1. A betelepítés terve nem új. A szerb kormány még 1992. június 26-án felhatalmazta a szerb menekültügyi főbiztosságot, hogy készítse el a betelepítések tervét. Augusztusban a követelés már ott volt a községi önkormányzatok elnökeinek asztalán. Eszerint Adára például 2905, Becsére 2870 menekült betelepítését tervezték. Ismeretes, hogy annak idején csak a szabadkai önkormányzat vezetői láttak "üzletet". Szerencsére, sem ebből sem a további betelepítesekből akkor nem lett semmi. Ehhez minden bizonnyal hozzájárult, hogy a VMDK Genfben megkereste Annmarie Demmer asszonyt, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának európai igazgatóját, aki elfogadta a VMDK érvelést, miszerint az ENSZ dokumentumok is tiltják az etnikai összetétel erőszakos megváltoztatását, s leállította a betelepítési terv megvalósítását.

Hangsúlyozom, hogy a VMDK nem általában a vajdasági betelepítésekre tett észrevételt, hanem a magyar többségű településeket kívánta megóvni az nemzetiségi összetétel ilyen megváltoztatásától.

Mostanában e betelepítési elképzelések újraéledéséről értesülhettünk. Amennyiben Vékás János a VMDK alelnöke most kezdődő amerikai és kanadai útja során bejut az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságára is, a betelepítés témáját nem fogja megkerülni. De itthon is oda kell figyelni.

4. Arról a Lazar Brankovról lenne szó aki Rajk László kirakatperében Rákosi szája íze szerint tanúskodott? Az igazmondás már akkor sem volt erős oldala. Meg tudom azonban érteni, hogy miután neki is köze volt a 44-45-ös véres atrocitásokhoz, most azok jelentőségének csökkentésével igyekszik magának átmenő osztályzatot biztosítani. Nem fog menni!

5. A VMDK állásfoglalása értelmében Magyarország egyszerűen nem tud elmenekülni kisebbségeitől. A kisebbségeknek viszont nem szabadna túszhelyzetbe kényszeríteni az anyaországot. Ha az államszerződések megkötése feltétele az Európai Unióba való felvételnek, alá kell őket írni. Tudnia kell azonban mindenkinek, Magyarországnak, az utódállamoknak, de Európának is, hogy három milliónyi kisebbségben élő magyart, most miután megvannak a demokratikus politikai szervezeteik, nem lehet egyszerűen elhallgattatni.

Az egyetlen jó megoldás az, s ezt Európa is kénytelen kelletlen elismeri, hogy Magyarország felvállalja a kisebbségek autonómiatörekvéseit, s velük együtt lép fel a nemzetközi porondon. Ez az útja a Kárpát-medencében élő magyarság politikai integrációjának, s egyben a trianoni trauma feloldásának is.

Ha így tekintünk a dolgokra, akkor ki kell mondani: az államszerződések nem alkalmasak a kisebbségek gondjainak megoldására. A VMDK nagyra értékeli, hogy a Horn kormány programja támogatásáról biztosítja a kisebbségeket törekvéseik megvalósításában. Ugyanakkor elfogadhatatlannak tartjuk, hogy kisebbségi ügyekben felelős politikusok nyilvánosan támogatják az autonómiatörekvéseket, de ez cselekedeteikben nem mutatkozik meg. Még kevésbé érthető számunkra, hogy van közöttük olyan is, aki egy napon ad autonómia-támogató nyilatkozatot, s jelenti ki, hogy tele van a hócipője az autonómiával.

6.Továbbra is kitartunk a hármas autonómia koncepciója mellett. A lényeg az, hogy a vajdasági magyarság megszerezze politikai szubjektivitását, s maga választhassa meg vezetőit akik azután neki, nem pedig a szerb hatalomnak tartoznak majd felelősséggel. Ugyanakkor szükségesnek látjuk a tervezet szövegének korszerűsítését, hogy azt alkalmassá tegyük a magyar kormánnyal való közös nemzetközi fellépésre is.

7. Reméljük, hogy igen. A VMDK nem áll le a küzdelemmel, amíg ez meg nem történik, a vétkeseket pedig felelősségre nem vonják.

9. A VMDK már az új magyar kormány megalakulásakor javasolta, hogy készüljön Magyarországon egy olyan gazdasági csomagterv amely hozzájárulhatna a vajdasági magyarság helyzetének javításához. Reméljük, hogy ez a terv találkozni fog a kezdeményező vajdasági magyarok igyekezetével.