KÉPZELT KÖZSZOLGÁLATI RÁDIÓRIPORT EGY MAGYARORSZÁGON NEMRÉG ZAJLOTT RABBI AVATÁSRÓL
(Figyelmeztetés: A riport kérdéseinek és válaszainak valóságtartalma a Tan kérdéseiben vitathatatlan, azonban a beszélgetésre sajnos nem került sor, rábízzuk az olvasóra, hogy gondolkodjon el az okokon !) Idő: 2003. január 7.
Apropó: Ma avattak több mint 50 év után ismét Magyarországon ortodox rabbit, az 1979-ben született Köves Slomó személyében. Az izraeli főrabbi által vezetett eseményen Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök és Demszky Gábor budapesti főpolgármester személyesen vettek részt, Medgyessy Péter miniszterelnök levélben tudatta üdvözletét. Riporter: Köszöntöm a kedves hallgatókat az éppen most véget ért rendezvényről, amelynek jelentőségét jól jelzi, hogy a magyar közjogi méltóságok magas szinten képviseltetették magukat, képviselve egyúttal az őket közvetve, illetve közvetlenül megválasztó magyar társadalmat. Mivel a társadalom túlnyomó része nem jártas a zsidó vallás kérdéseiben, ezért a magyar közszolgálati rádió indokoltnak érezte, hogy mikrofonja elé kérje az újdonsült rabbit és megkérje őt arra, hogy az esemény jelentőségéről szóljon a hallgatóknak néhány szót egy, a zsidó vallásról is szóló őszinte, tényfeltáró beszélgetés keretében. Itt van tehát előttem Köves Slomó, frissen avatott rabbi, akit köszöntök a hallgatók nevében és egyúttal gratulálok neki az avatásához. Első kérdésem Önhöz: mi indokolja azt, hogy a mai esemény ilyen horderejű ? KS: Egy történelmi magyar egyház, az izraelita felekezet életében óriási lépés a mai, 50 év csend után ismét rabbit avatott az ortodox izraelita felekezet személyemben. Mindez ígéretesen jelzi azt, hogy ereje teljébe kezd kerülni az ortodox izraelita felekezet és egyúttal hatékonyan segíthet a magyar társadalom problémáinak megoldásában az Európai Uniós csatlakozás óráiban is, amint azt tette korábban is. Megtisztelő volt a magyar politikai vezetők jelenléte és figyelme, de ez valójában úgy gondolom természetes kell legyen egy ilyen nagy múltú történelmi egyház esetében, csakúgy mint egyházunk állami támogatása. R: Mivel a hallgatók igen keveset tudhatnak az Önök vallásáról és egyházi ügyeiről, kérem mondja el röviden, hogy mi is az a Tóra ? KS: Örömmel. A Tóra a Bibliából Mózes öt könyvét tartalmazza, ott őrzik minden zsinagóga frigyládájában és az írott Tant jelenti, amely törvények, parancsok (szám szerint 613), rendeletek, erkölcsi tanítások foglalata, amelyek hitünk szerint ma is kötelezik a választott nép tagjait köz és magánéletük minden mozzanatában. R: Ezek a kötelezettségek vagy legalább egy részük nem veszítették aktualitásukat, különösen Jézus Krisztus tanítása fényében ? KS. Természetesen nem. Az isteni kinyilatkoztatás tartalma örök, a szabályok változó korokban történő alkalmazása érdekében szükségessé vált parancsok értelmének kikutatása, értelmezése. Ebből az értelemkeresésből alakult ki a Misna, majd később a Talmud, amely a szóbeli Tan, ami nem más, mint bölcs rabbik (több mint kétezer), évszázadok alatt kikristályosított Tóra magyarázata. Mindaz ami a Talmudban áll a Tóra parancsának, tehát egyházunk hívei által követendőnek tekintendő ! A Talmud tartalmazza azt a szellemi matériát, a zsidó hagyományt, amely az istenkultuszunk törvényi gyakorlatát évezredeken keresztül mutatta, generációkról generációkra átruházta és ez akadályozta meg a szellemi diaszpórát. Azt eredményezte, hogy bárhová került egy zsidó hittestvér mindenütt szellemi közösségben maradt népének többi tagjával. Mi ma is