Ez év május 8-án megköszöntem Államtitkár Úrnak, hogy segített a papírbehozatali engedély megszerzésében. Tekintettel arra, hogy az engedélyt és a vele járó hasznot a HTMH elnöke, szintén közvetítő beiktatásával a Magyar Szó nyomdájának játszotta át, a köszönő szavakat ezennel visszavonom.

Az önök által a restaurációs ellenzéknek juttatott hasznot (a restaurációs ellenzék az a politikai csoportosulás, amelybe a pártállam magyar hatalmi elitje tömörült), mi az Új Hét Nap nevű hetilapunk fenntartására kívántuk fordítani. Így az engedélyből származó haszon a Magyar Szó dömping áron való megjelenését szolgálja. Mint ismeretes a Magyar Szót a szerb állam is segíti, mert a restaurációs ellenzék lapjaként évek óta küzd a vajdasági magyarság autonómiatörekvései ellen. A VMDK autonómiakoncepciójáról például, a felvilágosult szerb nacionalizmus képviselőinek értékelését népszerűsítve, vezércikkben azt állítja, hogy az felgyorsítaná a vajdasági magyarság asszimilációját.

A HTMH-nak ez az eljárása, az igencsak vitatható etikai elemein túlmenően (Lábodi úr büszke rá, hogy a HTMH elnöki teendőit csak fél munkaidőben vállalta, fél munkaidőben pedig megmaradt dohányipari üzletkötőnek), közvetlen csapás a VMDK és a vajdasági magyarság autonómiatörekvéseire.

Emlékeztetni kívánom arra is, hogy a VMDK autonómiakoncepciójának előkészítésekor a HTMH-ból volt eredeztethető az a kétszeresen is hamis információ, amelyet egy korábbi levelemben politikai diverziónak minősítettem. Ha akkor nem nyilvánul meg különösen nagyfokú elővigyázatosság mind az Autonómia-bizottság elnöke, mind pedig a VMDK részéről, ma nem mondhatnánk el, hogy az autonómia-koncepciónk korszerűsítését Glatz Ferenc akadémikus vezetésével egy nagytekintélyű szakbizottság is segítette.

Hogy a HTMH a kisebbségi ügyek irányításában következetesen akadályozza a VMDK politikai legitimitásának megfelelő tevékenységét, kitűnik az Illyés Alapítvány Alkratóriumának, valamint az ösztöndíjak elosztásával megbízott testület létrehozatalából is. Ezekben a testületekben a HTMH megbízásából illetve jóváhagyásával a VMDK autonómiakoncepcióját és a vajdasági magyarság autonómiatörekvéseit ellenző politikai áramlatok képviselői foglalnak helyet. Még szerencse, hogy Szűrös Mátyás, az Illyés Alapítvány elnöke talált olyan megoldást, aminek köszönhetően a VMDK-t nem sikerült teljesen háttérbe szorítani.

Ön a VMDK és a parlamenti pártok képviselőinek budapesti tanácskozásán kijelentette, hogy a VMDK korszerűsített autonómiakoncepciójáról nemzetközi tanácskozást kíván szervezni. A módosítás három hónapja megtörtént, s a HTMH szervezett is nemzetközi tanácskozást, de nem a VMDK nemzetközi figyelmet is felkeltő új modelljéről, hanem egy általános kisebbségi témáról. A tanácskozáson a PER nevű szervezet képviselője felszólalásában, az autonómiakövetelések relativizálására törekedett.

Ön május 12-én kelt levelében lényegében elutasítja a VMDK kérését, hogy a HTMH segítsen a parlamenti pártokkal kezdeményezett politikai konzultációk megszervezésében. A parlamenti pártok "közvetítő" nélküli megkeresését javallja, mert ezt a módszert "hatásosabbnak" tartja. A HTMH rendszerbeli szerepét figyelembe véve, ezt a viszonyulást nem tartjuk méltányosnak.

Nem egyértelmű számunkra Államtitkár Úr azon vélekedése, miszerint a parlamenti pártokat arról kellene meggyőznünk, hogy az autonómiakoncepciónk részükről történő feltétlen, vagy csak feltételes támogatása "nem lesz további szakadást kiváltó tényező a vajdasági magyarság soraiban".

Véleményünk szerint a kisebbségi közösségek belső politikai pluralizálódása a demokratizáció jele. Nekünk Vajdaságban csak egy dologban kellene összefogni. Ez a nemzeti önazonosság megőrzésének jogi kereteit rögzítő politikai autonómia. De, ebben a kérdésben sincs szükség monolitikus politikai egységre. A gyakorlat bebizonyította, hogy a magyar szavazatok 80 százaléka elég ahhoz, hogy a VMDK legitím módon képviselje a vajdasági magyarság autonómiatörekvéseit.

