Site hosted by Angelfire.com: Build your free website today!

Ágoston András Kasza Józsefnek, 1995. XII. 27.

Kasza József a VMSZ elnöke

Szabadka

Kedves Jóska!

Elnézésed kérem, hogy nyilvános felhívásodra csak késve jelentkezem. Kezdeményezésed fontos és hasznos.

Annál is inkább megszívlelendőnek tartom a párbeszédre vonatkozó ajánlatod, mert a társutasként való előfordulásod a VMDK-ban mindig átmenetinek tekintettem. Te, Várady Tiborral együtt a Vajdasági Demokratikus Reformpárt eszmei képviselői vagytok a vajdasági magyarság körében. Éppen ezért úgy érzem, hogy mi ketten felelősségteljes, lényegre törő vitát folytathatunk a vajdasági magyarság számára létfontosságú kérdésekben.

A párbeszédre vonatkozó kezdeményezésed tehát tisztelettel elfogadom, s rögtön javaslom, hogy eszmecserénk legyen állandó, s a legteljesebb mértékben nyilvános.

Bizonyára egyetértünk abban, hogy a vajdasági magyar sajtó sem jobb mint a magyarországi. Ebből pedig Haraszti Miklós ismert közíró szerint a mozaikszerű hírek és a szenvedélyes véleménymondás között éppen a demokratikus folyamatok elemzése hiányzik. Közéleti emberek lévén, legalább részben pótolhatjuk ezt a hiányt!

Beszéljünk a politikai folyamatok erkölcsi vonatkozásairól is. Mi az ami politikai megnyilvánulásainkban nem egyeztethető össze a közéleti tevékenységet szabályozó polgári erkölcsi normákkal? Nem térek vissza a Népkör-beli robbantással összefüggő minősíthetetlen vádaskodásaidra. Ezek miatt már bűnhődtél: a különben mindannyiunk által nagyrabecsült intézmény átadása pártrendezvénnyé degradálódott. Nincs ennek köze ahhoz, hogy Makovecz Imre a nagy magyar építész, a felújított épület tervezője sem jelent meg az átadáson? (Tudomásom szerint a vajdasági magyar sajtó ezt a szomorú tényt nem firtatta. Pedig a szakma s a polgári erkölcs szabályai ezt ugyancsak megkövetelnék.)

A felújítási ügynek sok ága boga van. Hadd említek most csak egyet. Kern Katalin a Népkör elnöke, a Magyar Rádióban legalább kétszer megismételt műsorban, ravasznak mondja és elismerően nyilatkozik a szabadkai önkormányzat döntéséről, miszerint a Népkör felújítására három szakaszra bontva juttatott pénzt.

A polgári erkölcs szabályait figyelembe véve két szempontból is kifogásolom ezt a kijelentést. Nem igaz ugyanis, hogy a Te irányításod alatt álló szabadkai önkormányzatnak, akkor amikor az elmúlt években közvetve vagy közvetlenül, két kézzel szórtátok a pénzt azokra a fesztiválokra és rendezvényekre, amelyek csakis a szerb hatalomnak hoztak hasznot, hiszen azt voltak hivatottak bizonyítani, hogy Szerbiában, fittyet hányva az embargóra, virágzik a kultúra, nagy gondot okozhatott a magyar érdekeket szolgáló beruházás. Miért ellenezte volna koalíciós partneretek, a Szerbiai Szocialista párt, a saját törekvéseinek teljes megvalósulása után, hogy a magyarok is kapjanak valamit?

Másrészt a polgári közéleti erkölccsel összeegyeztethetetlen, hogy Kern Katalin mondjon véleményt az önkormányzat eljárásáról, annak a Kern Imrének a felesége, akinek az öccse vállalkozóként, pályázat nélkül, nagy részben megszerezte az önkormányzat által három szakaszra bontott beruházási támogatást. Honnan tudtad Jóska, hogy pont ez a legjobb, legtakarékosabb ajánlat? Honnan tudta ezt Kern Imre, aki mellesleg elnöke a községi végrehajtó bizottságnak? Miért kell Kern Katalinnak a Népkör elnökének sógora vállalkozásait támogatva olyasvalamiért dícsérni az önkormányzatot, ami természetes, magától értetődő?

Általánosítva egy kicsit, egyetértesz-e Jóska azzal, hogy a jót csak jól szabad csinálni? Vagy kicsit konkretizálva: helyesled-e, hogy egyes háborgó szabadkaiak közleményben marasztalják el, no nem a polgári erkölcs mércéivel mérve elfogadhatatlan közéleti és üzleti megnyilvánulásokat, hanem azokat akik ezeket szóvá teszik?

Válaszodat várva még egy vitatémát ajánlok, de ezt már a következő alkalomra. Tudod-e támogatni Jóska azoknak a magyarországi politikai erőknek, Törzsök Erikának, a HTMH alelnökének a törekvéseit például, akik arra akarnak bennünket rávenni, hogy ne követeljünk politikai autonómiát a vajdasági magyarság számára, hanem elégedjünk meg az autonómiának kinevezett égben lebegő önkormányzatisággal? A realitás ugyanis az, s ezt Te is tudod, hogy a meglevő, végsőkig centralizált közigazgatási rendszerben politikai autonómia fejében legfeljebb egy magyartöbbségű körzetet kaphatnánk, amelyben, csakúgy mint az egypártrendszerben, egy szerb hatóság által kinevezett és annak felelősséggel tartozó magyar körzetvezető kerülhetne posztra. Te elfogadhatónak tartanál egy ilyen megoldást?

Tisztelettel: Ágoston András

Temerin, 1995. december 27-én