Előszó
A faj és nemzet súlya az államban
A világuralmi törekvések
A zsidóság törvényeinek és vallásának keletkezése és fejlődése
A zsidó világszövetség fejlődése a legújabb korban
Táblázatos áttekintés a zsidó világszövetség keletkezéséről és kifejlődéséről
A zsidó világszövetség titkos ülése a XIX. század közepén
A zsidó világszövetség aknamunkája
a. A beszivárgás
b. Az arany megszerzése
A zsidó világszövetség képe és az eljövendő világ rendje
Áttekintés a zsidó világszövetség titkos munkájának rendszeréről és fokozatos végrehajtásáról az 1. korszaktól a 6. korszakig
Védekezés a zsidó világszövetség veszedelme ellen
Áttekintés a keresztény világrend megvédésére alakítandó keresztény világszövetség tervezett szervezetéről
Zárszó
Források

Előszó
Mindenki érzi, hogy a világ levegőjét valami nyomja. A történésekre feleletet hiába keres. Az úgynevezett világjelenségekre, világáramlatokra, amelyeket ezen a néven mesterségesen terjesztenek, a közvélemény magyarázatot nem igen talál. Az az erő, amely a világ gazdasági, politikai és társadalmi eseményeit, mint egy perpetuum mobile, sohasem szünetelő energiájával állandóan mozgatja, titkos és láthatatlan. Az összefüggés és rendszer, amely okot és okozatot, de kapcsolatot is szül, felismerhetetlenül gondos művészettel leplezett. Ám a bizonytalanságban élő embernek eszébe sem jut az eseményekben valamely szerves egészet vagy tervszerűséget keresni. Sőt ilyent, bonyodalmas szálainál fogva, látóköréhez képest lehetetlennek is tart.
És mégis van!
Ma még ez a világot egységesen mozgató erő a közvélemény előtt ködös sejtelem. Pedig a gondolkodó elemek igyekeznek a világ eseményeinek logikus összefüggését megkeresni és indító forrásait megtalálni.
A titkos miszticizmus, mesterséges művészi leplezés és merev tagadás, amely a láthatatlan mozgató kezet körülveszi, a perrendszerű bizonyítékokat rendszeresen eltünteti s a világos látást ebben a tekintetben igyekszik homályban tartani. Mégis az egyéni önhittség, az elbizakodás, a dicsekvés, az eddig elért váratlan nagy eredményei; és a megváltozhatatlan, megakadályozhatatlan erőben való fanatikus hit, ma már a vigyázatlanul elejtett és nyilvánosságra jutott szavakban, cselekedetekben, történésekben és kihívó fellépésekben olyan letagadhatatlan támpontokat hozott felszínre, amelyek a köztudatban azt a felfogást erősítették meg, hogy ez a világmozgató erő - az egyetemes zsidóság.
Ennek a felfogásnak az igazolására már számtalan szenzációnak szánt dolgozat, röpirat és leleplezésszerű munka, cikksorozat és jegyzőkönyv jelent meg. Ilyenek a La Francé á nous, Morning-Post cikksorozatok, Földalatti összeesküvés, Keresztény magyar népünk romlása, Talmud fordítások, Sión Bölcseinek Jegyzőkönyvei, legutóbb pedig Ford amerikai gyáros könyve stb., stb. Mindezek azonban annak a világmozgató aknamunkának csak a létezését és részleteit tárgyalják, amelyet az egyetemes zsidóságnak tulajdonítanak, anélkül, hogy ezen mozgatóerők lényegéről, szervezetéről, összműködéséről, szerveiről, stb. felvilágosítást nyújtanának.
Könyvünk célja nemcsak ezeket pótolni, hanem különösen kimutatni, hogy miként függnek össze a kétezer év óta lefolyt, de különösen az utolsó két évszázad világeseményei. Miként kapcsolódnak ebbe a helyi, a napi események logikusan és szervesen, egy rettentő célkitűzés felé törekvés gondolatában. A régi világrend lerombolásában és egy új világrend felépítésében, a világuralom megszerzésének gondolatában. Ezt az összeesküvést az emberiség ellen általában az egyetemes zsidóság munkájának tulajdonítják.
Tárgyilagosan és az igazsághoz híven azonban már itt ki kell jelentenünk, hogy ez a vád az egyetemes zsidóság ellen nem egészen igazságos, mert a zsidóság 90%-a nem is tudja, minő sötét munka történik az ő nevében a misztikus titokzatosság homályában. Ő csak élvezi a zsidóság naponta növekedő nemzetközi hatalmának és befolyásának melegítő sugarait, de alig tudja, hogy ez a fennálló világrend felforgatására és a keresztény kultúrájú emberiség elpusztítására tör. Alig tudja, hogy Izrael királysága, világhatalma helyreállításának jelszavával, egy, az emberiség ellen összeesküdött bűnös világszövetkezet tolakodóit fel vezetőjének, amely Mózes és a Talmud törvényeinek, valamint a Mózes-vallás terrorisztikus és kényszerítő tanításainak felhasználásával az egyetemes zsidóságot magával ragadja és célkitűzéseinek öntudatlan segítőtársává teszi. Ez annyit jelent, hogy Izrael nevében az emberiség ellen szőtt összeesküvők sötét munkájában, az egyetemes zsidóság, ha öntudatlanul is, de bűnös, ezért azonban nem a zsidóság, hanem Mózes és a Talmud törvényei felelősek, amelyek őt akár akarja, akár nem, a vallásává fokozott zsidótörvények megtartásának ellenállhatatlan erejével közreműködésre kényszerítik.
Az egyetemes zsidóságon áll, hogy ezeket felismerje és magát az összeesküvő nemzetközi zsidó világszövetség cinkosságából kiszabadítsa és fogadott hazájának nem elkülönült, más erkölcsű, más világnézetű, a nemzetköziségben hazáját megtagadó, hanem őszinte hűséggel ragaszkodó értékes és hasznos, közbecsülésben álló tagja legyen.
Ebből a könyvből annak, aki elolvassa, teljes tájékozódást keli szereznie arról a láthatatlan titkos erőről, annak keletkezéséről, fejlődéséről, mai szervezetéről, szerveiről, alkalmazott módszeréről, munkájáról, vezetéséről, összműködéséről, sikereiről, ideiglenes és végső céljairól, amelyek a világeseményeket mozgatják. Ezek a zsidó világszövetség irányítása és vezetése alatt lerakott láthatatlan, titkos aknamezőkön keresztül a mai keresztény világrendet és az emberiséget ellenállhatatlanul viszik a megsemmisülés és a végromlás felé, ha - öntudatra nem ébredünk.
A SZERZŐ.

A faj és nemzet súlya az államban

Leonardo Da Vinci az első mozgás megteremtőjében ismerte fel az Istenség fogalmát. Ez az erő és hatalom szülte a világot, tehát erő és hatalom a két megváltozhatatlan természeti örök törvény. Ebben van a hit, a lét, vagy a pusztulás.
Az emberi állat ősi vadsága naponta látható, amint a kiskutya szerzett csontját elveszi - a nagykutya. Az erő és hatalom ősi természeti törvényeinek hatalmas megnyilatkozása, amelyen az évmilliárdok nem változtattak, mert nem is változtathattak, lévén az erő és hatalom a kozmoszban rejlő matematikai igazság.
A gondolkodásra és fejlődésre teremtett ősember hamar észrevette, hogy az erő és hatalom, az ő létét vagy nemlétét jelenti. A lét és fajfenntartási ösztön, egy másik változhatatlan természeti örök törvény, a gyengébbet az erősebb elleni védekezésre kényszerítette. Ez szülte a fegyvert és a harcot. Ennek a gyökere tehát a kozmoszban rejlik, volt, van és lesz! Semmiféle más hatalom, mint az első mozgás megteremtője meg nem változtathatja. A kiskutyától a nagykutya örökké el fogja venni a csontot és ezért a kozmosz fennállásáig mindig marakodni, harcolni fognak a létküzdelemre teremtett élőlények, tehát az ember is.
Az ősember fegyverét az erősebb elleni védekezéshez a bunkóban, a társulásban és a vad erő szelídítésében, a vallásban találta meg. Ezek a fegyverek más formában ma is élnek és nem változtak meg. A bunkóban a fegyveres erő, a társulásban a faj, a nemzet, az állam és a vezetése vagy kormánya, a vallásban pedig az erkölcs és a művelődés rejlik.
Ennek a három hatalmas fegyvernek, melyek közt talán a fegyveres erő a leggyengébb s a vallás a legerősebb, a gyengébb kezében feladata és hivatása minden erejével harcolni minden erő és hatalom, tehát a világhatalom vagy a leigázó erőre törekvés ellen. Vagyis elérendő céljának kell lenni, hogy faja, nemzete, más faj, más nemzet rabszolgája, legázoltja ne legyen.
A fentiekből következik, hogy az emberi lét szempontjából, a földkerekség legnagyobb gonosztette, a gyengébb népek leigázására való törekvés, legnagyobb gonosztevője pedig az a nép, amely ezen törekvésével az egyén, a család, a törzs, a faj, a nép, a nemzet és állam létét vagy nemlétét, élet- és vagyonbiztonságát kétségessé teszi.
Ennélfogva parancsolólag következik ebből az is, hogy az ezek vezetésére hivatottak végeredményben a fajok, nemzetek és államok kormányainak legelsőbbrendű feladata a fentebb említett három fegyverrel: a fegyveres erő, a faj, a nemzet, az állam intézményeivel, a vallás és művelődés hatalmas fegyvereivel a gonosztevők elleni védekezéssel berendezkedni, megszerveződni és örök éber vigyázás mellett, a védelem sikerét intézményesen biztosítani.
Ezek olyan kormányzati alapelvek, amelyek minden védekező faj, nemzet vagy államban meg kell, hogy legyenek. Ennek kell a fővezérlő fonálnak, minden kormányzati cselekvés rugójának lenni, minden más, helyi jellegű vagy időszaki esemény másodrendű dolog. A kormányokat a faj, a nemzet az állam megvédelmezésére irányuló nagy és mély gondolatoknak, nem kicsinyes és mellékes napi eseményeknek kell vezetni. Minthogy pedig a faj és nemzet léteért a harc örök és nem szünetel, az a kormány, amelynek nagy és mély gondolatai a faj, a nép, a nemzet és állam megvédelmezésére nincsenek, vagy a világuralomra való törekvést, más fajok, népek, vagy országoknál nem képesek meglátni, vagy a naponta történő látszólag ártatlan jelenségeket erre visszavezetni nem tudják, azok kormányzásra nem alkalmasak, sőt nagyon veszélyesek, mert rövidlátásuk, vagy téves megbírálásuk, eltekintve minden esetleges egyéni szemponttól, mindennap az ellenfél feltartóztatás nélküli előnyomulását jelenti, így a faj, a nemzet, az állam iránt tartozó kötelességét nem, avagy rosszul teljesítő kormányok népük ellen árulást követnek el. Ilyen súlyos kötelesség és felelősség mellett, a világuralmi törekvések elleni védekezés céljaira, a vezetésre hivatott kormányoknak feltétlenül rendelkezésére kell állani annak a hatalomnak, amely ügy az egyén, mint az intézmények szabadságát, úgynevezett egyéni jogait korlátozza vagy időlegesen meg is szünteti, tehát az erőszak alkalmazásának is. Újból hangsúlyozni kell azonban, hogy ez csakis a leigázás és a világuralmi törekvések elleni védekezés céljából, tisztán faji és nemzeti érdekek szempontjából megokolt. Az egyént annyira izgató: szabadság, egyenlőség és testvériség világbolondító jelszavának itt határának kell lenni. Az egyén akkor, amikor a leigázó és világuralmi törekvések elleni védekezés miatt nemzetté, állammá alakult, azzal együtt az öt megillető, a természeti törvényekben gyökerező szabadság és más jogairól, egy magasabb érdekből, a leigázás elleni védekezés, tehát végeredményben, mégis a saját szabadságának az érdekéből, a nemzetet és államot vezető és irányító kormányok javára bizonyos mértékben lemondott. Faji és nemzeti érdekből tehát, a kormányok minden erőszak alkalmazására nemcsak jogosultak, de ha kell, kötelezve is vannak. A faji és nemzeti sovinizmust itt csak célzatosan és csakis az ellenség becsmérelheti. A leigázás, a rabszolgaságba hajtás, a világuralomra való törekvés, merénylet az egyén, faj és nemzet otthona, vagyona, nyugalma, szabad mozgása és élete ellen, amely merényletet a nemzet vezetőinek (államfők, kormányok, parlamentek és közigazgatás) minden eszközzel, tehát erőszakkal, törvényekkel, intézményekkel és független, felelősség nélküli végrehajtással is a legelső állami kötelessége megakadályozni. (Numerus clausus stb.)
A harc, különösen a védelem, nem ismer humanizmust, kultúrát, szabadságot, egyenlőséget, testvériséget, vagy jogot. Aki ellenség, azt el kell tiporni. Amelyik faj vagy nemzet nem így védekezik, annak a világuralomra való törekvés harcában el kell pusztulni.
A faj és nemzetek ezen jogait kormányuknak minden cselekvésükben annál is inkább alapgondolatul kell kitűzni, mert ez a harc nem szünetel és mert nem mindig nyílt, becsületes harcról van szó, hanem különösen a legújabb időkben, rejtett pinceszervezetek és szépen csengő jelszavakkal leplezett, legtöbbször ártatlannak látszó gazdasági és művelődési, vagy haladási kérdésekbe burkolt aknamunkáról van szó, amely faji vagy nemzeti szempontokat csak egy pillanatra is (politikai, taktikai stb.) szem elől tévesztő kormányokat félrevezeti, sőt a gondolkodásra képtelen tömegeket egyenesen hatalmába keríti.
Ezeknél fogva egy nemzet vagy ország helyes és jó vezetése, kormányzása melleit az illető országban semmiféle más faji vagy nemzetiségi kérdés nem lehel, mert annak a más fajnak vagy nemzetiségnek, mely egy hatalmasabb faj vagy nemzet szokásainak vagy fennálló (örvényeinek védelme alatt él vagy beszivárgás állal annak védelme alá helyezkedik s annak rovására életfeltételeit élvezi, a honpolgárság elnyerése után, a védő nemzet vagy állam törvényeihez teljesen és szigorúan alkalmazkodni kell és semmi külön követelnivalója nem lehet, kivéve a fegyveres erőszakkal meghódoltakat, amelyeknek természetes és örök joguk marad, a leigázás alól való szabadulásra vagy legalább annak enyhítésére törekedni. Míg lehat ezeknek cselekvései faji, nemzeti vagy állami szempontokból csak igen enyhe elbírálás alá, sőt etikai szempontból egyenesen erények fogalma alá eshetnek, amazok faj, nemzet vagy államellenes magatartásukkal egyenesen gonosz árulást követnek el azon faj, nemzet vagy állam ellen, amelynek anyagi jólétüket, élet- és vagyonbiztonságukat, tehát létezésüket köszönhetik. Ezek egy faj, nemzet vagy állam legveszedelmesebb ellenségei, mert ezek majdnem mindig a külső ellenség belső képviselői. Bizalmunkban velünk együtt élnek, faj, nemzet vagy állam ellenes törekvéseiket alattomos, titkos eszközökkel űzve, örökös ugrásra kész kémek és árulók, házitolvajok, orvtámadók és faj-, nemzet- vagy államgyilkolók, vagyis belső ellenségek, akik a nyilvánosság előtt rendesen más világnézetnek lidérces jelszava alá rejtőznek s a szabadság, egyenlőség, testvériség, kultúra, haladás stb. megtévesztő és romboló jelszavak rabulisztikájának, tájékozatlan és könnyen hívő államférfiak, valamint megagitált tömegvarázslatok védelme, de a tisztán látó egyének mély megvetése alatt élnek, alattomos pinceszervezetben, megszakítás nélkül és akadálytalanul állandóan működnek.
Az államgépezet irányítása mindenkor bonyolult volt. A régebbi időkben mégis előnyben voltak, meri az uralkodókat politikájukban mindenkor családi hatalmuk és nemzeti államuk nagyságának gondoláin vezette, amidőn azonban a népképviselet és alkotmányosság az önkény- és egyeduralmat kezeikből kivette, egyedül csalt az országuk nemzeti gondolata maradt meg, mely vörös fonala maradt állami életüknek. Azóta a XIX. és XX. század szédületes fejlődésével, az államukat főkép a gazdasági irányzat vezeti, amely mindennap növekvő szükségleteivel, intrikáival, közigazgatásával, az állandó haladás, a kultúra, a vallásfelekezet törekvései, a nemzetiségek gondolatának térfoglalása, a munkásszervezetek. a népjogok kiterjesztése, a napi politika, a népek, "a nemzetek, államok egymáshoz való viszonya stb. stb., az államvezetést annyira bonyolulttá tették, hogy az alapcél, a faji és nemzeti gondolatot csak egy pillanatra is szem elől tévesztő vezetők, magasabb képességek hiányában, jóhiszeműségből vagy kellő energia nélkül, mellékjelenségek által félrevezetve, a kormányzási célul mellékes vagy hamis irányok után törekednek s az egyszerű, világos és az egyenes, a faji és nemzeti cél útjáról igen könnyen letérítenek. Mély és tisztán látó, energikus gondolkodású államférfinak kell annak lenni, aki a belső és külső politika napi eseményei és a mellékes célok állal magát félre nem vezettetve, a legtöbbször önző vagy osztályérdekekért harcoló megszámlálhatatlan pártok és szervezetek haszontalan intrikái állal magát le nem engedi foglalni és cselekvéseiben meg tud maradni a faji és nemzeti gondolat egyedül biztosan vezető útján, amely még úgynevezett "taktikát" sem tűr meg, de szüksége sincs rá. A "taktika" már sokszor lelt "eltaktikázást", amelynél késő a bánat. Zseniálisnak és nagynak kell lenni annak, aki az államvezetés erdejében az erdőtől meglátja a fát is, s félre nem vezetődik. Nagy emberek alkotásait mindig a faji és nemzeti gondolat jellemzi. Ezek az erdőnek a fái, a faj, a nemzet, az állam fennállásának természetes és biztos alaptörvényei. Itt nem lehet szélsőség, itt a "vagy-vagy" uralkodik. Ezeket meglátni, felismerni, a mellékes gondolatoktól elválasztani, ezek felelt fölényes energiával elsurranni és csakis a faji és nemzeti gondolat, a természeti törvények parancsai jegyében, a faj és nemzet életének követelményei szerint cselekedni, a munkatársakat ehhez alkalmazkodva megválasztani tudni, a legmagasabb államművészet. Az államférfiúi nagyság márkája tehát nem az, hogy valaki kötéltáncos módjára a mindennapi eseményeket és minden mellékzöngéjét kibalanszírozva, hosszú ideig legyen képes magát felszínen tartani, - mert akkor Tisza Kálmán lenne a legnagyobb magyar államférfi - hanem az, hogy ezeket lenézve nyílegyenest megy a faji és nemzeti gondolat alkotásainak útján s a nemzetet erőssé, naggyá és ellenállóvá teszi. A faji és nemzeti politikáért emelt a nemzet - sikertelensége dacára - szobrot a köztereken, és szívében Kossuth Lajosnak s nem Tisza Kálmánnak, aki 15 évig kormányozott. A nagy államférfi nem hagyja magát félrevezetni a talpnyalók szolgálatkész, görnyedő hízelgéseitől, az újságok és szónoklók, talán meg is fizetett, mesterségesen csinált Polemkin közvéleményétől, hanem azoktól magát függetlenítve, az egyszerű természeti törvényeket, a faji és nemzeti gondolat útját teszi alkotásai és cselekvései alapszikláivá, amelyben alkotásai következményei gyanánt ölébe hullik a népszerűség és halhatatlanság, a nemzet közvéleményének babérkoszorúja is.
A belső ellenség nem a faj és nemzet boldogulásáért, hanem a saját külön világcéljaiért, a hozzá csatlakozó koncra leső értelmetlenség pedig a zavarok, a felforgatás, végeredményében a mesterséges forradalom, rablás és gyilkolás alkalmáért küzd, amelyből az irányítók a faj, a nemzet, az állam megdöntését, a saját céljaik hatalmát halásszák ki. Erre a célra tömegekre van szükség, amely ügyes szószátyároknak a kezében biztos játékszert és erőt jelent. Ezt a tömeget megszerezni a belső ellenség éppen az államvezetés és gépezet óriásivá fejlett bonyolultságát, a vágyak, a világbolondító jelszavak, a hazugság és meggyanúsítás, a jóhiszeműség vagy tudatlanság, az egyéni önhittség, a hiúság és nagyravágyás, valamint az arany erejének fegyvereit használja félj a többi önmagától hullik az ölébe. Jaj annak a fajnak, nemzetnek, kormánynak, amelynek vezetői, tekintélyei, az ország értelmisége ezeket nem tudja vagy elfelejti. Későn jön rá, hogy mély verembe esett, amelyből nincs kiüt. Az ország, a faj, a nemzet a kormány vezetőinek a feladata elsősorban jelszavak és más huncutságok megtévesztését kikerülve, mindezen, alattomos és végzetes aknamunkát idejében felismerni, értékelni, soha le nem becsülni, alkalmas és megfelelő eszközökkel a népet felvilágosítani és a közvélemény tömegeit a nemzet, a faj és a kormány szolgálatába állítani, amely minden faj, vagy nemzetellenes törekvést csírájában elsöpör. Külön törvényekkel, intézményekkel és ha kell, rabulisztikus erőszakkal is minden olyan jelenséget idejében eltiporni, amely a faj és nemzet, az ország fönnmaradását vagy szabadságát a legkisebb mértékben is veszélyeztetni látszik.
A nemzet az ország vezetőségéhez hivatott kormánynak, ha a nemzet bizalmával visszaélni nem akar, a faj, a nemzet leigázása, rabszolgaságba hajtása, vagyis a világuralmi törekvések szolgálatában álló "belső ellenség"-gel szemben meg nem alkudhat, s cselekvéseiben középutat nem választhat. Itt lenni vagy nem lenniről van szó. A faj és a nemzet csak kérlelhetetlen faji és nemzeti vezetést tűrhet meg, ha élni akar!
Az internacionálénak nevezett világuralomra való törekvést ma már többé tagadni nem lehet. Aki még nem tudja, kételkedik vagy lebecsüli, az vaksággal van megverve. Ennek a boszorkányos aknaszervezetnek látszólag világboldogító eszmékért, jogokért, haladásért és az emberiségért, üres jelszavak leple alatt küzdő alattomos munkáját naponta látjuk, érezzük és szenvedjük. Ha régebben észhez kapni nem is tudtunk, ha a rejtett és mindig letagadott igazi végcél homályának hittünk is, a következményei a nemzet erkölcsi és anyagi süllyedésében mindig mutatkoztak, de megérteni nem tudván, hajlandók voltunk elmaradottságnak, művelődés hiányának, világjelenségnek stb., stb. vigasztaló frázisoknak tulajdonítani s tehetetlenségünket elismerve, a világjelenségnek nevezett kórok igazi okait nem is kutattuk és megnyugodtunk az elkerülhetetlenben. Csak a csodás előrelátással és minden eszközt szolgálatába állító szervezettségével mesterségesen csinált világháború rettenetes következményei adtak alkalmat a világ gonosztevőinek szándékos és rendszeres működéséről megbizonyosodni. Aki a versaillesi, a neuyllei és trianoni békéket a Francia, az Angol, Amerika, Oroszország vagy más nemzet szempontjából tekinti, az mellékutakra téved, mert ezek mind - tehát Trianon Magyarországa is - nem más, mint a világuralomért harcoló internacionálé céltudatos, sok év óta űzött és művészeti magaslatra kifejlődött szervezete, munkájának a gyümölcse. A gyümölcsszedés pedig vagyis az anyagi és politikai hatalom kézhez vétele most a háború után kellene, hogy történjék.
A világuralom, a politikai erő tényleges gyakorlásában és a gazdasági hatalom feltétlen birtokában nyilvánul meg. Az első az összes népek feletti közvetlen vagy közvetett diktatórikus fizikai hatalmat, a második az "arany" a gazdasági hatalmat jelenti, a kettő együtt a népek, a nemzetek és országok teljes rabszolgaságát, leigázását, a különféle alakban megnyilvánuló robotot, a kényszermunkát jelenti.
Ezt a hatalmat egy kézbe, egy fajba, egy nemzetbe egyesíteni az a mély, nagy, de gonosz gondolat, amely minden egyes ember, faj, nemzet vagy ország természetes jogai, jóléte, szabad és önálló élete ellen tör, miért is a világuralom Eris almájáért törekvők a világ útonálló banditái.
Valamely ország politikai hatalmának kézhezvételére a világhatalomra törekvő internacionalistáknak, határozott és biztos eredményeket előidéző, és ha védekezésre nem talál, előbb-utóbb okvetlenül célhoz vezető csalhatatlan munkaprogramja van, amelyet más szóval "destrukció"-nak neveznek és amely a minden térben és irányban sok ezer éven át kifejlődött, kialakult és jónak bizonyult meglévő hit megrendítését és teljes lerombolását jelenti, hogy egy megálmodott bizonytalan elméletű, ismeretlen, vad erkölcsű új világrendnek adjon helyet, amely a világhatalom megteremtését és örökös fennmaradását volna hivatva biztosítani.
Ennek a rendszernek és programnak munkája az ember lélektanára, a népek szokásaira és a tömegek pszichológiájára van felépítve s éppen ezért a veszélyessége is megmérhetetlen. Innen van az, hogy alig észrevehetőleg, titokban, a lelkeket megmérgezve, feltartózhatatlanul halad előre, mindig letagadható, a figyelem mellékes események előidézése által róla elterelhető, a jelentősége alig felismerhető és mindig lebecsülhető, a közvélemény nyilvánossága meg rászedhető.
A rendszer és a program nem rögtönös, talán idő előtti múló sikerekre, hanem lassú, de biztos és állandó és tetszés szerinti időben felhasználható eredmények elérésére törekszik.
A munka, a segítőtársak (a beavatottak, a képviselők, a vezetők és a faji munkatársak) becsempészésével, megerősítésével, a nemzet szokásainak, sajátságának látszólagos és ideiglenes felvételével, birtok és polgárjogok megszerzésével kezdődik. Ezután a lelkeket megrészegítő, rendszerint nemes jelszavak egész tömege repül a levegőbe, senki sem tudja honnan, csak jön, terem. A nép a nemzet közvéleménye kezd lelkesedni a liberalizmus, demokratizmus, humanizmus, haladás, fejlődés, művelődés, szabadság, egyenlőség, testvériség, stb., ideális jelszavaiért, amelyek közt csak a faj és nemzeti érzés nem szerepel. Ezután jön és a jelszavakból következik a nemzeti egység, az összetartozás megbontása, az ezerféle pártok alapítása, a pártok egymás elleni válogatatlan és mérgezett fegyverekkel való gyilkos küzdelmeinek megindítása, melynél alig veszi valaki észre, hogy eredetileg nemes jelszavak természeti törvényekbe ütköznek, lehetetlenek és hogy azok a valóságban a gyújtogatók védőpajzsává váltak és a "turáni átok" kitalálására, a következmények alattomos áthárítására vezettek. Az így megmérgezett társadalomban most már, "a haladás", a civilizációs jelszavak alatt könnyű a nemzetköziség a világpolgárság, a más világnézetűek eszméjének és osztályának lábát megvetni, gyökeret fogni és magának létjogosultságot, polgárjogot, politikai és társadalmi működési teret szerezni, amelyben a "szabad" sajtó hatalma a fölsegítő erő. Most már könnyű a faji és nemzeti érzés kigúnyolására és a haza fogalmának kiirtására a harcot megindítani, a nemzeti erkölcsöket, a hitel, a vallást bemocskolni, a közélet, a politikai és történelmi tekintélyek tiszteletét lerombolni, a nemzeti történelmi múltat meghamisítani. A társadalmi közfelfogást, az irodalom, a művészet, a tudomány tanításait kigúnyolni és helyette erkölcsromboló újat becsempészni. Minden egyesületbe, intézményekbe, hatóságokba, iskolákba beférkőzni, elárasztani és a vezetést magához ragadni. Az ifjúság nevelése felett rendelkezni. A tömegvezetést kézbe szerezni. Könnyű most már az "arany" hatalmát, a megvesztegethetőséget hirdetni és terjeszteni, mindent hamis színben feltüntetni, megrágalmazni, újságokkal, szóval, provokálással izgatni, választójogot, sajtószabadságot, gyülekezési jogot követelni, katonaság, csendőrség, rendőrség, bíróság tekintélyét kikezdeni, zavarokat, elégedetlenséget kelteni, a parlamentben a kormányokat mellékeseményekkel foglalkoztatni, az államrendben való hitet megrendíteni, az általános romlást és elégedetlenséget a forradalomig fokozni, forradalmi légkört teremteni s kellő pillanatban a politikai hatalmat - ha kell - erőszakkal is magához ragadni. Ezt a munkát keli az államokban a becsempészett munkatársaknak - a belső ellenségnek elvégezni.
Ez az aknamunka azonban nem volt még az országokban annyira érett, hogy a világuralom politikai hatalmának kézhezvételére a roham, a világháború és következései, eredményre vezethettek volna.
A világuralomra törekvő internacionálé ugyanis, a destrukció nyílt és titkos aknamunkájával, évtizedek óta előkészített világháború, nem volt más, mint ennek a világuralmi törekvésnek jól előkészített és talán a végső győzelemre számító, legelső rohama, a gyümölcsszedés. Egy próbaper, amelybe egy kis számítási hiba csúszott bele, amennyiben az internacionálé elbizakodottan, túlságos optimizmussal ítélte meg a világhelyzetet. A népek hazafias erkölcse a vallás, a nevelés, az országok fegyveres ereje, a közgazdasági állapotok, a régi világrend lerombolása stb. stb. azonban még nem volt olyan fokú, műit hitték és nem volt annyira ledestruálva, legyengítve vagy megsemmisítve, hogy a világroham teljesen sikerülhetett volna. A diktatórikus politikai hatalmat a népek nyakára ültetett szovjetköztársaságok formájában, csak az erkölcsök és társadalmi fejlettségben legelmaradottabb Oroszországban sikerült kézhez kaparintani, míg a többi fejlettebb nemzetek ezt a rohamot lerázták magukról. Sajnos a szovjet eszme gyengébb, ideiglenes formája, a Szociáldemokrata Köztársaság, több országban átmenetileg a lábát megvethette s a köztársasági szabados ábrándoknak polgárjogot szerzett, habár mindenki előtt bizonyos lehet, hogy egy faj vagy nemzet tömeg vezetésére, csak egy népképviselettel korlátozott, formailag is alkotmányos, állandó és Öröklött államfő a legalkalmasabb, mert mint már korábban említettük, nem a népek korlátlan eszményi szabadsága, mely a köztársaságban is csak frázis és fantázia, hanem az állam fennmaradása és a polgárok élet- és vagyonbiztonsága a fontos. Ebben a monarchikus államformában mindenki megtalálja a saját életfeltételéhez szükséges mértékben a szabadság, egyenlőség és testvériség annyi visszaélésre okot adó, boldogító eszméit is. A politikai világhatalom kézhezvételét tehát teljesen sikerültnek nem tekinthetjük.

