|
Kanadában a törvény védi a tanulás minden formáját, s ebbe beletartozik az otthontanulás is, ha a család úgy érzi, hogy az a legjobb választás a számukra. Akit érdekel, megtekintheti a törvényt angolul. Ha elég érdeklődés lesz, le fogom fordítani. Az a család, amelyik elejétől fogva az otthontanulás mellett dönt, egész egyszerűen otthon tartja a gyereket, senki nem fogja felelősségre vonni. Amennyiben kapcsolatba óhajtanak lépni bármelyik tanügyi testülettel (Ontarioban öt van, az egész országben több is), akkor regisztrálják ott a gyereket és azok tanáccsal, könyvekkel szolgálnak (-niuk kellene) a családnak (- még nem mindegyik tantestület járatos a dolgok ilyes menetében...). Ennek fejében a szülő legalább egyszer az év folyamán fel kell mutasson egy vázlatos tantervet, valamint a fejlődés bizonyítékait (néhány dolgozat, rajzok, stb). Ha a család úgy dönt, hogy önálló akar maradni, akkor a szabadság teljes! Legtöbb otthontanító család ezt választja, különösen azok, akik néhány év iskolai tapasztalat után vonják ki gyermeküket az iskolarendszerből. Ugyanis ezeknek a gyerekeknek sokszor már negatív emlékeik vannak a tanulással kapcsolatban, vagy a szülő érzi úgy, hogy az iskolában használt tanítási módszer elfojtotta a gyerek tudásszomját és alternatív tanulási módszerekkel való kísérletezésre lesz majd szükség. Hogyan történik az otthoni oktatás? Természetesen léteznek olyan családok, ahol a tanulás hasonlít az iskolai formához, hiszen a legtöbb szülőnek nincs is más elképzelése, hogy lehet-e azt másként is, különösen az elején. Ilyenkor berendeznek egy sarkot "iskolának", kisasztallal, könyvespolccal, esetleg még egy kis falitáblával is. De a gyakorlat azt mutatja, hogy ez csak akkor sikeres egyáltalán, ha kezdettől így csinálják, a gyerek sosem volt igazi iskolában, és még így sem biztos, hogy így is fog ez maradni. Az otthontanulásnak különféle variációi léteznek, a merevebb, iskolautánzó formától a teljesen szabad, a gyerek érdeklődését követő fejlesztésig. Az otthontanitó családok nagytöbbsége valahol a két véglet között ingadozik, sűrítve, lazítva az adott körülményeknek megfelelően, valamint a gyermek tanulási stílusát követve. Három fő tanulási stílust különböztetnek meg jelen pillanatban: az auditív gyerek úgy tanul legjobban, ha hallja a magyarázatot; a vizuális gyerek szereti látni, olvasni; a kinetikus beállítottságúnak pedig fontos, hogy kézzel tapintható módon mutassuk be a dolgokat. A különféle tanulási módoknak megfelelően itt különféle tananyagok kaphatók, én magam legalább húsz könyvkiadó anyagát tanulmányoztam át. Azonkivűl léteznek magániskolák, akik levelezéssel, vagy az interneten látnak el magántanulókat. De az internet segitségével ma már lehetséges rendes állami iskolákkal is tartani a kapcsolatot és a végén érettségi diplomát kapni tőlük. Itt Kanadában Alberta államban van ez a legjobban megszervezve, mert ott, a farmok közötti nagy távolságok miatt sokszor csak bentlakásos iskolákkal lehetne a gyerekeket iskolába járatni, ezért sokan ehelyett a magántanulást választják. Albertában mindig is létezett a magántanulás, és már több mint száz év óta lehetett levelező formában is iskolákkal kapcsolatot tartani, tőlük segítséget kapni. Ezért nem volt meglepő, hogy ott lett az első internetes iskola is megteremtve. Az Alberta Distance Learning Centre óvodától érettségiig nyújt segítséget az érdekelteknek. Nemrég, amikor meglátogattam a honlapjukat, felfedeztem, hogy újabban vallásos alternatív tananyagot is nyujtanak. De az otthoni nevelés klasszikus formája nem követ szolgailag egyetlen egy megszabott tananyagot. A szülő különféle anyagot válogat össze a gyereke képességeinek, érdeklődésének, tanulási módjának megfelelően. Az otthoni oktatás legfontosabb alapelve az, hogy a gyereket soha nem szabad erőszakolni. Ilyen szempontból a Waldorf iskolák állnak legközelebb az otthontanulókhoz, amennyiben ott is annyira komolyan veszik a nem erőszakolás elvét, hogy megtörténik, hogy egyes tanulóik csak 10-11 éves korukban tanulnak meg írni-olvasni. Magyarázatuk: ezeknek