A VMDK a vajdasági magyarság politikai érdekszervezete, amely azért jött létre, hogy az itt élő magyarságnak kiharcolja az autonómiát. Tevékenységét négy irányban fejti ki:

- A szerb illetve a jugoszláv politikai színtéren képviselői útján, részt vesz a politikai életben és küzd a demokratizációs folyamatok térhódításáért, valamint a vajdasági magyarság autonómiatörekvéseinek megvalósításáért.

- Mivel tudja, hogy a szerb hatalom, de a magát demokratikusnak nevező szerb ellenzék sem kíván autonómiát adni a vajdasági magyarságnak, a nemzetközi politikai színtéren igyekszik megmagyarázni és elfogadhatóvá tenni a vajdasági magyarság autonómiatörekvéseit. Amennyire ezt szerény lehetőségei engedik, hozzájárul az olyan nemzetközi körülmények kialakításához, amelyek között a szerb hatalom maga jön majd rá, hogy a vajdasági magyar autonómia létrehozatala, összhangban van a szerb nemzet távlati érdekeivel is.

- Magyarországon, a vajdasági magyarság autonómiatörekvéseinek érvényesítéséért vívott harcához akarja megszerezni, a mindenkori magyar kormány, valamint parlamenti pártok tényleges politikai és anyagi támogatását. E harc hatékonyságának növelése céljából, igyekszik elérni, hogy a magyar adófizetők pénzéből juttatott segélyeknek kettős funkciója legyen: egyrészt hozzájáruljanak a támogatni kívánt tevékenység fenntartásához, másrészt előbbre vigyék az autonómiáért folytatott küzdelemet.

A VMDK síkraszáll a Kárpát-medencében élő magyarság politikai integrációjáért. Nem követel határmódosítást, de a határokkal elválasztott magyar nemzet méltányos törekvésének tartja, hogy legitím képvselői útján, az európai politikai színtéren együtt jelenítse meg a két legfontosabb nemzeti törekvést: azt, hogy Magyarország minél előbb bekerüljön az Európai Únióba, s azt, hogy a kisebbségek megvalósíthassák autonómiájukat. Az ebben az értelemben vett politikai integráció nemcsak a magyar diplomácia hatékonyságát növelné, hanem az európai folyamatokkal összhangban, hozzájárulna a trianoni trauma demokratikus, távolbamutató feloldásához is.

- a magyarok szavazatai útján legitimizált autonómiakoncepciót a volt Jugoszlávia ügyeivel megbízott nemzetközi tényezők, lehetséges demokratikus megoldásként megismerjék és számontartsák

- következetes politikai ellenállásának eredményeként, valamint az általa képviselt autonómiakoncepció ellen, szerb részről indított lélektani hadviselés bumeráng-effektusának köszönhetően, a szerb menekültek tömegei nem gyakorolnak kibírhatatlan nyomást a leendő magyar autonómia területére. Mindeddig nem kezdődött meg annak a szerb kormányprogramnak a megvalósítása sem, melynek lényege, hogy a magyartöbbségű községekbe, a lakosság tíz százalékának megfelelő számú szerb menekültet telepítenének be.

Ami a vajdasági magyarsággal történt most, amikor a jugoszláv válság döntő szakaszába érkezett, az nemzeti tragédia. A polgárháborúban bekövetkezett szomorú romlást betetézte, hogy legnagyobb ínségében a neki szánt segélyek nagy része nem jutott el hozzá. Ez nagyban hozzájárult, hogy múlt évben újabb ezrek fogtak vándorbotot a kezükbe.

Politikai érdekszervezete a VMDK, a benne kirobbant pénzügyi botrány, s a bekövetkezett politikai szakadás után, a szerb politikai színtéren kedvezőtlen tárgyalási pozícióba került.

