Mint ismeretes, Tanácsunk közvetlenül a VMDK zentai Közgyûlése után úgy döntött, elérkezett az ideje annak, hogy megújítsuk autonómiakoncepciónkat. Olyan dokumentumra van szükségünk amely alkalmas a hatalommal való politikai párbeszéd sikeres lebonyolítására. De magunk számára is világossá kell tenni, mit értünk a személyi elvû kisebbségi önkormányzat fogalma alatt. Ezenkívül, gyakorlati modellbe építve kívántuk megmutatni, hogyan lehet érvényesíteni a vajdasági magyarság körében is jelentkezõ politikai pluralizmust.

El kell dönteni, hogy a vajdasági magyarság alapérdekeinek megfelelõen, melyik autonómiaformának adunk elõnyt, melyiket tesszük a modell domináns elemévé. Abból indultunk ki, hogy a vajdasági magyarság területileg igen megosztott. Egy része tömbben él, de itt sem éri el a hatvanöt százalékot. Nagy számban élnek magyarok szórványban, de oda kell figyelni a szigetmagyarságra is.

A VMDK Kanizsán meghozott autonómiatervezetének elévülhetetlen érdeme, hogy a legsúlyosabb háborús körülmények között, az erõszakos mozgósítások és a vajdasági magyarságra nehezedõ uszító propaganda nyomása alatt, bebizonyította a világnak, hogy ez az õshonos népcsoport él, ellenáll és körülményei ellenére gondolkodni is tud. Dr. Hódi Sándor a VMDK akkori alelnökének érdeme magának a szövegnek a létrejötte, különösen az, hogy a több nyelvre lefordított dokumentum eljutott a világ minden tájára.

A VMDK-nak a vajdasági magyarság egészének boldogulására irányuló politikája jelzi a folyamatosságot a kanizsai és a most véglegesítés elõtt álló autonómiamodell között.

Felismertük továbbá, hogy a kanizsai modellben a területi és a személyi elvû kisebbségi önkormányzat között megnyilvánuló kettõsséget, a logikailag is zavaró mellérendeltségi viszonyt fel kell oldani. Az is hiba volt, hogy a kanizsai tervezet egy általános utalástól eltekintve nem foglalkozott a területi autonómiában élõ szerbek státusával.

Ezeket a hiányosságokat a Kezdeményezésünkben sikerült kiküszöbölni. A hármas autonómia rendszerében, a személyi elvû kisebbségi önkormányzat a domináns forma. Csak ez terjed ki az egész vajdasági magyarságra, s irányító szervei a magyarok szavazatai alapján jönnek létre. Ezzel szemben a területi önkormányzatok s így a Magyar autonóm Körzet szerveit az egész lakosság, magyarok és nemmagyarok hozzák létre. Autonómiakoncepciónk kanizsai változata ezt, a területi autonómia szerveinek létrehozatalát, növelve egyben a modell belsõ strukturális zavarait, egyszerûen megkerüli.

Miután eldõlt a dominancia kérdése, szükségszerûvé vált a személyi elvû kisebbségi önkormányzat közelebbi meghatározása. A kétházas képviseleti modell, a vajdasági Magyarok Gyûlése, valamint a Perszonális Autonómia Tanácsa és a Politikai Tanács, amely egy végrehajtó szervvel az Ügyintézõ Bizottmánnyal is kiegészül, lehetõvé teszi, hogy a magyarok által megválasztott képviselõk felelõsséggel intézzék az identitásunk megõrzése szempontjából fontos ügyeket az oktatás a mûvelõdés és a tájékoztatás területén. Másrészt a Politikai Tanács feltárja, kifejezi és képviseli a vajdasági magyarság alapérdekeit a szerbiai illetve nemzetközi politikai színtéren, s ezzel érvényre juttatja a vajdasági magyarság politikai szubjektum voltát.

Korszerûsítést igényel a VMDK-n kívüli magyar politikai szervezetek megjelenése is. Tervezetünkben a magyarságon belüli pluralizmus kérdését úgy oldottuk meg, hogy a személyi elvû kisebbségi önkormányzat intézményei többpárti alapon jönnek létre.

A trianoni trauma feloldása, együttes meghaladása a Kárpát-medencében élõ magyarság legfontosabb közös érdeke. Nem követelünk határmódosítást, de politikai integrációra törekszünk. Magyarország EU tagsága, valamint a kisebbségek autonómiatörekvéseinek megvalósítása olyan célkitûzések, amelyekért küzdve megvalósíthatjuk a politikai integrációt. Nem azt kell néha már szolgai alázattal kutatni, mi az ami a nyugatnak tetszik, hanem meg kell határozni érdekeinket, s azok érvényesítéséért a vitatkozva való együtthaladás elve alapján kell küzdelmet folytatni. Számunkra Európának nincs alternatívája.