Beiktatásod alkalmából kívánok Neked erőt, egészséget, kitartást a vállalt feladat elvégzéséhez.

Emeljétek fel a Királyhágómelléki Egyházkerülethez most csatlakozott Erdélyi Gyülekezet templomát, s járuljatok hozzá a Kárpát-medencében élő magyarság határmódosítás nélküli politikai integrációjához. A Királyhágómelléki Egyházkerülethez történt csatlakozásotokat én a legnemesebb értelemben vett politikának tartom, s annak bizonyítékát látom benne, hogy a határ immár az egyházpolitikai célkitűzések megvalósulását sem akadályozhatja meg.

Sajnálom, hogy nem tehettem eleget Német Zsolt szíves meghívásának, s nem lehettem jelen a beiktatásodon. A jelenlevők névsorát szemlélve, politikai szempontból is jelentősnek érzem találkozótokat. A közelmúlt és a jelen értékelése, párhuzamba állítása szempontjából mindenképpen.

Azok akik Magyarországon nem rokonszenveztek a kisebbségi magyarság autonómiatörekvéseivel, mindig arra hivatkoztak, hogy a nagyhatalmak értetlenül állnak a kollektív jogokra vonatkozó törekvések előtt, s nem támogatják azokat. "Most nem alkalmas a pillanat az autonómiatörekvések Magyarország részéről történő nyílt vállalására", halljuk már öt éve Budapesten. Eddig talán volt is némi alapja a kisebbségi kérelmek ilyen elhárításának. Ha nem is fogadtam el, megértettem az aggodalmakat.

Most azonban más a helyzet! A Holbrook-nyilatkozat az autonómiáról az elhárító érveket, értelmetlenné teszi. S egyben felfedi a különbséget az államférfi és a politikus között. Az államférfi a történelmi távlatokat is érzékelve kitűzi a célt, "felteszi a lécet", s ezzel a kezdeményező elve kedvező politikai szerepébe kerül. A politikus, mert nem látja a lécet amit fel kellene tennie, vagy nem tudja feltenni, követésre, taktikai küzdelmekre kénytelen berendezkedni.

A VMDK a szó szoros értelmében életveszéllyel dacolva, még az etnikai indíttatású polgárháború elején "feltette a lécet". Ezzel előrelátásról tett tanúbizonyságot és teret nyitott magának a politikai tevékenységhez, melynek alapján állandóan kezdeményezőként léphet fel.

Most azt várjuk, hogy a magyarországi politikai elit, elsősorban a kormány és a parlamenti pártok, vállalva a döntéssel járó történelmi felelősséget, megnyilatkozzanak. Ha vállalják az autonómiatörekvések közös nemzetközi képviseletét, ezzel, most már minimális politikai kockázattal a kezdeményező szerepébe kerülhetnek, "feltehetik a lécet". Ha ezt nem teszik meg, nyitva hagyva minden nagy nemzeti dilemmát, ideértve a trianoni trauma távlatokat nyitó megoldását is, káros belharcoknak adnak teret. Mivel a helyzetet Te is ismered, nem kell bizonygatnom, hogy ez a gyakorlatban mit jelent.

Még egyszer sok sikert kívánok felelősségteljes posztod betöltéséhez. Abban a reményben, hogy van még mit adnod a Kárpát-medencében élő magyarság egészének is, barátsággal: Ágoston András