Annál jobban sikerült a gazdasági világhatalmat az. arany, a pénz és a világ gazdasági gócpontjait behálózó börzék és bankok útján birtokba keríteni. Ma már nincsen nemzet vagy ország, amely a börzék és bankok nemzetközi hatalma, tehát akarata, vagy mondjuk így, parancsa ellen cselekedhetnék.
A recept igen egyszerű: A renitens ország pénzét mesterséges eszközökkel a börzék és bankok útján szándékosan akkor rontják le, amikor akarják. A pénzérték hanyatlásával megkezdődik az ellenőrizhetetlen mértékű drágaság. Akinek bármily csekély pénze van, igyekszik tőle szabadulni, ami a végeredményben különféle közvetett utón mind a börzék és bankok kezébe jut. Megkezdődik a nép megélhetési küzdelme. A munkabér nem elég, a gyárak, a vállalatok, az ipar, a termelés nem bírja, a munka szünetel, aki akarna sem dolgozhat, eladja minden értékét még néha gyermekét is, az öngyilkosságok, családirtások napirenden vannak, beáll az éhínség réme. a lázadás, a forradalom, a rablás, a gyilkolás és a nemzet, az állam kegyelemért (külföldi kölcsönért) könyörögve, teljesen kirabolva és kifosztva, a néposztályok és tekintélyek koldulva, tehetetlenül, a győző Internacionálé világhatalmának lábai előtt fetrengenek. Ezután jön a kegyes "szanálás", az "ellenőrzés", a politikai megkötöttség, a B) lista, a nemzet világháborús hőseinek, nyugdíjasok, rokkantak, özvegyek, árvák szégyenpadra helyezése és kigúnyolása, valamint a nemzeti önérzet meggyalázása, a megbírhatatlan adók, hogy az állam fizethessen s hogy polgárai ne maguknak, hanem idegenek javára dolgozzanak, vagyis a leigázás és rabszolgaság. Ma már nem szokás egy faj vagy nemzet munkabíró férfiait és asszonyait Babylonba hurcolni, hogy ott dolgozzanak és gyermekeket szüljenek, elég ha az állam pénzét megrontják, azután bizonyos idő múlva két vagy több férfi leül egy zöld asztalhoz és megszerkesztik Trianon után Genfet vagy Locarnót, hogy az illető állam 50 vagy 100 évre görnyedő rabszolgaságba és koldusnyomorba süllyedjen.
így rabolták ki, így kergették szégyenbe, nyomorba, rabszolgaságba Németországot, Magyarországot és többé kevésbé a többi úgynevezett "legyőzött" országot, amelyek a nemzetközi pénzpiactól magukat el nem vonták, vagy nagy kivitelük miatt el nem vonhatták.
Ugyanezen recept szerint került most nem a nyerő, hanem a győzőnek keresztelt és engedetlen Franciaország is, a gazdasági világhatalmat gyakoroló Internacionálé B-listájára. Mikor fog kegyelemért könyörögni nem tudjuk, de élő példája annak, hogy a gazdasági leromlást nem lehet - amint a felelősek és érdekeltek szerelik - a "háború" következményének feltüntetni, mert akkor Angolországnak, Amerikának, Svéd, Dán, Norvég, Cseh, Oláh, S.H.S. stb. királyság teljes gazdasági leromlásának is be kellett volna következni, ha ez nem a gazdasági világuralmat gyakorló internacionalizmus pinceszövetségének csodálatosan szervezett, szándékos aknamunkája lett volna.
A koncepció nélküli, rövidlátó államférfiak ilyen kifogásai csak a felelősség elhárítására és a naiv tömegek megnyugtatására szolgálnak. A háborúknak soha sincsenek olyan nagymértékű romboló gazdasági következményei, amelyeknek okvetlen be kell következni; csak a gyámoltalan és tudatlan állam-vezetés leplezi ezzel önmagát és ejti az országot idegen rablók prédájául, martalékául.
Érdemes elgondolkozni ezen az egyéni és tömegpszichológiára rettenetes furfanggal és logikával felépített rendszer fölölt, amely a világpolitikai és gazdasági halaimat volna hivatva egy faj szolgálatába állítani.
Lásd a Talmudot. - A targum Jerusalmi (ad Mos. 44-10.) szerint: "Juda házából származó Messiás megöli a királyokat és uralkodókat, pirossá festi a folyókat a legyilkoltak vérével, (láttuk a kommunizmus alatt) köpenye fehér lesz a leolt vitézek zsírjától s ruhái azok vérével lesz befecskendezve. Azonban, hogy a zsidóknak ne kelljen goromba munkát végezniük, néhány nochrim (idegen) azutánra is meg fog maradni, hogy a zsidóknak szolgája legyen".
Ugyanott : a Sabbath 120 a) lap, Synchedrin 88. b) lap és 99. a) lap mondják: "A Messiás majd visszaállítja a zsidó királyságot és szolgálni fog neki minden nép. minden király. Ugyanezzel kapcsolatban a Mayene-Jes 7-1. lap, Aburbanel masni. J. 49. a) lap c) lap mondja: "Előbb azonban óriási harc fog kitörni, melyben a népek kétharmada elvész". (Bekövetkezett a világháborúval, amely zsidó világtörekvések mesterségesen előidézett korai rohama volt a későbbi kommunizmussal együtt a mai keresztény világrend ellen.)
Ugyanott : a Jebamoth 24. b) lap, Aboda Zára 3. b) lap, Abar-banel-masm. J. G5. lap, Bechai 85. c) lap, Zerorham 125. b) lapok mondják: "Akkor minden nép felveszi a zsidó vallást, de a keresztények ennek a kegyelemnek részesei nem lesznek, hanem ki fognak irtatni az utolsóig".
Ezt a fontos jegyzetet az egész könyv olvasásánál szem előtt kell tartani, mivel a benne foglaltak kiegészítik a biblia és Mózes törvényeiben található világuralmi törekvések kinyilatkoztatásait, az "ígéretét". (Szerző.)
Ez a rendszer az egyes országokban azonban csak a faj, a nemzet és az állam bizalmába belopódzott, a polgárokkal együtt élő segítőtársak kikémlelő, áruló, titkos, vagy a kockázat határain belül eső nyílt, túl merész munkájával juthat eredményre. Ezek a segítő társak a belső ellenség, amely minden faji, nemzeti, vallási, vagy hazafias gondolatnak ádáz gyűlölője, mert csak ez az egyetlen ellenméreg az, amely munkájukat csírájukban képes megfojtani.
Nálunk az országban, a magyar fajban rejlő veleszületett békeszeretet, bizalom, sőt hiszékenység, idegenek iránti lovaglás türelem és vendégszeretet, szabadság és jogtisztelet egyenesen kihívta az internacionális világszövetség által nyakunkra küldött segítő elemek - a belső ellenség visszaélését. A magyar nemzet testén élősködő idegen fajú belső ellenség tagadásait, hazugságait, álarcát, "más világnézetű"-nek leplezett alakoskodását ártatlan faji sajátságnak tulajdonították s minden leckepénz ellenére még ma is nagy pártja akad azoknak, akik a faji liberalizmus, faji demokratizmus, faji humanizmus, faji sajtószabadság, faji választójog, faji szocializmus, faji pacifizmus, faji szabadság, testvériség, egyenlőség, mimikri-hazafiság stb. stb. áruló, orgyilkos tőrdöféseiben ártatlan, más világnézetű ellenzékieskedést lát és talál, nem pedig alattomos, ocsmány merényletet a faji és nemzeti állam polgárainak élete, vagyona és szabadsága ellen. Ezért volt nálunk a belső ellenség munkája szinte akadálytalan és korlátlan. Ezért volt államvezetésünkben sok évtized óta a faji és nemzeti gondolat megölve, amelyhez szerencsétlen osztrák házasságunk is hozzá járult, ezért züllött feltartóztathatatlanul az esés törvénye szerint a régi magyar erkölcs abba a mélységbe, amelyből a Kun Bélák és Szamuelli-ek virága nőtt ki. Ezért volt könnyű 1918 novemberében, a hadsereg, a nemzet az ország szétesése. Ezért lett Trianon. Ezért lett az immár 10 éves nyomor és szenvedés. Ezért dolgozik a nemzet idegenek számára. Ezért esett a magyar nép idegen rabszolgaságba.
Nem volt sehol senki, aki a belső ellenség titkos rombolásának gátat vetett volna. Hiányzott évtizedeken keresztül az
1848-49-es erős faji és nemzeti érzés kormányvezetése, megölte a Tiszák és az utánuk jövő kormányok idegen faji liberalizmusa, Faji demokráciája és a szociáldemokrácia nemzetközi elemeinek tűrése és politikai polcra emelése, a más világnézetűek osztályának, a belső ellenség- létjogosultságának hallgatólagos, gyáva fölismerése.
Ez a nemzet testén élősködő, minden nemes erkölcsül megmételyező nemzetközi fajzat, titokban becsempészett romboló, úgynevezett más világnézetével, szabad sajtójával, szennyes irodalmi termékeivel és szabadon vallott és szabadon követelt perverz erkölcsével 50 év alatt megőrölte, megölte a régi becsületes, hagyományos ősi magyar erkölcsöket, magyar büszkeséget, magyar önérzetet, egységes nemzeti hitet, összetartást, állandóan üldözött, kigúnyolt és amennyire lehetett, kiirtott minden faji és nemzeti érzést, igyekezett meggyilkolni minden hazafiságot. Minden alkalmat felhasznált a keresztény vallás krisztusi tekintélyének a lerombolására, az egyházi vagyon elrablására, a papok le alacsony Hasára, az iskolából a vallástanítás kiirtására, sőt hallatlan merészségében bemocskolta a templomokat és kidobta a magyar tudományegyetemről a keresztet is.
A magyar igazságszolgáltatásnak eddig hozzáférhetetlen temploma ellen merész ostromot indított azáltal, hogy a magyar bírót meggyanúsította, szívósan és nyilvánosan megrágalmazta, hogy azt a magyar büszkeséget, mint egyetlen megmaradt nemzeti értékünket kikezdje, devalválja és megsemmisítse.
Ők azok, akik a magyar bírói karba magukat becsempészték és a világ közvéleményében nemzetközi dicséretekkel agyonreklámozott, olyan büntetőtörvénykönyvet erőszakoltak a nemzetre, amely ezer ajtójával inkább a bűnösök védelmezője, mint üldözője s az ügyvédi rabulisztika, faji ravaszság érvényesülésének, a fekete fehérre mosásának, a betű és formákhoz való ragaszkodással, a jogi kalózkodásnak valóságos indián szabad vadászterülete, hogy a Károlyiak, Kun Bélák, Kobozok, Vágiak, Rákosi Mátyások, Bacherek stb. is a siker minden reményével kereshették becsületüket, hazafias gentlemanségükkel. Váltóhamisító hamisbukó gründerek, kereskedők és szenzálok, kik tíz és százezrekkel károsítanak meg másokat, rendesen négy-öt hétre, nagy ritkán hónapokra kerülnek a hűvösre; de egy lopott malacért már 5 évet is adtak az új büntető törvénykönyvnek Talmud-befolyásolta "Csemege §-ai". - (Lásd Istóczy Győző "12. röpirat" 1882. február 15. szám 9. 1.)
Ők azok, akik a háború legforróbb idejében állandóan folytatták a titkos gyűléseket:, az ország területén felváltva rendeztek a sztrájkokat, a kaszárnyákban bujtogatták a katonákat, a szökevények és a frontkerülők túlnyomó része közülük került ki, a hazájuk- és testvéreikért vérző hadsereg megrontására Ők találták ki a papírbakancsokat, az élelmiszerhamisítást, az itthon szenvedők kiuzsorázását, a csalást, a kifosztást. Ők találtak módot a harcok alatt Svájcban az ellenséggel konspirálni, kémszolgálatot teljesíteni. Ők terjesztették a rémhíreket, sajtójuk meg a hazugságokat. Az ő képviselőik ordítottak a magyar parlamentben, a szólásszabadság jogcímén az egész világba az ellenségnek szóló üzeneteiket, ők azok, akik a rend-, az élet- és vagyonbiztonság legfőbb oszlopait, nemzetölő munkájuk sikerét azonban veszélyeztető nemzeti hadseregünk, csendőrségünk és rendőrségünk intézményeit nyíltan, de még inkább titokban, izgatással régi idők óta állandóan támadják és üldözik, hogy tekintélyüket lecsökkentsék, ők azok, akik újabban a nemzet jövendő feltámadásának, egyetlen biztos reményeinknek, a hazafias nemzeti egyesületeknek, a cserkész- és levente-intézményeknek és a numerus claususnak hadat üzentek; ellenük ádáz gyűlölettel viseltetnek és képviselőikkel a parlamentben, szemérmetlen, nemzetáruló, nyílt támadásaikkal megsemmisíteni igyekeznek csak azért, mert ezek hazafias, faji és nemzeti csalhatatlan védőfegyvereink.
A világuralmi törekvések érdekében a nemzet belső ellenségeinek - az úgynevezett más világnézetű éknek - ez a szédületes, nyílt és titkos aknamunkája, nálunk békében és háborúban, de különösen háborúban és a mai csendes háborúban is állandóan és szabadon akadálytalanul folyt és folyik.
Más nemzeteknél, mint a francia, olasz vagy belgáknál, ha a háborúban valaki akár a közéletben, akár a parlamentben a nemzetnek káros vagy károsnak tetsző cselekvésre vágj- hangra nyitotta a száját, a börtöntől, golyó- vagy akasztófától nem igen tudott menekülni. (Caillaux, Bolo basa stb.), a kémek ellen pedig mindennap valóságos hajtóvadászatokat tartottak. Hogy az illetők mentelmi jog alatt állottak-e vagy nem, az mindegy volt, első volt a faj, a nemzet és az ország érdeke. Nálunk Magyarországban a nemzetközi világszövetség sajtójában, nyílt helyeken, gyűléseken, parlamentben szemérmetlen vakmerőséggel és nyíltan izgattak, a kémek tömegei szabadon jártak-keltek, a Károlyiak, Kunfiak, Diener Dénesek stb. megszámlálhatatlan gonosz árulói a nemzetnek, nem is nagyon titkolva tetszés szerint utazgattak a nemzetközi kiküldöttekkel vagy az ellenséggel Genfben, Zürichben vagy másutt összejátszó tárgyalásra, a szociáldemokrata vezérkar a bányákban központi kiküldöttekkel rendezte, majd itt, majd olt, a sztrájkokat, a kaszárnyákban a titkos izgatásokat, más világnézetűek úgyszólván permanens deputációinak egész tömegei jártak-keltek naponta ide-oda a földosztás, a választójog, a sztrájkolok, a nyomor, sőt egyesek állítólagos igazsága stb., stb., mesterségesen előidézett alkalmak ügyében, hogy a parlamentben világgá kiálthassák és elhitessék belső züllöttségünket vagy ellenálló képességünk meggyengülését. És mindezt a csak halványan rajzolt áruló munkát az illető kormányok - a kivételes törvényekkel a kezükben, - mintha nem is őket, az országot, a fajt, a nemzetet érdekelné, látszólag fölényes, nyugodt méltósággal tűrték!
Egy faj, nemzet vagy ország vezetőségének ennyi hiszékenysége, türelme, ködös tétlensége és gyáva megalkuvása mellett, a világuralmi törekvések előőrseinek a más világnézetű belső ellenségnek munkájában, a faj- és nemzetárulásban mérföldcsizmákkal kell előrehaladnia.
Hogy ne volna ilyen tehetetlen nemtörődés és gondatlan vezetés melleit egy országban ok nélküli, a népben, a nemzetben nem gyökerező, forradalomnak feltüntetett és elkeresztelt közönséges rablólázadás? Hogy ne jutna ilyen vezetés mellett egy faj, nemzet vagy országban az uralom szabad rablók, haramiák, gyilkosok vagy szép néven nevezett demokraták, proletárok és a kommunizmus kezében? Ez nem más, mint a nemzetek biztos faji és nemzeti vezetésének, a legitimitásnak megsemmisítése, a szép formába öltöztetett szovjet vagy nem szovjet köztársaságok megteremtése, a demokratizmus jelszava alatt beadott méreg által világuralomra jutott diktátorok tyrannizmusa, a faj, a népek, a nemzetek rabszolgasága, nyomorúsága és halála. Hogy ne lenne egy ilyen vezetésű országban Trianon, sírás és jajgatás késő bánata!
A történelem a múlt kimeríthetetlen kincse azért van, hogy abból tanulni kell. Amelyik faj vagy nemzet vezetői, ha különben becsületesek, nem tanulnak vagy nem képesek tanulni, az a nemzet előbb-utóbb elveszett, mert ne áltassuk magunkat, a múlt folytonosan megismétlődik. A világuralomra való törekvések titkos aknamunkái a nemzetek belső ellenségei részéről megszűnni sohasem fognak s ennek rohamai kedvező pillanatokban meg fognak ismétlődni.
Csak nagyképű frázis- és jelszógyártók állítják, hogy egy faj vagy nemzet pusztulásának oka a nép sajátsága. A nép csak tömeg és a pusztulásokért egyedül csak mindenkori vezetőik felelősek. Egyetértés, összetartás, egyenlőség, testvériség, szabadság stb, sehol a világon nincs, mert nem lehet, s ezért csak tömegfélrevezető, hamis frázisok! Egyedül a faj vagy nemzet tömegvezetői, azok ébersége, erélye és hazafias becsületessége, gazsága, tudatlansága vagy tehetetlensége léteznek.
Ezek a reális igazságok.
A faj vagy nemzet tömegvezetőinek kötelessége korlátot szabni idejében mindennek, ami a faj vagy nemzet tehetetlen tömegét vakon, a fejjel a falnak rohanni nem engedi. Ezeknek erre megvannak az eszközeik a nemzettől nyert hatalomban és ezért felelősek mindenért a faj vagy nemzet sorsában.
Sajnos a magyar faj és nemzet sorsában az utolsó 50 esztendőben a vezetés hamis, helytelen irányban folyt. A világjelenségnek szándékosan feltüntetett hazug jelszavak egész tömege vezette félre. Ezt az irányzatot a kormányok hagyományként adták kézről-kézre a kormányoknak, A belső ellenség szabadon dolgozott, hirdette az elégedetlenséget és az egyenetlenséget társadalomban, vallásban, politikában, de annál jobban kiabálta az összetartást, testvériséget, turáni átkot stb., hogy a szándékosságot magáról elterelje. Arra ébredtünk, hogy a vége világháború, lázadás, rablás, gyilkolás és Csonkamagyarország, az is idegeneknek dolgozó rabszolganép lelt, A felelős kormányok sorozatából - sajnos csak az utolsó napjaiban - egyedül Tisza István látta meg a nagy hibát, az igazi okokat s a legbizalmasabb barátai előtt ő mutatott a belső ellenség munkájának eredményére, hozzátéve, hogy: "csak még egyszer jusson uralomra, eltiporja őket." Késő volt! Néhány nap múlva, a sors gúnyjára rendíthetetlen liberális és demokrata hitéért éppen ő volt a legelső, aki mártír-halált szenvedett.
Csak tegnap történt az egész világ szeme előtt, hogy a nemzet mártírjait gyilkolták, a pincékben rakásra ölték és fojtogatták a Dunába, de az ország belső ellenségei hazudnak, tagadnak, közösséget nem vállalnak, magukról mindent elhárítanak és szemérmetlenségük annyira megy, hogy hangosabbak mint valaha, hogy nemzetromboló munkájukat folytathassák.
És a nemzet felelős vezetői nem tanultak s úgy látszik nem is akarnak tanulni vagy nem tudják hinni azt, amit Tisza István már meglátott. Az ország, a nemzet vezetését kezében tartó kormány 9 minisztere közül, egy-kettő kivételével, mind a múlt kísérlete, megcsontosodott liberalista, a faji és nemzeti érzés halovány nyomaival, a más világnézetű belső ellenség és a világuralmi törekvéseknek legtöbbször öntudatlan cimborái. - Munkatársaik a saját képükre teremtett mamelukhad, legtöbbször minden meggyőződés nélkül, akik közt a vagyonszerzés kelevénye, hol itt, hol ott, napról-napra hízva és kövéredve buggyan ki. És ami ki nem buggyan? - A parlament úgynevezett egységes többségi pártjának 60-70%-a az ország süllyesztő régi szabadelvű és munkapártjának gondolkodás nélküli, mindenre kapható liberális maradékából toborzódott össze. A nemzet belső ellenségeinek elvileg kielégíthetetlen csoportját meghívták a parlamentbe, hogy ott a mentelmi jog védelme alatt garázdálkodva, : ellenzék" cím alatt ordíthassák világgá faj-, vallási- és nemzetgyalázkodásaikat és a nemzet képviseletének csapszékké való lealacsonyítását. A nemzet rövidlátó vezetősége pedig védekezés helyeit beugrott és behódolt a nemzetközi világuralmi törekvések politikai és gazdasági sötét befolyásának és ellenőrzésének. A nemzet szívverését képviselő főváros vezetősége munkatársaival együtt kicsinyített fotográfiája az ország kormányának. A törvényhatóság bizottsági tagjainak blokkszerű többsége liberális, demokrata és radikális elemekből, a faj és nemzet belső ellenségeiből áll, akiket csak ad hoc megalkuvásokkal lehet némiképpen ellensúlyozni. Akiknek befolyása a nemzet és város gyenge vezetőségét önmegalázásra kísértik, a világuralmi törekvések külföldre szökött magyarországi exponensét, aki egy külföldi újságban életének még utolsó óráiban is (bocsánat a kifejezésért) valósággal szemközt köpte azt a nemzetet, amely neki hazát, kenyeret, díszt és szerepet adott és akiről nekrológjában még a nemzet legnagyobb újságírója, az ország büszkesége sem tudott mást megírni, minthogy egyénileg "jó ember volt", akiről senki sem tudja, hogy valaha a nemzetnek, a hazának, az országnak, a fővárosnak bármi parányit is használt volna. Akiről a nemzet nagy közvéleménye Csak gyűlölettel, megvetéssel, sőt merényletekkel kapcsolatban tudott beszélni, ennek az embernek tragikusan elhalt holttestét mint egy Rákóczi vagy Kossuthét, városi díszautón hozatta haza és fejedelmi pompájú köztemetést rendezett neki s talán még szobrot is emel!
Hát ezek azok a kezek, akikre a nemzet vezetése bízva van?!
Egyszóval a nemzet vezetői nem tanultak, nem okultak a múltból, folytatják olt, ahol elhagyták, a szabadság, egyenlőség, testvériség, a haladás, a humanizmus, a liberalizmus, demokratizmus, radikalizmus ezerféleképpen értelmezhető, mindent leplező lobogója alatt. Mennek vakon tovább azon a faj és nemzet belső ellenségeinek gonosz kelepcéivel és hazug leplezéssel kikövezett utón, amelyen a nemzet már egyszer elbukott és újra, véglegesen el fog bukni, ha a vezetők meg nem fordulnak, vagy le nem térnek róla.
Más, új életet kell kezdeni a faj, a nemzet vezetésében.
Az egyiptomi piramisok egyes kövekből, a hatalmas épületek apró téglákból épültek fel. A nagy vagyonok fillérek halmazatából állanak. Apró korallok szigeteket építenek. Az épületben a részecskék a legfontosabbak. Ha a részecskéket ápoljuk, az épület mindig erős marad, ha azokat elpusztítjuk vagy pusztulni hagyjuk, minden alkotás összedől.
A. fennálló, sok ezer év óta kialakult világrendnek, a népeknek, nemzeteknek és országoknak is pusztulni kell, ha azokat a részecskéket nem őrizzük, féltékeny gonddal nem ápoljuk, amelyekből felépültek, tehát a nemzeteknél nem szabad elhanyagolni a nép nemzeti érzését, fajút és vallását.
A világuralmi törekvések jól ismerik a részecskék megváltozhatatlan örök törvényeit s a fennálló világrendet, népeket, nemzeteket és országokat tehát alkotó elemeiben támadják meg.
Még a támadó szervezete is e részecskék, az országok és nemzetek belső ellenségeinek részletmunkájára van alapítva.
A nemzet és ország vezetésében is a nemzet, az országalkotó fontos részecskék, tehát a nemzeti érzés, a faj, a vallás megvédelmezésére, fejlesztésére és állandó ápolására kell a súlyt helyezni, nem a türelem, nem az összetartás, nem az egyetértés, nem az egyenlőség, nem a szabadság, nem a testvériség, nem a megalkuvás és jóhiszeműség lehetetlen naivitásainak örökös prédikálására.
A nemzet és az ország testén alattomosan rágódó férgeket, a világ poloskáit, a belső ellenséget kell legelőször kiirtani, elpusztítani. Nem bunkóval, mert egy-kettő megbújva még megmaradhat és újra szaporodhat, hanem ciánnal vagyis egy minden más világnézetű munkáját lehetetlenné levő, kipusztító, megalkuvás nélküli kérlelhetetlen erős keresztény, nemzeti és faji vezetéssel. A nemzet, az ország az tehetetlen tömeg, a vezetőinek, a nagyjainak és kormányoknak kell cselekedni, nem frázisokat prédikálni, tűrni és megalkudni a hatalom megtartása céljából.
A belső ellenség ciánja a numerus clausus. Nem kis izgató adagokban mint az egyetemi megszorítás, hanem az egész vonalon. Nem a vallás, felekezet, hanem az idegen faj is más világnézet miatt! Egy országban másnak, mint a nemzetalkotó fajnak és nemzeti érzés világnézetének érvényesülni nem szabad, még akkor sem, sőt különösen akkor nem, ha az illető reprezentáns különben elméjével, tehetségével és rátermettségével az átlagos mértéket túl is haladná. Az, hogy bárki egyénileg tehetséges, okos ember, de más világnézetű, érvényesülésre a nemzet rovására, nem lehet ok.
Az érvényesülés mértékének az erős, megalkuvás nélküli faji, nemzeti és keresztény érzésnek kell lenni. A többi világnézetűnek nem lehet, nem szabad szerepének lenni egy élni akaró országban. Ennek a nemzeti mértéknek azonban nem abban kell megnyilvánulni, hogy ki mit hirdet vagy fogadkozik magáról, hanem cselekvésben. Aki faji, nemzeli és keresztény érzésű cselekvésben gyanús, annak a nemzetben nincsen helye. Annak, legyen az magyar, germán, szláv, katolikus, református vagy zsidó, úr, paraszt vagy munkás, el kell tűnni a nemzet életének színteréről. Annak faj és nemzetvédő numerus claususok és mennydörgős mennykő, az irtó ciánkáli az ellenmérge! Itt nem lehet megalkudni!
Ezt a ciánkálit azonban nem szónokolni kell, hanem keresztény lélekből fakadó cselekvéssel, törvénymódosításokkal, szabályrendeletekkel és azok becsületes végrehajtásával, gyors és szorgalmas közigazgatással, társadalmi mozgalmakkal intézményesen kell a nemzet javára a politikai, a gazdasági, a társadalmi és művelődési élet terén biztosítani.
Ha majd a nemzet vezetői és nagyjai lehetetlenné teszik a faj-, a nemzeti- és keresztény-érzéssel ellenkező más világ-nézetűeknek, a belső ellenségnek kizsákmányoló megélhetését és. érvényesülését, akárhogy ordítanak vagy gyalázkodjanak is, menekülni fognak innen és meg fog szűnni faj- és nemzetrontó munkájuk is, a világuralmi törekvések pedig az országban elvesztik képviseletüket és segítőtársaikat. A külső ellenséggel majd csak megbirkózunk valahogy.
Magyarország feltámadásának legelső alapfeltétele a belső ellenségtől, a világuralmi törekvések segítőtársaitól, az idegen, más világnézetű kémektől és azok nemzetgyilkoló munkájától való megszabadulás.

