Mv. - Egyre nagyobb aggodalommal halljuk, olvassuk napról-napra, hogy a délszláv háború drámája miként szorongatja, fenyegeti a Vajdaságban élő magyarságot. Erről szól Erdélyi István helyszíni interjúja Kasza József szabadkai polgármesterrel.

K. J. - Kasza József vagyok Szabadka polgármestere most már idestova hatodik éve. Szabadka elsőként azt mondta, hogy őrület amit az aktuális hatalom készít, csinál még a régi Jugoszláviában, hogy a háborút robbantják ki ahelyett, hogy normálisan, emberi módon leülnének és tárgyalások útján tisztáznák a tisztázatlan dolgokat, mentve úgy az anyagi értékeket is, mint a lakosságot. Ekkor lett Szabadka elsőként kikiáltva közellenségnek, ugyanis 90-91-ben kimondani hangosan, hogy elítéljük a háborút, elítéljük mindazokat akik háborút akarnak kirobbantani, hát ez rettenetes nagy bűn volt. És ettől a pillanattól kezdve Szabadkát gyötrik, Szabadkát tapossák, a pszichikai háború egyik közvetlen célpontja. Az elmúlt egy évben mintegy 20 gazdasági vezetőt zártak be koholt vádak alapján, lelkileg megnyomorítva az embereket, megfélemlítve a többieket, s meg kell azt is, hogy mondjam, hogy ezek javarésze magyar, vagy horvát bunyevác nemzetiségű. Az első törvényszegő maga az állam, maga a hatalom. Embereket hurcol meg és erőszakkal fogdossa össze azokat, akik nem akarnak részt venni a testvérháborúban. Megbélyegez embereket akiknek a politikai véleménye más, mint az aktuális hatalomnak. Megfélemlíti a kisebbségeket olyannyira, hogy azok az elsők között szedték sátorfájukat és hagyták el ezt a térséget, és most látjuk néhány év után, hogy ez igenis kiszámított cselekedet volt, hogy területhez juthasson az aktuális hatalom, előkészítve a mostani betelepülési folyamatot. A szocialista párt azzal vádol, hogy nem biztosítom az anyagi feltételeket menekülteknek, nem biztosítom, hogy ide telepedjenek. Ugyanez a szocialista párt akkor nem reagált így, mikor az önkormányzat a legnehezebb, 93-94-es évben hogy mentse a majd tízezer éhezőt Szabadkán biztosította népkonyhának működését, biztosította az élelmiszercsomagokat a rászorulóknak, természetesen külföldi segítséggel, amelyben Magyarország is komolyan részt vett. Akkor a szocialista párt nem kérdezte meg, hogy a népkonyhában készült ételben van-e egyáltalán hús. Ma pedig lármáznak a menekültek is, hogy nincs elég hús.

R.- És a püspökség mellé miért nem engedi be a krajinai menekülteket, hiszen ők gyakorlatilag tényleg földönfutók.

K. J. - Ezek az emberek egy vérig sebzett emberek, az aktuális hatalom teljesen félrevezette őket, földönfutóvá tette őket, politikailag fertőzte őket olyan állításokkal, hogy ezért a háborúért a horvátok a felelősek, a Vatikán a felelős. Na most ezek az emberek más vallásúak is, nem katolikus, ha közvetlenül mondjuk a bácskai püspökség szomszédjai lennének, mindennapos konfliktushelyzetet teremtenének, vagy teremthetnének. Már Szabadkán voltak komoly provokációk, usztasa kurvának nevezték az apácákat, hát köszönöm szépen, hát erre nincs szükség Szabadkán.

K. J. - Egy fenyegető levél, természetesen aláírás nélküli, amelyben figyelmeztetnek ha továbbra is ezt a politikát folytatom, bizony komoly következménye lehet, vagy lesz, még az életnek az árán is. Soha nem lehet tudni, hogy ebbe az őrült világba hogy egy őrült mikor váltja be az ígéretet. Nem gyerekjáték hat éven keresztül szembenézni ezekkel a fenyegetésekkel és érezni azt, hogy az utcán, odahaza azért a puskacső az ember háta mögött van.