várjuk a hitünk szerint választott népünkből érkező Messiást, amely megváltást hoz a zsidó népnek, visszavezet minket hazánkba és megadja az Isten által választott népünknek rendelt világuralmat ! Tehát gyengébbek kedvéért jelzem: hitünk szerint Jézus nem volt a megváltó, a megváltás messianisztikus hitünk szerint nem erkölcsi tartalmú és más népre nem vonatkozik. Mivel vallásunk materiális alapú, ezért mi a Messiástól nem erkölcsi megváltást, megtisztulást és ítélkezést várunk, hanem azt, hogy a zsidó nép szerezze vissza nemzeti létét, földjét, jusson uralomra az egész világ felett és kerüljön a világ minden népe fölé. R: Igaz-e, hogy a Talmud majd egy évezreden keresztül íratlan, emlékelt mű volt, amelyet csak az írástudók, más néven farizeusok tudtak, azon okból, hogy a szóbeli Tan ne kerüljön idegen kézre, mint a Biblia ? KS: Igaz. Szigorú leírási tilalom volt valóban majd ezer éven át, azért, hogy a kiválasztott nép megőrizhesse a pogányoktól az Írott Tan, azaz a Biblia kulcsát és csak akkor foglalták írásba, amikor már képtelenség volt az összegyűlt óriási anyagot fejben tartani. Jól illusztrálja ezt egy Talmud idézet: „Ha egy nemzsidó a törvénykönyveket (Tóra) tanulmányozza, méltó a halálra, mert a törvény Mózesnek és utódainak adatott." (Sanhedrin 37a. és 68b. lap.) A Talmud vált az idők során az egyetlen abszolút követendő igazsággá, jó zsidó csak az lehet, aki ismeri a Tant, Ahogy dr. Blau Lajos írta: a mai zsidóság nemcsak intellektuális erejét, faji intelligenciáját, de erkölcsét is a Talmudnak köszönheti. R: Jól látom-e, hogy Jézus el nem ismerése szembeállította a zsidóságot a keresztény világ összes népével, hiszen Jézus a törvény isteni lényegét jött betölteni és nem a talmudi törvényt? KS: Ez bizony így van, de hát a tolerancia nevében mi elvárjuk, hogy ezt az apró nézetkülönbséget nézzék el nekünk. R: Kicsit más téma. Igaz-e, hogy a kapitalista gazdasági rendszer a judaizmus alkotása ? KS: Bizonyos szempontból igaz. A kapitalizmus már fejlődésének korai szakaszában kivételes elbánást hozott a zsidóság számára. Végső kifejlésében pedig törvényes ideológiai gyermeke, a liberalizmus kezéből nyújtotta a zsidóságnak a hosszú évszázados üldözetéseknek és jogfosztott helyzetnek véget vető emancipációt, a törvény előtti egyenjogúsítást, a teljes állampolgársági jogokat. A diaszpóra zsidósága számára ezzel megnyíltak az érvényesülés minden irányú lehetőségének útjai. A liberalizmus mint elv, az emancipáció, mint jogállapot törvényesítette a kapitalizmuson keresztül a zsidóságnak minden törekvését és célját. R: Igaz-e, hogy a marxizmus tökéletes parafrázisa a zsidó messianisztikus hitnek ? KS: Majdnem igaz. Ez egy olyan szellemi vigasztalás, felemelő ábrándkép, amelyet a gazdasági és politikai elnyomatásban levő munkásosztály részére rajzolt meg a zsidó rabbi gyermekeként született Marx, az új tan apostola. Az ortodoxia hitéhez képest azonban a megváltás a marxi szocializmus eszméjében jelentkezik, amelynek tanítása szerint az idilli jövő a kapitalista rendszer kivárandó, végső kifejlése és a szocialisztikus állam diadala. Ezen, messianisztikus hitünket profanizáló, de ahhoz logikájában hasonló tan szerint nem kell mást tenni, mint megvárni a kapitalista rendszer minél tökéletesebb kifejlődését, ennek pedig kényszerű következménye lesz a proletárság megváltása, a proletár uralom. Azt is el kell mondani, hogy a kapitalizmus és marxizmus egymással vérrokon. A marxi szocializmus kiegészítő része, harmonikus befejező akkordja a kapitalisztikus termelési és társadalmi