Az elátkozottak utazása.Angol film, 1976-ban készült.
Angol címe: Voyage Of The Damned
Színészek:
A történet: 1939-ben 937 zsidó Hamburgban felszáll egy Havannába induló luxushajóra, a "St. Louis"-ra. Vízumuk nincs Havannába, csak egy engedély a kubai kormányról, hogy ott partra szállhatnak. A hajó kapitánya egy inkább zsidóbarát német. Többek között két kopaszra nyírt zsidó, Áron és József is a hajón van, akiket nyilván kommunista vagy egyéb keresztényellenes aktivitásukért koncentrációs táborba küldtek. (A tényleges okról nem szól a film). A filmcsinálókra jellemző jelenet: József békésen megy az utcán, és a gonosz, az utcán menetelő SS tagok minden ok nélkül összeverik. Ez az akció a film során többször megismétlődik: A békés, barátságos zsidót kéjesen ütlegelő, gonosz nemzeti szocialista. Talán emiatti utólagos bánatukban lődözik ma Izraelben állig felfegyverzett zsidók a palesztin járókelőket, és ezt előre sejtve irtották a Szovjetunió lakosságát a zsidó bolsevikok. Egy nemzeti szocialista párttag is a hajón van, aki a film szerint figyeli az embereket, Hitler képet tesz fel a társalgóba, heti híradókat vetíttet a moziban Hitler beszédekkel, nemzeti szocialista dalokat énekel a klubban. A zsidók ezt gyűlölettel fogadják, kimennek a moziból, stb.. Ilyenkor a zsidó cucilizmust túlélt néző arra gondol, vajon mi történt volna vele, ha mozgalmi dalok hallgatását vagy Lenin, Sztálin, Rákosi, Kádár elvtársak képének megtekintését ő nyilvánvaló gyűlölettel elutasította volna. A havannai kormány időközben másképp látja a zsidók érkezését és kívánatosságát Kubában, és a hajó megérkezésekor visszavonja a kiszállási engedélyt. A hajót csak két 4 és 6 év körüli kislány hagyhatja el, akik apja Kubában van, és kapcsolatai révén engedélyt szerez gyerekei kiszállására. A világ zsidóinak amerikai vezetője is megjelenik, megható beszédben elmondja, hogy a zsidók egy család, és ő mindent megtesz az üldözött fajtársak érdekében. Egy zsidó férfi elkeseredésében, hogy nem maradhat Kubában, kiugrik a hajóból, és őt a kubaiak csónakokon kimentik, és így ő is Kubában marad. A hajó visszaindul. Visszafelé az USA partőrsége felszólítja, hogy ne próbáljon meg az USA-ban landolni. A hajón egymásba szeretett egy német hajósinas és egy zsidó leány. Mikor megtudják, hogy a hajó visszaindul, öngyilkosok lesznek. A zsidó vezető közben Belgiumban, Angliában, Franciaországban a legmagasabb kormányköröktől kéri a zsidók felvételét. Röviddel Hamburgba érkezésük előtt a zsidó utasok kezükbe kaparintják a hajót, de mikor a kapitány biztosítja őket szolidaritásáról, elállnak tervüktől. A kapitánytól megkérdezik, miért higgyenek neki. Ő azt válaszolja, hogy mint keresztény ember szavát adja, hogy pártjukat fogja. A zsidók erre azzal érvelnek, hogy nem bíznak meg egy keresztény szavában, mert a koncentrációs táborokat keresztények üzemeltetik. Valahogy kútba esik annak megemlítése, hogy a bolsevista zsidók már a húszas évek elejétől keresztények millióit gyilkolták meg, és koncentrációs táborok hosszú sorát működtették a Szovjetunióban. Ez érdekes módon senkinek sem jut eszébe a vita során. A film rendezőjének és előállítóinak a nevét megnézve ezen aztán nem csodálkozunk. Végül a zsidók számára minden jóra fordul: Amszterdamban kiszállhatnak a hajóról, és Franciaországba, Angliába, stb kiutazhatnak. A film szerint a 929-ből 600-an meghaltak a későbbiek során. Érdekes módon a filmben említett zsidók szinte mindegyike túléli a háborút, a kifejezetten keresztényellenes, vadul gyűlölködő aktivistáktól, Józseftől és Árontól eltekintve. A nemzeti szocialista aktivistát 1945-ben a hős győzők lelőtték. A kapitányt - a zsidók hálás voltára jellemző módon - egy zsidó kengurutörvényszék maga elé idézte, és meghurcolta. A St. Luison utazó zsidók viszont mellette vallottak. Később a kapitány - zsidóbarátsága jutalmául - német érdemérmet kapott. A film tanulságos mese, ha odafigyel a néző. Sok köze a valósághoz nyilván nincs az alapötlettől eltekintve, mely valóságos tényen alapul; A nemzeti szocialisták egyik célja az úttal állítólag az volt, hogy megmutassák, sehol a világon nem vesznek fel szívesen zsidókat. |
