A VMDK értékelése szerint, a vajdasági magyarok elsősorban békére vágynak. Érdekeltek továbbá a tényleges rendszerváltásban. A maffiagazdálkodás elemeitől terhes üzleti tevékenység visszaszorításában, s az európai gazdálkodási rendszer minél visszafordíthatatlanabb térhódításában. Meggyőződésük szerint ez a feltétele annak, hogy szakképzettségüket, találékonyságukat, hozzáértésüket teljes egészében kibontakoztassák és gyümölcsöztessék.

A vajdasági magyarok még egy kicsit zavarban vannak. A VMDK-disszidensek távozását, s az azt követő politikai vitákat, többségük nem ideológiai, világnézeti különbségek megjelenésének, hanem a nagybetűs Magyar Egység megbontásának tartja, amelyeket tudat alatt azért tartanak igazán veszélyesnek, mert az egység hiányában az autonómia kerül veszélybe. Azok, akik egyéni vagy csoportérdekből kifolyólag ellenzik az autonómiát, részben külső segítséggel, részben pedig a sajtóban szerzett befolyásuk révén a zavarodottság állapotát igyekeznek fenntartani.

A VMDK a vajdasági magyarság alapérdekeinek és politikai törekvéseinek megfelelően igyekszik politizálni.

Mellőzve a soraiban is megmutatkozó ideológiai különbségeket, a VMDK autonómiát igyekszik kiharcolni a vajdasági magyaroknak. Az autonómia megvalósításának négy feltétele van:

- hogy a magyar kormány a gyakorlatban is vállalja a VMDK által szorgalmazott autonómiamodell, elsősorban a perszonális autonómia megvalósítására irányuló törekvések politikai képviseletét a nemzetközi politikai színtéren.

1. A VMDK abból indul ki, hogy az általa képviselt autonómiakoncepció, melyben a Perszonális Autonómia domináns helyzetben van, jogi keretet ad a vajdasági magyarság önazonosságának megőrzéséhez. A Magyar Autonómia megvalósulása nélkül a vajdasági magyarság rövid időn belül megszűnne közösség lenni, szétszóródna, asszimilálódna.

A VMDK autonómiamodellje nem más mint egészséges kompromisszum. Modus vivendi egyfelől a nemzeti önrendelkezés elve, másrészt az állami szuverenitás, a területi integritás megőrzésének igénye között. Kiiktatja a határmódosítási követelésekkel járó háborús veszélyt, ugyanakkor lehetővé teszi a határmódosítás nélküli nemzeti integrációt. Ebben a vonatkozásban alkalmas a trianoni trauma demokratikus meghaladására.

2. Egyenlőre kicsi az esélye annak, hogy a szerb politikai erők, felismerve saját távlati nemzeti érdekeiket, elfogadják és támogassák a vajdasági magyarság autonómiatörekvéseit. De azok, akik Szerbiát megpróbálják Európa felé irányítani tudják: ezen az úton meg kell oldaniuk a többnemzetiségű ország kisebbségeinek a kérdését is.

- megkezdte a perszonális autonómia alapját képező dokumentum, a vajdasági magyarok választási névjegyzékének elkészítését:

- együttműködik a Szerbiában élő más kisebbségekkel, segíti őket autonómiatörekvéseik megfogalmazásában:

- erejéhez mérten támogatja az embargó megszüntetésére irányuló demokratikus törekvéseket, s a maffiagazdálkodás elemeitől terhes gazdasági viszonyok között síkraszáll a vajdasági magyarokat hatványozottan sújtó munkanélküliség csökkentéséért, valamint a tényleges piacgazdálkodás alapjainak megszilárdításáért.

Autonómiakoncepciójának népszerűsítésével igazodik a nemzetközi közösség törekvéséhez, hogy a kisebbségek kérdése demokratikus kompromisszum utján rendeződjön. A perszonális autonómia koncepciója erre különösen alkalmasnak látszik. Azzal, hogy területelhatárolódás nélkül lehetővé teszi a kisebbségi kollektivitáson belüli politikai pluralizmust, s ennek alapján a legitim kisebbségi vezetőréteg megválasztását, valamint a nemzeti önazonosság szempontjából fontos tevékenységek, mint amilyen az oktatás a művelődés és a tájékoztatás ügyeinek önálló, demokratikus intézését, a perszonális autonómia koncepciója nemzetközileg alkalmazható modellé válik.

A Kárpát-medencében élő magyar kisebbségek kérdése felfogható a térség biztonságpolitikai problémájaként is. A politikai szervezeteik tevékenysége révén a kisebbségek a politika szubjektumává váltak, s érdekeltek autonómiatörekvéseik érvényesítésében. Ha ez az érdekeltség politikai követelések formájában jelenik meg, a kisebbségek biztonságpolitikai tényezővé válnak. Az érintett országok, Magyarország, Románia, Szlovákia és Kis-Jugoszlávia, de az érintett kisebbségi közösségek is érdekeltek benne, hogy a demokratikus kisebbségi követelések következtében létrejött politikai feszültség ne állandósuljon, s ne váljék a térségben bizonytalansági tényezővé.