R. - Ön gyakorlatilag a gazdasági szférából érkezett, nevezzem így a kommunista hatalom melléfogott magával, gondolom azóta is a képviselőik ütik a fejüket, hogy minek hívták el a gazdasági pályáról ezt a Kaszát, mert ez a Kasza elég nagy bajkeverő. Mi történik önnel, mi történik a családjával, hogyan képzeli el az elkövetkező pár évet, hol?

K. J. - Ez beletartozik, itt nem csak magamról és a családomról van szó, hanem mondjam úgy, hogy a népről aki itt van, aki a bizalmat adta ahhoz a munkához, amelyet végzek. Becstelenség lenne cserbenhagyni ezt a népet. Azt a népet, amely ma is kitart, hogy itt akar maradni szülőföldjén. Nagyon sokan elmenekültek, nagyon sokan megijedtek, nagyon sokan gazdagodás reményével hagyták ezt a tájat nem gondolva arra, hogy felgyorsítják a magyarság itteni kihalását. Ezekről nem beszélnék. De azok akik itt maradtak, azok igenis megérdemlik azt, hogy kiálljak mellettük és mindent megtegyek ameddig birok és ameddig élek. Ebbe a térségbe nem szabad, nem megengedhető a lakosság etnikai struktúrájának a változtatása. Ezt nem most állítom, nem csak ma állítom, ezt én állítom amióta itt vagyok. És én nem csak hangoskodok és lármázok, hanem teszek is annak az érdekébe, hogy az itt élő magyar és horvát lakosságot, sőt az itt élő őslakos szerbek érdekeit is egyértelműen védjem, közösen kivívott mindennapjainkat elfogadhatóvá tegyem.

K. J. - Tény az, hogy a vállalatvezetők, amelyek zömmel a szocialista pártnak az emberei, szerb emberek, ugyanis 250 vállalati vezetőből Szabadkán 240 szerb. Ezek olyan politikát folytattak a párt utasítása szerint, hogy a kényszerszabadságra elküldött emberek helyébe beszivárogtassák és vegyék fel az ide menekült ismerősöket, rokonokat. Hát természetesen ez a probléma nem ma keletkezett, amire lehet, hogy elég hangosan, de felhívtuk az anyaország figyelmét. A '91-es menekülthullámban a menekültek 75 %-a maradt Vajdaságban, a mostani 100 ezer menekültből 105 ezer van Vajdaságban, tehát kétharmada itt van. Ez a 200 ezer ember viszonyítva az összlakosság számához képest ez nem sok, de viszonyítva a 300 ezer magyarhoz, ez rengeteg. Ez az ami kilátástalan helyzetbe sodor bennünket és erre mi már felhívtuk a figyelmet, a magyar diplomácia sajnos nem tette meg a kellő lépéseket és úgy érezzük, hogy nem tett értünk semmit. Vajdaságban a magyarok magukra hagyatottnak érzik magukat, kivéve mondjuk Göncz Árpádnak a bátorító levele, amelyet a napokban kaptam. Ez nem csak a Horn-kormánynak a vétke, ez az Antall-kormánynak a tehetetlensége is, igenis le kell ülni az aktuális szerb hatalommal és rendezni a kisebbségek helyzetét ebben az országban.

K. J. - Azért esetleg meg kellene nézni azt, hogy ugyanaz az anyaország mekkora erőbevetéssel próbálja a romániai magyarok helyzetét orvosolni, úgyhogy most már egész komoly erdélyi lobbyk alakultak ki. Hát vajdasági lobbyt is ki kellett volna már régen alakítani, és mindenekelőtt gazdasági alapot kellett volna biztosítani a magyarság itt maradásának. A mai napig semmiféle ilyen segély Magyarországról ide nem érkezett.