A bizonytalan hadi helyzet ellenére egyre több jel mutat arra, hogy a Jugoszláv rendezés döntő szakaszába érkezett. Folynak a béketárgyalások, s van remény a szerb-horvát-bosnyák békekötésre. Várható azonban, hogy az embargót csak a teljes rendezés után fogják feloldani. Előbb rendezni kell Kosovo, Vajdaság és Szandzsák ügyét.

A VMDK öt éve képviseli az autonómiakoncepciót, melyet nemzetközi tevékenysége során már megismertetett a békefolyamat irányítóival. E koncepció korszerűsített változatának kidolgozását, melyben domináns szerepet kapott a perszonális autonómia, egy magyarországi tekintélyes kutatócsoport is segítette, melynek munkáját a HTMH is támogatta.

A korszerűsített autonómiamodell konzultáció tárgyát képezte a német külügyminisztériumban. Az angol külügyminisztérium egyik képviselője, valamint az EU Zágrábban székelő jugoszláviai különmegbízottja, Belgrádban kért részletes információt a perszonális autonómiára vonatkozó VMDK koncepcióról. A francia, az orosz, az amerikai és az angol, de más nagykövetségek tisztségviselői is tájékozódtak a perszonális autonómiárol. A beszélgetések során a modellt senki sem vonta kétségbe.

A magyar parlamenti pártokat még ez év márciusában felkértük az autonómiára vonatkozó elképzeléseink megvitatására. Ezt eddig az FKGP, az SZDSZ, a FIDESZ és a KDNP adta meg. Az MDF is megadta a támogatást azzal a megszorítással, hogy a kormánynak ez a szerepvállalása ne legyen akadályozó tényező a többi kisebbség törekvéseinek érvényesítésében. Ennek alapján kértük Horn Gyulát, hogy Milosevic-tyel folytatott tárgyalásain vállalja a VMDK autonómiakoncepciójának képviseletét.

Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy Horn Gyula nem használta ki a Holbrooke-nyilatkozat keltette kedvező nemzetközi helyzetet (mint ismeretes, az amerikai külügyi államtitkárhelyettes jugoszláv vonatkozásban az etnikai autonómiák mellett tette le a voksot). Belgrádi látogatásán nem vállalta a VMDK autonómiamodelljének képviseletét.

Ahhoz, hogy a VMDK autonómiáért folytatott küzdelme a volt Jugoszlávia területére vonatkozó rendezés befejező szakaszában eredményes legyen, arra lenne szükség, hogy a magyar kormány

a) a gyakorlatban is vállalja a VMDK autonómiakoncepciójának nemzetközi képviseletét. (Salih Berisha a minap Clintonnál járt a kosovói albánok ügyében, Izetbegović pedig, saját gondjai mellett, vállalja a szandzsáki muzulmánok érdekeinek képviseletét is.);

b) kezdeményezzen kétoldalú tárgyalásokat a szerb kormánnyal a viszonyok olyan távlati rendezésének céljából, melynek során elkerülhető lenne a szerb menekültek szervezett betelepítése a magyar többségű községekbe és településekre, valamint a vajdasági magyarság autonómiatörekvéseinek érvényesítése;

c) tegye lehetővé a VMDK képviselőjének, hogy Washingtonban, Londonban, Párizsban és Bruxellesben közvetlenül is ismertethesse az autonómiakoncepciót.

A baj az, hogy nincs nemzeti konszenzus a trianoni trauma meghaladásának ügyében. Az eddigi kormányok nem tudtak olyan kompromisszumot felajánlani, amely feloldaná a "tele van a hócipőm a kisebbségekkel" és a "nincs jogunk lemondani arról, amit tőlünk erővel vettek el" szószólói közötti politikai feszültséget.

Mindkét csoportosulás (az egyik mert túl rögösnek látja a hozzávezető utat, a másik mert kevésnek tartja), ellenzi az autonómiatörekvéseket.

A kompromisszumot meg kell találni! Mindenek előtt le kell számolni az illúziókkal. Ki kell mondani, amit mindannyian tudunk. Először azt, hogy Magyarország nem tudja gazdaságilag felemelni a mintegy három millió kisebbségi magyart. Nincs szükség tehát arra, hogy a szomszédokkal épített kapcsolatokat összekeverjük az autonómiakövetelések támogatását. Tudomásul kell venni azt is, hogy az immár politikai szubjektivitással rendelkező kisebbségek mindenképpen bizonytalansági tényezőnek számítanak. Ebből kifolyólag a Kárpát-medencében élő magyar kisebbségek ügye egészében véve négy vagy öt ország között meglevő biztonságpolitikai probléma, amely megoldásra vár.

Jó nemzeti kompromisszum lenne, ha Magyarország és kisebbségei közösen küzdenének mind Magyarország EU tagságáért, mind pedig az autonómiamodellek kidolgozásáért és az autonómiatörekvések érvényesítéséért. Ebben a folyamatban megvalósulhatna a Kárpát-medencében élő magyarság határmódosítás nélküli politikai integrációja. S ezzel lassan a trianoni trauma meghaladása is.