A tisztújító közgyûlés nem lehet a hiúság vására. Jómagam is már e hiúságokon túltettem magam, de a tisztújító közgyûlés a legszigorúbb bírája mindenkinek. Legjobban meg lehet különböztetni azt, aki demagógiát szór, attól, aki valamit tett a magyarság érdekében.

A magyar közösségnek állandóan rövid idõ áll a rendelkezésére, bármihez is nyúljon hozzá. Ez még sokáig így lesz. Nincs idõ tanulni a politikát, a politikát most gyorsan csinálni és cselekedni kell.

Az országban kíméletlen politikai harc folyik, rendkívüli állapot uralkodik és ebbõl kifolyólag a szervezet is rendkívüli körülmények között cselekszik.

Tisztújító hozzáállásunkkal feltételenül biztosítani kell a következõ két célt: 1. a szervezet eddigi tevékenységének a folyamatosságát; 2. a szervezet politikai alanyiságát, vagyis az önállóságát és függetlenségét minden irányban. Erre teszem a legnagyobb hangsúlyt. Figyelembe véve e két célt, a körülményeket és a követelményeket, ajánlom a tisztújító közgyûlésnek a következõket: az alelnökök számát kettõrõl háromra kell emelni, és az egyik alelnök kötelezõen Bánátból kell hogy kikerüljön. Ismét ajánlom Ágoston Andrást a VMDK Elnökségébe, illetve elnöknek. Ismét ajánlom Vékás Jánost a szervezet elnökségébe és alelnöknek.

Ez a tisztújító közgyûlés amennyire csak lehet újítsa fel az Elnökséget és a Tanácsot olyan személyiségekkel, akik élvezik a tagság bizalmát. Ágoston Andrásról és Vékás Jánosról elmondható, hogy elmérhetõ következetességgel védték a magyar közösség önállóságát és függetlenségét minden irányban. Személyiségük ezért szavatolja a magyar közösség tevékenységének a folyamatosságát. Meglehet, sõt nagyon is biztos, hogy az õ politikai munkásságukban is sok elkerülhetõ hiba volt. Mulasztások, melléfogások, tévedések stb. Mindent egybevéve azonban a politikai tevékenységükben azt tették, amit most tenniük kellett, amit tehettek és amit a tagság elvárt tõlük. Példájukon meggyõzõdhetünk, ahogy változik a szervezet, õk is úgy szabadulnak meg számos régi beidegzõdésüktõl és az elmúlt rendszerbõl magukkal hozott közéletben káros rossz tulajdonságuktól. Ugyanakkor feladatuknak kell megtenni, hogy folyamatosan dolgozzanak a magyar közösség vezetõségének a személyzeti megújításán minél több új személyiség bevonásával az aktív politikai életbe, az aktív részvételbe, tárgyalásokba stb.

Jobban érzõdjön a körzeti és a szórványokban mûködõ vezetõségek hatása az országos vezetõségben. E téren Ágoston Andrástól és Vékás Jánostól meg kell következetesen követelni, hogy tegyék túl magukat minden személyi jellegû hiúságon. Önzetlenül egyengessék minél több politikai és közéleti munkára rátermett személyiség kibontakozását. A helyzetünk és körülményeink továbbra is aggasztóak. A lehetõségeink továbbra is korlátozottak. A tér, amelyben mûködhetünk, a lehetõségeinknél is szûkreszabottabb. Ebben a politikai valóságban kell tenni annyit, amennyit meg lehet tenni. A vezetõségünktõl nem szabad elvárni lehetetlen dolgokat, de a tagság kérje tõlük számon a lehetségeseket.