A zentai Közgyûlés óta egy év telt el. Ha visszatekintünk az elmúlt idõszakra, önkéntelenül is felmerül a kérdés, mi történt velünk. Melyek voltak a mozgató rugói a történéseknek, amelyek megrázkódtatták a VMDK-t, de a vajdasági magyarságot is. Hol tartunk most? Hogyan sikerült leküzdeni a válságot? Tudjuk, tisztánlátásunktól, helyzetfelismerésünktõl, s nem utolsó sorban bátorságunktól, kitartásunktól függ, hogy érvényre tudjuk-e juttatni a vajdasági magyarság autonómiatörekvéseit.

Egyrészt, mert a politikai funkció és az ilyen típusú közvetítõi szerep egy demokratikus politikai szervezetben összeférhetetlen, és szükségszerûen a szervezet belsõ bomlásához vezet. Másrészt, mert egy demokratikus szervezetben az Ellenõrzõ Bizottságnak teljes egészében ismernie és ellenõriznie kell a pénzügyeket. Ha erre nincs módja, akkor az egész szervezettel van baj.

Akkor is tudtuk, le is írtuk, most nyilvánosan is megmondjuk: az akkori magyar kormányzat néhány erõs embere azért kötötte egy meghatározott személyhez Hódi Sándorhoz a VMDK által fontosnak tartott tevékenységek kiegészítõ pénzelését, mert így akarta politikai függõségbe hozni a VMDK-t. Hogy ez konkrétan mit jelent? Akkor például azt, hogy a VMDK-nak támogatnia kellett volna a Balladur-terv második változatát is, azt amelybõl kimaradtak a kollektív jogok. A belpolitikában pedig, a választási kampány során oda kellett volna állunk a legnagyobb kormánypárt, az MDF mellé.

Az addig háttérbe szorult reformosok, most összefogtak a pártelkötelezett, s a magánérdekeit védelmezõ volt alelnökhöz, s közössen indítottak harcot a VMDK-ért. Azt a politikai tõkét, amelyet a VMDK az elmúlt négy évben felhalmozott, mindkét csoportosulás magának akarta megszerezni.

Ehhez a VMDK ellenes sajtókampányhoz a Magyar Szóban csatlakozott Major Nándor által vezetett restaurációs ellenzék is. Ez a politikai csoportosulás, amelyben az egypártrendszerben politikai közvetítõként mûködõ volt tisztségviselõk tömörülnek, azért szította a botrányt, mert arra számított, hogy a meggyengült VMDK helyett, nyílt autonómiaellenességükkel elérhetik, hogy a szerb hatalom újra kegyeibe fogadja õket.

Miután Zentán a VMDK Közgyûlés küldöttei, a VMDK-t nem adták át azoknak, akik saját anyagi érdekeiket a vajdasági magyarság érdekei elé helyezik, a reformosok, valamint az elszámoltatás elõl kitérõ tisztségviselõk, de magyarországi támogatóik is válaszúthoz értek. Dönteniük kellett, vállalják-e a az ellenzéki szerepet a VMDK-ban, az elszámoltatástól való állandó félelemben, vagy pedig kivonulnak és részérdekeik védelmére új szervezetet hoznak létre. S Magyarországon már április közepén megszületett a döntés: létre kell hozni az új szervezetet. Így jött létre Zentán a Vajdasági Magyar Szövetség.

Az új szervezet megjelenésének két szempontból van jelentõsége. Egyrészt itt vannak most mindazok akik anyagi természetû ügyekben elszámolással tartoznak, illetve a részérdekeknek megfelelõ gazdasági elgondolásokat hangoztatnak. Másrészt, a homlokegyenest ellenkezõ nézeteket képviselõ csoportok közül, amelyek a szervezetben hangadónak mondhatók, a nyilvánosság elõtti kijelentéseiket tekintve az erõsebb, a reformosok csoportja, egyértelmûen alálicitál a VMDK követeléseknek.

Ami a szervezet eddigi tevékenységét illeti, csaknem egyéves mûködése alatt még politikai programját sem sikerült megalkotnia. Nem áll sokkal jobban a helyi szervezetek létrehozatalával sem. Ennek ellenére a sajtó támogatja. Ez a támogatás egyrészt a magyarországi anyagi segítségének köszönhetõ, másrészt a restaurációs ellenzék politikájának aminek a lényege, hogy a VMDK gyengítése, a másik szervezet felemelésével valósítható meg.

Vajdaságban a két szervezet szétválasztása külön gond volt. Nemcsak azért, mert a szervezet mögötti erõk ezen az úton is rombolni kívánták a VMDK-t, hanem azért is, mert a VMDK színekben megválasztott képviselõk igencsak ragaszkodnak tisztségeikhez.

