A másik tévhit az, hogy nehéz madárpókot tartani.

Felnõtt pókoknak heti egyszeri etetés tökéletesen elegendõ, mindig friss ivóvíz ellátással.

Nem fogja összetojni, összehányni a lakást, és sétáltatni sem kell.

Szagtalan, hamar beszáradó fehér vagy áttetszõ folyadékot kakál (olyasmit mint a

madarak), amit könnyen el lehet távolítani egy nedves papírzsepivel.

Semmilyen betegséget nem terjesztenek, és más háziállatokat sem fertõznek meg, nem kell

õket veszettség ellen beoltani. Csöndes, visszahúzódó, szerény teremtmények, és legtöbb

fajtájuk igen jámbor, nem támadós - bár van néhány kivétel is.

Harapásuk nem veszélyesebb egy darázs-, vagy méh-csípésnél, de ha valaki allergiás

azokra, akkor érdemes óvatosnak lenni, és nem póksimogatással tölteni a szabad idõt

- amúgy sem tapira vannak.

Akárhogy is, egy hörcsögharapás vagy durvább macskakarmolás, kutyaharapás sokkal

veszélyesebb - ráadásul madárpókokkal egyszerûbb kerülni a testi kontaktust, nem olyan

simogatnivalóak.

A madárpókok élettere napról-napra csökken, köszönhetõen a multinacionális vállalatok

(példaul a McDonalds) õserdõirtó hadjáratainak.

Százmillió (!) éves fajták tûnnek el egyik napról a másikra, nyomtalanul, csak mert

egyesek ételnek tartják a hamburgert.

És akkor csak a madárpókokról volt szó.

Érdemes ezen legalább elgondolkodni.