Site hosted by Angelfire.com: Build your free website today!

Ágoston András: Manipuláció. Válasz Friedrich Anna cikkére, 1995. IX. 17.

Ágoston András

Temerin, Szirmai Károly 9 sz.

Fridrich Anna: Mit szabad...

Magyar Szó, 1995. szeptember 13.

1. oldal

Manipuláció

Fridrich Anna a Magyar Szóban megjelent vezércikkében manipulálja a vajdasági magyar olvasókat.

Súlyos állítás ez, bizonyítást kíván!

Az idegen szavak szótára szerint manipulál az, aki mesterkedik, ravaszkodik, s a közvéleményt a tömegtájékoztatási eszközök útján a kívánt módon befolyásolja, irányítja.

Fridrich Anna, arra a gondolatra akarja rávezetni a vajdasági magyarságot, hogy a VMDK és a VMSZ vitáiban lássa a legfőbb bajt, ne pedig a tényben, hogy a VMSZ nem akar autonómiát, s abban, hogy tevékenységével aláássa a VMDK által szorgalmazott autonómiatörekvéseket. Ez a tétel nem új. Azok akik Magyarországon nem támogatják az autonómiatörekvéseket, mint például a Határon Túli Magyarok Hivatala, hónapok óta ezt bizonygatják.

"A...napi hírek is jelzik, túl nagy veszélyben vagyunk ahhoz, hogy meg tudjuk érteni, miért szab feltételeket a VMDK a VMSZ-el való együttműködésben. Ha most elveszünk, valóban a történelem mond felettük ítéletet" sugalja Fridrich Anna a végkövetkeztetést. S azt várja, hogy a jámbor olvasó (mert kommentátorunk és némely kollégái mindig abból indulnak ki, hogy az olvasó jámbor), a kívánt módon reagáljon. Hogy szörnyűlködve állapítsa meg: hát ez a VMDK, most meg el akarja veszejteni a magyarságot.

Érzi maga is, hogy a végkövetkeztetésként kimondott dörgedelem magában nem eléggé hatásos. Ezért egy bevezetővel látja el, melynek lényege, hogy a VMDK bort iszik és vizet prédikál. Elmondja, hogy a VMDK ellenzi a VMSZ és a Milošević szocialistái között az önkormányzatokban, ("az autonómia fellegvárai"-ban) létrejött koalíciót, ugyanakkor maga is tárgyal a szocialista miniszterekkel. Miután ezt megállapítja, Fridrich Anna ravaszul mesterkedve, újra kérdez: "mi egyébre szolgál" a VMDK berzenkedés a VMSZ és Milošević szocialistái között fennálló koalíció miatt, ha nem "a VMSZ erejének csökkentésére"?

Vizsgáljuk meg közelebbről ezt a konstrukciót.

Fridrich Anna jól látja, hogy a VMDK, mivel ez a vajdasági magyarság alapérdekeit veszélyezteti, valóban ellenzi a VMSZ és a Szerbiai Szocialista Párt koalícióját. Olyannyira, hogy a VMDK autonómiakoncepciójának elfogadását és ennek a koalíciónak a felbontását Az is igaz, hogy a VMDK a menekültek letelepítésének megakadályozása és a perszonális autonómia megvalósítása céljából valóban kész tárgyalni a szocialista miniszterekkel is.

Ha Fridrich Anna nem érti a többpártrendszer működését, s ezért keveri össze a koalíciót az érdekvédelmi tárgyalásokkal, ez az ő magánügye. De, ha ezt a magánvéleményt a restaurációs ellenzék napilapjában a Magyar Szóban vezércikk formájában teszi közzé, ez már politika, illetve politikai manipuláció a javából.

Mert nézzük csak mi a koalíció? Az idegen szavak szótára szerint a koalíció szövetség, szövetkezés, egyesülés. A VMSZ és Milošević szocialistáinak ilyen koalíciójának, s ebből kifolyólag a szocialista szavazatoknak köszönhetően maradt polgármester Kasza József Szabadkán, Turucz Zoltán Topolyán, Pál Károly Kishegyesen és Huszágh Endre Becsén. De a szocialisták nem szavaztak ingyen! A szocialista szavazatok fejében, pont ezek a polgármesterek fogadták be a menekültek tömegeit. (Más lapra tartozik, s a polgármestereket, elsősrban Kasza Józsefet minősíti, hogy miután beogadták a menekülteket, nagy levelezésbe kezdtek, s fűhöz-fához kapkodva bizonyítványukat magyarázzák.)

Ezzel szemben a VMDK, miután világosan megfogalmazta autonómiaköveteléseit, ellenzéki pozícióból tárgyal a hatalommal.

Az, hogy Fridrich Anna a restaurációs ellenzék Major Nándor után legjobb tollú szószólója a két ellentétes alaphelyzetet összemosva, belekeverve még a rómaiakat is, a VMDK-t kísérli meg besározni, legalább két dolgot bizonyít. Az egyik, hogy neki sem felel meg a VMDK autonómiapolitikája, a másik pedig, hogy érvek híján, a tudatlanság ódiumát is vállalva, igyekszik azt lejáratni.

Temerin, 1995. szeptember 17-én