel, kifejezve annak rétegérdekeit, belső sokszínűségét.

Ezzel a koncepcióval szemben most ott áll a Vajdasági Magyarok Szövetsége, amely Várady Tibor és a Demokratikus Reformpárt koncepciójából kiindulva nem követel politikai szubjektivitást és kollektív jogokat a vajdasági magyarságnak, hanem beéri a kisebbségi jogok előre meghatározott minimumaival.

Hogy ez így van, bizonyítja az új szervezet vezetőségének személyi összetétele is. Várady Tibor mellett ott vannak benne mind a VMDK-ban működő reformosok: Csubela Ferenc, Kasza József, Józsa László és mások.

A VMDK-ból kivált politikusok által megalakított szervezetnek egyelőre nincs legitimitása, amit csak a választásokban megszerzett szavazatokkal nyerhet el, de a VMDK-nak tisztelni kell a tényt, hogy létrejött. Mielőbb fel kell vennünk a kapcsolatot az új vezetőséggel, és meg kell kísérelnünk az autonómiaügyben való politikai megegyezést. Nem lenne ugyanis jó, ha az új szervezet helyet keresve a politikai égbolt alatt, a Várady-féle kisebbségi koncepcióval alálicitálna a VMDK által képviselt autonómiakoncepciónak.

Annál is inkább szükség van ilyen tárgyalásokra, mivel úgy látszik, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség tárgyalóinak nem sikerült egyezségre jutni a restaurációs ellenzékkel (ide sorolható az egypártrendszerben hatalmon levő vezetők Major Nándor által vezetett csoportja, beleértve a Magyar Szó, valamint a Magyar Tanszék politikai élcsapatát is). Mint ismeretes, ez a politikai csoportosulás a régi, az asszimilációs folyamatok felgyorsulásához vezető rendszert szeretné valamilyen formában visszahozni.

Van ok a gyakorlati kérdésekben való együttműködésre is. Így például ismeretes, hogy Milošević elnök és Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter megbeszélései nyomán, elvben lehetségessé vált a magyar iskolahálózat kiépítésének megkezdése. Ahelyett, hogy egységesen kihasználnánk a lehetőséget, most szemtanúi vagyunk, hogy azok akik maguk is részt vettek a korábbi rossz rendszer kiépítésében, most hosszas előkészületeket követelve voltaképpen akadályozzák a ma még reális cél elérését. Nevezetesen azt, hogy már őszre létrejöjjön a magyar iskolahálózat néhány intézménye. Eddig ezt az átszervezést a VMDK kezdeményezésére csak Temerinben fejezték be.