rendnek. Ne felejtsük el Baruch Levi rabbi Marxhoz írott levelét, amely a fentieket jól megvilágítja: „A zsidó nép egészében véve saját Messiása lesz. Uralkodni fog az egész világon, össze fogja olvasztani az emberi fajokat, meg fogja szüntetni a határokat, és el fogja távolítani a monarchiákat, amelyek az önkényesség védőbástyái. Egy világköztársaságot fog berendezni, amely végezetül minden zsidónak polgárlevelet fog adni. Ebben az új szervezetben Izraelnek az egész világon szétszórtan élő gyermekei, akik ugyanahhoz a fajhoz tartoznak, akik ugyanazt az áthagyományozott nevelést kapták, mindenhol ellenállás nélkül vezetőkké lesznek. Így fognak beteljesedni a Talmud ígéretei, melyek szerint, ha eljön a Messiás ideje a zsidók az egész világ vagyonát kezükbe fogják kaparintani.” R: Elgondolkodtató felvetések! Végül röviden idéznék néhány gondolatot a Talmudból, kérem reagáljon rájuk, ezek igazak-e, illetve a követendő tanítás részét képezik-e! „A világ népei azonban nem neveztetnek embereknek, hanem állatoknak.” (Baba mezia 114b) KS: Igaz és a tanítás része. R: A nagy Menachem mondja: "Ti izraeliták, emberek vagytok, de a többi népek nem emberek, mert ezeknek lelkei a tisztátalan szellemtől származnak, Izraeléi pedig Isten szent Lelkéből." (Sira 14a. par. 1.) KS: Igaz és a tanítás része. R: "Minden népekre nézve áll ez: ne tégy nekik szívességet." Jebamoth 123a., posk. Tos. 23.) "Tilos olyan emberen könyörülni, aki esztelen". (Sanhedrin 68a.) Gerson rabbi is ezt mondja: "Nem illik a becsületeshez könyörülni a gonoszakon. (Ad. I. reg. 18., 14.) Abarbanel pedig így szól: "Nem helyes az, ha valaki ellenségei iránt irgalmasságot gyakorol." (Mark. ham. 77d.) KS: Igaz és a tanítás része. R: Jesia rabbi mondja: "A világ csak az izraeliták végett teremtetett: ők a gyümölcs, a többi nép csak üres csésze. Következőleg mondhatjuk, hogy az izraelitákon kívül nincs más nép, azok csak üres csészék." (Sene luchoth hebberith 145c.) KS: Igaz és a tanítás része. R: Seftel Horoviz: "Minden egyes izraelitának lelke nagyobb értékkel bír Isten szemében, mint bármely nép valamennyi lelke." (Sefa tal: Előszó.) Abarbanel: "Csakis az izraeliták jelentenek valamit ezen a világon: ezért a búzához, a többi nép pedig a pelyvához hasonló." (Isaiae,5., 16. fölötti értekezés 63. lap.) KS: Igaz és a tanítás része. R: Igaz-e, hogy a Jézus névnek Jesura való torzítása annyit jelent, hogy "legyen kiirtva neve és emléke". Igaz-e, hogy midőn pedig a Talmud Krisztust bálványnak és ál-istennek nevezi (u. o. 27b.), ezzel egyszersmind kimondja azt, hogy a keresztényeket bálványozóknak, hamis Istent imádóknak tekinti. Mert, ha a názáreti Jézus a Talmud szerint nem volt Isten, hanem csak egyszerű teremtmény: következőleg a keresztények nem is lehetnek a zsidó szemében mások, mint pogányok és bálványimádók. Lehetetlen ugyanis valamely vallást, amely egy teremtményt isteni tiszteletben részesít, bálványozónak, pogánynak nem nevezni. Ebből kifolyólag azután természetesen a zsidók a keresztényekre is alkalmazzák mindazokat az elveket és utasításokat, amelyeket a Talmud a pogányokkal szemben előír ? KS: Igaz és a tanítás része. R: Igaz-e, hogy a názáreti Jézus tana a Talmud szerint (Aboda z. 17a.) eretnek-tan; az evangéliumok (Sabb. 116a.) eretnek-könyvek; Jakab apostol (Aboda z. 27b.) eretnek, továbbá: .): "Meg van az parancsolva, hogy Izrael árulóit és az eretnekeket (minim), mint a názáreti Jézust és követőit saját kezűleg megöljük és a kárhozat örvényébe döntsük". KS: Igaz és a tanítás része. R: "Ha egy