Nyílt leveledben, úgy érzem, szerepzavarral küszködsz. Nemes érdeklődést tanúsító kívülállóként, bölcs tanácsokkal igyekszel megregulázni a kakaskodó politikusokat, akik szem elől tévesztik azt ami a legfontosabb: a vajdasági magyarság érdekeit. Ugyanakkor megfeledkezel róla, hogy koránt sem vagy kívülálló, hiszen magad is tagja vagy a VMSZ vezetőségének.

Ha a többpártrendszer hagyományos szabályait vesszük alapul akkor javaslataidat először saját pártodon belül kellett volna elfogadtatni. Ezek a szabályok nem teszik lehetővé, hogy nyilvánosan feladatokat állapíts meg és jó előre a saját elnököd és egy másik párt vezetője nyakába varrd a felelősséget.

Én nyílt leveled saját politikai felértékelésed érdekében történt megnyilvánulásnak tartom. Mint ilyet meg is értem, hisz el kell felejtetni a vajdasági magyarsággal, hogy az elmúlt választásokon egy olyan szerb párt jelöltjeként választottak meg képviselőnek, amely ellenzi, nemhogy a magyar iskolahálózatot hanem a magyarnyelvű oktatást is.

Végül engedd meg, hogy idézzek Hozzád címzett levelemből, amelyre a Te nyílt leveled nem ad választ:

"Tudjuk mindketten: mondhat ki mit akar, a vajdasági politikai viták tétje, kezdettől fogva az autonómia. Méghozzá a politikai autonómia, melyben a magyarok választhatnak maguknak vezetőket, hogy azok nekik, ne pedig a szerb hatalomnak tartozzanak politikai felelősségel.

Azt is tudjuk, hogy van esély egy ilyen autonómia megva-lósítására. Ehhez azonban össze kell fognunk, s megfelelő tá-mogatást kellene kijárnunk a magyar kormánytól. Arra szeret-nélek megkérni, hogy mint pártod legbefolyásosabb személyisége, aki mindig fel tudta mérni mi lenne a vajdasági magyarság igazi érdeke, járulj hozzá, ne a párbeszédhez, ami végül is politikai értelemben nem sokat jelent, hanem az autonómiaügyben való konkrét együttműködéshez".

Ehhez nincs mit hozzátennem. Hacsak azt nem, hogy a felelősség elől egyikünk sem menekülhet. Barátsággal: