- Az egyes közösségek joggal sérelmezték, hogy nem lehetett tudni ki, milyen célra, milyen összegeket vett fel, a pályázati lehetőségekről sokszor nem tájékozódhattak, a keresztbe finanszírozás egyeseket méltánytalan előnyhöz juttatott, a célszerű felhasználást nem mindig ellenőrizték és az elszámoltatás kifogásolható volt.

- Magyarországon ugyanakkor - bár az ilyen célra fordított támogatások költségvetési aránya csupán ezrelékben fejezhető ki - a közvéleményben az az illúzió alakult ki, miszerint a határon túli magyarság támogatása előbbre való lenne, mint a hazai szociális problémák orvoslása. Elemi igényként merült fel, hogy az adófizetők felmérhessék a határon túlra folyósított támogatások reális értékét.

Az új támogatási rendszer előkészítése során, az érdekelt tárcák, közalapítványok és a határon túli legitim magyar szervezetek egyetértettek abban, hogy - mivel a szomszéd országok részéről a közeljövőben sem várható a kisebbségek támogatására irányuló állami funkciók maradéktalan ellátása -, Magyarországnak a Kormányprogrammal összhangban, a költségvetés lehetőségeihez mérten, az adófizetők pénzéből ki kell egészítenie a civil társadalomtól és az emberi szolidaritásból összegyűlt összegeket és továbbra is vállalnia az egyes közösségek önazonosságának megőrzésére irányuló hosszú- és rövidtávú célok megvalósításának elősegítését.

Átlátható, mivel egyrészt a költségvetésben eddig különböző fejezetekben, külön címként feltüntetett keretek ezután összevontan jelennek meg, másrészt a pályázati lehetőségeknek teljes, a megítélt összegeknek korlátozott nyilvánosságot biztosít. A közalapítványok pályázati feltételei nyilvánosak. A döntésekbe Magyarországon teljes betekintésre illetékesek: a köztársasági elnök, a kormány, az Országgyűlés bizottságai és a parlamenti pártok, míg az adott területen a határon túli magyar politikai szervezetek vezető testületei és az alkuratóriumok. A magyar médiában nyilvánosságra kerülnek a célok és relációk összesített adatai. A döntéseket az alkuratóriumok az országonkénti sajátosságoknak megfelelően hozzák nyilvánosságra.

Ellenőrizhető, mivel Magyarországon a tárcák (KÜM, MKM, NjM) és a közalapítványok között megvalósul a koordináció, a magánalapítványokkal kölcsönös információcserére törekszik, külföldön pedig a legitimitást nyert szervezetek kontrollszerepének növekedését teremti meg.

1. Ahol ez indokolt, a határon túli magyarokat támogató, tárcák mellett működő alapítványok közalapítvánnyá alakulnak;

a. Felkéri a határon túli magyar szervezetek vezető testületeit, hogy valamennyi politikai irányzat által elfogadott, széles körű társadalmi reprezentatívitást biztosító alkuratóriumokat hozzanak létre, amelybe a politikai és szakmai - tudományos, kulturális és érdekképviseleti - szervezetek képviselői mellett, a közösség köztiszteletnek örvendő, kiemelkedő személyiségeit is vonják be. A szélesebb szakmai háttér megteremtése érdekében, nagyobb magyar közösségeknek ajánlja, hogy az alkuratórium alakítson (ahol lehetséges szakágankénti választással) szociális, egyházi, kulturális, stb. szaktestületeket. Az Illyés Alapítvány már létrejött alkuratóriumai felkérést kaphatnak a közös alkuratórium feladatának ellátására.

b. Javaslatot kér az alkuratóriumoktól a területenkénti stratégiai céloknak megfelelő prioritások megállapítására, majd a tárcák és közalapítványok közötti egyeztetés után, ajánlásokat tehet azok esetleges kiegészítésére.

c. Megszervezi a közalapítványok közti információcserét. Ennek lehetőségét kölcsönösségi alapon -, felajánlja a határon túli magyarság támogatását vállaló magánalapítványoknak is.

5. A végső döntést a közalapítványok kuratóriumai hozzák meg.