Októberben emlékezünk. Felidézzük történelmünk küzdelmes napjait, hősi halottainak emlékét. Gondolataik, cselekedeteik, büszkeséggel töltenek el mindannyiunkat, magatartásuk a bajban érzelmileg emel fel bennünket, s ösztönöz is egyben. Az ő példájuk és múltbeli helytállásuk erőt ad mai küzdelmeinkhez is.

A kis népek történelmében a vesztett csaták és háborúk, különösen a szabadságharcok nagy tanulságokkal szolgálnak. Az aradi vértanúk, az 1948/49-es magyar szabadságharc katonai vezetői közöttük Kiss Ernő honvédtábornok egyszerre voltak a szabadság eszméjének nemzetközi bajnokai és magyar hazafiak. Életüket áldozták a szabadságért, amelyet nemzetek feletti értéknek tartottak. Az, hogy a szabadságharcban, magyar hazafiként áldozták életüket nem ellentmondás, hanem annak a ténynek a felismerése, hogy a szabadság eszméje csak konkrét történelmi helyzetekben érvényesülhet.

A VMDK a vajdasági magyarság autonómiatörekvéseinek képviseletében nagyjaink nyomdokain igyekszik haladni. Tudja, hogy a vajdasági magyarság megmaradásának, szabadságának a feltétele nem az értelmetlen vérontás, hanem az autonómia. De tisztában van azzal is, hogy a küzdelem csak demokratikus eszközök alkalmazása esetén kecsegtet eredménnyel. Hiszünk az igazunkban és reménykedünk, hogy a történelmi körülmények most nekünk kedveznek. Hisszük, hogy az autonómia eszméje a 21. században általánosan érvényes demokratikus rendezőelvvé válik. Olyan modellé, amely alkalmas a térségben nagy számban élő kisebbségek nyílt és megoldatlan helyzetének rendezésére.

Autonómiájuk keretében a politikai szubjektivitással rendelkező kisebbségi közösségek, így mi is, hozzájárulhatunk a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjához, s egyben a trianoni trauma békés, távlatokat nyitó meghaladásához is.

De emlékezünk ezekben a napokban azokra is akik a családi körből, barátaink, ismerőseink közül hagytak itt bennünket örökre. A fájdalom, a gyász idővel enyhül, s átadja helyét a múlt, közös múltunk értékei számbavételének. Tudjuk, azok a családok, amelyekből életerejük teljében levő fiatalok vesztek el ebben az értelmetlen etnikai indíttatású polgárháborúban, vigasztalanok. De a szerb hadigépezet pusztításainak áldozatul esett fiatal mártírok áldozata felidézi bennünk a vajdasági magyar anyák, hozzátartozók hősies kiállását is, aminek köszönhetően a VMDK-nak sikerült megakadályoznia a magyarok tömeges bevonultatását, elpusztítását.

Ezekben a napokban mindannyiunkat áthat az erkölcsi felemelkedettség érzése. Történelmünk és mindennapjaink nagyjainak példájából okulunk, erőt merítünk küzdelmeinkhez. Amikor a kegyelet koszorúit elhelyezzük Kiss Ernő honvédtábornok, aradi vértanú sírboltjára, fejet hajtunk mindazok előtt akik cselekedeteikkel magatartásukkal, életük feláldozásával lehetővé tették számunkra, hogy most a kegyetlen polgárháború végén, reménykedhessünk. Jogunk de egyben kötelességünk is, hogy kitartsunk, hogy autonómiát szerezzünk sokat szenvedett népünknek.