A VMDK küldöttsége 1994. október 10-én Budapesten találkozott dr. Tabajdi Csaba államtitkárral, néhány alapítvány képviselőjével, valamint Csoóri Sándorral, az MVSZ elnökével.

Először is tájékoztatta a VMDK Tanácsának határozatáról, melynek értelmében korszerűsítik a VMDK autonómiakoncepcióját, meghagyva benne a követelést, hogy a magyarok Vajdaságban olyan vezetőket választhassanak, akik nekik, ne pedig a szerb hatalomnak tartozzanak politikai felelősséggel, és, hogy a vajdasági magyarok többpárti elv alapján felépített kisebbségi tanácsban dönthessenek az identitásuk megőrzése szempontjából fontos ügyekben, mint amilyenek az oktatás, művelődés és a tájékoztatás. A korszerűsítési törekvések lényege, hogy az autonómiatervezet szövegébe szervesen beépüljenek a palesztin autonómia új döntéshozatali intézményeinek, valamint Glatz Ferenc akadémikus a közigazgatási és más autonómiákra vonatkozó elképzeléseinek azon elemei, amelyek megfelelnek a helyi körülményeknek.

Politikai célkitűzésként kiemeltük, hogy a szoros együttműködésben olyan szöveghez szeretnénk eljutni, amely egyaránt elfogadható a magyar kormány és a VMDK számára is. Ez a szöveg alapul szolgálhat a nemzetközi porondon való közös fellépésre.

Dr. Tabajdi Csaba felvetette a támogatások kérdését. Az a véleménye, hogy itt most már nagyjából (80 százalékban) rendbe jött a helyzet. A VMDK küldöttsége közölte államtitkár úrral, hogy méltányolja személyes igyekezetét, de a részleges eredményeket követően arra van szükség, hogy a vajdasági magyarság végre megtudhassa, hogy költségvetési forrásokból, a minisztériumoktól, alapítványoktól, valamint a világ magyarjaitól mennyi támogatás érkezett összesen a Délvidéki Magyarságért Alapítvány legalább két és a Magyarok Világszövetsége által megjelölt szintén legalább két devizaszámlára és az idevágó forint számlákra. Tudni kellene azt is, hogy költségvetési forrásokból a minisztériumi és a nagyalapítványok külön döntései alapján, mennyi támogatás került Vajdaságba közvetlenül a kedvezményezettekhez. A közvetítőkkel kapcsolatban a vajdasági magyarságnak tudnia kellene, mennyit közvetítettek ki a hozzájuk befutott adományokból, támogatásokból, s hol vannak azok a pénzek, amelyek nem jutottak el a kedvezményezettekhez? Miért nem jutott el a támogatások nagy része a vajdasági magyarsághoz akkor, amikor annak erre a legnagyobb szüksége lett volna és hozzájuthatnak-e a vétlen kedvezményezettek a nekik megítélt támogatásokhoz? Hogyan számoltathatta el mondjuk az Illyés Alapítvány a közvetítő által visszajuttatott támogatásokat, ha azok el sem jutottak a kedvezményezettekhez?

A VMDK azt várja, hogy az országgyűlési tényfeltáró bizottság ezekre a kulcsfontosságú kérdésekre is választ ad. Éppen ezért a VMDK különös fontosságot tulajdonít dr. Tabajdi kijelentésének, hogy a szóbanforgó tényfeltáró bizottság megalakítását a szocialista frakció is támogatja.

Időszűke miatt, jóllehet ezt október 4-én kelt levelünkben kértük, nem sikerült a múlt évben a Hódi által visszatartott sajtótámogatások ügyét, valamint Vörös Imre egyetemi beíratkozásának kérdését megvitatni. Reméljük, ezekre a kérdésekre mielőbb írásban kapunk választ.

A VMDK küldöttsége, mérsékelt érdeklődés mellett, néhány alapítvány és a Művelődési és Közoktatási Minisztérium képviselőinek kifejtette, hogy mi a célja a vajdasági magyaroknak szánt támogatások felkutatásával. A dr. Tabajdi Csaba által kezdeményezett összejövetelen dr. Entz Géza, a Pro Professione alapítvány elnöke bejelentette, hogy visszakéri a Délvidéki Magyarságért Alapítványnak átutalt kilenc millió forintos támogatást.

A különben hosszúra nyúlt beszélgetés sajnos megrekedt a DMA ügyeinél. Új mozzanat az, hogy Csoóri Sándor tagadja a DMA létrehozatalában vállalt szerepét. Továbbra sem hajlandó hozzájárulni sem az MVSZ által történő, sem pedig mások, például az országgyűlési tényfeltáró bizottságnak segítve, a Hódi és az MVSZ által létrehozott Délvidéki Magyarságért Alapítvány megnyitásához, legalább a testületi nyilvánosság előtt.

Ágoston András rámutatott, a pluralizálódásra Vajdaságban is szükség van, de a vajdasági helyzetet nem lehet összehasonlítani a szlovákiai pártok esetével, illetve a közöttük lezajlott koalíciós tárgyalásokkal. Ott ideológiai alapon szerveződő pártok viszonyát lehet vizsgálni, ami már önmagában a pluralizmus jelenlétére utal. Vajdaságban a VMDK disszidensei saját anyagi érdekeiktől vezetve hoztak létre egy politizáló szervezetet, amellyel most ők maguk sem tudnak mit kezdeni.

A VMSZ kívülről, Csoóri Sándor és köre által létrehozott csoportosulás, amelybe azok tömörültek, mint például Hódi Sándor, akiket anyagi érdekeik fűznek Csoórihoz és köréhez (Pozsgai, Szűrös, esetleg Entz Géza és Tabajdi Csaba), vagy pedig Kasza József, aki a saját üzleti érdekeiből kifolyólag kíván maga mögé egy politizáló szervezetet. A politikumot a VMSZ-ben Várady jelenléte biztosítja, aki saját kisebbségvédelmi elképzeléseihez remél politikai hátteret kialakítani. A határmódosító Hóditól kezdve az üzletelő Kaszán át, az autonómiaellenes Váradyig, a VMSZ kulcsemberei Váradyt nem számítva saját érdekszervezetüknek tekintik a VMSZ-t. A belső kaotikus állapotokat bizonyítja, hogy a szervezetnek nincsenek helyi tagozatai, de még elfogadott politikai programja sem. Külső anyagi és politikai támogatás nélkül ez a szervezet működésképtelen.

A VMDK a zentai értekezlet után teljes mértékben konszolidálódott. Továbbra is kiáll az autonómia koncepciója mellett, s befogadja a legkülönbözőbb eszmei áramlatok képviselőit, azzal a feltétellel, hogy síkraszállnak magyar autonómia mellett. A VMDK nem kíván politikai párbeszédet folytatni a VMSZ-szel, mert ez a szervezet vezéregyéniségeinek erkölcsi és politikai kompromittáltsága miatt nem alkalmas a politikai együttműködésre.

Ágoston kijelentette, tudja, hogy Kasza József már több ízben is keményen követelte Mák Ferenc elmozdítását. A VMDK megbízik Mák Ferencben, s ha megtörténik lefokozása vagy felmentése, ezt a VMDK ellen irányuló politikai akciónak fogja tekinteni. Javasolta, hogy a helyzet áthidalására vegyenek fel a HTMH-ba még egy olyan munkatársat, akit Kasza József javasol. A már bekövetkezett megüresedés ezt lehetővé teszi.