[ 1 – 9. § ] [ 10 – 18. § ] [ 19 – 27. § ] [ 28 – 36. § ]

[ 37 – 45. § ] [ 46 – 54. § ] [ 55 – 63. § ] [ 64 – 72. § ]

1. Az egyházi bíráskodásról

Hogy az egyházi személyekre vagy az egyházi dolgokra vonatkozó pereket az egyházi törvényeknek megfelelően kell befejezni.

2. Az istentisztelet rendjéről

Hogy minden vasárnap: a nagyobb egyházakban az evangéliumot, az ( apostoli ) levelet és hitvallást mondják el a népeknek, a kisebb egyházakban pedig a hitvallást és az Úr imádságát.

3. Az ünnepeken való áldozásról

Hogy húsvétkor, pünkösdkor és karácsonykor az egész nép vezeklést tartson és áldozzék. A clericusok pedig minden nagyobb ünnepen áldozzanak.

4. Az egyházi rendekről

Hogy az összes egyházi rendek a nagyobb egyházakban legyenek, és tisztüket ( ott ) gyakorolják.

5. A kanonokok és káplánok latin társalgásáról

Hogy a kanonokok a kolostorban és a káplánok az udvarban latin nyelven társalogjanak.

6. A papok tanulásáról

Hogy tudatlan papokat ne szenteljenek fel, akik pedig ( már ) fel vannak szentelve, tanuljanak vagy tegyék le őket.

7. A pogány szokások ellen

Hogy senki se tartson meg semmit a pogány szokásokból; aki pedig ezt teszi, ha az öregebbek közül való, negyven napig szigorúan vezekeljen, ha pedig a fiatalabbak közül, hét napon át ( vezekeljen ) verésekkel.

8. Az ünnepek megtartásáról

Ha valaki az előírt ünnepeket nem ünnepli meg, ugyanezen törvény szerint ítéljék meg.

9. A kiközösített temetéséről

Ha valaki az elkövetett bűnéért rárótt vezeklést elhanyagolja, s a püspöktől ezért kiközösítve e bűnében meghal, ne legyen eltemethető a templom cintermében, sem pedig papok által.

10. A gyónás nélkül meghaltakról

Ha valaki betegségében papot nem hívat – ha csak nem hirtelen halál volt -, ugyanazon módon járjanak el vele; rokonai pedig vagy felesége negyven napi vezekléssel bűnhődjenek. Ha pedig rokonai nincsenek, a falusi bíró a falu két vénjével együtt szenvedje ugyanezt a büntetést.

11. A püspökök nőtlenségéről

Hogy azokat, akiket püspökségre akarnak emelni, ha törvényes házasság kötelékében élnek, ne lehessen ( püspökké ) felszentelni, csakis feleségük hozzájárulásával.

12. A püspökök rendelkezési jogáról

A püspöknek, ha ( kétségtelenül ) látszik, hogy az ( általa ) szerzett javaknak háromnegyed részét hűségesen az egyház hasznára fordította, szabad legyen a negyedik résszel azt tenni, amit akar.

13. A püspökök örököseiről

Azoknak – a már meghalt – püspököknek ( az örököseitől ), akik nem törődtek az ő egyházukkal, csupán fiaikat gazdagították, úgy határoztuk, hogy ebből ( vagyis az örökösök javaiból ) a fele részt el kell venni, és az egyháznak visszaadni. Az ilyenek ( örökösök ) kolostorai pedig az utódlásban következő püspök hatalmába menjenek át, és ő cselekedje azt, amit e tekintetben helyesnek lát.

14. Az egyházi vagyon hűtlen kezelőiről

Ha valaki azok közül, akik az egyház élén állnak, ezeknek a javait szétszórja, kétszeresen térítse vissza. Ha nincs neki miből, tegyék le ( tisztéből ), amíg azt jóvá nem teszi.

15. Az egyház rabszolgáiról

Egyetlen püspök vagy pap se tartsa saját házában vagy birtokán az egyház rabszolgáit.

16. A pap lakásáról

Minden egyháznak a közvetlen közelében legyen a pap lakása.

17. Az új egyházakról

Egyházat ne szenteljenek fel addig, amíg felszerelést és földet nem adtak hozzá.

18. Az egyházi személyek helyhez kötéséről

Áldozópapot ne szenteljenek fel meghatározott cím nélkül. ( Vagyis számára kijelölt egyház nélkül. ) Senki se legyen az egyházi rendben, aki nincs valamely egyházhoz rendelve

19. Az egyházmegyék papjainak átvételéről

Egyházi személyt más püspökségből vagy egyházmegyéből ne vegyenek át ajánlólevél nélkül.

