Holbrook autonómiára vonatkozó nyilatkozata, valamint Carl Bildt kijelentése, miszerint az embargó marad, míg a Szerbián belüli helyzet, nevezetesen Kosovo, Szandzsák és Vajdaság kérdése is nem rendeződik, arra utal, hogy a folyamatnak lesz még egy szakasza.

Salih Berisha Clintonnal való találkozója jelzi, hogy Szerbia kisebbségi problémái a balkáni térség egy másik részében is gondot okoznak, amiből kifolyólag nem lehet őket Szerbia belügyeként megoldani. Nincs tehát ok arra, hogy feladjuk autonómiaköveteléseinket.

Ezzel Bagi Gábor is egyetértett, mondván, hogy maga is szeretné, ha még beszélgetnénk erről a kérdésről.

Azok akik ellenzik az autonómiát, illetve nem ellenzik, de nem kívánnak érte bár mit is tenni, Jeszenszkitől errefelé azt hangoztatták, hogy az autonómiatörekvéseket illetően nyugaton "csökkenőben van a fogadókészség". Közben már Amerika is eljutott az autonómia gondolatának elfogadásáig.

Igen a volt Jugoszlávia esete regionális probléma volt, ami részben úgy oldódott meg, hogy véres háború után létrejön néhány egynemzetiségű kisállam. De regionális probléma a kosovói albánok , a szandzsáki muzulmánok és a vajdasági magyarok nyílt és megoldatlan helyzete is, amit reményeink szerint nem véres etnikai háborúval oldanak meg.

Sőt, regionális probléma a Kárpát-medencében élő magyar kisebbségek nyílt és megoldatlan helyzete is. Ezt sem kell talán véres etnikai konfliktus útján megoldani, de hogy egyre nagyobb a feszítő ereje ahhoz nem férhet kétség. A kisebbségi jogok román és szlovák részről történő visszaszorításának folyamatát serkenti az autonómiatörekvésekre vonatkozó hiányzó magyar álláspont.

Az öntudatosodó kisebbségek egyre keményebb ellenállása egyrészt növeli az elnyomó hatalom igyekezetét, másrészt sürgeti a magyar álláspont kialakítását. Bekövetkezik egy pillanat amikor a magyar politikai állásfoglalás hiányát már nyugaton is bizonytalansági tényezőként értékelik.