Végig kellett vezetni az olvasót azon az eszmemeneten, melyben megtalálja a megváltozhatatlan természeti örök törvények által parancsolt forrást és gyökér szálakat, melyekből egy nemzet vagy állam vezetésének elemei és vörös fonala: a faj és nemzet védelme következetesen fejlődik.
Rá kellett mutatnunk azokra a veszedelmes következményekre, amelyek szemünk elölt folynak le és amelyek akkor, olt, és abból erednek, ha e természeti törvények által megparancsolt és általuk zsinórral kimért egyenes útról a faj- és nemzetvédelem elemi útjáról valamely nemzet vezetői letérnek vagy letéríthetnek.
Meg kellett jelölnünk azt a módot is, amely egyedüli védekezés a nemzetrontás ellen és nem ismer, nem ismerhet sem humanizmust, sem türelmet, sem haladást, sem kultúrát, sem külföldet, a legkevésbé pedig megalkuvást vagy középutat.
Rá kell ezekre mutatni minden más előtt, mert a "tömeg", legyen az nemzet, közvélemény, gyülekezet, vagy olvasóközönség, az tehetetlen, önálló gondolkodásra képtelen, pillanat-hatások alatt áll s az alapigazságot meglátni nem tudja, de nem is keresi, még ha arra ideje volna is, ki van szolgáltatva a vele bánni tudó, ügyeskedő, rendesen hiányos képzettségű, szószátyár, csűrcsavaró izgatóknak vagy akarnokoknak s a benne rejlő hatalmas, mindent elsöprő tömegerő annál veszedelmesebb, minél hamisabb, hazugabb az az irány, amelybe terelik.
A tömegnek tudni kell, hogy a faj, a nemzeti és keresztény érzés örök törvényeből kell egy országban minden gondolatnak vagy cselekvésnek fakadni, a többi mind mellékes, másodrendű dolog.
De rá kellett mutálnunk azért is, mert a mai kulturált, "nyugati" hamis levegőben biztosra kell venni, hogy az olvasó elé terjesztett mondanivalóinkat a belső ellenség meg fogja gyanúsítani és meg fogja rágalmazni: hogy az politikai pártállás érdekében, vagy éppen, más vallásfelekezet ellen való támadás érdekében íródott. Előre kijelentjük, hogy ez nem felel meg az igazságnak! És ha a továbbiakban mégis ilyen látszatot kellene, akkor az okot nem a mi közömbös tárgyilagosságunkban kell keresni, hanem a meg nem cáfolható valóságban.

A világuralmi törekvések

Nem új gondolat a világ népei fölölt uralkodni, mert ez nem jelent mást, mint a világ hatalom birtokosai számára dolgozni és szolgálni, minden fölött tulajdonjoggal rendelkezni, élet és vagyon fölött uralkodni. A nagykutya és kiskutya természeti törvényszerűségét, az erő hatalmát élvezni a legyőzött gyengébb fölött.
A világtörténelem, mióta történelemről beszélhetünk, egész a mai napig tele van hódítókkal, akik a legyőzött népek ifjait, leányait, asszonyait elhajtották, hogy dolgozzanak, munkásokat és katonákat szüljenek, vagy újabban adózzanak.
Hogy az erő hatalmának kiterjesztése és a rabszolgaság állapota meddig terjed, azt a hódító ereje és a "Világ"-ról vallott ismeretfogalmak határozták meg.
Hajdan egy Nabukodonozor, Egyiptom, Cyrus, Nagy Sándor, Róma, Attila, Arabs, Spanyol stb. világuralomról írtak. Ma mindeneseire csak, ha már legalább egy vagy több világrészre is kiterjedő hatalomról van szó, lehet "Világuralomról" beszélni.
A világhatalom az kívánatos. Mert dicsőséget, gazdagságot, kényelmet, élvezetet, gondtalanságot, henye életet és önkényes parancsolást, hatalmat jelent, a munka, élet és kenyérküzdelmek, szenvedés, nyomor, nélkülözés és megalázó szolgasággal szemben. Hogyne törekedett volna rá egy nép, ha tehette! Fog is törekedni mindig, míg erős és gyenge lesz a világon.
A régebbi világuralmi törekvések megvalósítása fizikai eszközökkel, tömegerővel, fegyverekkel, a hősiesség és vitézség romantikájával; nem műidig igazságos ugyan, de becsületes, nyílt harccal ment végbe.
Minthogy ezek az eszközök azonban sok ezer év óta csak időnként és rövid egy-két emberöltőre vezethettek eredményre, az újabb világuralmi törekvések szellemi térre terelődtek át, amely főképp a politikai és gazdasági téren bonyolódik le, míg a fegyverek mérkőzése csak az utolsó rohamra van fenntartva, ha szükségesnek látszik.
Az eszközök ezen változata pedig nemcsak több állandósulást, hanem azt is jelenti, hogy a számbelileg gyengébb, de szellemileg ügyesebb vagy erősebb nép is eredményre való kilátással törekedhet a világuralomra, annál is inkább, mert a régi nyílt fizikai küzdelem területe is átváltozott, láthatatlan, titkos ismeretlen utakon minden titkos egyesülést, cselszövést, csalást, ravaszságot, intrikát, furfangot, rágalmat, képmutatást, félrevezetést megengedő és elősegítő, lélektani és erkölcsi területekre.
Amelyik nép ezekben a tulajdonságokban a leggazdagabb, az lassan, de biztosan, kis számaránya mellett is, minden fizikai erő ellen győzedelmeskedhet.
Ha sorra vesszük a fajokat és nemzeteket, egyetlenegyet sem találunk köztük, amelyik ezekben; a keresztény erkölcsök által megvetett tulajdonságokban zsidó, szemita vagy chaldeus fajt csak meg is közelíthetné.
Lásd: Sión bölcseinek jegyzőkönyvei 30, 33. lapon. 1-ső sz. jegyzőkönyv.

Ha a világ bármely táján, bármely formában, szellemi gonoszságról van szó, az biztosan ehhez a fajhoz tartozik vagy ezzel a fajjal hozható kapcsolatba. Ha ámításról, hazugságról, képmutatásról, szószegésről, alakoskodásról vagy bármily csekély sérelemnek túlozásáról vagy elferdítéséről s a világba ordításáról van szó, akkor nem igen kétséges, hogy az a zsidó faj, mert ki tudna jobban ordítani és magát szegény üldözött fajnak hirdetni mint a...zsidó! de csak saját érdekében és ártatlansága bizonyítására.
Még tartottak a világuralmi törekvések harcai a legrégibb ókori szomszéd népekkel és habár az Ószövetség, a Biblia és a próféták tanúsága szerint a kegyetlenség, pusztítás és népirtás terén a zsidó nép túltett minden vad hódítón és Dzsingisz kánon is, a zsidók igen korán észrevették, hogy fegyverrel és a népek kiirtásával igazi világuralmat teremteni legfeljebb csak ideig-óráig lehet. De királyaik, vezéreik és főpapjaik azt is igen jól tudták, hogy fajukat, a hihetetlen és mindenki által lehetetlennek gondolt gonosz erkölcsökben egyetlen nép sem múlja felül, ezért a saját fajukban keresték és látták azt a népet, mely a faji, erkölcsi tulajdonságok legyőzetlen titkos erejét, ha még szükséges, a fegyverek erejével párosítva, a világuralmat megszerezheti.

Lásd: Mózes II. könyv XXXII. rész 22. pont. "Felelé Áron: Ne gerjedjen fel az én uramnak haragja: tudod hogy e nép igen gonosz. (9. vers) Mózes V. könyve, IX. rész 22. "Emlékezzél meg a te szolgáidról, Ábrahámról, Izsákról és Jákobról, ne nézzed e népnek keménységét és istentelenségét és bűneit."

Ezért tanították, nevelték a zsidó nemzetet az átélt szenvedésekért a bosszúra és tettek az "Úr" szájával örök időkre a vallásban ígéretet, hogy "ti uralkodni fogtok a világ összes népei fölött". És ezért várják a vallás, a fanatizmus, a vakhit erejével az új "Messiást", aki a "bosszút" és "hatalmat" az "ígéretet" hozza. Ezért szent nemzeti ideálja, szorgalma, életének munkássága, kifelé tapasztalható látszólagos összetartása, életének végcélja Izraelnek a vallás parancsolta "bosszú és a hatalom", a világ minden más népe fölött,
Ebben benne van a hadüzenet; vagyis kiirtása mindennek, ami "nem zsidó". Benne van a világuralomra való törekvés minden gonosz gondolata.
És talán nem járunk messze azoktól, akik Krisztus fellépését is, - a keresztény vallás megalapítását - és mély, emberszerető, dicső tanainak hirdetését is, a zsidó faj korábban említett és elhatalmasodott, a zsidó törvények és vallás erejével felruházott világtörekvéseiben, valamint az emberi szempontból lelki törvények szerint megvetett, minden más néptől elütő, külön erkölcseiben keresik. Talán ezekben rejlik a magyarázata annak is, hogy a régi zsidó iratok, de a mai hallgatólagos gyűlölet is, "a szeretet vallásában", a kereszténységben s az általuk megvetően "Megfeszített"-nek nevezett 'Isten-emberé'-ben látják leggyűlöltebb ellenségüket.
Mielőtt azonban a zsidó világuralmi törekvésekről tovább beszélnénk, elkerülhetetlenül szükséges, hogy a Biblia ószövetségének tanításai nyomán, a zsidók 6000 év előtti törvényeibe, vallásába, faji és nemzeti politikájába egy pillantást vessünk. Csak ezekre való emlékezésünkkel, a zsidó nép uralkodóinak és papi nemzetségük főpapjai, a papi fejedelmek jelentőségének ismeretével tudjuk megmagyarázni mindazt, ami 6000 év óla a zsidó faj életében történt s azt a mély titokzatosságot, amelybe ez a nép burkolva a világ történetében s a világ összes népeinek életében még ma is oly igen jelentékeny s mond-halni végzetes szerepet játszik.

A zsidóság törvényeinek és vallásának keletkezése és fejlődése

A Biblia szerint a zsidó nemzetség és vallás első megalapítójának Ábrahámot kell tekinteni, mint aki nomád, pásztornép közül: megjelenése, testi ereje, kimagasló szellemi fölénye és talán állatcsordáinak számával is fajából kiemelkedett s társai előtt magának a legnagyobb tekintélyt szerezte s így népének vezetője, bírája, tanácsadója, bölcse, prófétája, feje és legfőbb lelki vezetője (Isten kegyelméből) egy személyben lett. Mint ilyen, magát felelősnek érezte elszaporodott családja és nemzetsége élet- és vagyonbiztonságáért. Ezért rendelkezéseket kellett tennie, amelyeknek megtörténését is biztosítani kellett. Erre a minden népek lelkében élő, legfelsőbb lény iránti természetes hitet és primitív tudatlan nép lelki szükségletét szabályozó babonát használta fel. Egy mindenek fölött uralkodó láthatatlan legfőbb lényt (a Jehovát) proklamált, akivel ő, t.i. Ábrahám álmában beszél, neki nappal a hegyek tetején a felhőkben vagy a csipkebokorban megjelenik, vele személyesen érintkezik, neki az akaratát tudtára adja s a nép számára küldött parancsait Ábrahám száján keresztül küldi.
Ez a bölcs proklamáció mindent magába rejt. A fejedelmi és a főpapi hatalmat egyesíti egy személyben. A család, a nemzetség, a nép javára szolgáló parancsokat a "Jehova" az "Úr" szájába adva, törvényekké teszi. Megalapítja a vallást, az "egy Isten" hitet, mert a mindenfajta különféle bálványok imádása nem biztosítaná az "Istenfélelmet" a törvények tiszteletét és megtartását. De ez a proklamáció biztosítja egyszersmind Ábrahám mindenkori tiszteletét, tekintélyét, befolyását és hatalmát is a tömegen és a népen. Minthogy pedig lehetetlen, hogy egy nemzetség vagy nép tömegében mindenki mint egy széni éljen s tudatosan vagy öntudatlanul az "Úr" (Jehova) által adóit parancsokat meg ne szegné, a : bűntől " való szabadulásra módot nyújt az "Úr" (Jehova) engesztelésére teljesített áldozatok:: különféle bemutatása által. Hogy ezen különféle áldozatokban emberáldozatok is lehettek, azt az ős népek szokásai és Izsák feláldozása mutatják. Valószínű, hogy ez Mózes idejében küszöböltetett ki.
Ábrahám pedig ügy találta, hogy nem szolgálna fajának, nemzetségének és népének javára, ha halála után nem az ő bölcsessége és tanítása szerint vezetnék a népet, úgy határozott tehát, hogy a vezetési vagy mondjuk a fejedelemségei és az "Úr" parancsainak közvetítését a főpapi tisztet egy személyben nemzetségében örökössé-- teszi. Ezért megszólaltatta az Urat és a csipkebokorban "szövetséget" kötött népe nevében az "Úrral" (Jehovával), aki neki és maradékainak ígérte az "egész földet, melyet taposnak". (Az első szövetség.)
Mindezt a Biblia Mózes I könyv XII-tól XXVI. részéig beszéli el értelemszerűen nekünk.