Az előállt helyzetnek vannak belső és külső okai. A VMDK valószínűleg hibát követett el azzal, hogy már a mandátum közben nem kísérelte meg, ellenőrzés alá vonni, a volt alelnökének a VMDK pénzügyeivel kapcsolatos tevékenységét. Valószínűleg, mert nem tudjuk mi történt volna akkor, ha az ellenünk folytatott lélektani hadviselés legsúlyosabb időszakában kerül sor a VMDK-n belüli törésre. Az előző magyar kormányzat néhány erős embere ugyanis (elsősorban Csoóri Sándor és Kodolányi Gyula s még néhányan), kezdettől fogva hathatós támogatásban részesítették a VMDK ellenfeleit. Ismeretes például, hogy Csoóri Sándor és Hódi Sándor alapítványaikon, valamint a Vox humana segélyszervezeten keresztül, még mindig intézményes kapcsolatban állnak egymással s ellenőrzik, illetve visszatartják, a világból a vajdasági magyarsághoz érkező segélyek túlnyomó részét. Ezért nem zárható ki, hogy abban a vészterhes időszakban bekövetkezett törés, még a mainál is nagyobb károkat okozott volna a VMDK-nak, s a vajdasági magyarságnak is.

Belső oknak mondható, jóllehet ennek is van magyarországi vonatkozása, az autonómia körüli érdek- és politikai ellentétek kérdése. A maximalisták Hódival és Dudással az élen, a határmódosítás eszméjét dédelgették, s az autonómiát addig tartották jó követelésnek míg valami komolyabbat nem lehet tenni. A reformosok, Józsa, Kasza, Csubela és még néhányan Várady Tibor tanítását követve, elfogadták a jogok bizonyos minimumaira alapuló kisebbségvédelmi rendszert, amely nem tartalmaz sem politikai szubjektivitást, sem pedig autonómiát.

Ezek a csoportok csak a mandátum végén, a pénzügyi botránnyal szoros összefüggésben, álltak össze frakciókká. Csoóri javaslatára szálltak szembe a VMDK-val, de csak azután kezdtek el a VMSZ megalakításán dolgozni, miután Szabadkán, majd Zentán is, a VMDK körzeti, illetve tartományi tisztújító közgyűlésein megtagadták, a vagyoni gyarapodásukra vonatkozó beszámolókat és ennek következtében a választásokon, a titkos szavazás folyamán alulmaradtak, s kihulottak a vezetésből.

Igen, a probléma lényegét valahol itt kell keresni. Végső soron a VMDK és a vajdasági magyarságot marcangoló válságnak egyik fő oka az, hogy a magyar vezetés az elmúlt mandátumban nem tudott dönteni, támogatja-e igazán a VMDK és a vajdasági magyarság autonómiatörekvéseit vagy sem. A gyakorlatban a politikai támogatást megkapta VMDK az anyagit pedig politikai ellenfelei. A törékeny egyensúly akkor bomlott meg, amikor a VMDK követelni kezdte az elszámoltatást.

A VMDK-ban kirobbant pénzügyi botrány, valamint a vele párhuzamosan kibontakozó politikai törés, az új magyar politizáló szervezet megjelenése vajdasági magyarság körében bizalmi válsághoz vezetett. A vajdasági magyarság eddig a VMDK-t afféle pozitív értelemben vett egységpártként fogta fel. Támogatta, mert az egész közösséget fenyegető veszedelmek ellen nyújtott számára védelmet. Úgy érezte, hogy a VMDK legbensőbb politikai szükségleteit és törekvéseit jeleníti meg. A VMDK politikai reprezentánsaként, megismertette a magyarság bajaival a külvilágot, kiállt mellette a polgárháború viharai közepette, s távlatokat nyitott identitásának megőrzésére.

Demokratikus tapasztalatok hiányában, a politikai válságot most leegyszerűsítve fekete-fehérben látja. Fájlalja a "magyar egységnek" a rosszak által történt megbontását s megnyilatkozásaiban, annak újbóli helyreállítását követeli. Sajnos, a sajtó, különösen a Magyar Szó és az Új Hét Nap, a pluralista demokrácia értékrendjének szorgalmazása helyett, politikai manipulációs célzattal, igyekeznek fenntartani az egység illúziójának ezt a végeredményben populista igényét.

A VMSZ objektíve új politikai erő a vajdasági magyar politikai színtéren.

A VMDK s a VMSZ között nem világnézetbeli különbségek vannak, hisz mind a két oldalon megalálhatók a fontosab eszmei áramlatok elkötelezettjei. A két politizáló szervezet között, lényegi különbség, az autonómia kérdésében van. A VMDK az autonómiát reális követelésnek és a vajdasági magyarság megmaradása elengedhetetlen feltételének tartja, míg a VMSZ az autonómiát "nem kezeli elsődleges célként", s vele összefüggésben "részletkérdésekkel egyenlőre nem kíván foglalkozni".

