A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének létrehozatala történelmi változásokat hozott a vajdasági magyarok életében. Kisebbségben megélt történelme során a vajdasági magyarság nem volt politikai tényező. Sorsfordulóit vizsgálva ki kell mondani: legjobbjainak egyéni és csoportos tevékenysége többnyire az önazonosság megtartását is szolgálta, de erejük, s valószínűleg a körülmények sem tették lehetővé, hogy ez a viszonylag kisszámú népcsoport a politikai színtéren is megjelenjen.

A szocialista világrend látványos felbomlása, valamint az azt kisérő nemzetállami ideológia térhódítása egyszerre volt ijesztő, s keltett reményeket. Felvillant a kisebbségi gondok rendezésének lehetősége, de a teljes politikai alávetettség, a másodrendűvé válás veszélye is. A hasonló külföldi példák egyszerre hatottak serkentőleg és növelték meg az egész népesség politikai ellenállóképességét, s vetették fel a Kárpát-medencében élő magyarság határmódosítás nélküli politikai integrációjának, s ezzel a trianoni trauma feloldásának gondolatát.

De ez magában nem lett volna elegendő, ha nem akadnak olyan a politikai praktikákban is jártas magyarok akik ebben a politikai és eszmei zűrzavarban vállalják az abban a pillanatban még beláthatatlan és nemcsak politikai kockázatot. Azért, hogy valami újat adjanak, hogy a vajdasági magyarokkal együtt megteremtsék önazonosságuk megőrzésének politikai feltételeit. Először történt meg a vajdasagi magyarság kisebbségi történelme során, hogy a politikusok egy csoportja meri is, tudja is tenni azt amit kell, s ezt támogatja és követi a vajdasági magyarok óriási többsége.

A VMDK néhány hónap alatt bebizonyította, nemcsak azt, hogy vállalni tudja a történelmi feladatokat, hanem azt is, hogy szinte egy csapásra a politika szubjektumává teszi a vajdasági magyarság lelki és politikai alávetettségben leledző, szétszórt, atomizálódott tömegeit.

Méltósággal emelte fel a szavát a második világháborút követő súlyos szerb megtorlások ügyében, s ezzel a bosszú gondolatától mentesen visszadta a magyaroknak az önbecsülést, a saját erőben való hitet, s a reményt, hogy az új Európában számukra is van hely.

S akkor jött a polgárháború. A VMDK jó alapról indult, s ezzel magyarázható helytállása az emberpróbáló körülmények között. Autonómiakoncepciójának elfogadása Kanizsán olyan eredménynek számít, ami egyszerre serkentette kitartásra a vajdasági magyarságot, s ismertette meg a világot nemcsak a ténnyel, hogy Vajdaságban élnek magyarok, hanem azzal is, hogy tudják mit akarnak. A nemzetközi politikai színtérre kilépve a VMDK megakadályozta, hogy a szerb kormány terve szerint az etnikai összetétel megbontása céljából a magyar többségű községekbe menekülteket telepítsenek.

A VMDK disszidensek kiválása, meg az, hogy külső támogatással új szervezetet hoztak létre, a VMDK politikai tevékenységét nem befolyásolta. A helyzetnek megfelelően újabb erőfeszítéseket tesz az autonómiatörekvések érvényesítésére. Mint ismeretes, a VMDK azért jött létre, hogy a vajdasági magyaroknak autonómiát harcoljon ki. Autonómiakoncepciója, melynek lényege, hogy a vajdasági magyarság önazonossága megőrzésének szempontjából fontos döntéseket az oktatás, a művelődés és tájékoztatás terén önállóan hozza meg, s politikai érdekeit önállóan határozza meg, alkalmas a küzdelemre.