a gyerekeknek nem elég érett a mozgató idegrendszere annak megtanulására (ami természetesen nem párhuzamos a gyerek szellemi fejlettségével...) és, ha erőszakoljuk őket, akkor életreszóló ellenállást kelthetünk bennük, olyan emberekké válhatnak, akik az iskolázásuk befejezte után soha többé nem vesznek egy könyvet se a kezükbe. Mindezek ellenére a Waldorf iskolák Magyarországon is egyre nagyobb presztizsnek örvendenek, mindenki elismeri, hogy hosszútávon sokkal több a lelkes, sikeres diákjuk, mint az általános iskoláknak. Hogyan is néz ki egy nap egy otthoni "iskolában"? A különbség azonnal érzhető, amint a nap felkel. Nincs felrázás, morgolódás, izgatott rohangálás, amikor valamit nem találnak, sietve reggelizés, stb. Az otthontanulók reggele derüs, kényelmes. Találkoztam olyan családdal is már, ahol annyira nem törödtek az öltözködési kódokkal, hogy még délfele is úgy találtam a gyerekeket pizsamában, amint hasonfekve serénykedtek a "leckéikkel". Azért a legtöbb családban felöltöznek korábban :), segitenek kitakarítani, majd nekiűlnek a tanulásnak, amit általában rejtvények megoldásának (matek, nyelvtan, vegytan), vagy érdekes olvasmánynak (történelem, irodalom) tekintenek. A szülő ott van a közelben, hogy segítsen, ha segítségre van szükség, elbeszélgessen a gyerekkel a témáról, ha az szeretne még többet megtudni, ezért legtöbbször a konyhaasztal a tanulás színhelye. Kisebb, vagy még nem olvasó gyerekek esetén a szülő könyvekből (lehetőleg jó sok képpel benne) olvas, gyakran egy nagy fotelben összebujva. Meglepő, hogy mennyivel kevesebb idő szükséges az anyag elsajátítására, mint amennyit az iskolákban fordítanak erre. Ez talán azzal magyarázható, hogy a gyerekek nem tudnak úgy odafigyelni, amikor nagyobb csoportban vannak, és az iskolákban nagyon sok idő telik el a felelésekkel, dolgozatokkal, fegyelmezéssel, sorbaállásokkal, stb. Ebéd után a család gyakran ellátogat egy könyvtárba, hogy mégjobban belemerűlhessenek a tanulmányozott témakörökbe. Ott gyakran összetalálkoznak más otthontanuló családokkal és a délután játszótéri kirándulással folytatódik, vagy a nagyobb gyerekek csoportosan elmennek egy cukiba, vagy moziba. Ez utóbbi tevékenységek azért legtöbbször telefonon szerveződnek meg. Aztán sok olyan gyerek is van, akik szeretnek mindenféle más dolgot is tanulni, sport klubokban járnak tornaleckékre, vagy csatlakoznak valamilyen ifjúsági csapathoz, hangszereket tanulnak, úszni, lovagolni járnak. Az otthontanuló gyerekek általában társadalmilag jártasabbak, könnyebben alkalmazkodnak, mert jobban ki vannak téve mindenféle korosztállyal való érintkezésnek, mint az iskolázott gyerekek, akik a nap részét egy homogén, velük egykorú csoportba zárva töltik, akik számára a felnőtt legtöbbször fennhatósági személyt jelent. Iskolákban a szünetekben nagyon ritka a különféle korosztályok komolyabb érintkezése, sőt, sokszor van ellenségeskedés felőbb és alsóbb osztályok között, vagy, legjobb esetben, csak jóindulatú semmibe vevés. Mennyire sikeresek hosszútávon az otthon tanulók? Ahogy az otthontanulók száma növekszik a világon, egyre elfogadottabbá válik ez az oktatási forma. Még nincs minden megszervezve mindenhol a síma, zökkenőmentes előrehaladáshoz, de már egyre több egyetem fogad be otthon nevelt gyereket minden különösebb diploma, vizsga nélkül, különösen amióta a Harvard egyetem bejelentette, hogy előnyben részesitik az otthon nevelt jelentkezőket. Ennek érdekes története van. A nyolcvanas évek végén újságokban lehetett olvasni egy családról, akik végig otthon oktatták gyerekeiket, és akik azután egymás után a Harvard egyetemen kötöttek ki. A Colfax házaspár négy fiút nevelt otthon, kettő az övék, kettő örökbefogadott (tehát genetikai magyarázat eleve kizárva), eleinte nem is gondolva, hogy ilyen sikeres lesz a próbálkozásuk. Azok az egyetemek, ahol szivesen fogadják be az otthontanulókat, azt mondják, hogy az ilyen fiatalok sokkal odaadóbbak, szorgalmasabbak, valóban azért vannak ott, mert tanulni szeretnek és akarnak, s ezért díszére válnak az intézményeiknek... 
Vissza. |
