1992. április 22-én kiáltották ki az új Jugoszláv Szövetségi Köztársaságot, amit azóta sem ismert el egy ország sem a világon. Ennek az országnak kétházas parlamentje van. A Köztársaságok Tanácsának negyven tagja van, akik közül húszat-húszat delegál a Crna Gora-i illetve a szerbiai Köztársasági Képviselőház. A VMDK köztársasági képviselői csoportjából Szecsei Mihályt választották ebbe a tanácsba. A Polgárok Tanácsának százharmincnyolc tagja van, ebből száznyolc Szerbiából és harminc Crna Gorából, akiket a közvetlen részarányos választásokon választottak meg. Az 1992. decemberi választásokon Csorba Béla, Józsa László és jómagam jutottunk be ebbe a tanácsba a VMDK színeiben. Az ügyrendi szabályzat szerint legalább hét képviselő alakíthat képviselői csoportot. Mivel a Crna Gora-i Népi Pártnak négy képviselője van, magától adódott a megoldás, hogy alakítottunk egy közös képviselői csoportot. Az egyezmény szerint egyik fél sem köteles elfogadni a másik politikai állásfoglalásait, viszont közösen élhetünk azokkal az előnyökkel, amelyek egy képviselői csoportot megilletnek. A néppárti kollégák ezen formai egyezmény miatt igen sok támadásnak voltak kitéve a "hazafias" radikálisok részéről. Ők pedig viszonzásul többször is elmagyarázták a TV kamerái előtt, hogy a VMDK egy alkotmány- és törvénytisztelő szervezet, amely demokratikus módszerekkel, következetesen képviseli az itteni magyarság létérdekeit.

Az 1994. év első fele a képviselőházban Seselj és radikálisai cirkuszi mutatványokkal felérő alakításainak jegyében telt el. A munka gyakorlatilag megbénult, a szocialisták elvesztették többségüket. Csak néhány törvényt tudtunk meghozni. Legtöbbször mi voltunk a mérleg nyelve. Mi következetesen szavaztunk minden olyan javaslatra, amely a béke és a demokratikus kibontakozás felé vezetett.

Nyárra a szocialisták rendezték soraikat és támadásba lendültek. Maguk mellé állították előbb a három Crna Gora-i radikális képviselőt, majd még nyolcat, és egyességre jutottak a DEPOS-szal is. Ezzel elérték a Polgárok Tanácsában az abszolut többséget, de semmilyen újonnan adódó alkalmat sem hagytak ki hatáskörük bővítésére. Ugyanis ekkorra már létrejött a VMSZ is, az a magyar szervezet, amellyel az SZSZP már könnyen szót ért. Szecsei Mihály és Józsa László képviselők formálisan megmaradtak ugyan a VMDK-ban, de álláspontjaikat immár másokkal egyeztetik. Így ketten maradtunk és választóinknak tett ígéretünkhöz híven továbbra is kiállunk a magyar autonómiáért a Szövetségi Képviselőházban is.