A magyar kormány történelmi döntés előtt áll. Vagy segíti a vajdasági magyarság autonómiatörekvéseit, vagy vállalja a részfelelősséget beolvadásáért, szétszóródásáért. Ettől a döntéstől függ az is, hogy önálló politikai szubjektivitással rendelkező kisebbségi közösséggé válnak-e a vajdasági magyarok, s hozzájárulhatnak-e a Kárpát-medencében élő magyarság határmódosítás nélküli politikai integrációjához, vagy megmaradnak másodrangú népelemnek. Politikailag artikulálatlan tömegnek, melynek ügyeit azok intézik, akik nem tőle kaptak politikai megbízatást.

- kiterjed az oktatásra, a művelődésre és a tájékoztatásra, azokra a tevékenységekre tehát, amelyek közvetlenül kihatnak a vajdasági magyarság önazonosságának megőrzésére,

- olyan választási mechanizmust irányoz elő, amely lehetővé teszi a többpártrendszer elveinek érvényesítését a vajdasági magyarságon belül. Azt, hogy a vajdasági magyarok ügyeit olyan politikusok intézzék, akik neki, nem pedig a szerb hatalomnak tartoznak politikai felelősséggel,

Ezt koncepciót jelenleg csak a VMDK szorgalmazza. A restaurációs ellenzék, a rendszerváltás előtti magyar politikai tisztségviselők ma is igen befolyásos csoportosulása és a VMSZ ellenzi az autonómiát. Ők, az elmúlt időszakhoz hasonlóan, most is arra törekednek, hogy politikai közvetítőként ékelődjenek be a szerb és a magyar politikai elit közé. Készek arra, hogy kiszolgálják mind a szerb, mind pedig a magyar politikai elitet, akár a vajdasági magyarság egészének rovására is. Szolgálataik fejében politikai és gazdasági privilégiumokat kérnek. Elsősorban a vajdasági magyarok feletti politikai dominációt. Természetesen a választásokban való megmérettetés kötelezettsége nélkül. Képviselőik, közbenjárást igényelve, máris megjelennek például a HTMH-nál, de egyes minisztériumokban is, olyan gazdasági ügyek elintézését kérve, amelyekben hazai partnereikkel együtt személyesen is érdekeltek.

A VMDK és a restaurációs ellenzék, valamint a VMSZ által képviselt stratégiai célkitűzések közötti ellentétek az autonómia-vitában csúcsosodnak ki. Nem a vajdasági magyarság megosztott tehát, mint ahogy azt a VMDK politikai ellenfelei hirdetik, hanem a vajdasági magyar politikai elit. A vajdasági magyarok több mint nyolcvan százaléka autonómiát akar.

A szerb menekültek befogadása megtörtént, szervezett letelepítésük folyamatban van. Ezért a vajdasági magyarság nem tud sokáig várni. Egzisztenciális gondokkal küszködve még reménykedik, de az autonómia távoli ködökbe vesző képe nem elég ahhoz, hogy közösségként megmaradjon. Arra lenne szükség, hogy a magyar kormány demokratikus, célratörő nemzetközi tevékenységgel, azokkal, akik ezt a küzdelmet Vajdaságban vállalni tudják, megkísérelje autonómiánk kieszközlését. Tudjuk, Magyarország nem nagyhatalom, lehetőségei végesek. De ha sikerül elérnünk, hogy a vajdasági magyarság kérdése napirendre kerüljön, akkor célt érhetünk.

Az, hogy Magyarország bejusson az Európai Unióba, a Kárpát-medencében élő magyarságnak közös érdeke. Ha a magyar kormány a vajdasági magyarság autonómiatörekvéseit ezen az úton akadálynak tartja, mi ezt fájó szívvel tudomásul vesszük. Ha így van, ezt a kormánynak nyíltan meg kell mondania. Kétségek között vergődni mindennél rosszabb. A vajdasági magyarságnak joga van tudni, hogy a magyar kormány tudja-e a gyakorlatban is vállalni és támogatni autonómiatörekvéseit.