Ez a zsidó faj, nemzetség és állam, valamint a zsidó vallás alapja.
Ábrahám nemzetségének szaporodásával ez az alap az utódokban gyöngülni látszott s Jákob 12 nemzetségének megalapításánál rendezésre szorult (Ézsauval) s Jákobnak Ábrahám unokájának az ''Úrral" (Jehovával) tett újabb szövetségéhez (2. szövetség) vezetett, amelyben az "Úr" újból megerősítette az Ábrahámmal lelt szövetséget és igéretet valamint Jákob nemzetségének uralkodását. Egyúttal kijelentést lett az "Úr" Jákobnak, hogy ezentúl nem neveztetik többé az ő neve csak Jákobnak, hanem Izraelnek -. vagyis nemzetségnek. (Ez a szó tehát nem jelent vallást!).
Mózes I. könyve. XXXII. rész 28. pont és XXXV. rész 10. pont.
Újabban a zsidó ravaszság céljai szerint különösen a törvény előtt mindinkább szereti a zsidó Izrael vagy izraelita szavak jelentőségét összekeverni és rendesen vallási vagy felekezeti jelentőségűnek hirdetni, hogy ezáltal faji összeférhetetlenségét a mai világrenddel, törvények és társadalmi erkölcsökkel szemben, vallási, vagy "felekezeti üldözésnek" tüntethesse fel és az igazi okot, a fajbeli tulajdonságokat leplezze. Ez a hirdetés pedig már annyira ment, hogy nemcsak az elmélkedés hiányában szenvedő közhitbe vette be magát, de még bírói döntéssel is megerősítést nyert; de ez a bírói tévedésnek mégis a legtipikusabb jelensége, mert a Biblia felidézett soraiból elferdíthetetlenül világos, hogy az Izrael, izraelita vagy zsidó szó sohasem jelenthet vallás vagy felekezeti fogalmat, hanem csak fajt vagy nemzetséget. - Lásd még Mózes V. könyv XXXV. rész 10. pontját.
A Jákob -által szerzett 2. szövetség határozmányait, vagyis az "Úr", az erős Isten (Jehova) kinyilatkoztatásai és parancsai szerint éltek a zsidó törzsek és nemzetségek nemcsak addig, míg József Egyiptomba hívta 70 lélekre menő rokonságát, de mindaddig, ínig 400 esztendő múlva 600 ezer fegyverfoghatóra megsokasodva Mózes fellép, Jákob 12 fia után lett nemzetséget megszámlálja, rendezi, törzsek és nemzetségek szerint megszervezi és új honfoglalásra visszavezeti ősei földjére Egyiptomból népét és az egy Istennel, a bosszúálló Istennel a 3. szövetséget megköti, a népnek írásbeli törvényeket és vallást ad, vagyis megteremti a régi Ábrahám egy Istene és Jákob erős Istenéből, a "bosszúálló, rettenetes" egy Istent.
Ábrahám, Jákob és Mózes ezen három megkötött szövetségéből látjuk, hogy ősi zsidó vallás tulajdonképpen nincsen, vagyis lelki és erkölcsi kifinomodásra szolgáló dogmatikus vallásról, mint más népek vallásalapítóinál nincsen szó. Egy Oltáriszentség, egy Szentháromság, egy Istenember, egy Mária-kultusz stb., stb.
Itt csak egy faj, család, nemzetség és nép fenntartása érdekében, tehát állami, politikai érdekből hozott törvényekről és ezeknek megtartására irányuló lelki kényszereszköz alkalmazásáról van szó. Ezt a lelki kényszereszközt pedig az 1. szövetség egy Istene, a 2. szövetség "erős Istene" és a Mózes 3. szövetségének "bosszúálló", "rettenetes" egy Istene, valamint a primitív nép sötét babonája képviselte, melyet csak különféleképp nevezett "áldozatokkal" lehetett kiengesztelnie.
A világ összes népeinél a vallás a nép lelki szükségletének kielégítése. Egyedül a zsidó nép az, ahol a vallás a faj- és nemzetfenntartó politikából fakadt és annak csupán kiegészítő részei, nem pedig az egyén lelki szükségletét alkotta.
Buddha, Konfucius, Zarathustra, Mohamed, Jézus stb. vallásalapítók, vallásukat mind a lélek nemesítése, a vad erkölcsök szelídítése és a szeretet virágoztatására építették fel. Ezekkel szemben Mózes vallásából ezek a főerkölcsi momentumok, melyek a vallás létjogosultságát az emberiségre nemcsak indokolják, hanem nélkülözhetetlenné is teszik vagy teljesen hiányoznak vagy egyedül csak Izrael népére szorítkoznak, nem pedig az egész emberiségre. És talán ez magyarázza meg egyrészt Mózes vallásának terjedési képtelenségét is.
Mózes egész vallása nem áll másból, mint: Először a bosszúálló rettenetes egy Isten hitéből, 2-szor a "zsidó törvények* megtartásának kényszeréből és 3-szor a törvények elleni vétkekért hozandó áldozatokból, rituális átkok és ünnepekből, melyek a zsidók történelmi epizódjait örökítik meg, tehát politikai jellegűek.
Az első, a bálványok vagy több Isten tilalma és egy Isten hite, szükséges volt a 12 nemzetségre, szakadt zsidóság összetartására, egységes kormányzására és a hatalom birtoklására, a "rettenetes bosszúálló' jelző pedig a megfélemlítésre, faji és állami érdekből. Ez tehát faji és államérdekből tiszta politikum.
A második, a halál, borzalmas átkok és súlyos áldozatok hozatalának terrorja alatt megtartandó zsidó törvények Izrael népének faji tisztasága és nemzetének teljes elkülönülése miatt volt szükséges, hogy a nemzsidókkal még a vérkeveredés lehetősége is kizárassék és a nép központilag vezetett világuralmi törekvések szolgálatába állíttattassék. Ez tehát megint faji, nemzeti, állam és világuralmi politika, melyet Mózes a nemzsidó népek iránti gyűlölet és kiirtási kötelezettségével erősített meg. Az igazi valláshoz tehát ennek sincs semmi köze.
A harmadik, az áldozatok hozatala, büntetések és átkok, míg egyrészt az ígéret földjének elosztásánál földben nem részesülő Léwy papi nemzetség eltartására, másrészt a zsidó törvényeket áthágni hajló nép megfélemlítésére szolgált, mely misztikus ceremóniák és történelmi emlékünnepek el rendelésével erősíttetett meg. Ez tehát szintén belső politika, nem vallás. Ott vannak pl. okáért a zsidó ünnepek. ezek majd valamennyije a zsidó nép politikai történelme egy-egy nevezetesebb epizódja emlékének vannak szentelve, mint: az Egyiptomból való kivonulás, a pusztában való vándorlás, Hámán története. Jeruzsálem elpusztítása stb., stb.
Mózes vallásában minden van, csak egyetemes emberiségért, erkölcseinek javításáért és az általános szeretetért nincs semmi. - Ami ebből a próféták és királyok könyvében hirdettetik, azt csak Mózes után, a zsidók belső romlottságának a megfékezésére, a nagy vallásalapítók tanításaiból csak később került a zsidó tanítások közé, melyek azonban Mózes törvényeibe és a Talmudba sohasem foglaltattak bele, hanem csak zsidónak zsidóval szemben tétetett kötelezővé.
A fenti vallásalapítók megmérhetetlen mélységű erkölcsével szemben, Mózes minden szavában mérhetetlen és engesztelhetetlen gyűlöletet, megvetést és kiirtást lesz törvénnyé minden nép iránt, amely nem zsidó s azokat tisztátalan, pogány, idegeneknek bélyegzi, mert faja, nemzete és világuralmi törekvésének politikája ezt így kívánta.
Mérhetetlen előrelátással pedig, ezt a tisztán világuralmi törvényeket Mózes és később a papi nemzetség a zsidók vallásos hitévé tették s vallás jellegűvé fejlesztették.
Ezekután jogosult az az állítás, hogy "vallásfogalom" szempontjából erkölcsi értelemben zsidó vallás nincs, csak egy zsidó faji, nemzeti és állami politikai zsidó törvény, melyei Mózes Izrael vallásává nevezett ki.
Ezért minden, ami zsidó vallásról vagy felekezetről beszél, semmi más. mini szemfényvesztés és faji politika.
Szerelném ezeket mind a magyar Curiának emlékezetébe idézni, hogy alkalomadtán híres "döntvényeit" reparálhassa.
Így keveredett össze az ősi zsidó faj- és nemzetfenntartó politika a vallással, amely maga is nemzeti politikává vált, ma már mélyebb vizsgálódás nélkül alig lehetne megállapítani, hogy zsidó, Izrael vagy izraelita szó tulajdonképpen vallást jelent-e vagy fajt és nemzetet. Ez azonban kellő tanulmányozás után és a Biblia tanításai nyomán kétséges mégsem lehet.
A faj- és nemzetfenntartó állampolitikának ilyen összekeverése a vallással különben a zsidó népnek nemcsak az ősidőkben, hanem még a mai korban is csak hasznára vált, meri a célszerűség szempontja szerint, hol vallásnak, hol nemzetnek lehet a zsidót vagy Izraelt feltüntetni és még tudós, tanult bírákat is megtéveszteni.
Ábrahámtól Mózes idejéig nemcsak a zsidó nép szaporodott, de az összekevert állam- és valláspolitika is hatalmasan fejlődött. Az egyiptomi viszonyok, ahol Fáraó egyúttal a papi kaszt feje volt, magában egyesített minden világi és lelki hatalmat, a zsidó népre és különösen Mózesre nem tévesztette el hatását.
Az egy Isten kultuszát az én, a te, az ő, stb., Istene bálványozást jelentő idegen Istenek kultuszával szemben fokozottabb mértékben kellett a néptömegekké szaporodott nemzetségek lelkébe kényszeríteni, mert a sok és más-más Isten fogalma az egységes faji és nemzeti politikai vezetést tette volna lehetetlenné. Ha a Jákob 12 nemzetségének különféle istenei lettek volna, akkor Juda nem tartotta volna magára azt kötelezőnek, amit Manasse vagy Léwy nemzetsége törvénynek fogadott el.
Az egy Isten fogalmát nemcsak sejtelmes, csodálatos, misztikus ködbe kellett burkolni, hanem meg is személyesíteni, aki időnként hívásra vagy magától, felhőkben, ködben vagy mennydörgés és villámlás közt megjelenik és vele a vezérnek, vagy főpapnak beszélni lehel, nekik parancsokat oszt vagy kinyilatkoztatásokat lesz, hogy a nép az adott törvényekbe és vezér rendelkezéseibe belenyugodjék s a felelősséget a vezetőség cselekedeteiről elhárítsa, mely az az "Úr". Az Úr szólt, monda az "Úr" stb., bibliai áthárító formákat teremtette.
A szent helyen az a Úrnak külön helyiség volt rendelve, amelyhez a főpap vagy beavatottakon kívül senkinek közeledni nem volt szabad s ha bárki megszegte, a segédkező papok ott a helyszínén azonnal felkoncolták. A Biblia számos ilyen cselét mond el. ahol valószínűleg a kíváncsiság játszott szerepet.
Különösen fel kellett azonban az Isten fogalmát ruházni a zsidó népnek amúgy sem idegen 'vérbosszú'-szerű tulajdonsággal, a "bosszúállással", amely mindenkit, egyéni, családot, nemzetségei vagy népet valamely alakban feltétlenül előbb-utóbb elér, aki az "Úr által" hozott törvényeket vagy rendelkezéseket megszegi.
Újabban a zsidóság érdekében némelyek rájöttek arra, hogy etikailag lehetetlenség az egy Isten fogalmát a bosszúállás aljas tulajdonságával felruházni, mert ha ez tényleg fennforog, az illető nép megítélésére vezet. Ezért akadtak, akik, a Talmud tudós rabbik tetszésével, csűrni-csavarni igyekeztek a Biblia ezen megállapítását és rossz fordításnak kezdik feltüntetni. Pedig ez hiábavaló fáradság, mert aki a Bibliát olvassa, az tudja, hogy tele van példátlan kegyetlenségekkel, kigyomlálás, kiirtás, öldöklésekkel egész a. "falra húgyozókig", a legválogatottabb elemi csapások és ellenségek rábocsátásával stb., melyeket az "Úr" bosszúja gyakorolt. Hát miért gyakorolta, ha ez nem dogma, hanem rossz fordítás. De nem lehet ezt elcsűrni-csavarni azért sem, mert a Biblia tele van a bosszúálló rettenetes egy Isten bosszújával, amely a törvények ellen vétőket érte. A Királyok könyve I-VIII. rész 37. pont nyíltan megmondja: "Ha vétkeznek, nem ad a hatalmas Isten esőt, csak döghalált, ínséget, aszályt, ragyát, sáskát, cserebogarat vagy ellenséget vagy más csapást vagy nyavalyát". Ugyanott a 41. pont szerint: "hogy féljék az Urat (az Úr bosszúját) eleink végéig".
A Pesti Hírlap 1927. dec. 23. számában olvassuk, hogy valami Donáth Benjámin nevű (úgy hisszük menetjegyirodai alkalmazott) strohmann egy pár rabbi tekintély asszisztálásával egy zsidó egyesületben arról a bizonyos "rossz fordításról" tartott előadást, mely szerint a Jehova nem bosszúálló és minden keresztény bibliai fordítás
rossz. A faji merészség pufiig még annyira is ment, hogy ennek az erőszakos és nevetséges csűrés-csavarásnak a világbadobása és elhitetésére még a pápaságot is belevonta s a Vulgata kijavítására is javaslatot tett. - (Vagy talán az istenfélelem meggyengítése lenne a rejtett cél?)
Donáth Benjámin úr olvassa el előbb Mózes I-V. könyvei a Bibliából, melyben majd minden lapon a bosszúálló, rettenetes egy Istenről vagy a rettenetes egy Isten bosszújának bekövetkezéséről, a zsidók megbüntetéséről és minden bekövetkezett rossznak a rettenetes egy Isten bosszúállására való visszavezetéséről beszél. Hátha ez is mind rossz fordítás!
Erre igen nagy szükség volt, mert a babonás, primitív és amúgy is rakoncátlan, minden hatalom ellen örökké lázadozó népet csak szemfényvesztéssel, csodálatos jelenségekkel, babona felhasználásával, kérlelhetetlen megrettentéssel és vérengző kegyetlenkedésekkel, az Úr (Jehova) szájába adott és végre is hajtott bosszújával, rettentő eskükkel lehetett csak a faj és nemzetségek fenntartására hozóit törvények megtartására kényszeríteni és egységesen vezetni. Itt nem hitről, nem lelki szükségletről volt szó, hanem egyedül a faji, politikai törvények megtartásáról, amelynek a lelki hitet, a papi Filozófia az állampolitika szolgálatába állította, ha ezt vallásnak lehel nevezni, akkor ez volt a zsidó ősi vallás, amely alapjában véve a mai napig fennmaradt. A törvények megtartása a zsidó vallás fődogmája, de ne feledjük, hogy ez egyedül és kizárólag csak a zsidói örvényekre vonatkozóit, mert minden más idegen törvény elfogadása "idegen Isten" és bálványimádás volt. És az maradt a mai napig. Ez is egyik elkülönítő eszköz, volt más, idegen; népektől s ezért él ma is Izrael, az egész világ államaiban, külsőleg és látszólag, az illető állam törvényeihez alkalmazkodva, de mégis a saját külön törvényei szerint mint állam az államban. Az 'idegen' állam törvényei Izraelnek idegenek. Kényszerűségből alkalmazkodik is hozzá, de ezt megszegni, neki nem lelkiismereti kérdés s az igazságért, amit el is fogad, ma is többnyire a rabbijához megy.
A zsidóknál a zsidó törvény megtartása a vallás. A zsidó nemzeti törvényeket magában foglaló könyv a szentírás, a főszentség, amelynek külön ládái, az 1. szövetség vagy "igazságtétel" ládáját, frigy szekrényt készíttetik. Ennek a sátora a "szent hely", melyben a frigyszekrénynek külön fülkéje van, a papok külön nemzetsége őrzi, gondozza és minden harcukba magukkal viszik, mint a bálványimádók a bálványukat s amely lényegileg tulajdonképpen nem is volt más, mint a zsidó törvények szellemében lakozó bosszúálló egy Istenség megbálványosítása. A faj és nemzet fenntartására hozott politikai törvények vallásítása, illetőleg ezen törvényeknek a vallás és a lélek babonájának védelme alá való helyezése.
Mózes az Egyiptomban. 600.000 fegyverfogható főnél valamivel túlszaporodott zsidótömegeket, Jákob 12 fia után leszármazott nemzetségek után és azok neve szerint 12 nemzetségre osztotta, illetőleg közigazgatásilag 12 fejedelemségben szervezte. Ezek a nemzetségek vagy fejedelemségek létszáma a szaporodás számának megtartásával 40-60.000 fő létszámmal változott és fejedelmeikkel együtt egyszersmind "hadvezéri" egységeket is képeztek. Hadbavonulásuk vagy helyváltoztatásuknál több egységet képezett, illetőleg egy kinevezett alvezér alatt, egy sereget. Két ilyen sereg ment elől, azután jött a szövetség ládája, benne a törvénykönyvekkel, mint a zsidó nép legszentségesebb kincsével, körülvéve és vitetve a mintegy 22.000 főt számláló Léwy-nemzetség fiaival és a főpappal, akiknek feladata volt a frigyszekrényt meg védelmezni. Ezután jött újból két sereg, amely a menetet bezárta.
Amint a Biblia tanúsítja, a Léwy-nemzetségből származó Mózes Jákobnak ezt a legkisebb nemzetségét megtette rangban a zsidók legelső nemzetségévé, magát fővezérré és az egész zsidóság fejedelmévé, féltestvérét Áront pedig papi fejedelemmé. így egyesítette Mózes a politikai és lelki hatalmat a saját, illetőleg családja és a Léwy-nemzetség kezében, hogy faját és népét fenntartsa, valamint a saját nemzetsége uralmát biztosítsa. - Lásd: Mózes IV. könyve I. IV. rész.
Ez. a munka mély bölcsességet követelt, de a faj- és a nemzetfenntartó politikának egyesítése az úgynevezett vallással, könnyűvé egyszerűsítette a dolgot, mert a zsidó törvények megtartása lévén a legszentségesebb vallás, nem kellett csak ezeket a zsidó törvényeket bizonyos meghatározott, rejtett, titkos vagy bevallott cél irányában fejleszteni s megtartásuk és végrehajtásuk biztosítva volt, mert az "Úr" szólt és rendelte. Aki nem tartotta meg, az többnyire meghalt. Ma pedig, ahol a törvényszegőt csak úgy egyszerűen meg nem ölhetik, az úgynevezett "zsidó átok"-kal nemcsak erkölcsi halottá teszik, hanem egész életén át láthatatlan kezek üldözik és megélhetését a legkegyetlenebb módon lehetetlenné teszik.
Legutóbb a lapok szerint Szatmár megyében mondtak ki egy ilyen zsidó átkot egy másik zsidó rabbira, aki a zsidó törvényeket állítólag megszegte. Régebben Istóczy Győző gazdag országgyűlési képviselőről beszélték, hogy a zsidó átok alatt vagyonából kiforgatták és tönkretették. Később Egan kormánybiztos meggyilkolását, akit a rutén földre küldtek a zsidó visszaélések megakadályozására, a közbeszéd szintén a zsidó átoknak tulajdonította. Újabban a Kovács testvérekről beszélik hogy a zsidó átok miatt megélhetésüket a titkos üldözés folytán nem tudják megtalálni.
Ez a "Mózesi vallás" melyet Mózes adott népének.
Az persze más dolog, hogy a megtartandó "Törvények" mit tartalmaztak, milyen magasabb politikai céljuk volt s miért írták az egyes rendelkezéseket törvénybe.
E tekintetben csodálatos az a mély filozófia, éleslátás, egyén-, nép- és tömeglélektani, faji- és nemzetsajátsági ismeret, valamint politikai távolbalátás, amelyen ezek a törvények felépültek. A Bibliát vagy a Talmudot olvasva sokszor csodálkozhatunk, hogy néha milyen apró, jelentéktelennek látszó dolgokról alkotnak, természetesen mindig megtartandó törvényeket. Ha ennek az okát kutatjuk, mindig megtalálhatjuk; sokszor igen mély, rejtett és a jövőbe kiható nagy jelentőségeiben.
Messzemenő volna itt a Biblia és a Talmud törvényeivel részletesen foglalkozni. Megtették azt nagy, tudományos felkészültséggel, okiratokkal, szövegidézetekkel és hiteles fordításokkal megerősítve más, erre hivatott férfiak, hogy a világ népeit és fajait az innen fenyegető komoly veszedelem ellen ébredésre bírják. Csak néhány jelenségre akarunk ezúttal rámutatni.
A Biblia azon többször hangoztatott kijelentése, hogy: "Neked adom az egész világot, "Megsokasítom a földön a te magodat". "Kivágandja a pogányokat, (nemzsidókat) akikhez te mész, hogy örökségül bírjad őket és lakozandasz az ő földükön". - (Mózes V. könyve 12. rész 29. pont és XIII. rész VI-IX. pont.) - "Az egész föld színén, melyet tapostok, féljenek és rettegjenek titeket". - (Mózes V. könyve XI, rész 25. pont.) - Hogy "Izrael az Úr választott népe és uralkodni fog minden nép fölött, ahol eddig jövevény volt". - (Mózes I. könyve XIII-XVIII. részek. - Bizonyossá teszik azt, hogy a zsidó törvények nemcsak faji és nemzeti, hanem világuralmi törekvések céljait szolgálták, amely titkos politikájuknak irányt szabott és amely 3000 év óta más formában öltözölt ugyan, de ma sem változott.
A zsidó törvényeknek és a zsidó politikának egyik legmélyebb jelentőségű törekvése volt a zsidó nép faji és nemzeti elkülönítése minden más néptől. A Biblia tanítása szerint mindenki, aki nem származott a Jákob 12 nemzetségéből, az idegen volt. Még az edomiták is, akik Jákob testvérének, Ézsaunak a maradékai voltak, nem atyafiak, hanem csak megtűrt jövevények és "felebarátok" (fél barátok) voltak. Minden más (nem zsidó) nép, nemcsak idegen, de "pogány" és "tisztátalan" volt; ezek közül halálbüntetés terhe alatt még feleséget sem volt szabad venni, sem zsidó nőnek férjet választani, és ezeket vallási kötelesség volt minden kínálkozó alkalommal, a csecsemőktől, "falra húgyozók"-tól kezdve az aggokig és asszonyokig mind levágni, kiirtani, kigyomlálni, és mindenüket megsemmisíteni.
Lásd: A Biblia és Talmud számos helyét, de különösen a Királyok könyve I-VIII. rész 41. pont nyíltan és határozottan kijelenti, hogy aki nem zsidó az idegen és nem felebarát. A 38, 43, 44. és 56. pontok pedig megmondják, hogy "Izrael a nép", a többi nem számit.
És 6000 év után ma is Izraelnek mindenki, aki nem zsidó, az "idegen", "pogány" és "tisztátalan", akinek a zsidó edényeit nemcsak használni, benne főzni, de még érinteni sem szabad még ma sem, mert az ősi törvényei és a Talmud így parancsolják.
A többi népektől ezt az elkülönítést a Biblián kívül, a zsidók törvénykönyve, a Talmud határozványai, mesterileg oldják meg.
A Talmud ugyanis szinte meghaló ártatlansággal sorolja fel, részletesen és aprólékosan írja elő, tehát megmásíthatatlan
és megszeghetetlen szent törvénnyé teszi, minden "Izrael"-hez tartozó hit hű zsidónak azt, hogy miként viselkedjék és éljen odahaza, családja, faja, nemzete és vallása körében. Hogy viselkedjék más vallású, más fajú, más nemzetbeli idegenekkel, azoknak más törvényei, más szokásai s más erkölcseivel szemben. Természetesen "idegenekkel szemben mindent megengedve olyant, amit saját fajúnak és nemzetének a legszigorúbban tilt és ami az "idegen" tisztátalanok iránti gyűlöletet, utálatot és ellenséges érzést fokozni képes. A Biblia és Talmud nem mondja meg, hogy ezt miért és minő rejtett célból teszi, de ha mélyebben gondolkozunk fölötte, nem nehéz rájönni, hogy a törvénykészítő főpapok ezekkel magasabb célokat akartak szolgálni. El akarták különíteni Izraelt más népektől, hogy más szokásokat fel ne vegyenek. Meg akarták akadályozni, hogy népekkel keveredjenek, tehát a faji tisztaságot megőrizzék. De örök időkre biztosítani akarták Izrael egyöntetű életét, egységes cselekvését és egybetartozásuk érzését, bárhol éljenek a világban, ami nélkül világuralom nincs.
És ez teljes mértékben, boszorkányos politikai előrelátással sikerült is, mert Izraelnek faji tisztasága, egységes cselekvése és egybetartozásuk érzése, minél jobban suhan az idő fölötte, annál erősebb és ennek a népnek faja, szokása, sajátsága, Ősi törvényeihez való vallásos ragaszkodása, az "Úr" bosszújától való félelme, minden más néptől való elkülönülése és külön erkölcse, ma a felvilágosodás és humanizmus fejlődő korában is ugyanolyan, mint 6000 év előtt volt, de modern mázzal van borítva.
Ez a magyarázata annak, hogy a zsidó ugyanolyan Reikjavikban mint a Kapvárosban, Párizsban vagy Philadelphiában, Grönlandban vagy a Tűzföldön, anélkül, hogy erre külön, más befolyás érvényesülne. És ez a magyarázata annak is, hogy miért nem lehet a zsidó soha, semmi más fajnak, nemzetnek, országnak vagy államnak állandó és igazán hű fia, egyedül csak Izraelnek. Azt az országot pedig, amelyben ideiglenesen él és jól megy dolga, ha úgy ítéli magára nézve kedvezőbbnek, a legelső alkalommal lelkifurdalás nélkül elárulja. Mert hisz legújabban kitalálták számára a haza fogalma helyett, minden természeti törvény ellenére, mint a haladás csimborasszóját a "nemzetközi"-séget és a "világpolgár"-ságot, amely egyszersmind előkészítő hírnöke is akar lenni az eljövendő világuralomnak.
A Biblia és a Talmud törvényei által elültetett és évezredek óta fönntartott, minden más népektől élesen elütő, külön erkölcsök, szokások és sajátságok azonban nemcsak a zsidó egységet s a belőle folyó csodálatos szervezetlenséget, valamint a bámulatos összetartás látszatát teremtették meg, hanem reakciói is szültek. Tudniillik a zsidót sem tűri az a nép, amelyik között él. Ügy, hogy a földkerekség minden népe a zsidót mint idegen, veszélyes és sajátságai folytán gyűlölt elemet örök idők óta megvetett és üldözött fajjá tette, vándorlásra kényszerítette és a hontalanság bélyegét nyomta rá. Minthogy pedig ez a nép fizikai munkára képtelen.
Lásd a Talmudban, Kiddusin 82. b) lap. Simon mondá: "Én még soha nem láttam, hogy egy szarvas fügelepényt szárított volna vagy az oroszlán terhet vitt volna, avagy a róka szatócs lett volna és mégis munka nélkül táplálkoznak".
Jeruzsálem városának elpusztulása és a zsidóknak a föld kerekségén történt szétszóródása óta fizikai munka nélkül, mint egy élősdi, "kereskedés" cím alatt az egész világon sok ezer év óta más népek testén élősködni kényszerítette, mely neki a "Világ poloskái", a "Világ tetvei", a "Világ parazitái" nem nagyon hízelgő jelzőit is a világ népeinek jelentékeny részénél megszerezte. - (Lásd: Istóczy Győző: "12 röpirata" 1881. október 15. szám, 17. oldal, ahol Nyíri Elek a zsidókat a világon "éhes tetveknek" nevezi.) - Ilyen gyűlölője pedig Izraelnek mindenütt éppen elég akad.
Egyenesen a Talmud törvényeinek kifolyása ez a reakció. Ezek az elkülönítő, külön erkölcsök, szokások és tulajdonságok törvényei azok, amelyek a világkerekség minden talpalatnyi földjén észlelhető "zsidóüldözést" okozzák. Mondjuk ki mindjárt, hogy az egyén szempontjából ártatlanul, de faji és nemzeti politikából, amelynek érdekében a Biblia és Talmud törvényei írattak, egészen jogosan és természetesen. Ezért ezen csodálkozni Izraelnek van a legkevesebb joga. Annál kevésbé, mert hisz világpolitikai céljaik érdekében még ez az emberietlen, inhumánusnak látszó "üldözés" is csak magasabb érdekeiket mozdítja elő, amennyiben a világuralmi törekvések megvalósítására Izraelt valósággal kényszerítik. Nem lehet kétséges ugyanis, hogy a zsidó nép csak akkor nyerhet megnyugvást és az üldöztetésből felszabadulást, ha világuralma az ő kezében van, ahol nem történhet más, mint amit Izrael parancsol. Ennek a célnak elérésére pedig az általános üldöztetés, a világ népeinek gondolkodás nélküli tömegeinél hatalmas agitációs eszköz, de mód arra is, hogy igazi céljaikat s titokzatos munkálkodásaikat is leplezzék.
Izrael így előszeretettel hirdetheti a "szegény", "megrágalmazott", "ok nélkül üldözött zsidó" hófehér ártatlanságai. Amit nem is késik tervszerűen és tudatosan kihasználni, amidőn a mai fejlettség tetőpontján álló világpropaganda szerveik, minden látszólagos, vélt vagy mesterségesen előidézett zsidó sérelmet, hatványozott mértékben s a földkerekség minden részében, egyszerre és elferdítve ordítják bele a világba s tartják a megunásig napirenden különféle formában.
Lásd a Talmudban a Tánith 19. B) lapján, ahol képletesen mondja: ha a növények kiszáradnak (vagyis a zsidót baj éri) azonnal lármázni kell. Ha 40 napig nincs eső (vagyis üzlet, vagy bajorvoslás) azonnal lármázni kell. Ha nem kielégítő az eső (vagy bajorvoslás) azonnal lármázni kell stb., stb. Ha csak egy várost (részleges baj) ér, pestis vagy beomlás, akkor csak az az egy város böjtül és lármáz, de a környék (a többi zsidó) nem. A Talmudba foglalt törvény szerint tehát, hogy ha a zsidót vagy zsidóságot baj éri, lármázni kell. Ha kicsiny a sérelem, elég a kis lárma is; ha nagyobb, egész Izraelnek lármázni kell.
Azt, hogy miért van zsidógyűlölet és zsidóüldözés az egész világon, azt a hallgatás homálya borítja, senki sem tárgyalja, be nem vallja, csak a szegény üldözött zsidót siratja.
Az eddig elmondottakból könnyen megállapíthatjuk, hogy a Biblia ószövetsége és a Talmud rendelkezései nem vallási szent iratok, hanem a zsidó nép vezetőinek, a világi és papi fejedelmeknek, valamint a jövendőmondó Prófétáknak szájába adott isteni kinyilatkoztatások formájával megerősített, nép- és állam politikai törvénykönyvek a faji, nemzeti és politikai uralom fenntartására ügy a "választott nép", mint a világ összes népei fölött. Vagyis a világuralom megszerzésére szolgáló rendelkezések, valamint a "be nem avatottak" előtt ezen végcélok elburkolására szolgáló intézkedések gyűjteménye.
Ezeknek a vallási misztériummá változtatott "államtitkok"-nak tulajdonosai, a Léwy-nemzetségből származott politikai és papi fejedelmek, valamint ezek beavatottjai voltak, akik ént súlyos rituális eskük és átkok védelme alatt őrizték s utódaikra szájhagyományként visszahagyva öröklődtek és így meg ma is őrzik. Ha tehát ma Izrael népe közül a legtöbb tagadja vagy tiltakozik a világ összes népeit, faji és nemzeti életét fenyegető "zsidó világuralmi törekvések", a köztudatba átment "zsidó veszedelemé, a zsidó világszervezet" létezése ellen, azt jóhiszeműnek kell elfogadni, mert a fenti titkot, a világuralmi végcélt, a "Kabala titkát" ma sem ismeri senki sem a hagyomány birtokos "vezetők" és ezek "beavatottjain" kívül. Ugyanezért nem szabad csodálkozni azon, hogy az évezredeken át megőrzött titoknak "áruló"-ja ennyi időn keresztül nem akadt, mert a zsidó törvényhozók mély tudása, jövőbelátása, ravaszsága, vad fajszeretete és bölcs gondoskodása folytán nem is akadhatott. -- (Tormay Cecil: "A Bujdosó könyv" 200. és 75. lapok.)
De ezekután a föld kerekségén mindenütt szétszóródva élő zsidóság "félelmetes összműködése" sem csodálatos, hanem egészen természetes, mert hisz tudjuk, hogy a Bibliában és Talmudban részletesen benn foglaltak, szentséges törvények. A zsidó törvények megtartása pedig maga a vallás.
Bár így volna ez annak az államnak törvényeivel szemben Is, amely állam népeinek rovására élnek és gyarapodnak. Akkor nem igen volna zsidókérdés. (Szedő.)
Hogy tudna tehát az egyik zsidó másképp élni és cselekedni, mint a másik, akármilyen csillagászati távolság választja is el őket egymástól. De nem lehet olyan zsidó-ügy sem, amely ezt a népet nem mint "egy embert" találná az egész világon. Mindenütt a Talmud és az azt magyarázó zsidó "rabbi" a vezető irány.
Könnyű észrevenni az eddig elmondottakból, hogy a zsidó nem mint ember vagy faj vagy mint felekezet veszedelmes az emberiségre, hanem a Biblia és Talmudban foglalt törvények ravasz és rejtett végcéljai, a világuralmi törekvések, a "Kabala titka" miatt ezek a törvények, alig egyebek, mint Izraelnek boszorkányos tervszerűséggel, tudatosan megszervezett rejtett elvei és irányítása a világ népeinek lerontására és meghódítására, Izrael ókori fejedelmeinek és főpapjainak valóban pokoli találmánya. Hiába volna itt minden világ-pogrom vagy Izrael bibliaszerű kiirtása a "falra húgyozók"-ig , mert amíg a zsidók, különösen pedig a Talmud törvényei fennmaradnak és egy zsidó marad a világon, addig természetszerűleg zsidó elkülönülése, külön zsidó erkölcs, zsidó gyűlölet, zsidó üldözés, nemzetköziség, világpolgárság és világuralomra való törekvés is lesz a világon az emberiség veszedelmére. - (Lásd: Tormay C.: Bujdosó könyv 250. lap. Később alkalmunk lesz szólani a zsidó veszedelem elleni védekezésről is.) - Az a 6000 év óta megüzeni és a mai napig kegyetlenül folytatott harc minden pogány, "idegen" és "tisztátalan" ellen, minden ellen ami "nem zsidó", az inkább mint valaha, ma is folyik és folyni fog a világuralom megszerzéséig vagy ha kell, az örökkévalóságig, ha a világ népei a régi zsidó törvényeket és az azok szerint való élést mint államot az államban továbbra is megtűrik.
1882-ben több bécsi tápban dr. Jelinek és dr. Güdemann bécsi rabbinusok tagadásával szemben dr. Rohling Ágoston prágai egyetemi tanár a következő nyilatkozatot tette:
"Minekutána a héber régiség-tudomány forrásai között, amelyekre nézve én őfelsége a császár által, mint rendes tanár a prágai egyetemre hivatva lettem, a Talmud és a rabbinus irodalom kiváló helyet taglalnak el, nekem államilag elismert igényem van arra, hogy ezen kérdésekben véleményeinél, nyilváníthassam. Ehhez képest az 1881. év-nyarán a prágai országos törvényszék elölt, Marx országos törvényszéki tanácsos kezeihez azon esküvel erősített szakértői véleményt tettem le, hogy: a zsidó, váltásánál fogva jogosítva van minden nem zsidót, minden úton-módon kizsákmányolni, őket fizikailag és erkölcsileg megsemmisíteni, életüket, becsületüket és vagyonukat tönkretenni, nyíltan és erőszakkal szintúgy, mint titkon és orozva; ezt szabad ha lehet, a zsidónak vallásánál fogva tenni, hogy népét a földi világuralomra segítse".
A drezdai törvényszék megkeresése folytán ezen szakértői vélemény eskü alatt kivétetett, melynek alapján a vallásháborítás miatt bevádolt keresztényeket felmentenék.
Lásd: Istóczy Győző "12 röpirat" 1883. január 15. szám, 9. oldalán.

