Dr. Farkas Emil:
Gondolatok a vajdasági magyarság egészségügyi ellátásáról, szerkezeti és szervezeti felépítésének lehetőségeiről, 1995. II. 11.A vajdasági magyarok egészségügyi ellátása szerkezetileg és szervezetileg része Szerbia egészségügyi felépítmé
nyének. A betegségek fajtamegoszlása és azok kezelése között nincs jelentős különbség az itt élő nemzetek között. Nem hallgathatjuk el azonban a tényt, hogy a Szerbiában élő nemzetek között a magyar lakosság átlagéletkora a legmagasabb. Ennek egyik oka az évtizedekig tartó asszimilálódási folyamatban, a másik a kilencvenes években lejátszódó események következtében létrejött nagyszámú kivándorlásban kereshető.Ha arra gondolunk, hogy a kivándorlók zöme a biológiailag legaktívabbakból tevődik össze, akkor világos lesz számunkra, hogy ez az elöregedés az elkövetkezendő években csak fokozódik. Meg kell említeni, hogy a magyarság népszaporulata is sajnos évről-évre csökkenő tendenciát mutat.
Figyelembe véve a fentieket, fokozott gondot kell fordítani a megelőző egészségügyi tevékenységre. Ezen belül kiemelten kezelni az anya és gyermekvédelmet, valamint a járványos és fertőző megbetegedéseket.
A gyógyító tevékenységen belül rendkívül fontos, hogy jól képzett szakemberek az orvostudomány mindenkori szintjének megf
elelően végezhessék munkájukat. A háború előtti időszakban ilyen téren nem kellett szégyenkeznünk. A szakfolyóiratok, a megfelelő gyógyszerek és műszerek hiányában az éves lemaradásokat mindenképpen pótolni kell.A különleges, és intézetekben való gyógykez
elés fontossága épp az elöregedett, idült betegségekben szenvedők számának növekedésében kereshető.A megfelelő szintű egészségügyi ellátás alapja a jól szervezett anyanyelven történő szakemberképzés. Mindenféleképpen nagy érvágás a háború okozta nagyszámú egészségügyi dolgozónak a kitelepülése. Nem kell ezen csodálkoznunk, ha tudjuk azt, hogy az egészségügy internacionális voltából kifolyólag legkönnyebb volt e dolgozók külföldi munkavállalása. A kivándorlás foka egyes tömbben élő magyar intézményekben a
25--30%-ot is elérte. Fontos azt tudni, hogy jelenleg Szerbia területén csak Szabadkán folyik magyar nyelvű középfokú káderképzés. Előbb a zentai, majd az újvidéki magyar egészségügyi középiskolák beszüntetésével tették lehetetlenné az addig jól működő középfokú szakképzést. Nem lehetünk megelégedve viszont a felső fokon való szaknyelvtudás szintentartásával. Kevés kivétellel (Magyarországon végzettek) a mindennapi magyar orvosi nyelhasználat is silány. Törekedni kell a magyar nyelvű orvosképzés biztosítására, úgy mind a magyar iskolahálózat egyik fontos része.A ma működő biztosítási rendszerek nem felelnek meg a modern kor szellemének. Monopolizáltak, nem biztosítják a választási lehetőséget a különböző biztosítási formák között, sem azok mennyiségében, sem minőségében.
Mindenképpen a jövő egészségügyi ellátásának része kell hogy legyen a privatizáció, úgy a járó- mint a fekvőbetegek ellátásában. Ehhez mindenféleképpen meg kell nyerni a vállalkozó szellemű gazdasági és egészségügyi szakembereket.
A teljesen
tiszta kép kialakítása érdekében kell szólnunk a szabad orvosválasztás lehetőségéről. Jelenleg a politikai érdekeket figyelembe tartó körzetesítések az egészségügyben is éreztetik káros hatásukat. Nem szabad megakadályozni, hogy az anyanyelvét jól tudó beteg ne választhasson magának olyan intézetet, amelyet számára megfelelőnek vél. A Szerbia területén ma működő kórházi intézményekben a zentain kívül a magyar anyanyelvű dolgozók vagy kisebbségben, vagy szórványosan vannak jelen, semmiféleképpen nem tükrözve a lakosság összetételének arányát.Jelenleg arra kell törekednünk, hogy intézményeinket és megfelelő szakkádereinket megtartsuk, megakadályozzuk azok elkótyavetyélését és szétszéledését, kellő pillanatban és átfontoltan a vajdasági magyarság egészségének,
gyógykezelésének megjavítására fordíthassuk.Zenta, 1995. február 11.
[A VMDK 1994/95. évi, meg nem jelent évkönyve számára]