zsidónak az ökre egy idegennek ökrét megdöfi, akkor a zsidó szabad, (vagyis nem köteles kártérítésre); ha azonban egy idegennek az ökre döfi meg a zsidó ökrét, akkor az idegen köteles a zsidónak az egész kárt megtéríteni; mert az Írás ezt mondja: Álla az Úr és megméré a földet és átadá Izraelnek a népeket... s átadá minden javukat az Izraelitáknak." (Baba kamma 37b.) Ezért mondja Alba rabbi, hogy "Isten hatalmat adott a zsidóknak minden népek javai és vére fölött." (Seph. Ik. 3., 25. fej. it. Jalk., Sim. n. 563). KS: Igaz és a tanítás része. R: "A lopás, a rablás és egy szép asszonynak elrablása és ugyanezek egy nemzsidónak egy másik nemzsidóval szemben, valamint egy nemzsidónak egy izraelitával szemben: tilosak; de egy izraelitának egy nemzsidóval szemben meg van engedve, ... . mert úgy taníttatik, hogy az ember nemzsidókat ne húzzon fel (ha azok verembe esnek és életveszélyben vannak), sőt taszítsa le." (ugyanez áll az Aboda zara 13b. lapján.) Nemkülönben a Baba mezia (középső kapu) 111b. lapján azt tanítja Jehuda rabbi, hogy a nemzsidó nem felebarát, tehát szabad megrabolni. KS: Igaz és a tanítás része. R: Abarbanel rabbi Roslamann könyvének 5a. lapján, a 13 zsidó hitcikkelyről szólván ezeket mondja: "Az az ember, aki mindezen cikkelyeket nem hiszi és az igaz hitnek egész alapját tagadja, nem tartozik az izraeliták közé, az tehát eretnek és epikureus, az olyat tehát kötelességünk gyűlölni és megvetni és, ahogy csak lehet, tönkretenni, mert írva vagyon a 138. zsoltárban: Tökéletes gyűlölettel gyűlöltem őket." Ezért mondja Ruben rabbi: "Aki nincs körülmetélve és a szombatot nem ünnepli, az nem ember." (Jalkut Rubeni Parasa Lech lecha 39b.) KS: Igaz és a tanítás része. R: - A frankfurti és prágai Selichoth 10. lapján, valamint a Tephilla 10. lapján van az újév előtti ima, amelyben. ezt találjuk: "Tégy nagy csodákat, nehogy a te neved a gojok közt megszentségteleníttessék. Tedd őrültekké az ő fejedelmeiket és tanácsaikat és úgy járj el velük szemben, ahogy ők velünk szemben eljárnak". A 11. lapon pedig így folytatja: "Ülj törvényt és fizess meg nekik, hogy beteljék büntetése az istenteleneknek és gonoszaknak, akik azt hiszik, hogy szabad a te szent és áldott nevedet elfeledni és a megvetett (t. i. Krisztus) nevének szolgálni". KS: Igaz és a tanítás része. R: A Makkoth 7b. lapján is ez áll: "Ha valaki készakarva öl meg egy embert, ki kell őt végezni. kivéve, ha azzal a szándékkal tette, hogy egy nemzsidót öl meg és egy zsidót talált megölni." (Ugyanez áll a Baba kamma 44a. lapján.). "Felebarátodat nem szabad megrabolnod, de ez nem vonatkozik gojra, aki neked nem felebarátod: egy gojt szabad megcsalnod és tőle uzsorát venned: ha azonban felebarátodnak adsz el valamit, vagy tőle valamit veszel, akkor testvéredet ne csald meg" (Baba mezia 61a. Tosephot.) KS: Igaz és a tanítás része. R: No azt hiszem, hogy most már elég a tételes hittételek áttekintéséből, amelyből látható, milyen hasznos és nélkülözhetetlen szerepet tölt be az Önök egyháza társadalmunkban. Végezetül minden kedves hallgató nevében sok erőt és kitartást kívánok Önnek munkájához, hogy hitének jó képviselője legyen ! KS: Köszönöm. Igyekszem megfelelni a Tan rabbikkal szemben támasztott szigorú követelményeinek, ennek szenteltem életem. A beszélgetés forrásai a teljesség igénye nélkül: dr. Fejér Lajos: Zsidóság, Jean Boyer: Népeink legádázabb ellenségei, Marschalkó Lajos: Országhódítók, Luzsénszky Alfonz Talmudfordítása, Sulchan Aruch (Terített Asztal) A Zsidók Négy Törvénykönyve (Luzsénszky Alfonz fordítása)
|
