Site hosted by Angelfire.com: Build your free website today!

Sepsey Csaba: A VMDK-s többségű önkormányzatok kiárusítása, 1995. II. 11.

A VMDK-S TÖBBSÉGŰ ÖNKORMÁNYZATOK KIÁRUSÍTÁSA

A második többpárti helyhatósági választások utá Adán, Csókán, Kanizsán, Kishegyesen, Óbecsén, Szabadkán (a VHDSZ-szel együtt), Topolyán és Zentán felálltak a VMDK-s önkormányzatok. Csókán volt a legrövidebb életű. Mivel a többség csak egy szavazaton múlott, az SZSZP gazdag fegyvertárához nyúlva "megdolgozta" az egyetlen szerb ajkú ellenzéki képviselőt és máris megbukott a VMDK-s önkormányzat. Többhónapos huzavona után bevezették a kényszerigazgatást, ami a mai napig is tart.

Kishegyesen, a szintenmaradás magasiskoláját kijárt reformos Páll Károly meggyőzte a többségben lévő, jóhiszemű VMDK-s képviselőket, hogy ő a béke megőrzésének letéteményese és elnökké választották. Ezután megosztotta az önkormányzati posztokat az SZSZP-vel, a VMDK pedig választási győzelme ellenére az események peremére sodródott.

A többi önkormányzatban politikai és közigazgatási tapasztalat nélkül, de a múlt rendszerben nem kompromittálódott vezetőket választottak. A kivételt Szabadka képezte. Ott a már negyedik éve hivatalban lévő, a pártokat kitűnő érzékkel válogató, de a médiumok által -- valós érdemek nélkül -- karizmatikussá kikiáltott Kasza Józsefet választották elnökké.

A hipperinflációs 1993-as év a létért való küzdelem mellett a konszolidálódás, a szálak összegyűjtése és az önkormányzatok közötti tapasztalatcsere jegyében telt el. Ezt használta ki az azóta már mesterkedő polgármesterként ismert Kasza József. Megtanította kollégáit, hogyan kell élni azzal a minimális hatalommal és pénzzel, ami még az önkormányzatoknak megmaradt, de közben mindannyiunkat saját befolyása alá vonta.

1994. január 11-én Szabadkán megtartott értekezleten a VMDK Elnökségének tagjai a jelen lévő polgármesterek megnyilvánulásaiban már nem a demokráciáért kiálló harcostársakra ismert, hanem a pozíciójukat féltő és kiváltságaikért mindenre képes politikusokra. Az Elnökség igénye, hogy számoljanak be, miként gazdálkodtak az önkormányzatok ingatlanával, felháborította a polgármestereket és egyben tömörítette is soraikat. Az elkövetkező két bő hónap a VMDK tisztújító közgyűléséig a titkos szervezkedésük jegyében telt el. Mivel a VMDK mégsem vált a Polgármesterek Pártjává, sem a Pénzügyi Szédelgők Pártjává, hanem megmaradt az ami volt alakulásától: az össz vajdasági magyarság érdekvédelmi szervezetének, nagy csalódást okozott a polgármestereknek. Ellenőrizhetetlen hatalomgyakorlásra a továbbiakban nem számíthattak. Választóiktól elszakadt, lebegő, térvesztett állapotukban viszont kényelmetlenül érezték magukat foteljeikben. Ezért, hatalmuk fenntartását szolgáló törekvési késztetések eredményeképpen megszületett az ötlet, amit nyomban tett követett. Az önkormányzatok szinte teljes apparátusát igénybevéve, hathatós külfödi támogatással a VMDK mindennemű belső és részben külső ellenzékével létrehozták saját érdekszervezetüket, a VMSZ-t.

Az önkormányzatokban merőben új helyzet állt elő. A VMDK-s képviselői csoportok felbomlottak. Akik már előzőleg belekerültek a Kasza-recept szerint jól kiépített mini-hatalmi struktúrákba, a polgármesterek mellé zárkóztak fel, néhányan még kétközben vannak és maradtak a VMDK-sok. Az SZSZP, mint a jó profi játékos nem hagyta ki a feladott labdát, hanem lecsapta. Ennek eredményeképpen megszűntek a VMDK-s önkormányzatok és községenként különböző formában felálltak a VMSZ--SZSZP--Reformos koalíciók.

Így telt el az 1994. év. Szomorú, de tanulságos év volt ez az autonómiánk felé vezető úton. Sokat tanultunk belőle. Nem hagyjuk cserben népünket. Készülünk az újabb választásokra és hisszük, a vajdasági magyarság felismeri, hogy az egyetlen érdekszervezete továbbra is a VMDK.

Dr. SEPSEY Csaba

Szabadka, 1995. február 11.

[A VMDK 1994/95. évi, meg nem jelent évkönyve számára]