A VMDK tagozatai, körzeti szervezetei, tagozatai rendre megújultak. Közben tettük a dolgunkat. Az összejöveteleinken sikerült meggyõznünk a félretájékoztatott vajdasági magyarokat, hogy a VMDK továbbra is a vajdasági magyarság autonómiatörekvéseinek érvényesítését tekinti legfontosabb feladatának.

A VMDK azért nem párt, hanem politikai érdekszervezet, mert a vajdasági magyarság legitim képviselõjeként nem az államhatalomért vetélykedik, hanem a vajdasági magyarság autonómiatörekvéseinek hazai és nemzetközi megjelenítését kívánja minél sikeresebben megoldani. A választásokra nem azért megy ki, mert részt kér az államhatalomból, hanem azért, mert a magyar szavazatok többségét itthon is külföldön is legitimizáló tényként fogadják el. Számára a képviselõházban zajló tevékenység másodlagos, jóllehet kihasznál miden alkalmat, hogy az autonómia, a vajdasági magyarság kisebbségi jogainak, valamint a demokráciának, a jogállamiságnak, valamint a piacgazdálkodásnka az ügyét elõbbre vigye.

Igyekezetünk nem volt hiábavaló! A Jugoszlávia Békeértekezlet megbízottaival folytatott beszélgetések arról gyõztek meg bennünket, hogy a VMDK legitimitását a nemzetközi politikai színtéren továbbra sem vonják kétségbe. Ennek minden bizonnyal az az oka, hogy a VMDK demokratikus módszerekkel újult meg, s a kívülállók számára is logikusnak tûnik, hogy az olyan szervezet amely alálicitál a vajdasági magyarság autonómiatörekvéseinek, a támogató sajtókampány segítségével sem fog politikai legitimitásra szert tenni.

Sajnos, meg kell mondanom, hogy a magyarországi kapcsolatainkban az elmúlt idõszakban nem állt be jelentõsebb változás. A kormányváltás megtörtént, de az eddigiekben csak a magyar diplomáciától kaptunk egyértelmû segítséget. A Határon Túli Magyarok Hivatala eddig nem adott gyakorlati támogatást küzdelmeinkhez.

A néhány gazdag magyar elvét követve a HTMH gyanús hátterû vállakozásokat is támogat. A Hivatal a kormányváltás után sem fogadja el a VMDK által szorgalmazott elvet, miszerint a támogatás csak akkor hatékony, ha kettõs funkciója van: ha segíti a szóban forgó tevékenységet, s egyben serkenti a vajdasági magyarság autonómiatörekvéseit is. A többi között erre utal a tény, hogy a VMDK számára fontos tevékenységek támogatására csak a segély egy harmadának a két harmada jut. A harmadik harmadot a VMSZ kapta, az egész két harmadát pedig a restaurációs ellenzék. Mindez arra vall, hogy a magyar kormanyprogram megvalósítását, ezekben a kérdésekben nem segíti.

De, az a legfontosabb, hogy a VMDK megõrizte politikai függetlenségét, küzdõképességét.

Nagy nap ez a mai. Ma véglegesítjük korszerûsített autonómiakoncepciónkat. Mint ismeretes, még a VMDK Tanácsa a zentai Közgyûlés után úgy döntött, korszerûsíti az autonómiakoncepciót.

Politikai tapasztalataink alapján - a VMDK-ban még 1990 februárjában szóltunk elõször a személyi elvû kisebbségi önkormányzatról -, megalkottuk a személyi elvû kisebbségi önkormányzat modelljét, úgy, hogy azt most már a gyakorlatban is meg lehet valósítani. Budapesten, a Glatz Ferenc akadémikus vezetésével létrejött szakértõi bizottság, több összejövetelen értékelte elképzelésünket és véleményezte az általunk elkészített tervezetet. Ha a Közgyûlés véglegesíti a dokumentumot, alkalmassá válik arra, a legszélesebb körben megismertessük vele a vajdasági magyarságot, de magyarországi és a nemzetközi közvéleményt is.

Minden okunk meg van arra, hogy higyjük: a vajdasági magyarság nem mondott le autonómiatörekvéseirõl. Dolgoznunk kell tehát. Autonómiakoncepciónkat, demokratikus módszerekkel élve, kihasználva a történelmi körülmények által teremtett lehetõségeket, el kell fogadtatnunk azokkal akik ügyünkben döntenek. Más alternatívánk nincs, hiszen autonómia nélkül elfogyunk, önazonosságunkat elvesztjük, s eltûnünk errõl a tájról. Ne hagyjuk magunkat! Ha már talpra álltunk, maradjunk meg. Ehhez, a megmaradáshoz kívánok mindannyiunknak erõt, egészséget!