Major Nándor a Szabad Hét Nap február 28-i számában Pártjaink és a hatalom címmel elméleti kísérletet tesz arra, hogy rehabilitálja azt a nemzetiségi elitet, amelynek országlása az egypártrendszerben olyan sok bajt hozott a a vajdasági magyarság fejére. A VMSZ legitimációs gondjai mögé rejtőzve, amellett érvel, hogy a legitimitás kérdését, csak az államban kibontakozó hatalmi vetélkedés vonatkozásában lehet taglalni.

Miután kimondja, hogy a "választás csak az illető parlamentben való államhatalmi tevékenységhez adhat mandátumot, de nem adhat legitimitást semmihez, ami azon a parlamenten kívül esik", hozzáteszi: "Sem az egyik, sem a másik magyar párt, hanem csak az a hatalom lenne legitim, amelyet egyikük vagy másikuk, együtt vagy másokkal karöltve, létrehoznának s működtetnének". Hogy a magyarok előtt egy kicsit bemártsa őket, mind a VMDK-t, mind pedig a VMSZ-t, olyan "pártokként" tűnteti fel, amelyek lepaktáltak a hatalommal.

"Csak az albánok és bosnyákok - legálisan bejegyzett pártjaik is -, tagadják meg tömegesen és radikálisan a kis-jugoszláviai hatalmi-uralmi rendszerétől a legitimitást: még a választásokon való részvételüket is elutasítják", állapítja meg, s abban reménykedik, hogy az olvasók majd a számára kedvező következtetéseket vonják le. Azt reméli, hogy a magyarok fülében visszacseng majd a restaurációs ellenzék figyelmeztetése: vigyázat, az autonómia követelése utópia, amely könnyen a rebellis al-bánok és bosnyákok sorsára juttathatja az egész vajdasági magyarságot.

De, a fricska csak másodlagos cél. Ő a legitimitással összefüggő eszmefuttatását egy lehetséges új párhuzam elfogadtatására kívánja felhasználni. Ha ugyanis a legitimitás fogalmát csak az államhatalommal kapcsolatban használhatnánk, akkor kézenfekvő a megállapítás, hogy az érdekeket, így a vajdasági magyarság érdekeit is, csak az államhatalmi struktúrán belül lehet felvetni, s esetleg legitimizálni.

Először is, a VMDK a legitimitás fogalmát, nem az államhatalomért folytatott vetélkedés, hanem az a vajdasági magyarság autonómiatörekvéseinek hazai és nemzetközi megjelenítésének vonatkozásában használja. Ezért a VMDK nem párt, hanem politikai érdekszervezet, amelynek a vajdasági magyarok szavazataiazért kellenek, hogy itthon és külföldön legitimen képviselhesse a vajdasági magyarság autonómiatörekvéseit. A választásokra nem azért megy ki, mert részt kér az államhatalomból, hanem azért, mert a magyar szavazatok többségét itthon is külföldön is legitimizáló tényként fogadják el. Számára a képviselőházban zajló tevékenység másodlagos, jóllehet kihasznál miden alkalmat, hogy az autonómia, a vajdasági magyarság kisebbségi jogainak, valamint a demokráciának az ügyét a képviselőházban is előbbrevigye.

Nézzünk egy példát! Könnyen megtörténhet, hogy a választási törvény módosításával a szerb hatalom egyszerűen lehetetlenné teszi, akár egy magyar képviselő megválasztását is. Mi következik ebből? Semmi, feltéve, ha a VMDK továbbra is megkapja a magyar szavazatok többségét. Mert a szavazatok birtokában, a VMDK-nak legitimitása van arra, hogy képviselje a vajdasági magyarság autonómiatörekvéseit. S, hogy ezzel csak Major Nándor nincs tisztában bizonyítja az is, hogy a szerb hatalom mindeddig nem élt a lehetőséggel, hogy olyan választási törvényt alkosson meg, amely lehetetlenné teszi a magyar képviselők megjelenését a parlamentben.

Hát igen, változnak az idők. A Párizsban megjelenő angol nyelvű lap a Herald Tribune két-három hete megállapította:a volt szocialista országokban úgy látszik a széleskörű nemzeti alapú autonómiák hozhatják meg a békét, s teremthetik meg a feltételeket a térség Európához történő felzárkózásához.