Az idevágó törvény világos. Az aki távozik a politikai szervezetből melynek színeiben megválasztották, bizony elveszti a mandátumát. Az aki más politikai szervezetet alapíott, a politikai demokrácia szabályai értelmében távozott a VMDK-ból.

Akik VMDK listán jutottak be a Képviselőházba, de később új politikai szervezetet alapítottak, nem maradhatnak tovább képviselők. Ha az etikus magatartást többre becsülik mint a képviselői státussal járó anyagi előnyöket, most önként lemondanak mandátumukról. A VMDK Elnöksége az etikus magatartást tartja követendőnek és ezért kérte fel lemondásra a szóban forgó képviselőket. Cselekedetük nem lenne példanélküli, hisz néhány szerb képviselő hasonló esetben, az anyagi előnyökkel szemben a lemondást választotta.

Amennyiben a VMDK-ból távozott képviselők nem követik a szerb képviselők példáját, jogi eljárás következik.

Ha jogszerű döntés születik, jöhetnek az új VMDK-s képviselők. Ha viszont a Szerb Szocialista Párt úgy látja jónak, hogy a VMDK autonómiatörekvéseit így is akadályozni kell, többségi szavazataival megakadályozhatja jogszerű döntést. Erre is volt már példa. De ez már nem jog, hanem politika.

Ami a magyar iskolahálózat kiépítésére vonatkozó VMDK elképzelést illeti, az szintén világos. A VMDK magyar iskolákat akar, nem magyar tagozatokat a szerb iskolákban. A VMDK azt akarja, hogy legyenek magyar tantestületek, magyar igazgatók, s a magyar iskolahálózat igazgatását vegye át a perszonális autonómia illetékes szerve. Sátai Pál, Kasza József és követőik ezt nem akarják. Szabadkán már tavaly öt magyar iskolát lehetett volna létrehozni, de ez nem történt meg. Pedig volt rá esély, hisz a többi között Milošević elnök is támogatta az elképzelést. A szabadkai képviselőtestület azonban nem kezdeményezte a minisztériumnál a magyar iskolák létrehozatalát. Ha a VMSZ-es önkormányzatok úgy döntenek már most megkezdődhet a magyar iskolák létrehozatala. Ebben minden bizonnyal számíthatnak a VMDK-s tanácsnoki csoportok támogatására. Kérdésem Papp Imréhez: mi az ami itt nem világos?