Már említettük volt, hogy a világuralomért folyó harcok a fizikai fegyverek egyedüli alkalmazásáról, a szellemi fegyverek alkalmazására, vagy mondjuk a világpolitikára tértek át, úgy hogy az napjainkban már kifinomult tökéletességgel és a népek gazdasági érdekeivel kiegészítve a furfang, megtévesztés, leplezés és titkolózás területén. kegyetlenebbül mint valaha, folyik tovább.
Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a régi népek papi kasztjai a tudományoknak szinte egyedüli ápolói voltak. Tudományukat miszticizmussal, titokzatossággal és babonával vették körül, hogy bennük a primitív nép felsőbb lényeket lásson. Kultuszaik titkait a legnagyobb féltékenységgel és elrettentő szigorúsággal őrizték, amelyek a kasztban, de különösen a főpapi hivatalokban hagyományként öröklődtek. Különös fejlettségnek örvendett ez, az egyiptomiaknál, akiknek a zsidó nép Léwy-nemzetsége Mózes és Áronnak 400 esztendeig tanítványa volt.
A Léwy papi nemzetsége tehát tudomány dolgában egy cseppet sem állott mögötte a régi hindu, egyiptomi, perzsa, görög vagy arabs papságnak. Tudományuk alapja a lélektan, a vallás és világfilozófia volt, amelyen népeik faji, nemzeti és tömeguralmi politikáját is felépítették, úgy hogy a nép faji tulajdonságaihoz, szokásaihoz, erkölcseihez és kultúrfokához alkalmazkodtak, így jött létre a Mózes öt könyve és a Talmud, melyeket a világi és papi fejedelmek, próféták, vezérek, bírák, királyok, bölcsek, vének és írástudók szuggesztív módon "törvényekké" és "vallássá" tettek, így jött létre az a szédítő világuralmi proklamáció, amelyet Tormay Cecil "Bujdosó könyve"-ben intuitív sejtelemmel, zseniálisan találó módon "Hatalmas valláspolitikusoknak, a prófétáknak fanatikus fajszeretetében fogant nemzeti jövendölése az emberiség veszedelmére" szavakkal fejez ki. Hogy pedig ez a proklamáció minő erővel vált a zsidó nép testévé és vérévé, ma 6000 év után, próbálja meg bárki két zsidó bizalmas eszmecseréjét meghallgatni, hogy ő nem az "Úr választott népe"-e és nem fog-e uralkodni az egész világon, ahol eddig jövevény volt, (Mózes I. könyve 13., 15., 16., 17. és 26. részek.) - és nem várja-e az új Messiást, az "öldöklő Angyalt" a nagy "vörös húsvét"-ot, mely hivatva volna a "világuralmat" adni.
Ebben a világuralomért folyó harcban és munkában már eredetileg számításba van véve a zsidó nép faji sajátsága és lélektana is, amelyet Mózes és Áron a Bibliában eltörülhetetlenül "gonosz"-nak bélyegzett. (Mózes II. könyv
32. rész 22. pont. Mózes V. könyv 9. rész 22. pont.)
De mondhatni, hogy ennek a világharcnak, különösen az újabb korban mégis a legfőbb alapjául a tömegpszichológiának az a jelensége használtatott fel, amely a világban, előttünk. mögöttünk, jobbról -balról lefolyó eseményeket, különösen, ha amúgy is leplezve vannak, alig engedi észrevenni, a közöttük meglevő összefüggés pedig a legtöbbször teljes homályban marad.
A tömegek egyedeinek 99%-a az események részleteit vagy nem veszi észre vagy mindannyi másként látja, tehát a valóság napfényre alig kerülhet s az érdekelt által mindig letagadható vagy legalább is kétségessé tehető.
A tömegnek az a kicsiny 1%-a, mely az események részleteit is észreveszi, sőt az összefüggést is meglátja vagy nem hiszi el, véletlennek tartja vagy lehetetlen képzelődésnek hajlandó tulajdonítani.
Ez a tömeglélektani sajátság a láthatatlan kezek által szőtt és irányított szervezetek szabad cselekvését mindennél jobban biztosítja s az ilyen alapra épített munka eredménytelen nem maradhat. Arra pedig, hogy kiderüljön, ha áruló nincs, esetleg évezredekre van szükség. Ezért hívják azt "földalatti munkának", "pinceszervezetnek". Ehhez a munkához nem kell csak egy láthatatlan titkos vezető kéz. Ez minden titkos célért küzdő szervezetnek a megkapó, egyszerű vázlata.
A már eddig elmondottakból lehetetlen fel nem ismerni, hogy a zsidó nép világuralmi törekvései, politikájának és munkájának nem ez a tömegpszichológiai jelenség volna az alapgondolata.
Az. Egyiptomban nevelt és kiművelt papi nemzetség és azok tudós papi fejedelmei nagyon jól tudták, hogy faji és
világuralmi törekvéseik, valamint saját uralmuk fennmaradását tisztán a fegyverek erejére és az erőszakra nem. alapíthatják, ezért az általuk jól ismert fenti tömegpszichológiai törvények segítségére számítva igazi céljaikat gondosan eltitkolva leplezték, így a világuralmi törekvések az "Úr" által telt "ígéret" és egyes próféták által mondott jövendölések alakjában burkolva a papok, bibliai törvények ős tanítások által évszázadokon és évezredeken keresztül valóságos szuggesztív módon ültették át zsidó nép lelkébe és hitébe, hogy ő az "Úr" kiválasztott népe és hogy "Uralkodni fog az egész világon", hogy bírják azt a földet, amelyet tapodnak és amelyen eddig "jövevények. voltatok. (Bevándoroltak, beszivárgottak.) - Az azonban, hogy ez mikor, mi módon, milyen szervezettséggel és milyen munkával fog elkövetkezni, hogy ez mindennek a kiirtását jelenti, ami nem zsidó, hogy ez minden nép fajának és kultúrájának eltörlését, az évezredeken át kialakult nem zsidó világrendnek a megsemmisítését, Izrael diadalát s a zsidó világuralmat jelenti, az gondosan titkolva van. Csak a Bibliából értesülünk arról, hogy itt a világ népeinek egy gondosan előkészített, lassú - lassú megrontásáról, az úgynevezett "Kabala titkáról van szó, amelynek végcélja egy új világrend, a zsidó világuralom.
Mózes V. könyv 7. rész, 22-23. pont: "És lassan-lassan űzi ki a Te Urad Istened a népeket te előled; hirtelen őket meg nem emésztheti föl, hogy a mezei fenevadak meg ne sokasodjanak te előtted. De a te Urad Istened birtokodba adja Őket és nagy romlással rontja meg őket, mígnem ők teljességgel elvesznek".
Ennek az eszmének a szolgálatában vannak a Biblia és Talmud törvényei, a zsidó vallás, az "Úr" kijelentései és a próféták jövendölései beállítva és fölépítve.
A Mózes V. könyvében említett és előbb idézett "lassú-lassú" munka szervezése, vezetése és irányítása, a Léwy-nemzetség világi és papi fejedelmeinek, valamint a "beavatott" véneknek a kezében volt. A vezetésre szolgáló irányítást soha írásba nem foglalták. Szóbeli hagyományok útján szállott az évezredeken keresztül nemzedékről-nemzedékre,
A Kabala titkának birtokosai rituális és borzalmas "eskü" által voltak hallgatásra kötelezve. Ezekről a dolgokról még csak beszélni sem volt szabad, a be nem avatottnak pedig; ha véletlenül bármi tudomására jutott, meg kellett halni. Ezért nem tudja és tagadja a zsidóság nagy része még ma is világuralmi szervezetét, a "Kabala titka" létezését, a másik rész pedig azért nem beszél róla és azért tagadja, mert tudja.
És ezért nem akadhatott 6000 év óta áruló sem.
Ennek a Mózes által említett "lassú-lassú" munkának a legfőbb ereje az, hogy a föntebb említett tömegpszichológiai törvény alapján titokban és láthatatlanul megszakítás nélkül, 6000 év óta állandóan Folyik és az idők viszonyaihoz simulva állandóan tökéletesedik, de mint később látni fogjuk, mindennap veszedelmesebbé válik.
A Biblia és Talmud törvények állal az egész Izrael teljes elkülönítése a többi népektől, egységes cselekvése és láthatatlan összműködése biztosítva van.
A "Bosszú" és "Ígéret" utáni törekvés, az új Messiás és a Nagy (vörös) húsvét varasának; az általános világrombolásnak vagy romlásnak a szimbóluma, vallásos hitévé van jegecesítve; ez az életcél vagy "lassú" munkálkodás elveit szabja meg. Az idők múlásával szükségesnek mutatkozó láthatatlan vezetést pedig elvégzik a szóbeli hagyományok útján mindig teljes létszámban tartolt, csak rituális jelek által felismerhető, de mindig nagy tekintélynek s tiszteletnek örvendő "beavatottak", akiknek rendelkezéseit Izraelnek minden tagja vallásos hittel és feltétlen engedelmességgel követni tartozik, mert az ősi papi fejedelmek utódjainak tekintetnek.
A "beavatottak" tanácsában Jákobnak mind a 12 nemzetsége képviselve van.
A Mózes által lefektetett világuralmi politika vezetése mindenkor a beavatottak "tanácsa" által szóbeli megállapodások útján történt és történik. Addig, míg Jákob vagy Izrael 12 nemzetsége még egy államot képezett, a tanácskozások nem sok nehézségbe ütköztek és minden különösebb államesemény alkalmával időnként hívattak egybe. Jeruzsálem elpusztulása és a zsidók szétszóródása után azonban ez sokszor leküzdhetetlen nehézségekbe ütközött volna. Hogy tehát a zsidó állami élet megszűnése és a szétszóródás folytán Izrael egységes további vezetése is meg ne szűnjék, a "beavatottak" tanácsa elhatározta, hogy míg az "Ígéret" és "Bosszú" be nem teljesedik, vagyis míg a zsidó világuralom el nem következik, Jákob vagy Izrael mind a 12 nemzetségének, hagyományok öröklése útján állandóan kiegészített, fenntartott és mindig rendelkezésre álló, élő beavatottak tanácsának tagjai ezután nem esetenként és időnként hivatnak egybe, hanem minden 100 esztendőben, előre meghatározott helyen, napon és órában, hívás nélkül tartoznak megjelenni, ott magukat rituális jeleik által (szimbolikus kígyó) igazolni és ott a legmagasabb rangú papi fejedelmi utód vezetése alatt tartandó tanácskozáson megállapítani azt, hogy "Izrael" dicsőségére mi történt a lefolyt 100 esztendőben és ezek alapján minek kell majd történni a következő 100 esztendőben, míg újból összejönnek. Egyúttal szétvigyék magukkal az egész világba, ahol zsidó él, azokat az utasításokat, amelyek a határozatok végrehajtására és a "lassú-lassú" "szent munkára" szükségesek.
A későbbi lapokon alkalmunk lesz egy ily 100 esztendőnként történő összejövetel lefolyását leírni, mely az 1860-as években, a legmélyebb titokzatosságok közt esett meg s izgató fényt vet a "szent munkára", mely évezredek óta rombolja a fennálló világrendet.
Ez a "munka" azután az illető nemzetség beavatott képviselőjének segítségével, a zsidó külön erkölcsök és a minden más népektől elkülönített titokzatos életmód folytán, a templomok, imaházak, gyülekezetek és szent egyesületekben kiadott részletes utasítások szerint, rendesen vallási vagy jótékonysági ürügyek alatt mint "felsőbb rendelések"-et a be nem avatott alsóbb papság hajtotta végre, Anélkül, hogy a nagy titokból a Bibliában amúgy is bennefoglalt ígéret és bosszún kívül a tömegeknek bármit is elárultak volna.
Jeruzsálem pusztulása után a zsidó nemzet és állam megszűnt létezni s valamennyi nemzetsége, a földkerekség minden területére szétszóródott. A vallássá alakított törvényeik s a Talmud rendelkezéseinek elkülönítő hatásai folytán, a világ egyetlen népével sem keveredve, minden megszállott földön külön-külön telepeket alkottak. De a nép egységes vezetése a zsidó törvények és a fentebb említett fennálló 100-évenkénti összejövetelek állal mégis a "beavatottak tanácsának" kezelőn maradt. úgy, hogy az egyes országokban képződött zsidó települések valóságos "ügynökségek"-ké váltak a beavatottak tanácsának kezében, amelyek a hozott határozatokat fanatikus erővel hajtották végre, így a zsidó világuralmi eszmék elérésének csak hasznára, az emberiségnek pedig csak örök veszedelmére vállak. Nemcsak azért, mert mint világügynökségek szerepeltek, hanem azért is, mert magukkal vitték az illető országba minden rettenetes faji tulajdonságaikat; a Biblia állal is megbélyegzett külön erkölcseiket és törekvéseiket, amelyek miatt a befogadó népekkel állandó súrlódásban élnek s a nemzetek örökké nyugtalan, ellentéteket szító forradalmárai, "belső ellenségei" lettek, akikkel a hazát adó nemzet egybeforrni nem tud, de romboló munkájával a nemzet nemes faji sajátságait lassan-lassan káros irányba átalakítja.
A 100-évenként összejövő beavatottak tanácsának nem leheltek és nem lehetnek olyan határozatai, melyeket a világot és országokat behálózó, szétszóródott zsidóságnak ezen ügynökségei az egész föld kerekségén egyszerre, ugyanabban az időben, egyöntetűen végre ne tudnának hajlani.
Lásd: Tormay Cecil "A bujdosó könyv" 75. lapján így ír: "rövid emlékezetű, új népek között az ősi kelet utolsó fennmaradt népe a zsidó ...Biblikus hagyományok hordozója, soká hurcolt roppant átkozódások megvalósulásának a sóvárgója. Hol megvetett, hol félelmetes őrök idegen.
Hívatlan jön és megy, hogyha küldik. Szétszóródik és mégis összetart ... Befészkel országok testébe. Láthatatlanul országot szervez magának (ügynökségeket) más népek országában. Törvényeket teremt túl vagy innen a törvényeken. Tagadja a haza fogalmát és mégis van hazája, mely vele vándorol és vele telepszik meg. Tagadja a többi nép Isten-fogalmát, míg maga mindenütt újra építi templomát. Jeruzsálem ledőlt falait siratja és húzza a falakat láthatatlanul maga után. Elszigeteltségét panaszolja és titokzatos csatornarendszerrel köti össze végtelen városát, amellyel már beépítette jóformán az egész világot. Az összeköttetések és kapcsolatok megvannak (az ügynökségek) különben hogyan lenne lehetséges, hogy a tőke és sajtó valamennyiük kezében ugyanegy célt kövessen az egész világon át és minden faji érdek összelüktessen éppen úgy a rutén faluban, mint New York közepén? Valakit felmagasztalnak és végig fut a magasztalás a földgolyón. Valakit tönkre akarnak tenni, megindul a munka, mintha egyetlen kéz igazgatná.
Titokzatos homályból jönnek a parancsolatok. Amit a zsidó psyché más népekben kigúnyol és elsorvaszt, fanatikusán ébren tartja önmagában. Anarchiát és lázadást csak másoknak tanít, maga megdöbbentően engedelmeskedik láthatatlan vezetői irányításnak.
Mirabeaut Mendelsohn Mózes és szép zsidó asszonyok befolyása kísérte a francia forradalom felé. És ott voltak ok Paris minden forradalma mögött. Az 1871. kommün vezérszellemei között megint átsurrannak a históriák.
De ők csak a lazítás és uralom óráiban látszanak, a bűnhődők és vértanúk közölt jóformán soha sincsenek. Marx és Frankl Leó is megfutamodott (Kun Béla, Szamuelly és társai) mikor a bukott kommün után bosszúra készült a visszatérő államhatalom.
A török forradalom napjaiban történt, hogy egy zsidó büszkén mondta atyámnak: "azt mi csináljuk, az ifjú törökök, zsidók!"... A portugál forradalom idejéből emlékszem, Vasconcellos őrgróf, a római portugál követ szavára: "A lisszaboni forradalmat zsidók mozgatják és szabadkőművesek." Ma pedig mikor forradalomban vergődik Európa nagyobbik fele, ott vannak az élén mindenütt egységes terv szerint.
Ilyen tervet hónapok vagy évek alatt szőni és szervezni nem lehet. Hogyan lehetséges hát, hogy az emberiség nem vette észre? Hogyan tudta a világ-átfogó tervet elhallgatni annyi temérdek ember, aki a munkása volt?
Az előtér könnyelmű és vak, megfizetett vagy gonosz és ostoba nemzeti lárvái nem tudták, mit takarnak. (Ma sem tudják vagy nem hiszik! Szerző.)
A háttér félelmes rendezői pedig az emberiségnek ahhoz az egyetlen fajához tartoznak, amely az óvilág tanításaiból nőtt és tud titkot őrizni.
És ezért nem akadt közöttük egyetlen áruló.
A "beavatottak" 100-évenként megismétlődő tanácsának utolsó összejövetele a XIX. század közepén, a prágai zsidó temetőben, egy híres zsidó szent (Jehudai szent Simeon) sírjánál történt Azóta azonban ez a titkos ősi szervezet az idő és haladó viszonyokhoz alkalmazkodva, hatalmasan fejlődött és tökéletesedett. úgy, hogy ma, mint "Zsidó világszövetség" (Alliance Israelite Universelle) működésében, munkájában mindig merészebb és a technikai fejlettség folytán összműködésében félelmetesebb mint valaha.
Lényegében az ősi titkos pinceszervezet megmaradt és ma már nincs egy talpalatnyi földje az arra érdemes világnak, ahol a zsidó világszövetségnek telepei vagy ügynökségei ne volnának.
A 100 éves ősi összejövetelek helyett, a rohanva haladó korok miatt, már-már 5-10 évi időközökben megtartott nemzetközi zsidó világkongresszusok léptek, ahol a hagyományos beavatottakon kívül, a különféle országok zsidó leleplezésein kitűnt "zsidó nagyságok" is meghívatnak.
Ilyen kongresszusok voltak a legutolsó 50 év alatt Krakkóban, Baselben, Koppenhágában, Bécsben és legutóbb ismét Baselben 1927. 1-én.
Minthogy a világ népei kezdenek már eszmélni és többé a zsidó világuralmi törekvések le nem tagadhatok, a "titok" megőrzése is annyiban enyhült, hogy a szent cél eszméjének nyílt szolgálatában ma már Párizsban a "La Nouvelle, revue"-k más országokban gombamódra szaporodó, nyíltan a zsidó világeszme szolgálatában álló lapok és nyomdai termékek hirdetik burkoltan az "ígéret" és "bosszú" eszméjét. Csak a "Szent munka" módja, a szereplő személyek, a láthatatlan vezetés és egységes összműködés képezik még a titkolódzás és tagadás, leplezés és hazudozás tárgyát.
A kongresszusok beszámolói és jövőre való rendelkezései ugyanazok maradtak, mint a régi 100 éves összejöveteleknél. Látható fej vagy vezető tehát ma sincs. És ennél a pokoli szervezetnél nem is kell!
Később bőven lesz szó az úgynevezett "Szent munká"-ról és annak újabbkori kifejlődése és megszervezéséről is.
Az eddig elmondottak szerint tehát Izrael egységes vezetése és annak a titka, hogy minden zsidó-ügy az egész világon. mint egy embert találja, a Talmud elkülönítő hatásában, láthatatlan központi vezetésükben és a világ minden országában képviselt végrehajtó ügynökségeikben rejlik.
Hogy teremthetnének különben a világ minden országában egyszerre az úgynevezett külön világnézetek -Világjelenségek", nép és tömegbolondító jelszavak: szabadság, egyenlőség, testvériség, liberalizmus, demokratizmus, világpolgár vagy internacionalizmus, szocializmus, általános titkos vagy kommunizmus stb., stb., melynek terjesztői, képviselői és vezetői néhány fantaszta elbolondítotton kívül, mind zsidók.
A "Berliner Ostend Zeitung" 1881. júliusban. 45 év előtt többek között így ír: s Minden frázis a humanitásról és egyenlőségről haszontalan szószátyárság, minden türelmesség botorság, ha ez csak egyik részről gyakoroltatik, míg az ellenfelek a legnagyobb türelmetlenséggel, gúnnyal tiporják lábbal vallását és kultúráját annak a népnek, amelyek őket vendégszeretően befogadták; türelmességre és humanitásra a zsidóknak van a legeslegkevesebb igényük". - (Lásd; Istóczy Győző "12 röpirat"' 1881. július 15. szám, 28. és 32. lapján.
Vagy talán azt hiszi valaki, hogy a mindennapi kenyérért dolgozó népnek nincs más dolga, mint világjelenségeket és jelszavakat produkálni, hogy a csuvaszok és hottentották boldogok legyenek?
Az emberek legnagyobb része pedig bámul és csodálkozik ezeken az úgynevezett "világjelenségeken", amelyeknek nincs gazdája. Nem tudni honnan jönnek. Szülőanyjuk az éjszaka sötétsége. Hirtelen itt vannak és az egész föld kerekségén, egy vezényszóra egyszerre süvítenek bele a világba, mint a meteor. Mindenkit el vakítanak, megbabonáznak elméleti, filozófikus emberiességükkel, de mert nem minden ember krisztusi lélek, gyakorlati valóságban mindenkit, embert, családot, fajt, nemzetei, országot, államot megrontanak, elégedetlenséget, széthúzást, visszavonást, pártoskodást, szegénységet, éhséget, nyomort, öldöklést, világháborút és általános forradalmat idéznek elő. De sajátságos, Izraelnek, aki cinikusan és képmutatóan mindenütt a "szeretetet" és megértést hirdeti, ezek a végromlások mindig használnak.
Ezeket az új "világnézeteket", ember és tömegbolondító jelszavakat és "világjelenségeket" minden időben a "beavatottak tanácsa", ma pedig a zsidó világkongresszusok gyártják, amelyeket parancsszóra, a földkerekség összes államaiban, a helyi zsidó telepek ügynökségei, az egész világon egyszerre dobnak bele a békés emberiség tömegeibe.
Így nem sok nehézségbe ütközik "világköveteléseket" előidézni, nemzetközi vámterületeket, bankár világblokkot, Pán-Európát követelni vagy ha egy állam nem paríroz ezeknek a követeléseknek, olt az egész gazdasági életet a nemzetközi "pénz" útján válságba ejteni és a világuralmi törekvések "szövetsége" iránt hajlékonnyá tenni.
Sajátságos, hogy ezek közt a "Világjelenségek", "világkövetelések" közt "faji vagy nemzeti- eszméket fejlesztő irányzattal soha, de soha nem találkozunk. Csak izzó üszökkel, melyet a világba belehajítva, felgyújtják a népek, nemzetek békés hajlékát és nyugalmát. Megérthetjük azonban ezt, mert a világuralmi törekvéseknek legnagyobb ellensége és leküzdhetetlen akadálya a faji és nemzeti érzés, valamint az államok legitim uralkodó házai. Ez magyarázza meg a "demokrácia" (mely maga Izrael) világjelenségének iszonyodását is a legitim királyságok vagy császárságoktól és szerelmét a "köztársaságok" iránt, ahol szabad a vásár, nincs "házi politika" örökösödés az uralkodásban, elég nagy a szabadság minden rend kijátszására, fegyveres erő lehetőleg kevés és rossz, akkor lehet zavarokat előidézni, amikor jólesik, sőt minden 3. évében még Izrael is bele ülhet a koronázatlan királyi, az "elnöki" székbe, amely elvégre is a gazdasági hatalommal együtt az egész hatalmat jelenti egy állam fölött.
Ha ez az egész világ minden államában megtörténik, akkor már jöhet a "világuralom" is egy fajban, talán egy kézben is, valamelyik Léwy-utódban egyesítve. Hisz a pénz, az "arany", a gazdagság jelenti a tekintélyt, hatalmat, az uralmat. Más nincs!
A vallás, az erkölcs, az magánügy, a családi múlt érdeme, a születés, az ősök, a történelem kultusza, a szellem, a tudomány a reklám dolga, a haza, a király fogalma, az utópia, a faj, a nép, nemzet az tömeg és nem fontos. Ha ezek kiirtva, feledve vannak, jöhet az "arany uralma", a világuralom.
Az igazságügyi költségvetés tárgyalásánál 1927-ben a Pakotsok, Vámbéri R.-ek, Bródiak, Rassayak, Baracsok, Gál J.-ek, "szociáldemokraták", demokraták stb., "más világnézetű"-ek ádáz kitöréssel vélik rá magukat a "szabadság" négy pillérének elnevezett: 1. népképviselőt, 2. szólásszabadság, 3. sajtószabadság, 4. esküdtszék "visszaállítására", mintha ezek nem volnának meg már amúgy is olyan mértékben Magyarországon, mely a magyar nemzetet kormányával, dinasztiájával, ellenállóképességével és fiainak megélhetésével már egyszer elpusztította (lásd: Pesti Hírlap 1927. május 4. szám). Úgy látszik a gyülekezési jog, letiport sajtószabadság, betiltott lapok, tiltott közlés, a papok és keresztény vallás ócsárlása, leventék, rendőr, csendőr, katonaság és numerus clausus elleni merész támadásaikkal az országot, a fajt, a nemzetet és a kormányt teljesen letargiában akarják tartani, hogy élete és a fennálló világrend védelmében megakadályozzák és továbbra is lenyűgözzék. Megtagadják a nemzet "és az állam azt az elemi jogát, sőt kötelességét, hogy a liberális jelszavakat csak annyira engedjék érvényesülni, amennyire az, az állam életét nem veszélyezteti.
Az új fejedelmek, az új királyok, a "pénzdinasztiák". Az egymásközti új vetélkedések, marakodások, talán új hadseregekkel is és kezdődik az új államok kialakulása, egy új középkorral és annak bomlott romlottságával, szabad rablása, gyilkolása és aki bírja marja, ököljogával. Persze más külső formában, de a történelem megismétlődik!
Mindezek benne foglaltatnak abban a titkos proklamációban, amelyeket Mózes, Áron és utódai a Bibliában és a Talmudban 6000 év előtt lefektettek és megszerveztek és amelyből fejlődött a mai zsidó világszövetség.

