A VMDK-ban az október és november az emlékezés hónapjai. Októberben felidézzük történelmünk küzdelmes napjait, hősi halottainak emlékét. Gondolataik, cselekedeteik, büszkeséggel töltenek el mindannyiunkat, magatartásuk a bajban érzelmileg emel fel bennünket, s ösztönöz is egyben. Az ő példájuk és múltbeli helytállásuk erőt ad mai küzdelmeinkhez.

Október 6-án Eleméren Kiss Ernő altábornagy, Zomborban Schweidel József tábornok szülővárosában pedig a 48/49-es szabadságharc hősi halottainak sírjára helyeztük el az emlékezés virágait. Az aradi vértanúk, az 1948/49-es magyar szabadságharc katonai vezetői, egyszerre voltak a szabadság eszméjének nemzetközi bajnokai és magyar hazafiak. Életüket áldozták a szabadságért, amelyet nemzetek feletti értéknek tartottak. Az, hogy a szabadságharcban, magyar hazafiként áldozták életüket nem ellentmondás, hanem annak a ténynek a felismerése, hogy a szabadság eszméje csak konkrét történelmi helyzetekben érvényesülhet.

A vajdasági magyarság autonómiatörekvéseinek képviseletében nagyjaink nyomdokain igyekszünk haladni. Hiszünk az igazunkban és reméljük, hogy a történelmi körülmények most nekünk kedveznek. Hisszük, hogy az autonómia eszméje a 21. században általánosan érvényes demokratikus rendezőelvvé válik.

Autonómiájuk keretében a politikai szubjektivitással rendelkező kisebbségi közösségek, így mi is, hozzájárulhatunk a Kárpát-medencében élő magyarok határmódosítás nélküli politikai integrációjához, s egyben a trianoni trauma békés, távlatokat nyitó meghaladásához is.

Közeleg a halottak napja. Ezen a napon Vajdaságszerte megemlékezünk, az 1944/45-ben legyilkolt, bírósági eljárás nélkül, vagy hevenyészett hadbírósági döntés alapján ártatlanul kivégzett magyarok ezreiről. Virágot viszünk az első és a második világháború katonasírjaira, de a még ismert 1848-as sírokra is.

Az idén először, megemlékezünk azokról a fiatal magyarokról akiket a családi körből, barátaink, ismerőseink közül hurcoltak el a háborúba. Tudjuk, azok a családok, amelyekből életerejük teljében levő fiatalok vesztek el ebben az értelmetlen etnikai indíttatású polgárháborúban, vigasztalanok. De a szerb hadigépezet pusztításainak áldozatul esett fiatal mártírok áldozata felidézi bennünk a vajdasági magyar anyák, hozzátartozók hősies kiállását is, aminek köszönhetően a VMDK-nak sikerült megakadályoznia a magyarok tömeges bevonultatását, elpusztítását.

Az idén is kezdeményezzük, hogy a VMDK tagozatai helyezzenek virágot azokra a sírokra is, amelyeket nincs aki gondozzon, vagy amelyekről tudjuk, hogy a távolbaszakadt hozzátartozók nem tudják őket gondozni.

Abban a tudatban, hogy ezekben a napokban gondolatban együtt leszünk, közösen emlékezünk, köszöntöm a jelenlevőket: