"Az euroatlanti integrációt nem lehet a kisebbségi ügyeknek alárendelni, ez Magyarország számára életveszélyes fordulat lenne - mondta tegnap Kovács László külügyminiszter a MUOSZ által szervezett vitadélutánon. Hozzátette: ezzel történelmi esélyt szalasztanánk el, ráadásul az irányváltással semmit sem érnénk el. Kovács ezzel Orbán Viktornak, az Országgyűlés európai integrációs bizottsága elnökének kijelentésére reagált. Orbán a napokban azzal bírálta a kormányt, hogy túlzottan Európa-centrikus külpolitikát folytat, és - a szlovák nyelvtörvény kapcsán - a kisebbségek ügyének előtérbe állítását javasolta...

Kovács László kifejtette, hogy a kisebbségi kérdés rendezése a térség stabilitása szempontjából is fontos, és e téren az európai normák jelentik a mércét. - A kisebbségi kérdés tehát nem belügy - fűzte hozzá..."

"... az elnöklő Tabajdi Csaba rámutatott: nem az ellenzéki bírálatok tényével, netán hőfokával, hanem konkrétságuk hiányával van baj. Az a kritika, hogy a kabinet nem vállalja fel "kellő határozottsággal " a kisebbségi magyarság védelmét, nem elegendő az érdemi vitához - említette példaként a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára.

A vitában felszólaló szakértők a válaszút előtt álló magyar szomszédságpolitika számos dilemmáját elemezték, rámutatva: noha a jelenlegi koalíció elődjénél gyakorlatiasabb hozzáállással, a kölcsönös előnyök keresése és a történelmi kiegyezés elvének elfogadása jegyében igykeszik integrációs törekvéseihez illeszteni a környező államokkal kiépített kapcsolatok fejlesztését, valódi eszköz nincs a kezében mondjuk a román, vagy a szlovák politika befolyásolására. Ez magyarázza, hogy a magyar kisebbségüggyel összefüggő diplomáciai törekvéseinkben oly messzemenően építünk az Európa Tanács közreműködésére."

Ha ezeket a kijelentéseket kiegészítjük, a ténnyel, hogy Horn Gyula belgrádi látogatásakor nem vállalta a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége által kidolgozott, politikailag is hitelesített autonómiamodell a képviseletét, s azt, hogy Kovács László a határon túli vezetőkkel folytatott eszmecserében, a magyar kisebbségi szervezetekkel ellentétben, a szerbtöbbségű Vajdaság autonómiája mellett foglalt állást, akkor kialakul a szomorú valóság teljes képe.

Világossá vált, hogy a magyar államérdekek és a kisebbségi magyarság megmaradásához fűződő érdekei a jelenlegi politikai konstellációban ellentétbe kerültek egymással. A magyar kormány úgy véli, eszközhiányban szenved. Nem kívánja képviselni és nem kíván nemzetközi politikai védelmet nyújtani a kisebbségi autonómiatörekvéseknek. Felismeri, hogy a kisebbségek ügye a térségben stabilitási tényező, és a témát gyakorlatilag az Európa Tanács hatáskörébe utalja. A rebellis kisebbségi szervezeteket az anyagi támogatás megvonásával, belső bomlasztásukkal, a politikai autonómia modelljei kidolgozásának hátráltatásával, és a közigazgatási autonómiaformák behelyettesítésével igyekeznek megfékezni. A politikai ellenmodell támogatására eddig csak Vajdaság esetében van példa.

A kisebbségek érzékelik helyzetük rohamos rosszabbodását, s a kétoldalú kisebbségügyi tárgyalások eredménytelenségét. Az eszközök hiányát a jelenlegi politikai konstellációban. A visszafordíthatatlan romlás jeleinek sokasodása bizonyíték számukra: most kellene cselekedni. Azt várják, hogy autonómiatörekvéseik részbeni nemzetközi képviseletét és védelmét az anyaország vállalja. Nem hiszik, hogy ebből Magyarországnak kára származhatna.