A zsidó világszövetség fejlődése a legújabb korban

Később szó lesz arról a munkáról , melyet az az ókori ősi szervezet, régi 100-évenként összejövő titkos vezetősége, egész a múlt század közepéig ;"Izrael" dicsőségére végzett. De ebből nem érthetnénk meg teljes világossággal azt a működést, amelyet a saját életünk folyása alatt láttunk, tapasztaltunk, amelyben ma is benne élünk és már-már a legmagasabb fokozatban, az élet majd minden jelenségében nemcsak tapasztalunk, hanem fájdalmasan szenvedünk is. Ezt annál kevésbé érthetnénk meg teljesen, mert miként már más helyen is megírtuk, a tömegpszichológiának az a tulajdonsága, hogy a tömegekben leplezetten történtek összefüggését csak a legritkábban lehet felismerni, minden titkos szervezettség munkájának a legfőbb ereje. Ezért szükséges, hogy a zsidó világszövetség szervezetének újabb fejlődésébe is bepillantást szerezzünk.
Futólag már korábban rámutattunk arra, hogy a gyorsan haladó korok, események, technikai fejlődések, találmányok, felfedezések stb. következtében a népek, nemzetek és államok életében már ól-holnapra bekövetkező, rohanva haladó történései megmutatták, hogy az ősi zsidó világuralmi törekvések vezetése, a 100-évenként megtartott titkos összejövetelek által célszerűtlenné vált, mert az ott hozott határozatok végrehajtása vagy elkésik vagy az események kaleidoszkópszerű váltakozása folytán azonnali rendelkezések megtételét és végrehajtását teszik szükségessé, amelyek az eljövendő 100-ik évet nem várhatják meg.
Ennek a felismerése, de mert lassanként a világuralmi törekvések sem igen látszottak már soká eltitkolhatóknak lenni, szükségessé tették a vezetést már kevésbé titkos, de mindazonáltal szigorúan zártkörű és diszkrét, a célnak megfelelő mozgékony szerv kezébe tenni, így jött létre a 100-évenként egybegyűlő és a Kabala a titkát őrző beavatottak összejövetele helyett az újabb "kongresszus"-i vezetés, amely azonban lényegében és a vezetés tekintetében teljesen ugyanaz maradt mint a régi, csak némely célszerűségi változásokkal módosult, nevezetesen:
1. A Jákob 12 nemzetségének képviselete, a világ minden kis falujában és gócpontjában élő, immár 14 millióra felszaporodott "Izrael" össze is keveredett nemzetségeinek képviseletére is elégségesnek nem mutatkozott. Ezért a beavatottakat ki kellett egészíteni. Ez a kiegészítés kiterjedt mindazokra, akik valamely országban, gócpontban vagy nagyobb városban a zsidóügyek irányzatának harcaiban legjobban kimagaslottak s akik azután az összeülő kongresszusokra meghívást nyernek.
2. A kongresszusok összeülésének szükségességét, helyét, idejét megállapítani, azokat adminisztratíve előkészíteni, összehívni, a világeseményeket nyilvántartani, az Izraelt érintő jelenségeket az egész világról összegyűjteni, feldolgozni és a kongresszusnak előterjeszteni, egy "Központ"-nak az "Allience Israelite"-nak szervét tette szükségessé a "Világszervezet" láncszemei közé beiktatni.
"A földgömb uralkodó faja a Talmud népe szeretne lenni; ennek hadvezére és Messiása pedig az Alliance Israelite Universelle". "Valódi szerepük csak azon idő óta vette kezdetet, amióta más népek közé befészkelték magukat". "Tehát az egész zsidóság; nem csupán az európai, egy nagy ármádia mely az Alliance Israelite Universelle vezénylete alatt a világuralomért küzd, csakhogy e küzdésnél teljesen hiányzik a lovaglás jelleg". Lásd: Istóczy Győző "12 röpirat" 1880. dec. 15. szám 7. oldal.
"Akaraton kívül a zsidók hatalmas szövetségesei a hadügyérek is, akik roppant követeléseik által kényszerítik az államokat az Alliance Israelite Universelle főtámaszait a zsidó bankárokat meggazdagítani, hatalmukat és befolyásukat növeszteni".
"A berlini kongresszus alkalmával bebizonyult, hogy az Alliance Israelite Universelle már most is nagyhatalom; a romániai zsidók emancipációja Románia belügyeihez tartozván, különben meg sem említtetett volna. "Lásd ugyanott a 8. oldalon.
1880. nov. 20-án a porosz képviselőházban elmondott beszédében dr. Heydebrand Lasa így szólt: "és uraim, éppen Párizs a székhelye azon nemzetközi Alliance Israelite-nek, melyről Cremieux (fő világzsidó. Szerző) maga azt mondja: "Az Alliance valóságos hatalom lesz, ez egy nagyszámú és hatalmas szövetség, amely a földkerekségnek minden pontjaira kiterjed; Israel gyermekei óriási léptekkel haladnak!" Lásd: Istóczy Győző "12 röpirat" 1880. dec. 15. szám, 26. lap.
Dr. Henrici porosz képviselő 1880. dec. 17-én mondja: "És ez a zsidóság mindinkább szorosan szervezi magát. Az Alliance Israelite Universelle a jótékonyság köpenye alatt propagandát csinál (ha csak azt csinálná! Szerző.) ezen korhadt zsidóság részére. A zsidó szövetség élén a most már elhalt Cremieux állott, valaha tán Kramer-nek hívhatták őkelmét (viharos nevelés) aki az ő népéhez így kiáltott: "Izrael, te óriási léptekkel haladsz előre". Lásd: Istóczy Győző "12 röpirat" 1881. február 15. szám, 43. lap.
(Ma, 1928-ban, 50 év múlva valóban csodálni kell Cremieux jóslatának biztosságát és a világszervezet munkájának tökéletességét, amidőn mindezt láttuk, átéltük, tűrtük és ma a zsidók nemzetközi hatalma országok, népek, nemzetek és világrészek sorsa felett uralkodik. Szerző.)
1880. nov. 20-án a porosz képviselőházban dr. Reichensperger, dr. Hanel interpellációja folytán a többek közt ezt mondja: "Mert az én szemeim előtt ezen tény egyik bizonyítéka annak, mily mérhetetlen nemzetközi halaimat vívott már ki magának ama parányi minoritás minden országban." "Ez uraim azon talány magyarázata, hogy még egy olyan állam is mint Oroszország, ráállít arra, hogy ez a törvény a románokra oktrojálassék, egy oly állam, amelyről a hírlapokban ismételve állíttatott, hogy a zsidó börzehatalmasok részéről értésére adatott neki, miként orosz államkölcsönről továbbra nem lesz szó ha ezen modern államelvek, amelyeket Romániába csakugyan becsempésztek, magában Oroszországban is érvényre nem emeltetnek." Lásd; Istóczy Győző "12 röpirat" 1880. december 15. szám 20. lap.
1880. nov. 20-án dr. Hänel a porosz képviselőházban a zsidók érdekében telt interpellációjában a többek közt ezt mondja: "Itt Berlinben ülésezett az európai kongresszus, amely Bulgária, Szerbia, Montenegró és Románia függetlenségét csak azon föltétel alatt ismeri el, ha a vallásfelekezetek (értsed a zsidók) egyenjogúsítását kimondják. Ez a záradék természetesen a legfőbb fontosságú." (Közbekiáltások: csak a zsidóknak!) Lásd: Istóczy Győző "12 röpirat" 1880. dec. 15. szám, 16. oldal.
Dr. Mayer: Boroszló zsidó képviselője, a porosz képviselőházban 1880. nov. 20-án arcátlan hypokrízissel így szól: "Heydebrand úr a zsidók nemzetellenes célzatainak bebizonyítására utalt az Alliance Israelite törekvéseire és felolvasott néhány sort annak egy iratából, amelyben diadalmas hangon utalás van arra, hogy a zsidóság hatalom kezd lenni. De én nem tudom, vajon Heydebrand úr valóban azt hitte-e, hogy az Alliance Israelite egy politikai szervezet? Uraim! Az Alliance Israelite semmi más, mint egy nagy jótékonysági egylet. (Ellentmondás.) Ha az Alliance Israelite elnöke Cremieux ügyvéd azt mondta, hogy a zsidóság hatalom kezd lenni, akkor világos, hogy a fennforgó viszonyok közt ez nem más, mint egy hangzatos frázis (ohó! derültség.)
A zsidó világszövetség ezt a letagadási rendszerét ma már az egész világ ismeri. Olyanféle ez, mint a Biblia híres "rossz fordítása" mihelyt a zsidóknak nem tetszik. Szerző.
Ez a "Központ" pedig a jótékonyság bevallott és bevált leple alatt, mint a zsidó érdekek védelmezője, nyilvánosan működik, minden anyagi eszközről gondoskodik s a világ összes zsidó intézményeit, szerveit vagy ügyeit, ahol szükséges, pénzzel nemcsak támogatja, hanem el is látja.
3. Minthogy a régi, a zsidó telepesekkel természetes úton létrejött "ügynökségek" munkálkodása, az idők haladása és fejlődésével nem mutatkozott többe elég mozgékonynak, de annak célirányos vezetése is, helyi és részletes szervek működését is szükségesnek mutatta. A közös munkát szétválasztották, felosztották és új világuralmi tényezőket létesítettek.
Legelső sorban az államok, országok és nevezetesebb városi gócpontok politikájának közigazgatásának és közéletének irányítása mutatkozott a legfontosabbnak.
Egymaga olyan hatalmas munka, amelyet külön szerv nélkül a világuralmi törekvések szolgálatába állítani nem lehet.
Ennek a megoldására csak két: üt mutatkozott: Vagy új, külön erre a célra intézményes szervezetekkel körülhálózni a világot vagy már régen fennálló és kifejlett nemzetközi világszervezetnek az elfoglalása és a zsidó világuralmi törekvések szolgálatba hajtása.
A két megoldás közül az utóbbi látszott a legkönnyebbnek és a legolcsóbbnak. De meg azért is, mert már századok óta fennálló régi intézmény erre igen alkalmasnak látszott és a zsidó világuralmi törekvések céljaira szinte kínálkozott.
A középkorban túltengő keresztény vallási elfogultság és az egész világra kiterjedő papi világi uralom és befolyás tűrhetetlensége megteremtették a reakciót, a filozófiai szabadgondolkozók és a modern materializmus csíráit, a vallási terror miatt pedig a titkos társulatokat, így jött létre a XVII. század elején emberszeretet, humanizmus és jótékonyság jegye alatt Angliában a "szabadkőművesek" titkos egyesülete, amely a fenti elveket nevezte ki vallásnak, minden mást maradiságnak tekintett. A "haladás" és "tudomány" jelszava alatt a materializmus bölcsője lett s a XVIII. századtól kezdve csak úgy ontotta magából a szabadgondolkozók, minden reális igazságot nélkülöző elméleti filozofálását. Ezeknek köszönjük a történelem újabbkori forradalmait és azok előkészítőit, a korlátlan liberalizmust, a szabadság, egyenlőség, testvériség bűnös félrevezető jelszavát, a demokratizmus, anarchizmus és kommunizmus stb. népeket, nemzeteket, államokat és trónokat pusztító gyilkos frázisait, de egyszersmind az emberiség nyugalmának teljes felfordulását.
A középkori papi elfogultság és vallási terror korában a szabadkőművesi irányzatnak mindenki által áhított s mindenkit meghódított jelszavai, hozzávéve az egyesülés titkosságát és a "munka", a "vakolás" misztikus formáit, mely a lélek egyik melegítője, diadalútja volt a világban s a szervezete nemsokára behálózta az egész föld kerekségét. Titkos hatalma pedig állandóan gyarapodva, az országok és nemzetek életére, politikai, gazdasági és társadalmi téren a legújabb időkig szinte ellenállhatatlan lett. Köteteket lehetne felsorolni és írni ennek a testvériesülésnek hatalmáról, amely már annyira ment, hogy a világháború előtt már sehol a világon, semmiféle téren sem születés, sem előjog, sem tehetség vagy rátermettség alapján érvényre vagy nem vagy alig juthatott valaki, ha nem volt szabadkőműves. Viszont sokszor kevésbé kimagasló, középszerű egyéniségek nagy tényezők lettek, mert szabadkőművesek voltak. Ez annyira ment, hogy a szabadkőműves szervezetbe a toborzás már a főiskolák hallgatói közt megkezdődött.
Nagyon természetes, hogy semmi sem volt kívánatosabb, ennek a már meglevő, szinte korlátlan hatalmi világszervezetnek a zsidó világuralmi törekvések szolgálatába való állításánál.
A XIX. század közepén; egyidejűleg a zsidók felszabadításával, megkezdődött a zsidók tömeges beszivárgása a szabadkőműves szervezetekbe. Nemsokára bekövetkezett a befolyásuk túlsúlya. A világháború kitörése előtt pedig odáig fejlődtek a dolgok, hogy a világ mértékadó páholyainak szertartásaiba keleti zsidó miszticizmus csempésződött be s helyiségeiben mindenütt ott ragyog a zsidó csillag, a világ forradalmasításának a jelképe. Az egyes nemzetek és országok páholyai pedig az egész föld kerekségén a zsidó világuralmi törekvések politikai szerveivé lettek.
E szomorú tényen nem változtathat az, hogy keresztény szabadkőművesek is vannak, mert hisz az ideális szabadelvűség minden műveit lélek bensejében meglevő és megejtő jelszava éppen a legmagasabb kifinomulás magaslatán levő lelkeket alkalmas félrevezetni, akik elméleti filozófiájuk mellett a gyakorlati valósággal a legkevésbé számolnak.
Ezeknek a mai szabadkőműves páholyoknak a jelszavakat gyártó boszorkánykonyháiból süvítenek világgá ma, az egész föld kerekségén egyszerre egy parancsszóra a fajokat, népeket, nemzeteket, államokat, trónokat, az emberiség békéjét romboló megvalósíthatatlan politikai jelszavak. Az emberiség vallásos lelkületének, a családi élet bensőséges erkölcsének a legyilkolása. A népek 2000 éven keresztül jónak kialakult keresztény kultúrájának az elpusztítása. Egy új eljövendő bizonytalan világrend érdekében, melyet hallatlan cinizmussal jogos világnézetnek, világjelenségnek, világkövetelménynek mernek feltüntetni s dobnak bele lelkiismeretlenül a világba, az emberiség veszedelmére.
A szabadkőműves szervezetnek ez az elfoglalása és a zsidó világuralomért folyó harcba történt beállítása a világ népeinek politikai irányítását egy csapással a zsidó világszövetség kezébe adta és igen sokan jogosan vallják, hogy a világ hatalmainak csoportosítását, a világháború előkészítését, a világháború kitörését, lefolyását, a rákövetkezett forradalmakat s trónfosztásokat és köztársasági alakulásokat, úgyszintén a rákövetkezett gazdasági rablásokat mind a zsidó világszövetség irányította és a szabadkőműves szervezet útján bonyolította le. Mindenesetre megdöbbentő, hogy a nagy világevolúció küzdelmeitől csak a zsidó nép tartotta magát távol. Fajok, népek, nemzetek, államok és országoknak, talán az egész világnak nyomort és szenvedést hozott, csak a zsidó népnek... használt.
A második nagy szükségnek mutatkozott a világuralomért folyó harcban a tömegek csatasorba állítása, vagyis a tömegek fölötti uralom kézbevétele.
A tömeg alkalmazása és irányítása mesterséges közvélemény alakítására és megfelelő világnézetek terjesztésére. Harcos szerv. alakítására, amely ténylegesen és nyilvánosan kíméletlenül fellép, küzd, megsemmisíteni és lerombolni törekszik mindent, ami a zsidó világuralmi törekvéseket veszélyezteti, útjában áll vagy nem mozdítja elő, mint pl. a keresztény vallás, az erkölcs, a hazafiság, a faj védelme, a nemzeti érzés, a múlt dicsősége, a történelem, hagyományok, tekintélytisztelet, dinasztiák, királyságok stb., stb.
Egy ilyen képtelennek látszó gonosz világérzés még soha nem vett uralmat a népeken. Ilyen szervezet még soha nem volt a világon s egy ilyent nem lehetett elfoglalni és világuralmi szolgálatba állítani, mint a régi szabadkőműves szervezetet. Ezt újonnan meg kellett alakítani vagy a tömegek szolgálatba állításáról egyszersmindenkorra lemondani.

