1991. július 20-án a VMDK elnöksége Adán a 19. ülésén elfogadta a magyar iskolahálózat modelljére vonatkozó elképzeléseket, a modell I. részében dr. Ágoston Mihály összefoglalóját, a magyar nyelvű oktatás kérdéseiről a Vajdaságban, a II. részben Balla Lajos összegzését a bizottságok javaslatai alapján, a vajdasági magyar oktatási hálózat szervezési kérdéseiben.

Ezeknek az elképzeléseknek elméleti továbbfejlesztéséért illetve a gyakorlati megvalósíthatóságukhoz szükséges előzetes felmérések, az iskoláztatás jelenlegi helyzetét és az érintettek, a szülők, a pedagógusok igényeit feltáró elemzések tervéért a VMDK Stuttgarti Kutatóintézetéhez fordult elsősorban módszertani meggondolásból. Az oktatási hálózat létrehozására vonatkozó projektumterveket a VMDK 1995. januárjában elfogadta és hozzálátott az előkészületekhez. Komplex problematikáról lévén szó a kutatás több szakaszban zajlik. Ez év első félévére a vajdasági magyar szülők és pedagógusok igényeinek illetve jelenlegi helyzetének feltárásához szükséges adatgyűjtést terveztük.

Április folyamán szúrópróbaszerű felméréseket végeztünk mind a szórvány-, mind a tömbmagyarság körében, a kérdőívek tökéletesítése és a költségvetés becslése érdekében. Az igényeket feltáró projektum adatainak felvételére 1995. júniusában és júliusában került sor, a 91-es népszámlálás adatai szerinti 5%-ban a vajdasági magyarságnak, a kicsi, 250 magyar lelket számláló falvak felkutásával is. 151 kérdezőbiztos gyűjtötte össze a véleményeket, a vajdasági magyar szülők, pedagógusok érdekeit, 126 településben, összesen 4473 kérdőívvel.

A szülők, pedagógusok igényei, elképzelései meghatározzák az iskolahálózat kiépítésére vonatkozó további munkát. Az iskolahálózat a VMDK által kidolgozott és elfogadott perszonális autonómiamodell intézményrendszerébe illeszkedik majd be, de természetesen úgy, hogy a realitást, a vajdasági magyarság helyzetét és ebből fakadó érdekeit folyamatosan figyelembeveszi. A kérdezőbiztosok munkájuk szubjektív értékelése során a szülők érdeklődéséről, érdekeltségéről és segítőkészségéről számoltak be általában véve mindenütt. Az sem csoda, ha szkeptikusságot is tapasztaltak, hisz első ízben történt meg, hogy politikai érdekképviseleti szervezet valóban kikérte a magyarság véleményét, azért, hogy ezt a véleményt képviselhesse. Nincs ehhez hasonlatos élménye a vajdasági magyaroknak az elmúlt évtizedekből. Az igények kimondása, megfogalmazása, összegyűjtése kezdettől fogva törekvése a VMDK-nak, ezúttal azonban objektiválható módon, tudományos kontroll mellett történik. Az adatok kiértékelésére az elkövetkezendő időszakban kerül sor, összeszámlálására, becslésére annak, hogy a magukat magyarnak vallók közül hányan is szeretnék magyar iskolába járatni gyermeküket, mennyien járatják most is, és mennyien vennének részt a perszonális autonómia oktatási hálózatának kiépítésében. Tekintettel arra, hogy a kérdezőbiztosok tapasztalatai alapján a szülők zömmel mellette állnak, a pedagógusokon sok fog múlni, mennyire ismerik és vállalják fel saját szerepüket, mennyire tudják kezükbe venni saját sorsukat, mennyire látják a kreatív cselekvés lehetőségét az új iskolahálózat kialakításában.

Az oktatási hálózat létrehozására vonatkozó projektum tapasztalatai a feltevésekre adott számszerű válaszokon túlmenően alapjául szolgálnak más kutatásokhoz is, a magyar autonómia intézményrendszerének kialakításában. Az egész elképzelés ellenben csak akkor valósítható meg, ha a vajdasági magyarság nyíltan is kiáll mellette, amikor a perszonális autonómia névjegyzéke készül.