De a VMSZ Elnökségének ez év június 30-án kelt határozataiból, valamint a mérvadó tisztségviselők megnyilatkozásaiból, más szembetűnő különbségek is kiolvashatók.

- A VMDK az embargó megszűnte után olyan segítséget kér Magyarországtól, ami biztosítja a külföldi részvételt a privatizációban és minél több új munkahelyet hoz a magyarlakta vidékeken.

A harmadik reális politikai erő nem hozott létre külön szervezetet, de annál szervezettebb. Major Nándor és csoportja a Magyar Szóban, a Fórum Kiadóban, valamint a Magyar Tanszéken tevékenykedik. Ők azok, akiknek 1988-ig nagy és élvezhető hatalom volt a kezében. Az autonómiát nem tartják reális követelésnek mint a VMDK, s távlati célnak sem mint a VMSZ. Ők az autonómiát egyenesen utópiának tartják. Méghozzá veszedelmes utópiának, ami azzal fenyeget, hogy a vajdasági magyarok etnikai tisztogatás áldozataivá válnak.

A Magyar Szón keresztül heves VMDK ellenes propagandát fejtenek ki. A szerbiai politikai palettán a Kommunisták Szövetsége - Mozgalom Jugoszláviáért elnevezésű párthoz állnak legközelebb. Csakúgy mint a szóbanforgó tömörülés, amelyben a szerb elnök neje vállalt fontos szerepet, autonómiától és a kisebbségek politikai követeléseitől mentes parlamentáris demokrácia az eszményük, melyben saját maguknak tartják fenn a mindenkori szerb hatalom és a magyar kisebbség közötti politikai közvetítés a korábbiakban olyannyira kellemesnek bizonyult feladatát. Lényegi törekvéseik megvalósítása gyakorlatilag már megkezdődött, hiszen a Forum igazgatóját, valamint a Magyar Tanszék vezetőjét a hatalom az ő soraikból, a régi tisztségviselők közül választotta ki.

A VMDK értelmezése szerint a vajdasági magyarságnak olyan autonómiára van szüksége, amely jogi keretet ad identitása megőrzéséhez, s ahhoz, hogy itt maradjon és megmaradjon. Alapvetően demokratikus modellről lévén szó, az autonómia csak a piacgazdálkodás és a politikai pluralizmus feltételei között valósítható meg. Ezért a VMDK maga is részt vállal a politikai folyamatokaban, amelyek e feltételek létrehozatalára irányulnak.

- legitím magyar vezetők megválasztásának lehetősége

- a politikai pluralizmus biztosítása az autonómia megvalósításának folyamatában, valamint a működő autonómiában.

Az autonómiamodell, amely ezekre az elemekre épül, jellegénél fogva hozzájárul nemcsak az országban zajló rendszerváltás demokratizálódást célzó politikai folyamataihoz, hanem az új, a méltányosság elvére alapuló európai folyamatok előbbreviteléhez is.

A politikai szubjektivitás kulcskérdése mind a VMDK autonómiamodelljének, mind pedig a vajdasági magyarság megmaradásának. Amennyiben a vajdasági magyarság mint őshonos népcsoport és a Kárpát-medencében élő magyarság része, a demokrácia szabályai szerint önálló partnerként képes fellépni mind a jugoszláv, mind pedig a nemzetközi porondon, s ott érvényesíteni tudja érdekeit, akkor megmarad, ha ez nem sikerül neki, akkor a gyors asszimiláció és a még gyorsabb elvándorlás lesz a sorsa. Jelenleg a VMDK-é a feladat, hogy feltárja, kifejezze és képviselje a vajdasági magyarság legáltalánosabb politikai érdekeit. Ez azt jelenti, hogy kifelé a vajdasági magyarság egységesen és önállóan léphet fel politikai követeléseivel. Amennyiben egy másik, vagy harmadik magyar szervezet is legitimitást szerez, a VMDK ezekkel szövetségben igyekszik ellátni a politikai szubjektivitással járó politikai kötelezettségeket.