Egy új szervezet megalakítása és munkaképessé tétele már egymagában is nehéz probléma. Képtelennek látszó, uralkodó világrendszer ellenes, világszervezet létrehozása pedig egyenesen lehetetlenségnek tűnik fel. És ezt a lehetetlent, a zsidó világszövetség szédületes céljaival, aránylag rövid idő alatt mindazonáltal mesterileg megoldotta, habár a mai törvény és jog alapján berendezkedett világrend azt nagy mértékben meg is nehezítette.
Az új szervezet alapeszméje az emberiség tömegét képező szegénység (proletariátus) és elégedetlenség fellazítása a birtok, a tulajdonjog ellen.
A Mózes V. könyvében foglalt "lassú-lassú" munka szem előtt tartásával és tudva, hogy a világ szegénységét főképp a fizikai munkát végző "munkás" elem képezi, ügynökségei útján beledobta a világba és a munkástömegekkel elhitette, hogy más munka nincs, mint fizikai munka s más nem dolgozik, csak a fizikai munkás. A többi az dologtalan és haszontalan here, aki a dolgozók munkájából él. Megteremtette a "munkás" és a "munkásosztály" fogalmát s ezeknél az emberiség polgári osztályainak gyűlöletet. Becsempészte magát a munkásosztály védőjének, vezetőjének és megalakította a "szakszervezeteket".
Most mar semmi sem állta útját annak, hogy ezeknek a szakszervezeteknek útján egy új, a világuralmi törekvések céljaira alkalmas, úgynevezett "más világnézetet" dobjon a gondolkozásra képtelen, amúgy is szerény műveltségű, vezetés nélkül teljesen tehetetlen munkástömegekbe. Tetszetős és szegénységnek kedves jelszavakkal, hamis rabulisztikával pedig meggyőzze, hogy az eddig belé nevelt keresztény és nemzeti fogalmak legszentségesebb kincsei hazugak, osztályérdekek, mind a munkásosztály ellen vannak kitalálva, a munkásosztályra veszélyesek, amelyeket minden eszközzel ki kell irtani s a munkásosztály boldogulását csakis eltol remélheti, mert "ez az eljövendő új világrend". A nép uralmát, a demokráciát, (a csőcselék uralmát) kell megalapítani, hogy a munkásság boldogságát szociális intézkedésekkel megvalósítsa. Ezekért a célokért a világ összes munkásainak együtt, egy vezetés alatt keli dolgozni. Nincs faj, nincs nemzet, nincs vallás, csak világpolgár.
Így született a "nemzetköziség" az "internacionálé". Így született bűnben, árulásban, gonosz erkölcsökben, a mai keresztény világrend elleni ádáz gyűlölet fertőjében a "szociáldemokrácia".
Politikai tényezővé változtatni az egész világon már nem volt nehéz. Szinte magától vedlett minden országban azzá, ami a jog és modern szabadság országaiban, nyilvános és akadálytalan világrontó működését, törvények és rövidlátás védelme alatt biztosította. - A világ tétlenül bámul ma is az I., II. és III. internacionálé hallatlan merészségein és az emberiség megrontására irányuló merényletein.
A munkásság elhitte, hogy a munka és a töke jegyében, folyó harc és. a többi osztályok kiirtása, mind az ő boldogsága érdekében folyik. Arra azonban még rá nem ébredt, hogy ezek alatt a bevallott célok alatt egy másik, gondosan titkolt magasabb, a jelenlegi 2000 éves keresztény világrend megsemmisítése és helyébe a zsidó világuralom megteremtése lappang. Nem ébredt rá arra, hogy a munkásság érdeke ennél a nagy célnál mellékes, hogy boszorkányos ügyességgel leplezett igazi célok mellett idegen istenekért harcol és áldoz, hogy végtelen hamissággal rejtett végcélok érdekében egyszerű eszköz a szociáldemokrácia cégére alatt a zsidó világszövetség, harcos szerve lelt. E világuralom bekövetkezése esetén az orosz példa szerint is, egy új, soha nem álmodott autokratizmus és határtalan önkényuralom alá jut, amelynek éppen a munkásosztály a legnyomorultabb áldozata.
A zsidó világszövetség szolgálatába állított ez az új harcos szerv pedig éppen olyan tökéletesen és pontosan működik, mint annak politikai szerve, a szabadkőművesség.

A modern államtudomány a népek és államok életét minden vonatkozásban a gazdasági élettel kapcsolja össze. Ez olyan hozzáférhetetlen álláspont, amelynek helyességet kétségbe vonni nem lehet. Fontossága, befolyása és hatása pedig, úgy az egyes, mint az országok életére megmérhetetlen s a világ sorsának egyenesen intéző tényezője. Aki a gazdasági életet bármily formában a kezében tartja, az a hatalom nagy részét is bírja. Aki ezt az egész világra kiterjeszti, az a világhatalom felé a nagyobbik lépest tette meg. A gazdasági hatalmat a pénz, az arany tulajdonosa és a pénz irányítása szabályozza. Aki a világ aranyát irányítja, az szabja meg a politikát, az államok életét is.
A zsidó nép ezt már a legrégibb ókorban tudta s vezetői az arany gyűjtését és megszerzését nemzeti politikájuk és vallásos hitük tárgyává tették, mely nemzedékről-nemzedékre öröklődve, Izrael fiainak a mai napig egyedüli életproblémája, életcélja lett.
Lásd: Mózes V, könyve VI. rész 10., 11. pont: "Városokat, melyeket nem le építettél, házakat, melyeket nem le raktál, ásott kutakat, melyeket nem te ástál, szőlő és olajfa hegyeket, melyeket nem te plántáltál, megadandja neked". Ugyancsak Mózes I. könyve mondja az egyiptomi kivonulásnál: Kérjétek kölcsön a szomszédaitoktól arany és ezüst tárgyaikat, "Ne menjetek üres kézzel."
Ősidőktől pedig a mai napig az "arany" a "pénz" sajátságainak egyedüli biztos ismerője, irányításának egyúttal az utolérhetetlen szakértőjévé vált.
A pénz irányításától függ annak az értéke, emelkedése vagy romlása, a szegénység vagy gazdagság, az egyén vagy a nép megelégedése vagy nyomora, a béke vagy háború, a lázadás, a forradalom, az államok boldogulása vagy pusztulása.
A világuralomért indítóit harcban ez a fegyver a legélesebb, amelyet mellőzni nem lehet. Terjedelme olyannyira széles és bonyolult, hogy azt a zsidó világszövetség szervezetében külön szervek beállítása és tervszerűség nélkül eredményesen "alkalmazni alig lehelne.
Bizonyos, hogy az emberiség kereskedelmének legősibb megindulása óta mindig és minden népeknél voltak pénzváltók és bankárok, akik a pénz sajátságai szerint a népek gazdasági életét szabályozták és a pénzt megfelelően irányították, a népek
primitív ismeretét felhasználták, őket kizsákmányolták, kiuzsorázták, de ez csak fejletlen, szűkkörű, helyi s inkább egyéni érdekű pénzirányítás volt, habár ezek képviselői is rendszerint zsidók voltak, akik az ősi zsidó világuralmi törekvések hagyományai és rendszere szerint, a vallásuk hite a Talmud törvényei szerint csak a nemzsidó "idegenek" kifosztására terjedt ki.
Lásd: Mózes V. könyve XV. rész 2. és 3. pont: "Kölcsönt adj, de ne végy és uralkodni fogsz." Mózes V. könyv XXIII. rész 20. pont: "Idegennek adj uzsorára, de a te atyádfiának ne adj." Ugyanez áll ugyanott a XXVIII. rész 12. és 13. pontban.
A zsidó világszövetség azonban ezt a már fennálló régi intézményt lelte meg külön gazdasági szervévé, a világ pénzének és következményeinek irányítójává. Ma már az egész föld kereksége be van sűrűn hálózva bankokkal, pénzintézetekkel, takarékpénztárakkal, biztosító intézetekkel és börzékkel, melyek a legfurfangosabb, a legburkoltabb pénzműveletekkel tartják kezükben a pénz irányítását s zsákmányolják ki az egyént, népeket és államokat. Gazdagodnak, s gyűjtik az aranyat.
Ez a sűrű világhálózat pedig percek alatt egy kéz, a zsidó világszövetség keze óllal, egy és ugyanazon cél érdekében azonnal működésbe hozható, mert a vezetői 99%-ig mind- vallásos törvények nyomása alatt álló, hazátlan, nemzetközi világzsidók, akik számára nincs faj, nincs nemzet, nincs állam, nincs szív, nincs emberiesség, csak közös zsidó-érdek és üzlet. Tanulság a világháború, Versailles, Trianon, Sévres stb. és az utána következő mesterséges pénzrontással előidézett gazdasági romlás, a népek ellen intézett gazdasági roham és a nemzetek kirablása, amely a történelem még egy világrengése után sem volt, mégis a "háború következménye" gyanánt igyekeznek a tömeg előtt leplezni és elkönyvelni.
A világuralmi törekvések egyik alapvető gazdasági jelszava az egyéneket és államokat szegénnyé, azután szolgává tenni. Már fentebb a Biblia pontjainak idézésével rámutattunk, hogy ez Izraelnek vallásos törvénye. A zsidó világszövetség ezt nemcsak megtartotta, hanem az újabb korban, a legfinomabb részletkidolgozással, a legagyafúrtabb gazdasági és hitel-műveletekkel és mesteri leplezéssel főképpen az államok elszegényesítésére, csődbekergetésével és a népnyomor általánossá tételére terjesztette és fejlesztette ki az egész világon azzal a percek alatt mozgásba hozható pénz és gazdasági hálózatával, amellyel a földkerekség összes államait átszőtte, hogy "adósaivá" és engedelmes "eszközeivé" tegye. Ezt a munkát a zsidó világszövetség gazdasági szervei: a bankok és a tőzsdék végzik el a pénz és az arany irányításával, ami nekik máris szédületes hatalmat adott a kezükbe.
E könyv írása közben történt a nagy Blumenstein-féle világcsalás, mely hivatva lett volna az összes államok és állampapírjainak hitelét megingatni, esetleg elpusztítani.
A vizsgálat megállapította, hogy ennek a bűncselekménynek a szálai a zsidó világszövetség fő végrehajtó szervéhez, az orosz-szovjet birodalomhoz vezetnek s az egész ügy fő lebonyolítása a zsidó világszövetség vezérkarának az Alliance Israelle Universelle székhelyén, Párizsban történik, a szereplők pedig mind zsidók, börze és bankágensek.
Kétségtelennek látszik tehát, hogy a most folyó nagy gazdasági világháborúnak ez az ügy egy hatalmas, eltagadhatatlan epizódja, mert egy ilyen, az egész világra kiterjedő, végtelen bonyolult gazdasági szélhámosságot egy ember nem képes kitervelni, sem végrehajtani. Mégis a közvélemény nem lát benne semmi világösszefüggést, hanem csak egy nagyarányú szélhámosságot, melyet a világ közvéleményét csináló zsidó sajtó nagy készséggel terjeszt s kinevezi egy "gazember bankár" cselekményének, mert nem nevezheti ki "világjelenségnek". A világ tömegei pedig elfogadják és hiszik, a háttérben azonban a világ műhelyében a zsidó politika boszorkányüstjének kotyvaléka tovább fő és tovább rotyog.
Az ősi világuralmi törekvések kifejlesztett szervezetének 3 olyan tényezőjére mutattunk eddig rá, amelyeknek mindegyike egyenként is elégséges volna a fennálló mai világrend elpusztítására és az emberiség "lassú-lassú" tönkretételére. Van azonban a zsidó világszervezetnek még egy legújabban szolgálatába állított szerve is, amely talán az említetteknél is hatalmasabb. Ez azonkívül, hogy végzetes, önálló munkát végez, a többi szervek működését is kíséri és teszi "tökéletessé". A világszövetség propaganda-szerve t.i. a sajtó, a "betű", ez, amely felemel vagy lesújt. Az emberiség legnagyobb kincse és ajándéka ez vagy a legjobban ható mérge, amely az embert vagy félistenhez hasonlóvá vagy a pokol ördögévé teszi. Az a hatalom ez, amely képes az igazságot hamissággá, a hamisságot igazsággá átváltoztatni. Az istenség fogalmát babonává tudja lefokozni. Az erkölcsöt bűnné süllyeszteni, a bűnt erkölccsé emelni. Minden kultúrát, lelki szentséget dicsfénnyel övezni vagy a mocsárba tiporni. Közvéleményt teremteni, tömegeket mozgatni, világnézeteket, világjelenségeket, bűnös jelszavakat a világba dobni, forradalmat, békét vagy háborút szítani. Az emberiség boldogságát vagy pusztulását előidézni.
Ezt a hatalmat a zsidó világszövetség világuralmi törekvéseiben nem nélkülözheti, tehát a sajtót szervezetének legjelentékenyebb munkatársává, "propaganda-szervévé" avatta.
Az elmúlt XIX. század második felében egyszer csak a világ arra ébredt, hogy a régi, néhány hírorgánum mellett, minden országban, mintegy vezényszóra kezdtek az újonnan született lapok gombamódra elszaporodni.
A városok, sőt a nagyobb községek is nagyságuk szerint seregszámra kezdtek lapot alapítani. A politika minden pártárnyalatával külön-külön lapot alapított. Alkalmi egyesületek, vállalatok, az ipar, kereskedelem, érdekeltségek első ténykedése lapalapítás lett. A hírszolgálati központok az egész világ országaiban megalakultak. Ha azután a szerkesztők, a laptulajdonosok vagy a munkatársak után kutattak, kiderült, hogy azok kevés kivétellel mindnyájan zsidók. Elannyira, hogy ma a közvéleménybe belefészkelte magát az a meggyőződés, hogy az újságírás zsidó foglalkozás és mivel a gyakorlatban semmiféle képzettséggel vagy végzettséggel egybekötve nincsen és az érvényesülésre tág teret nyit, ezt a pályát többnyire könnyen élő, tapasztalatlan, fiatal, a faji tulajdonságoktól duzzadó, mértéken felüli agresszív zsidó fiatalság lepte el, annyira, hogy közhit kezdett lenni, hogy a zsidó fiút már születésekor újságpapírba göngyölik s a redakciókban avatják zsidóvá. Vagyis valósággal kéjes mohósággal lepte el és rohanta meg néhány évtized alatt a világ hírszolgálatát és a sajtót a zsidóság. Ez természetesen egymagában véve még nem lett volna különösebb baj, de az egész emberiségre ott rejlett a végtelen veszedelem, hogy ezáltal a "betű" hatalma és világ közvéleményének irányítása is a zsidó világszövetség kezébe került és ádáz harcot kezdett minden ellen, ami nem zsidó, az ellen, ami az eljövendő zsidó világuralom útjában állott.
Szinte kígyószerű siklással, a róka alattomos sompolygásával csúsztatta bele a világba máról-holnapra a külön világnézet fogalmát és igyekezett a lelkiismereti szabadság leple alatt annak jogosságát elismertetni, ami biztosította volna mindennek a nyilvános, szabad hirdetését, ami az eddig kialakult és elfogadott világrenddel, közerkölcsökkel, a keresztény gondolattal, faji vagy nemzeti érzéssel ellenkezik. És ez az úgyszólván meseszerű rövidlátással sújtott néptömegeknél, a népek boldogságának feltüntetett korlátlan "szabad sajtó" jelszavával nagymértékben sikerült is. És sikerült annyira, hogy ma már nem a szabad, hanem a határ nélkül szabados sajtó követelése a felvilágosultság erényének számába megy.
A lelkiismereti és sajtószabadság ürügye alatt, gonosz tervszerűséggel és szándékos célzatossággal hagyta figyelmen kívül azt a cáfolhatatlan, örök igazságot, hogy a filozófia és elméleti tételek, a természeti törvények és a megejtő jelszavak lehelnek a megemészteni alkalmas tudósok és legműveltebb rétegek szellemi táplálékai, de a gyakorlatban a félművelt tömegek életére törő méreg, amely a felforgatást, a pusztítást, a forradalmat, a tömegőrületet gyártja, amely a világ népeinek romlását, pusztulásai jelenti. Az enciklopédisták, a Marx, Lassalle-ok stb. lehetnek nagy gondolkozó tudósok, de az emberiség szempontjából, mégis a világ legnagyobb gonosztevői maradnak mindig, mert eszméiket a világ tömegeire bízták.
Észrevétlenül tette be így a zsidóktól elárasztott sajtó az irodalomba a nemes idealizmus, a "szép" fogalma helyeit a naturalizmus szemérmetlen és ízléstelen, erkölcsromboló meztelenségeit. A színpadra a nuditást, a nemi izgatást. A képzőművészetekbe a pornográfiái, a mindent kigúnyoló futurizmust. A táncművészetbe a kéjelgést. A nöi öltözékekbe a bájak nyilvános piacratételét. A zeneművészetbe a Jazz-bandot és a kakofóniát.
Így csempészi bele a családi élet tisztaságába a gyermekrontást, a tízparancsolatban foglalt szülői szeretet és tisztelet szükségtelenségét, az irántuk tartozó hála jogtalanságát, mindkét nem nemi életének házasságon kívüli jogosságát. A krisztusi "Szeresd felebarátodat" tanítás helyett a "Szeresd önmagadat". A vallási élei és a felekezeti szertartásoknak és templomoknak kigúnyolását, mert a vallásnak, az Istennek fogalmát babonának, a vallásos lelki éleiét "magánügynek" nyilvánítja. De sajátságos dolog, hogy a zsidó hitről mindig hallgat vagy hűséget, ragaszkodást hirdet iránta. Az "ige" hirdetőit fáradhatatlanul gúnyolja, gyalázza, az őket környező tiszteletet és tekintélyt igyekszik sárba tiporni, de a "rabbikról" itt is megfeledkezik. Az élet és a tudományok materializmusát hirdeti és terjeszti. Minden idealizmust gúnyol. A faji, nemzeti érzést, a hazafiságot tagadja és lépten-nyomon igyekszik nevetségessé tenni, mert a műveltség, a haladás, ma már csak világpolgárt ismer. Az internacionális nemzetköziség és hazátlanság az ő forró álma, melynek terjesztésére fölesküdött. A cserkész és levente intézményt megveti s boldog, ha alkalma van egyet ütni rajta, mert ezek a hazafiság és nemzeti érzés eljövendő végrehajtói. A szabadkőművesség politikája által világba dobolt "liberalizmus" és ennek csődje után feltámadt "demokratizmus" fanatikus hirdetője, mert ez a köntöse a tömeg jogosnak feltüntetett állandó boldogulására s az államrend felbontására. Ezeknek a zsidó sajtófirkálóknak magasabb zsidó célok szolgálatában a demokratizmus nevében nem elég a törvény előtti egyenlőség, ők a társadalmi egyenlőség bolondító lehetetlenségét is hirdetik a félművelt tömegnek, mert csak ezzel tudják a "tekintély tiszteletét", minden államrend alapját gyökereiben megtámadni és megingatni. Ehhez csatlakozik az a nem leplezett gyűlölsége a zsidó sajtónak, amelyben az államok egyedüli biztos oszlopai ellen: a rendőrség, csendőrség, minden katonai intézmény ellen minden kínálkozó alkalmat felhasznál, hogy ezeket becsmérelje, népszerűtlenné tegye és megérdemelt megbecsülésüket, elismert kiválóságukat kritika tárgyává tegye. Hiszen mindenki tudja és érzi, hogy az említett karhatalom tényezői a fennálló rend és törvények őrei és amíg ők helyükön állanak, addig a keresztény világrend fel nem borítható.
Állandó a zsidó sajtó harca a bírói tekintély ellen is, mert hisz "JUSTITIA EST REGNORUM FUNDAMENTUM". Ez az államok ereje. Ennek a szervezett sajtónak a szemében pedig a vörös posztó. Sokat lehetne mondani még erről a más világnézett címe alá rejlett, igazi céljait azonban gondosan leplező és merészen tagadó rafinériával dolgozó zsidó világsajtóról. De meddig folytassuk? Végére úgysem érhetnénk. Az elmondottak is elegendő bizonyítékai annak, hogy itt nem valami ártatlan, mások fel fogásától eltérő "világnézet"-ről, hanem egy céltudatosan megszervezett szövetségről van szó, amely alattomos munkájával a fennálló keresztény világrend megrontására tör. Vagy nem elég intő jel az, hogy ugyanez a világsajtó az emberiség romlásai előidéző munkálkodása közben a zsidó fajt folytonosan "felsőbbrendű faj"-nak hirdeti, Izraelt dicsőíti és a tudományban, irodalomban, színpadon, zenében, a politikában, a gazdasági és társadalmi élet egyéb téren is, mesterséges reklámmal, máról-holnapra zsidó nagyságokat teremt, úgyszólván elővarázsol.
Lásd: Istóczy Győző "12 röpirat" 1880. októberi szám 4. lapján: "Ezen felfogást legzseniálisabban a lord Beaconsfield, az angolszász nép köpenyébe bújt zsidó Disraeli fejezte ki, aki irodalmi műveiben a zsidóságról mint tiszta vérű felsőbb emberfajról beszél, melynek szerinte hivatása a zagyvavérű alsóbb európai fajokat kiirtani." És aki Tankréd című művében így ír: "A közönséges nép előtt elrejtett titkos tudással felruházott lángszellemek egész tökélyükben csakis a szemiták (zsidók) közt találhatók fel mai nap is, akiknek zenészeti felsőbbségük által jelzett finomabb organizmusa képesíti őkét felfogni a más népek által durvább alkatú hallásszervükkel nem hallható halk, gyenge, természetfölötti hangokat. Az európai népek (árják) bírnak ugyan némi színével az ezzel rokon erőnek, de ezen erő náluk érzékibb véralkat által meg van gyengítve. Ezek beléphetnek ugyan a pogányok (gentiles) udvarába, de halandó mezük sokkal sárosabb, sem hogy beeresztetnének a szentek szentjébe. Ha fel-felvillan is előttük az igazság, ez csak ragyogó ifjúságukban történik, amidőn a világpolitika által még nem megrontva, valamely Sidoniát (útmutató zsidóbölcselet) rá tudnak venni arra, hogy részben félrevonja szemeik előtt a lepelt.
E közben magát "szegény üldözött zsidónak" tünteti fel és minden, vélt vagy zsidó érdekből ravaszsággal, mesterségesen előidézett sérelmét, az igazság megkorrigálásával, toronymagasságra nagyítja és percek alatt az egész- világ fülébe ordítja, - (Lásd: a 44. lap jegyzetét.) - míg a zsidó gonosztevők megmentésére a világ minden számottevő tényezőjét mozgásba hozza, a kedvező eredményt kierőszakolja és a zsidó hatalom mindenhatóságai közhitté emeli.
Felesleges volna tovább beszélni még a trónok, dinasztiák, fejedelmek, kormányok, birtokosok, urak stb., stb. ellen, valamint a forradalmi elemeknek zsákmányul kiszolgáltatott köztársaságok érdekében szított sajtóharcokról. Aki gondolkozik és egy kissé elmélkedik, az látja a körülötte és a nagyvilágban folyó eseményeket, az előtt tisztán áll, hogy a zsidó sajtó egységes magatartása, az úgynevezett világnézete nem véletlen, nem külön faji tulajdonság, hanem egy tudatos szándékossággal, tervszerűen irányítóit szellemi propaganda harc minden ellen, ami a mai világrendet erőssé teszi és a világhatalmat jelentő új zsidó világrend felépítésének útjában áll. Ilyen főképpen a krisztusi vallás, a keresztény erkölcs, a keresztény kultúra, a faji és nemzeti érzés és a hazai röghöz ragaszkodó szent hazafiasság. Míg ezek elpusztítva nincsenek, addig nem lehet új világrend és addig nincs zsidó világuralom. Ezeket csak a "betű" hatalmával vélték megölhetni. Ezért kellett a sajtót a zsidó világszövetség szervezetében egyik leghatalmasabb propagandaszervvé tenni és a fejlettség mai fokára emelni, A mai fennálló világrend dolga ezt felismerni, meglátni, elhinni és ellene komolyan védekezni.
Ma már, amikor a romlásunkat észrevettük, az úgynevezett nyugati kultúrában úgy látszik annyira művelődött a világ, hogy az úgynevezett "lelkiismereti szabadságnak" és "sajtószabadságnak" hóhérbárdja alá szívesebben hajtja alá a nyakát, hogysem a kultúrálatlanság vádját elviselné s megfelelő törvényekkel védekezni merne az emberiség megrontása ellen.
Mert a "nyugati" kultúra elvei szerint embert ölni nem szabad, de a népek lelkét legyilkolni "betűvel", az a lelkiismereti szabadság és sajtószabadság magasabb kultúrájának nevében meg van engedve, sőt sajtóvédelem alatt áll.
Az ősi zsidó világuralmi törekvések szervezetének ilyen újabbkori kibővítése, kifejlesztése és kiépítése "politikai", "tömeguralmi", "gazdasági" és "propaganda" szervekkel, tökéletessé, sőt egyenesen félelmetessé tette azt.
Ha a zsidó világszövetség szervezeteinek ezen belekapcsolt újabb szerveit egyenkint tekintjük, akkor igazán nem tudjuk megállapítani, hogy melyik közülük a súlyosabb jelentőségű tényező, mert világromboló hatásában, a maga területén mindegyik kiszámíthatatlan, és megmérhetetlen. Pedig látszólag mindegyik szerv teljesen önálló és külön bevallott nyilvános, rendesen nemes jelszavak alá rejtőző célokért küzd. így a politikai szerv a humanizmus, az emberszeretet és az emberiességért, a szabadság, egyenlőség és testvériességért, a tömeguralmi szerv a szegény elnyomott munkásságért a töke abszolutizmusa ellen; a gazdasági szerv az államok gazdasági boldogításáért, a propaganda-szerv a szabad sajtó, a gondolat és lelkiismereti szabadságért küzd az elnyomatás ellen. Mindez azonban csak gondos és ravasz leplezése a valódi, az igazi közös célnak: a világuralom elérésének. Ha bárki azt meri állítani, hogy e között a négy újabb világuralmi szerv munkája közölt szoros összefüggés van és előttük egy nagy közös cél lebeg, akkor Izraelnek minden fia kötelességének tartja ezt körömszakadtáig tagadni vagy lemosolygó fölényességgel a fantázia szüleményének nyilvánítani.
Egyet azonban kétségtelenül meg lehet állapítani, azt t.i., hogy mindezeknek a szerveknek a vezetősége zsidó. Mindezeknek vezetősége közös egy értelemmel ott, ahol éri, üldözi, nevetségessé teszi és kigúnyolja a keresztény vallást, a keresztény kultúrát és a keresztény világrendet, üldözi és gúnyolja a haza fogalmát, nevetségessé teszi a hazafiságot, a nemzeti érzést és aláássa a polgári erkölcsöket. De hirdeti az internacionálét, a nemzetköziséget, a világpolgárságot és dicsőíti világszerte Izraelt és ennek mindenható hatalmát.
Hogy lehet hát a "szegény üldözött zsidót" megrágalmazni azzal, hogy világszervezetet tart fenn, hogy szervei egy akarattal, egy vezetéssel tervszerűen összeműködnek és hogy szőrös kezeit a világuralom megszerzésére nyújtotta ki!
Mindazok alapján, amit ebben a könyvben elmondottunk, összefoglalásként nem lesz felesleges egy "áttekintést" nyújtani a zsidó világuralmi törekvések bölcsőjétől kezdve a mai napig a zsidó világszövetség keletkezése, fejlődése, szervezete, meg nem szakított régi működéséről és újabbkori, tökéletesített szervezetéről, hogy az olvasó így tiszta, félre nem érthető képet alkothasson magának, amit e nélkül meglenni talán nem mindenkinek állna módjában. (Táblázat a következő oldalon.)
Ez az áttekintés meggyőzhet mindenkit arról, hogy a zsidó világszövetség szervezete nem a véletlen, munkája. Kényszerítette őket erre elsősorban az a "Mózes" és a "Léwy" nemzetség által beléjük nevelt, de vallási meggyőződésükké tett hatalmas nemzeti öntudat, amely mindenben "Izrael" dicsőségét, isteni ígéret beteljesülését és az egész világon eljövendő uralmát hirdette, amelyre a zsidó nép kiválasztott népe az Istennek. - Kényszerítette erre a zsidó nép sajátságosán felépített vallása, amely tulajdonképpen semmi más, mint a zsidó törvényeknek "Rettenetes", "Bosszú" és "Átkok" súlya alatt kényszerített megtartása. Kényszerítette továbbá Mózes és a Talmud törvényeinek olyan felépítése, amelyet ha vallási kényszere folytán megtart, akkor a világ összes népeitől teljesen elkülönül, azokkal nem keveredik, azokat gyűlölt "idegeneknek" tekinti, megveti és ellenségének tartja, faját, vallását, nemzetségét, szokásait, külön erkölcseit pedig örök időkre tisztán megtartja és még rabságban is külön, önálló életet él.
---------------------------------