Ahogy Magyarország nem veheti semmibe a magyar kisebbségi követelések nyomán jelentkező politikai feszültséget, úgy a környező államok sem kezelhetik kizárólag belügyként az ott élő kisebbségek nyílt és megoldatlan helyzetét. Közös érdekük, hogy együtt, esetleg nemzetközi közvetítők segítségével tartós megoldást találjanak. Ha az érdekelt országok a kisebbségi autonómiatörekvések érvényesítésében találják meg a megoldást, ezzel az Európába vezető utukról hárul el egy kicsinek éppenséggel nem mondható akadály.

a) A Magyarország és Szerbia közötti jóviszony következetes, elvszerű fejlesztése, s ezzel párhuzamosan a vajdasági magyarság autonómiatörekvéseinek támogatása hozzájárulhat a perszonális autonómia létrehozatalához elengedhetetlen bizalom légkörének megteremtéséhez a szerb politikai színtéren.

b) A Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjának a magyar kormány részéről történő szorgalmazása, nemcsak a vajdasági magyarság autonómiatörekvéseit támogatná, hanem hozzájárulhatna a trianoni trauma demokratikus, a nemzetközi közösség által is elfogadott feloldásához.

c) Ha a magyar kormány határozottan kiállna a VMDK autonómiakoncepciója, elsősorban a perszonális autonómia modellje mellett, ez növelné az esélyét annak, hogy a vajdasági magyar kisebbség nyílt és megoldatlan helyzete már a Jugoszlávia-konferencia keretében megoldást nyerjen.

d) Mivel a magyarországi anyagi támogatás nagyban hozzájárul a kisebbségek kulturális és más közösségi szükségleteinek kielégítéséhez, a magyarországi támogatásoknak kettős funkciót kellene biztosítani. Egyrészt, hogy fenntartsák a szóban forgó tevékenységeket, másrészt, hogy serkentsék a kisebbségi közösség autonómiatörekvéseit.

Először is, a vajdasági magyarságot kívánja újra olyan politikai állapotba hozni, hogy képes legyen az autonómiáért folytatott küzdelem teljesértékű politikai támogatására. Ehhez arra van szükség, hogy a vajdasági magyarság mielőbb tisztán lásson két kérdésben. Mindenkinek önállóan kell felmérnie, mit jelent számára az autonómia. S azt is, melyik politikai szervezet képes arra, hogy küzdjön az általa jónak tartott megoldásért. A jelekből ítélve, például abból, hogy a perszonális autonómia részeként a magyar iskolahálózat szükségességét a megkérdezettek több mint 85 százaléka megerősítette, van remény.

Másodszor, a VMDK egyre nyíltabb politikai küzdelmet folytat a Kárpát-medencében elő magyarság határmódosítás nélküli politikai integrációja ügyében.

A Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli demokratikus politikai integrációja a magyar kormány és politikai tényezők, valamint a kisebbségek legitim szervezeteinek közös politikai célokért folytatott együttes nemzetközi fellépés során valósulhat meg. A VMDK két közös célkitűzést kiemelkedően fontosnak tart. Az egyik Magyarország EU tagsága, a másik a kisebbségek autonómiatörekvéseinek megvalósulása. E két cél mellérendelő összefüggésben áll egymással, de a reális helyzetnek megfelelően Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása, mint hamarabb elérhető cél, előnyben részesülhet.

Ha a nemzetközi politikai színtéren bebizonyosodik, hogy az alapszerződések megkötése feltétele Magyarország Európai Unióba való felvételének, akkor azokat alá kell írni. De itt nem szabad megállni.

A VMDK olyan megegyezés kimunkálását tartja szükségesnek, melynek résztvevői, a mindenkori magyar kormány, valamint a legitim kisebbségi szervezetek vállalják, hogy a nemzetközi porondon, regionális problémaként, közösen jelenítsék meg a kisebbségek nyílt és megoldatlan helyzetének rendezésére irányuló autonómiatörekvéseket.

Politikailag a leghatékonyabb, s egyben a legolcsóbb megoldás az lenne, ha a HTMH serkentené, segítené a Kárpát-medencében élő magyar kisebbségeket, hogy legitim szervezeteik mielőbb önálló autonómiamodelleket dolgozzonak ki. Az autonómiamodell formájában megfogalmazott követelések automatikusan a politikai kezdeményező helyzetébe hozzák a kisebbségi kollektivitást.

Ha az autonómiamodellek politikai végcélként már megfogalmazást nyertek, a kisebbségek nyugodtan szervezhetnek tiltakozó megmozdulásokat, vagy köthetnek akár közbeeső kompromisszumokat is: követeléseik továbbra is érvényesek. Ez az oka annak, hogy a VMDK alálicitálásként értékel minden olyan próbálkozást a Vajdaságban, amely valamiféle minimális jogok jegyzékének felállításával kísérel meg eredményre jutni.

Nem szólva arról, hogy a világos végcélként meghatározott autonómiamodell a nemzetközi porondon egyre elfogadhatóbb megoldásnak látszik. Részben mert demokratikus, másrészt mert mellőzi a határmódosítás veszélyes, vérrel járó kalandját.

Az autonómiamodellek közös és együttes nemzetközi képviselete a kezdeményező helyzetébe hozhatná mind a magyar diplomáciát, mind pedig magukat a legitim kisebbségi szervezeteket is.

A környező országokban a hatalom összehangolt intézkedéseket tesz a magyar nyelvű oktatás, s egyáltalán a kisebbségi jogok elsorvasztására. Ezzel jelenleg ő van a kezdeményező előnyös helyzetében.