Horn Gyula miniszterelnök 1994. július 11-én a nyugati magyar szervezeteknek, köztük az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének is megküldte kormányprogramját, pontosabban annak a bevezető mellett a kisebbségpolitikai (X. rész) és a kül- és biztonságpolitikai (XIII. rész) fejezeteit, valamint Tabajdi Csaba miniszterelnökségi politikai államtitkár az Országgyűlés Külügyi Bizottságában 1994. július 13-án elhangzott felszólalását. Így a kormányprogramnak csak ezen fejezeteivel kívánunk foglalkozni.

A bevezetőben olvashatjuk, hogy az új kormány a társadalmi feszültségek megszüntetésére törekszik. Fő céljának tekinti a nemzeti függetlenség megszilárdítását, a parlamentáris demokrácia elmélyítését, a magántulajdonon alapuló piacgazdaság kiépítését, a határokon túli magyarság támogatását és az európai intézményekhez való csatlakozást.

Az új kormány takarékoskodni kíván a saját kiadásainak felülvizsgálatával, az állami pazarlás megfékezésével és a bürokratikus kiadások megnyirbálásával. Határozott törekvése, hogy Magyarországon megszilárduljon a demokratikus jogállam és tovább fejlődjön a jogrend.

Tovább tallózva a bevezetőben a következő sorokat kívánjuk kiemelni: "A kormány vallja: a múltat nem szabad sem elrejteni; sem elfelejteni, ám sérelmekből kiindulva nem lehet az ország gondjaira megoldást találni (...) A kormány a nemzet összefogására törekszik, s nem megosztására."

Ez a kormányprogram többszöri elolvasás után is higgadtnak és mérsékeltnek tűnik. Látszólag tanultak a múltból. Hiányzanak belőle az ideológiai frázisok. Természetesen a keresztény-nemzeti jelzőt is mellőzik. Mindez meggyőzően hat, de ne felejtsük el, hogy a tanulási periódus oly soká tartott és annyi tragédiát és keserűséget okozott a magyar népnek. Az új kormány a magyar társadalom minden egyes rétegét meg akarja nyerni magának. Kérdés viszont az, hogy a marxista-leninista emlőkön nevelkedett miniszterek mennyire tudják magukat függetleníteni a múltjuktól. Végül is nem a bár józanul hangzó program a fontos, hanem az ebből kiinduló tettek. Várjuk az eredményeket.

A kormány írásban lefektetett kisebbségpolitikája reálisnak nevezhető. Elég az első mondatot idézni: "A kormány a demokrácia egyik legfontosabb fokmérőjének tekinti a kisebbségek társadalmi helyzetét, jogaik védelmét és érvényesítését." Hornék érdemi előrelépést helyeznek kilátásba a kisebbségi oktatás terén. Csak az nem derül ki a programból, hogy ezt a kitűzött célt miként kívánják elérni. Hiszen a kisebbségi magyar iskolarendszer visszaszorításában mind a románoknak, mind a szlovákoknak évtizedes gyakorlata van.

Ami viszont az Antall-kormánnyal szemben előrelépést jelenthet, az a határon túli magyar közösségek anyagi támogatásának kezelése. Az MSZP és SZDSZ koalíciós kormány a kisebbségek anyagi támogatását nem közvetett módon alapítványokon keresztül, hanem a mindenkori éves költségvetés előre meghatározott százalékából kívánja biztosítani. Hozzá kell fűzni, hogy az anyagi támogatást a "jelenlegi szinten" szeretnék megőrizni.

1. Vegyes bizottságok (pl. szlovák-magyar, román-magyar) felállítása. Az ilyen jellegű bizottságnak a határesetek felülvizsgálása mellett a felgyűlt feszültségek (pl. a kolozsvári Mátyás-szobor körüli vita) leépítése lehetne a feladata.

2. A mindenkori magyar kormány nemzetközileg garantált védő hatalmi (protektor) szerepének elismertetése, hasonlóan ahhoz, amilyennel Ausztria rendelkezik a dél-tiroli németajkú kisebbség felett.

Természetesen a kormánynak számolnia kell a tárgyaló felek (pl. szerbek vagy románok) történelmükből adódó más jellegű mentalitásával. Tapasztalatból tudjuk, hogy sok esetben az ígéretek és tettek között áthidalhatatlan nehézségek támadnak.

Ellentétben a leváltott kormánnyal az új kormány kész tárgyalásokat kezdeni Szlovákiával és Romániával alapszerződés megkötése érdekében, mely a kölcsönös területi követelésekről való lemondást is tartalmazná. Ezzel Magyarország jogilag újra elismerné a trianoni határokat. Ellenértékként a szlovákok és a románok biztosítanák a fennálló határok átjárhatóságát, és az ott élő magyar kisebbség jogait.

Nyugtalanító az a tény is, hogy a magyar külintézményekben bizonyos fokú "visszarendeződés" tapasztalható. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy ez máris ellentétben áll a meghirdetett programmal, mely a társadalmi feszültségek leépítését vette célba.