20. A püspökök egymás közti érintkezéséről

Egyik püspök a másik püspökhöz levél és pecsét nélkül követséget ne küldjön.

21. A külföldről jövő egyházi személyekről

Külföldi egyházi személyek – akik más országból jöttek – vagy állítsanak törvényes tanúkat, vagy pedig ajánlólevél hozása végett térjenek haza. Akik pedig rossz hírben állnak, mindenképpen távozzanak, és ne jöjjenek vissza, csak ajánlólevéllel.

22. A misékről

Sem püspök, sem pap, sem apát ne merészeljen misét mondani az ( illető ) egyház papjának akarata ellenére.

23. Az egyházi személyek egy helyben maradásáról

Akit ( meghatározott ) címre szenteltek fel ( vagyis valamely meghatározott egyház papjának ), vagy fogadalommal vették fel ( vagyis szerzetesnek ), ne fosszák meg rendjétől vagy tisztétől, csupán meghatározott vétségek esetén, egyházi ítélettel. De az illető ne merjen eltávozni ( állásából ), csak ha esetleg nagyobb tisztségre léptetik elő, amit psüpökének is jóváhagyólag helyben kell hagyni.

24. Az egyházi személyek fellebbezési jogáról

Ha valaki elnyomottnak érzi magát, szabad legyen neki a püspöki tanácshoz fellebbezni.

25. Az egyházi személyek világi bíróhoz ne fordulhassanak

Ha pedig valaki az egyházi személyek vagy az apátok közül egyházi ügyekben, a püspöki bíráskodás mellőzésével, a királyi udvarhoz vagy világi bírósághoz fordul, ügyét veszítse el, avagy vezekléssel tegye jóvá ( tettét ).

26. A szertartásokról szóló könyvecskéről

Az istentiszteleti szertartásokat és böjtöket, ama könyvecske szerint, melyet jóváhagytunk, mindenki tartsa meg.

27. A kanonokokról

A kanonokok életmódjáról és étkezéséről – szabályzatuknak megfelelően – a püspökök rendelkezzenek.

28. A kanonokok fiairól

Ha valaki a külföldiek közül magát önként a kanonoki szabályzatnak veti alá, semmi se vonatkozzék ebből fiára, csak ha esetleg ő maga is ugyanezt akarja.

29. A rabszolgából lett egyházi személyről

Ha pedig valamely egyházi személy ( korábban ) az egyház rabszolgája volt, ennek fiai ne térjenek vissza a régi szolgaságba, hanem az egyház szabadjai közé számíttassanak.

30. A pappá leendő rabszolgákról

Senkinek a rabszolgáját se szenteljék pappá, csak ha előbb ura teljes szabadságot adott neki.

31. A nős papokról

Az áldozópapoknak, tekintetbe véve az emberi gyarlóságot, megengedtük, hogy feleségüket, akit törvényes egyházi rendben vettek el, mérsékelten élvén velük, megtarthassák.

32. A papi nőtlenségről

Azoknak, akik a szerpapságot és áldozópapságot nőtlen állapotban nyerték el, feleséget venni nem szabad.

33. A püspök feleségéről

A püspökök feleségei püspöki birtokon ne lakhassanak.

34. A kiközösítésről

Ha a püspök valakit kiközösít, erről a királyt és ( a pap ) testvéreit levél útján értesítse.

35. A sátorban való misemondás eltiltása

Senki se merészeljen egyházon kívül – sátorban vagy valamely házban – misét mondani vagy hallgatni, csupán a király és a püspök és azok az ispánok és apátok, akik olyan sátorral vagy ehhez hasonlóval rendelkeznek, ami kizárólag istentisztelet céljára készült, és ezt is csak olyankor ( legyen szabad ), amikor úton vannak.

36. Az apátok jogainak korlátozása

Az apátok püspöki süveget, szandált, kesztyűt, csengettyűt a süvegjükön vagy más püspöki jelvényeket ne viseljenek, és ne kereszteljenek, se feloldást ne adjanak s a néphez beszédet ne tartsanak.

Az apát – a kolostor vagyonáról a püspökkel együtt gondoskodván – minden két eke ( föld ) után egy-egy szerzetest tartson, a szabályzatnak megfelelően ruházva és ellátva, és Boldog Benedek szabályzatát minden szerzetes tudja és értse.

38. Az apátok utazásairól

Hogy az apátok ritkán távozzanak el a kolostorból, és sem a királyhoz, sem távolabb fekvő birtokokra ne menjenek a püspök tudta nélkül, s ilyenkor se maradjanak hosszabb ideig.