A politikai szubjektivitás érvényesítéséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a vajdasági magyarságnak legyenek önállóan megválasztott felelős vezetői. Eddig, a magyar vezetők, mindig felfelé, a szerb hatalom irányában tartoztak felelősséggel, s lefelé, a magyarok irányában intézkedtek. Arra van szükség, hogy a magyarok által megválasztott vezetők, maguknak a magyaroknak tartozzanak felelősséggel, ne pedig másnak. Amennyiben több magyar politikai szervezet jön létre, a magyar vezetők csoportja vagy a közöttük létrejött megegyezés alapján, vagy pedig a kapott szavazatok arányában áll össze.

Az autonómiában a tömbmagyarság részérdekeit a közigazgatási-területi autonómia kialakítása, szórvány- és a szigetmagyarság részérdekeit pedig a klasszikus értelemben vett helyi önkormányzatok, illetve a részarányos részvétel a helyi önkormányzatokban hivatott biztosítani. A vajdasági magyarság egészének érdekeit pedig a művelődés, az oktatás és a tájékoztatás területén a perszonális autonómia intézményei, elsősorban a Kisebbségi Tanács biztosítja. E koncepció szerint, a VMDK kifelé, a szerb, illetve nemzetközi politikai színtéren jeleníti meg a vajdasági magyarság kollektív érdekeit, a Kisebbségi Tanács pedig a magyar autonómia döntéshozatali szerveként, befelé, a vajdasági magyarság felé lép fel, kifejezve annak rétegérdekeit, belső sokszínűségét.

Külön gond az autonómiában a politikai pluralimus biztosítása. Ennek oka az, hogy a vajdasági magyarság érdekeit lehetőleg egységesen kell megjeleníteni, a magyarságon belül pedig egészséges politikai viszonyok csakis a politikai pluralizmus talaján bontakozhatnak ki. Megoldásnak az látszik, hogy a magyar többségű önkormányzatok képviselő testületeibe a magyarság a pluralizmus elvei alapján válasszon, csakúgy mint a leendő Kisebbségi Tanácsba is. Ha a VMDK-n kívül más politizáló szervezetek is működnek a vajdasági magyarság soraiban, akkor két megoldás lehetséges. Vagy választási szövetségre lépnek, s ez lenne talán a jobb megoldás, vagy pedig legalább egyszer alávetik magukat a vajdasági magyarság politikai értékítéletének: megméretkeznek a választásokon.

Ha a VMDK-val szemben más autonómiakoncepciók is jelentkeznek, vagy ha egyesek nem autonómiát, hanem valamiféle kisebbségvédelmi rendszert tartanak jobb megoldásnak, szintén két megoldás lehetséges: vagy megegyezéssel előnyt adnak a VMDK által képviselt koncepciónak, amire a vajdasági magyarság már négy ízben rászavazott, vagy pedig sor kerül a politikai megmérettetésre.

Ertékes a kormány eltökéltsége, hogy továbbra is támogatásban kívánja részesíteni a kisebbségeket. Nem kell hangsúlyozni, hogy az elosztás átláthatósága, és ellenőrizhetősége olyan követelmények, amelyekkel a legteljesebb mértékben meg kellene valósítani.

Tekintettel a vajdasági magyarság különösen szorongatott helyzetére, valamint a tényre, hogy a szankciók megszűntetéséig gazdasági téren, de más területeken is vajmi keveset lehet tenni, egy olyan komplex programot kellene előre elkészíteni, melynek alapján, ha erre lehetőség nyílik, szervezett, átgondolt tevékenységet lehetne folytatni kis közösségünk megmaradása érdekében. Ebben a dokumentumban minden bizonnyal külön helyet kapnak majd azok az intézkedések, amelyek új munkahelyek megnyitását tennék lehetővé a magyarlakta vidékeken. Egy ilyen, a nemzetközi segélylehetőségek felé is nyitott program elkészítésének feltételeit, helyi erők hiányában, szinte teljes egészében a magyar kormánynak kellene megteremteni. Nagy kihívás lenne ez mind politikai mind pedig tudományos szempontból, de úgy gondolom a befektetések, nemcsak átvitt értelemben, kamatostól megtérülnének.