S majd igy tűnődöm...?

Éltem, de élni mindig élhetetlen voltam és

előre tudtam, eltemetnek végül itt,

s hogy évre év rakódik, rögre rög és kőre kő,

hogy lenn a test megárad és a férges, hűs

sötétben fázik majd a csont is meztelen.

Hogy fenn a művemen motoz a surrogó idő,

s mélyebbre süppedek le majd a föld alatt,

mind tudtam én. De mondd, a mű, - az megmaradt?
 

Dátum