39. Az apátok sáfárkodásáról

Az apátok rokonainak ne adjanak több támogatást, mint a többi szegényeknek. Ha pedig az apátra rábizonyul, hogy a kolostor javait szétszórja vagy elfecséreli, tegyék le, és vagyonát adják az egyháznak.

40. A szerzetesek fogadalmáról

Püspök vagy áldozópap kezébe ne tegyenek szerzetesi fogadalmat.

41. A szerzetesi ruhával rendelkezőkről

Ha valakinek szerzetesi ruházata van, vagy lépjen monostorba, vagy a ruházatot veszítse el, és tartson vezeklést.

42. A misével kapcsolatos pereskedés eltiltása

Egyetlen pap se kezdjen pereskedést a misével kapcsolatban a felajánlott ajándék miatt.

 

43. A templomok eladásának megtiltása

Senki se merjen egyházat ( templomot ) vásárolni vagy eladni. Ha valaki egyházat elad, vagy papját – anélkül, hogy vétket követett volna el – leteszi, az, aki ezt a vétket feljelenti, abban az évben ama mesternek jövedelmét kapja.

44. A keresztelésről és temetésről

Keresztelésért vagy temetésért senki se kérjen pénzt.

45. Az ünnepek eladásának megtiltása

Senki se merje az ünnepeket eladni.

46. A tüzesvas-próbáról

a) Hogy tüzesvas-próbát nagyböjtben ( is ) éppúgy, mint más napokon engedélyezzenek, kivéve az olyan ügyet, mely vérontásra vonatkozik.

b) Hogy, aki ( tüzes ) vasat visz, azt ( csak ) a megjelölt helyen tegye le.

47. Az egyházi olvasmányokról és énekekről

Semmit se olvassanak vagy énekeljenek az egyházban, csak ami a zsinaton jóváhagyást nyert.

48. A részegeskedés ellen

a) Ha valamelyik pap lakoma alkalmával vagy a hónap elsejei összejöveteleken olyanokat lát, akik ( másokat ) ivásra kényszerítenek, dorgálja meg azokat, és ha nem hallgatnak reá, ő maga menjen ki, és az esperesnek jelentse fel őket, aki ezekre hét napi vezeklést rójon ki.

b) Ha pedig az illető pap nem megy ki, tisztétől függesszék fel, és negyven napon át vezekeljen.

49. A részegeskedő papokról

Ha a pap ( másokat ivásra ) kényszerít, vagy kényszeríttetve maga részegedik meg, tegyék le ( tisztéből ).

50. Ugyanarról

Ha valaki papot lát megittasodva, egy penzát, ha pedig esperest ( lát ), három penzát kapjon tőle. És ha az illető papot másodszor is megittasodva látják, tegyék le.

51. A részegeskedő nemesekről

a) Ha valaki a nemesek közül ( másokat ivásra ) kényszerít, vagy kényszeríttetvén, lerészegedik, negyven napig vezekeljen.

b) Ha pedig ebben ( a szokásban ) megátalkodik, ki kell őt közösíteni.

52. A vezeklőházakról

A püspökök minden városban két házat építsenek a vezeklők befogadására.

53. A kuruzslókról

Ha valakire, akit kuruzslással vádolnak, ez rábizonyosodik, az egyházi törvények szerint vezekeljen.

54. A hamis vádaskodásról

Ha a vádló azt, amit állított, bizonyítani nem tudja, ugyanazon vezeklés alá essék.

55. A férjétől elszökő asszonyról, a házasságtörésről, a leányrablásról stb.

a) Ha valamely asszony férjétől elszökik, első és második alkalommal adják vissza urának; harmadik alkalommal pedig, ha nemes, vessék vezeklésre, házasság reménye nélkül; ha a népből való, adják el a szabadság reménye nélkül.

b) Ha valaki feleségéről bebizonyítja, hogy házasságtörő, ha akarja, vegyen más feleséget; az asszony pedig, ha nemes, házasság reménye nélkül vezekeljen; ha pedig a népből való, a szabadság reménye nélkül adják el. Ha a férj ezt bizonyítani nem tudja, ugyanazon büntetést szenvedje, és az asszony, ha akar, férjhez mehet. Ugyanezen módon ítéljék el azt a férfit, aki másnak a feleségével, vagy azt a nőt, aki másnak a férjével vétkezik.

c) Ha valaki leányt rabol el, vagy ellene erőszakot követ el, ha nemes, egyházi vezeklés alá essék, és elégtételt fizessen. Aki pedig ezt megfizetni nem tudja, fejét nyírják le, és László király rendelkezése szerint adják el.

d) Ha valaki másnak a jegyesét elrabolja, ha a nő nem értett vele egyet, adják vissza saját jegyesének. A rabló pedig, ha nemes, törvényes elégtételt adjon, és házasság reménye nélkül vezekeljen; ha nem tud elégtételt fizetni, szabadság reménye nélkül adják el.

e) Ha valaki felesége elől menkülve, magát önként adóssá teszi ( eladja ), s onnan magát nem is akarja kiszabadítani a gyűlölet miatt, amit feleségével szemben érez: örökké szolgaságban maradjon. És ha valamikor szabadként látják őt, ismét adják el, felesége pedig, akihez akar, férjhez mehet.