Azok a VMSZ-es politikusok akik csak északbácskai területi autonómiában gondolkodnak, s elutasítják az egész magyar népcsoportra kiterjedő perszonális autonómiát, vagy a restaurációs ellenzék, amely a Vajdaság autonómiájának visszaállításáért száll síkra, a vajdasági magyarság alapérdekei ellen cselekszenek.

Álalternatívát, mert a Vajdaság autonómiája sem a magyaroknak, sem szerbeknek nem felel meg. A szerbek az állam egységét féltve a Vajdaság autonómiájának még egy, a korábbinál szűkebb, a köztársasági szervek döntéseivel szemben alkalmazható vétójogtól megfosztott változatát sem fogadják el. Tehetik, mert a lakosság több mint hatvan százalékát képezik, s nélkülük demokratikus döntés nem születhet.

Bizonyíték erre a tény, hogy ezt a karcsúsított vajdasági autonómiát szorgalmazó szerb kispártokat, a Vadasági Demokratikus Reformpártot és Nenad Čanak Vajdasági Szociáldemokrata Ligáját a szerb szavazók mind a négy eddigi választáson cserben hagyták.

Igaz ugyan, hogy Vajdaság és Kosovo a Szocialista Jugoszláviában az 1974-es alkotmány alapján azonos alkotmányjogi státusban voltak. Vétójoguknál fogva, a politikai gyakorlatban kiegyenlítődnek a tagköztársaságokkal.

Ennek ellenére a két tartomány között óriási különbség volt. Vajdaságban a magyarok kisebbségben, Kosovóban az albánok nagy többségben éltek. A kosovói, egyértelműen etnikai autonómia volt, a vajdasági nem. A vajdasági autonómia a magyarságot gyorsuló asszimilációs folyamatokba kényszerítette, melyek követezményeként 1981 és 1991 között a vajdasági magyarok abszolút száma 13 százalékkal csökkent.

Tudják ezt a felvilágosult szerb nacionalisták és a nekik másodszor is felajánlkozó magyar restaurációs ellezék is. Hogy ne tudnák, hiszen a rossz emlékű időszakban ők tartották a karmesteri pálcát. Az álalternatíva, a karcsúsított vajdasági autonómia a szerb nemzeti érdeket, Szerbia 1988-ban helyreállított egységét nem sérti, hisz a szerbek nem támogatják. Arra viszont kitűnően alkalmas, hogy a vajdasági magyarokat megzavarja, "szakadást", megoszlást keltsen.

Mi tagadás, ezektől a politikai áramlatoktól "elszakadtunk". Most már csak az a kérdés, van-e szakadás a vajdasági magyarság soraiban? Tapasztalataink szerint nincs. A VMDK történelmi feladata az, hogy autonómiakoncepciójnak továbbiakban is megszerezze a vajdasági magyarság nyolcvan százalékának támogatását.

Ezért mindent megteszünk, hogy sem a kívülről létrehozott VMSZ, sem a restaurációs ellenzék, ne kerülhessenek olyan politikai pozícióba, melyben a VMDK-modellnek alálicitálhatnának.

Négy feltétele van annak, hogy a vajdasági magyarság megvalósíthassa autonómiatörevéseit. Mindenek előtt, kell egy legitím autonómiamodell. Másodszor, szükség van a Szerb Köztársaság parlamentjében a képviselők többségének támogatására. Segítenének az olyan nemzetközi körülmények, amelyek vonzóvá tennék a szerb képviselők számára az autnómiatörekvéseket. Végül várjuk, hogy a magyar kormány vállalja a VMDK modell, a Magyar Autonómia támogatását, nemzetközi képviseletét.

Ha tehát a magyar parlamenti pártok támogatják a VMDK autonómiakocepcióját, ezzel nem a megosztást serkentik. Ellenkezőleg, közvetve a vajdasági magyarság összefogását szolgálják. Örömmel közölhetem, hogy az eddigi tapasztalataink kedvezőek.

1. A HTMH a gyakorlaban nem támogatja a vajdasági magyarság autonómiatörekvéseit. A VMDK és a HTMH viszonya emiatt súyos válságba került. Mindkét fél, de elsősorban a vajdasági magyarság autonómiatörekvéseinek válna javára, ha ez a viszony rendeződne.

3. Javasoljuk továbbá, hogy a politikailag káros szembenállás helyett, készítsünk a kormányprogramnak megfelelő konkrét cselekvési tervet amely rögzítené az elkövetkező fél év közös tennivalóit a vajdasági magyarság autonómiatörekvéseinek támogatására.

Abban a reményben, hogy felelősségünk tudatában mielőbb találkozhatunk Budapesten vagy itt nálunk, tisztelettel Ágoston András elnök