December 18-án Tabajdi Csaba mondott bevezetőt. Az elnökök közül Tőkés László és én voltunk jelen. A többiek otthoni elfoglaltságuk miatt nem jöhettek. Tabajdi Csaba ideges, kioktató hangnemben szólt a vezetőkhöz. Nem kellene nyílt vitákba bonyolódnunk, mondta. Ha van mit megbeszélni, ne a sajtóban üzengessünk egymásnak. Kellenek az autonómia-modellek, de az alulról való építkezés az amit most is lehet csinálni. Autonómia-szigeteket kell építgetnünk.

Tőkés L. kiemelte, hogy a magyar-román megbékélés csakis a kisebbségek helyzetének rendezését követően jöhet számításba. Én ebben a vitában nem vettem részt. A szünetben otthagytam a tanácskozást. A HTMH nem azért van okítson bennünket, hanem, hogy segítsen ha tud.

A szünet előtt még Kristofer Pan elnök és Komlóssy József alelnök a FUEV tevékenységéről beszéltek. (A FUEV a Kisebbségekért Díj egyik kitüntetettje.) Elmondták, hogy ezentúl az ENSZ-ben is felléphetnek. Komlóssy szerint a magyar kisebbségi szervezeteknek jobban kellene támaszkodnia azok tudják, hogy lehet "eladni" a magyar követeléseket.

Én másnap Komlóssynak kifejtettem véleményemet miszerint, a FUEV-et miután nagy nemzetközi szervezet lett, a belső egyeztetés bonyolultsága folytán olyan eredménytelen lett mint a többi.

December 19-én a tanácskozás folytatásában Kovács László belügyminiszter szólt. Kiemelte, hogy a magyar diplomácia mindent megtesz ami ebben a helyzetben megtehető és reális. Igaz, hogy a kisebbségek helyzete általában romlik, de mivel Magyarország nem tud flottákat felvonultatni érvei alátámasztására, maradnak a tárgyalások.

Elmondása szerint Horn Gyula vállalta az autonómiát Felszólalásomban az idő rövidsége miatt, csak három kérdésre tértem ki, az előkészített beszámolót pedig mellékeltem.

Ebben a teremben remélhetőleg senki sem gondolja, mondtam, hogy Magyarország végül is úgy jut be az EU-ba, hogy közben állandó vitái vannak szomszédaival az ott élő magyar kisebbségek miatt. Jelenleg, a kisebbségek helyzetének romlása és ezzel összefüggésben a magyar állam politikájának eredménytelensége folytán a magyar állam és szomszédos államokban élő magyar kisebbségek érdekei ellentétbe kerültek.

A magyar kormány vagy elhallgattatja a kisebbségeket (pénz-megvonással, belső politikai bomlasztásukkal, a politikai autonómia kérdésének megkerülésével és a helyi önkormányzatok minőségileg más problémájának egyidejű behelyettesítésével), s csak az EU-tagságra összpontosít, vagy új elemekkel bővítve jelenlegi tevékenységét, megkísérli egyidőben közeledni az EU-tagság felé, s hozzájárulni a kisebbségek autonómiatörekvésének megvalósításához. Ennek útja a Kárpát-medencében élő magyarság határmódosítás nélküli politikai integrációja. Végtére a nyugatnak is érdeke, hogy pontosan tudja mi a magyar nemzeti érdek. Ha tudja akkor majd számol is vele.

Másodszor meglepetéssel vettem tudomásul, hogy a miniszter úr támogatja a szerb Vajdaság létrehozatalát mint a magyaroknak is megfelelő politikai autonómiát. Tudtommal, a három magyar politikai szervezet közül egyik sem fogadja el az erre vonatkozó Manifesztumot.

Itt arról van szó, hogy kell a kosovói etnikai autonómiának egy megfelelő szerb érdekeket kifejezett ellenpár, hogy a döntőbíró továbbra is Belgrád lehessen.

Kovács László elvetette kezdő mondatomat miszerint ő szomorú beszámlót tartott. (Mivel csak eredménytelenségekről tudott beszámolni.) Szerinte ő a realitások talaján áll, s így is akarja folytatni, mert ez a dolga. Nem azt tapasztalja, hogy a kisebbségek ügyének nemzetközi megjelenítését a nyugatiak saját érdeküknek tartanák.