56. A másodszor nősült papokról

Ha valamely egyházi személy másodszor nősül, vagy pedig özvegyet vagy eltaszított nőt vesz feleségül, tegyék le ( állásából ).

57. Ugyanarról

A másodszor nősült papok, akik egyházi rendjükbe vissza akarnak térni, feleségük beleegyezése esetén visszafogadhatók legyenek.

58. Az ágyast tartó papokról

Hasonlóképpen: az olyan papot, aki ágyast tart, le kell tenni.

59. A kanonokokról

Hogy a kanonokok a kánoni szabályzatot tudják és értsék.

60. Az egyházi személyek lopásáról

Ha az egyházi személyek közül valakit lopással vádolnak, a püspök és az esperes vizsgálja meg. Ha bűnösnek találtatik, tegyék le, és javait veszítse el, ha semmije sem volt, adják el.

61. Az egyházi személyek tisztes viselkedéséről

a) Egyházi személyek ne legyenek kocsmárosok vagy pénzkölcsönzők.

b) Aki kocsmában iszik, ha egyházi személy, tegyék le, ha világi, tanúbizonyságát ne fogadják el.

62. Az egyházi személyek tanúskodása ellen

Hogy egyházi személyek tanúk ne lehessenek, csupán haldoklók végrendelkezése alkalmával vagy szentségek ( kiszolgáltatásánál ) vagy a bíróságnál.

63. A keresztény rabszolgáknak vagy napszámosoknak zsidók által való tartása ellen

Zsidók ne merészeljenek keresztény rabszolgákat vagy rabszolganőket sem sajátjukként, sem eladásra tartani, sem pedig keresztény napszámosokat.

64. A zsidók által megvetett húsról

A tőlük megvetett húst keresztény ne merje megvenni.

65. Az egyházaknak saját javaik után nem kell tizedet fizetniök

Elhatároztuk és a szent zsinat tekintélyével megerősítettük, hogy a kolostoroktól és egyházaktól, valamint mindazoktól, akik az egyházi rendben vannak, a saját csűreik vagy magtáraik, valamint juhaklaik után nem szabad tizedet szedni, kivéve az egyházközséggel rendelkező papot ( plébánost ) megillető negyedrészt.

66. Az egyházi törvények gyűjteményéről

Hogy az összes espereseknek meglegyen az egyházi törvények rövid gyűjteménye.

67. A papok lakásáról és az egyház rabszolgáinak kötelezettségeiről

a) Az egyházak papjainak is az egyház mellett legyen a házuk.

b) Ha az egyház rabszolgái saját ökrökkel bírnak, abból, amit szántottak, mestereik a fele részt kapják, ha pedig mestereik ökreivel szántottak, az egyházak mesterei a kétharmad részt kapják.

68. A püspöki zsinatról

Ha bárki is azok közül, akik az egyházi rend tagjai, a püspöke által tartandó zsinatra nem megy el, egészen a laikus állapotig le kell fokozni.

69. Rabszolgának vagy szolgáló személynek írásra tanítása vagy klerikussá tétele ellen.

Ha valaki másnak a rabszolgáját vagy olyan szolgáló személyt, akit urától akarata nélkül elidegeníteni nem lehet, vagy bárkit a várakhoz tartozó népből betűkre tanít avagy pappá tesz urának tudta és beleegyezése nélkül, az illetőt váltsa meg, és azonfelül ötven penzát fizessen.

70. A gyilkosok vezekléséről

Aki gyilkosságot követett el, az ankürai zsinat határozatai szerint vezekeljen.

71. A másodszor nősült papokról

Azolyan egyházi személyeket, akik eltaszított nőknek és özvegyeknek a férjei, nemkülönben azokat is, akik másodszor nősültek, az egyházi rendből le kell tenni, és ha egyházzal rendelkeznek, veszítsék el az egyházukat.

72. A püspökök és ispánok káplánjairól

Főoldal

Szent István I. tk. Szent István II. tk. Szent László III. tk. Szent László II. tk. Szent László I. tk. Kálmán I. tk.