Táblázatos áttekintés a zsidó világszövetség keletkezéséről és kifejlődéséről

A zsidó világszövetség keletkezése és kifejlődésének áttekintése
Ábrahám I. szövetsége az "Úr"-ral
Jákob II. szövetsége a "hatalmas Istennel"
Mózes III. szövetsége a "bosszúálló rettenetes Istennel"
A zsidó hitvallás megalapítása és egységesítése az állami, faji és nemzeti politikával.
Ebből alakul ki a zsidók sajátságos, minden más vallástól elütő, külön vallása: az úgynevezett "politikai vallás" vagy inkább "valláspolitika", amely áll:
A bosszúálló egy Istenben való babonás hitből.	A zsidó törvények megtartása, a hozzá való ragaszkodásból.	A törvények megtartása ellen elkövetett bűnökért való különféle áldozatok bemutatása és a vallási átkok végrehajtásának ceremóniáiból.
ebből
Mózes világuralmi célokra épített szent könyveinek és a Talmud rendelkezéseinek legszigorúbb végrehajtása, hittételekké való emelése, és a zsidók elkülönült életének felépítése és szabályozása a Léwy papi nemzetség által. Jeruzsálem pusztulásáig.
Jeruzsálem pusztulása után:
A zsidók szétszóródása a világ összes gócpontjaiba. A Léwy-nemzetség papjai által fenntartott összeköttetés a gócpontok közt. A zsidó telepedések szaporodása beszivárgás útján az államokba. A zsidók elkülönített élete és állama az államban a Talmud rendelkezésének ereje által. A zsidó telepek átváltozása a zsidó összetartozandóság ügynökségeivé. A zsidó szellem. Izrael dicsősége és világuralmi céljaik újraébredése. A zsidó világszövetség megalakítása, szervezetének és munkaeszközeinek megállapítása Izrael 12 nemzetségének beavatottjai által. A zsidó világuralmi törekvések proklamálása vagy a "Kabala titka." A zsidó világszövetség egységes irányítása a 12 nemzetség képviselői és "beavatottjai" és a 100 évenként megtartott titkos összejövetelek által, egész a XIX. század közepéig.
A tudomány, technika és találmányok nem álmodott fejlődése és a népek életének tüneményes gyorsasága a XIX. században. A zsidó világszövetség egységes irányításának lassúsága és elégtelensége a "beavatottak" 100 évenkénti összejövetele által. A zsidó világszövetség egységes irányítása és vezetése, 100 évenkénti összejövetelek helyett, időnként és esetenként összehívott "Kongresszus"-ok által. A 12 nemzetség "beavatottjainak" kiegészítése meghívottak által. A zsidó világszövetség központi irodájának az "Allience Israelite"-nek felállítása. Új világhatalmi munkaszervek, a politikai, tömeguralmi, gazdasági és a propaganda-szervek beállítása a zsidó világszövetség munkájába. A zsidó világszövetség szerepe a világháború kitörésében, a békekötésben, a kommunizmusban. Páneurópa, Világ-vámterület, Világ bankár-blokk stb. megalakításának kísérletében.

--------------------------
De ezt a hatalmas, nemzeti és vallási politikát magukban rejtő intézkedéseken kívül legfőként kényszerítette őket a világszövetség megalakítására. Jeruzsálem pusztulása, amely az önálló zsidó államok életének végét, a nemzetségek pusztulását s a zsidó népnek a világba való szétszóródását jelentette.
Ez a szétszóródás azonban Mózes törvényeit és a Talmud rendelkezéseit nem változtatta meg. A zsidóság szétszóródottságában is követte a vallásává tett zsidó törvények megtartását, a világ összes népei közt, mint állam az államban, élte az ő külön életét. Ez lett azután az egész világon történt üldöztetésének is egyik oka, amely szervezkedésre és a zsidó világszövetség titkos megalakítására vezetett.
A szervezettség már magában véve is rendkívüli erőt jelent a szervezetlenség fölött. Még fokozza ezt az erőt, ha a szervezettség láthatatlan és titkos. De erről a láthatatlan erőről csak akkor nyerhetünk fogalmat és ismerhetjük fel igazi jelentőségét, ha ismerjük azt a munkát, amelyet ez az erő végez. A szervezett zsidó világszövetség titkos munkájának feltárása végett a következő fejezetünkben a múlt század közepén lefolyt s a fenti "áttekintés"-ben is jelzett utolsó százéves titkos, a zsidó világszövetség 'beavatottjai" által megtartott összejövetel munkáját és lefolyását ismertetjük.

A zsidó világszövetség titkos ülése a XIX. század közepén

A XIX. század közepe felé nagy feltűnést keltettek azok a történelmi regényalakban leleplezett politikai, udvari és állami szenzációs cselszövések, amelyek ezeknek az intrikafészkeknek legbizalmasabb, legféltettebb és a legjobban őrzött mély titkait képezték.
Hogyan jutott az író ezekhez a féltve őrzött titkokhoz, az bennünket kevésbé érdekelhet, de annyi tény és való, hogy ezeket, az akkor egész kavarodást előidéző szenzációkat, okmányok és személyekre való hivatkozással, az akkor megtörtént tények egyetemlegesen támogatták és igazolták. Miért is mondhatjuk, hogy ezek a könyvek nem is annyira történelmi regények, mint inkább igazi korrajzok.
Ezeknek a szenzációs műveknek szerzője Sir John Retclif, mint később kiderült, angol álnév alá rejtőzött előkelő német diplomata volt, aki az Európa történelmét akkor intéző körök minden munkájában résztvett s valóban volt is alkalma nemcsak az akkor történtek kulisszatitkaiba, de nyílt és titkos összeköttetéseinél fogva magán és hivatalos titkos okmányokba is betekinteni, ezért a német alaposságot ismerve, jólértesültségéhez alig férhet kétség.
Sir John Retclif, valódi nevén Hermann Goedsche német diplomata szül. 1816. febr. 12-én Trachenbergben, meghalt 62 éves korában 1878 nov. 8-án Warmbrunnban. Irt 35 kötet "szenzációs történelmi regényt". (Új kiadás 1903.)
Nagyon természetes, hogy ez az író kortörténelmi festéseinél nem igen mellőzhette az akkor már igen észrevehető zsidó előnyomulást, amely úgy a politikában, mint a társadalomban, az államok életében mindinkább érezhetővé vált. Ezért műveiben több helyen és gyakrabban foglalkozik a zsidók szerepével az államok eseményeivel kapcsolatban. Sőt már azt is sejtette, hogy az emberiség itt egy végtelen ravaszsággal, tudatosan megszervezett és egységes irányítás alatt működő világszervezettel áll szemben, amelyről német alapossággal akart meggyőződni s ennek gondosan utána is járt. Erről "Biaritz" című könyvének I. kötetében a 141-185. lapig számol be.
Ez a munka 1862 körül íródott. Annak, aki a zsidó világhatalmi törekvéseket és a zsidó világszövetséget, de különösen annak titkos, leplezett munkáját ismeri és tudni akarja, ezt a munkát feltétlenül olvasnia és közérdekből, minden eszközzel, minél szélesebb körben terjesztenie is kell. Ezért, de meg azért is, mert a német nyelv és Retclifnek a műve nem áll mindenkinek a rendelkezésére, a mű fent megjelölt részét szószerint lefordítjuk és okulás céljából magyar nyelven is közreadjuk.

"A prágai zsidó temetőben"
Sajátságos zagyvaléka az a görbe, szögletes és szűk utcáknak, amely az öreg prágai "Ring" közelében van, amely a cseh és német történelem annyi véres és súlyos jeleneteit látta és amely az úgynevezett prágai zsidó várost képezi.
Ezekben a szűk utcákban, - legtöbbjének még neve sincs - ezeknek útvesztőiben csak maguk a lakók ismerik ki magukat tökéletesen; beléjük nemcsak ajtók és házi folyosók, hanem sötét odúk is nyílnak, amelyek napfényt sohasem látnak. Sötét, búvó lyukak ezek, amelyek geschäftelő, alkudozó, jajveszékelő férfiakat, asszonyokat és gyermekeket ontanak ki magukból, akik ezekben a züllött, piszkos helyiségekben élnek, összesereglenek és meghalnak. Napközben pedig a legkülönfélébb portékákkal a szűk utcákat töltik meg, ha véletlenül nem a keresztény városrészekben kóborolva csinálják üzleteiket és uzsoráikat.
Prága az egyetlen város Németországban, ahol a zsidóság szokásaiban és lakásaiban a nemzettől még teljesen elkülönülve él, de melynek nevét, mint általános cégtáblát felvették, hogy az államközösség előnyeit élvezhessék, illetőleg, hogy azt saját előnyeik szolgálatába állíthassák.

Ami a "Tändelmarkt" Bécsben, a "Temple" Párizsban, az a "Zsidóváros" Prágában. Csont-, rongy-, vas- és bőrportékában itt naponta sokezerre rugó üzletet kötnek.
Ha valaki ezen bűzös, piszkos, hátborzongató piacon valahogy átküzdi magát, akkor hirtelen egy magas, időverte kőfalba ütközik, amely körülbelül 1-2 holdnyi tért kerít körül. Bodzabokrok és vad, cserjeszerű fák hajlanak ki a falak fölött, amely különben a zsidóváros ócska házaival van körülvéve. Ezek a búzák az emberben annak a veszélynek az érzését keltik, mintha azok feje fölött minden pillanatban össze akarnának omlani. Ez a különös falgyűrű kívülről félelmetes, romladozó, időverte külsővel bír.
Ez a halál birodalma, a híres prágai zsidó temető.
Nem a keresztény temetők öreg szil- és fenyőfái alatt levő mélabús pihenés. Nem a török temetők cipruserdőinek szelíd árnya, amely azt a jámbor hívők gyülekezőhelyévé teszi. Nem a nyugatiak fa-bokor nélküli, mindent egyenlővé levő sivár, újabbkor katolikus temetőjének olyan kegyeletsértő, egyforma gyeptakarói jellemzik ezt a pihenőhelyet. Egy más szellem, annak a népnek a szelleme lebeg itt, amelynek csontjai, hosszú pihenés nélküli vándorlás után találtak itt helyei, az ő borzalmas történelmükkel, amelyből tele szenvedés, küzdelem, ellenállás és legyőzhetetlenség domborodik ki. Olyan ez, mintha tízszeresen egymásra torlódott, elhanyagolt, bokrokkal fedett sírok minden pillanatban felnyílnának. Mintha ezek az ezer év óta töredező sírkövek a pihenés nélkül vándorlók közül szétugrálnának, mintha ezeket a lelkeket hátukon bugyorral, kezükben bottal, a ma élő nemzedék közé újra szét akarnák küldeni, - csalni, - szolgává tenni és az új Kánaánt - az uralmak keresni.
A prágai zsidótemető a legrégibb az ismertek közül. Az állam törvényei értelmében, ezelőtt 100 évvel bezáratta. A jelenben az idegenek számára Prága egyik történelmi nevezetessége. A hithű zsidóságnak pedig szentséges helye.
A kíváncsi idegennek, egy falon kívül lakó, fecsegő, vörös-szemű kapus a különben zárva tartott kaput felnyitja és vezeti a halálnak ebben a sivárságában, amelyei a külső környezet benyomása csak még jobban növel. A sűrűn összeszorított sírsorok és mohalepte sírkövek közt csak keskeny üt vezet, tüskebokrok és gaz ver fel mindent. Maga a köztük kilátszó fű is olyan, mintha hervadtan bújt volna ki a földből.
Menés közben a temetőőr elbeszéli Rabbi-ben Manasse, a halál nagy legyőzője, Rabbi Lőw a XVII. század legtudósabb rabbijának, Simeonnak az igazságosnak és Smieles Anna lengyel hercegnőnek halálát. Azután elvezeti a vándort Kohn Anna sírkövéhez és megmutatja rajta a titokzatos 606-os számot, a melynek azt kellene bizonyítani, hogy Izrael az ő halottait már 1200 év előtt itt temette el abban a mondaszerű világban, amidőn Libussa és szolgálóleányai a Wisheradon sokkal előbb, mini, ahogy a "Kereszt" a szélrózsa minden irányába szétszórtakat Jehova haragjából itt is üldözni kezdte.
Anélkül, hogy amaz évszámnak hitelt adnánk, az egész zsidóság ama véleményével, hogy itt az egyik legrégibb, - a zsidók úgy mondják, hogy "legrégibb", - zsidó telepítés és hitközség volt Európában, egyet kell érteni.
A kíváncsi idegenekkel azonban a zsidó vezető egy hely előtt hallgatva ment odább, ahol a lesüllyedt kövek közepén, egy ősi orgonafa alatt terméskövekből álló különös halom emelkedett és ha a vándor kérdezősködött, kitérő feleletet adott...
Bel-Chajim-nak, "az élet házának" nevezik ezt a temetőt. Igen, a holtak ezen pihenőhelye az "élet háza", mert innen indul ki az a titokzatos, erőteljes forrás, amely az üldözötteket a föld uraivá, a megvetettekkel a népek zsarnokaivá teszi és amely az aranyborjú gyermekeinek, az Úr választolt népének, egykor a lángoló csipkebokorban tett "ígéretét" megvalósítani van hivatva.
Még maga a sivár kinézésű zsidó város is, bizonyos ünneplés kinézésűnek látszott. Az ide-oda nyüzsgő keverék, a sarokkövek és ajtófélfák mellől eltűnt. A vén fogatlan asszonyok s a hegyes, élesképű, ravaszul villogó szemű kamaszok, az üde keblű és csípőjű leányok, akik a népszaporodást annyira megkönnyítették, ünneplő ruhában szökdöstek odútól-odúig. Házakon és törött ablakokon zöld ágak voltak felaggatva. Az ősi régi kőpadokon élénk beszélgetésben emberek ültek, az átjáróknál meg a fiatalabb nemzedék fecsegett. Ezek közt férfiak és asszonyok, legdíszesebb szombati öltözékükben, imakönyvekkel hónuk alatt vándoroltak a zsinagógába. Szegény keresztény nők pedig, akiket a szükség szolgálni kényszerített, edények és palackokkal elfoglalva, az "étkezést" készítették elő. A sátoros ünnep utolsó napja volt. A "gyülekezés" napja és az esti szürkület már a szűk utcákra nehezedett, mialatt a keresztény városrészen még a búcsúzó nap világító sugarai izzottak
.
Két férfi - az egyik idősebb - fekete selyem talárban, halántékán a lengyel zsidókat ismertető, hosszan lecsüngő hunculkával, a másik közepes korú, divatos öltözetben, akin ha véletlenül világos sugár érte, az ingmell gyémántfejű gombjai és a mellény aranylánca ragyogtak. Anélkül, hogy a környezetben történtekkel sokat törődtek volna, lépkedtek a szűk utcákon. úgy látszott, a fiatalabb a vezető, mert amint kísérőjével a temető kapusának a házikójához ért, a már becsukott redőnyön kopogtatóit, amelynek nyílásán kiverődött vidám gyertyafény a bent folyó ünnepi cselekményt hirdette, mert a "nyár" úgy látszik "jó" volt s az idegenektől kiadós borravalókat juttatott.
Nemsokára a ház ajtajában megjelent a keskeny arcú kapus és káprázó szemekkel meredt ki az esthomályba.
- Te vagy az Léwy Áron? Hol maradsz már te oly soká, hisz a szomszédok már mind vannak együtt, a kalács meg a kóser bor már vannak az asztalon.
- Nem az Áron! - mondja a kopogtató. - Gyere ki Joel, valaki akar veled beszélni!
A kapus bamba szemei a sötétséget megszokva, elképedve mondja az ajtónyílásból: "Gott der Gerechle!" - a vének egyike - Igen tisztelt uram, mit parancsol?
- Én semmit, de ez a Rabbi a temetőben még egy rövid imát szeretne végezni, mert holnap kora reggel a vonattal
tovább utazik.
- A temetőben? - ma este? - igen tisztelt bankár úr, ön maga tudja a legjobban, hogy a temetőt napnyugta után kinyitni, nekem meg van tiltva, sőt hozzá még ma a szent Sabbath napja is van.
- Először is nincs szükség rá, hogy az állásomat az éjszakába belekiabáld, - monda neheztelve a bankár - hogy minden zsibárus zsidó tudja, hogy volt nálad a Rosenberg bankár. Ami a kapunyitási engedélyt illeti, hát én a "Vének" egyike
vagyok és az engedélyt megadom. Itt fogok várni, míg az imának vége lesz.
- Nem kegyeskednék talán az én hitvány fedelem alá bejönni?
- Nem! - Siess és hozd ki a kulcsokat.
- Itt lóg az ajtó mögött.
- Annál jobb, legalább is a bentlévőknek nincs szükségük rá megtudni azt, amit csináltunk. Keress valami okot, hogy a kíváncsi nép a nyakamra ne jöjjön,
A kapus eltűnt a házban, de nemsokára egy kulccsomóval visszatérve, a kapu mellett levő kis ajtót felnyitotta. Egy lámpát is hozott magával, amit meg akart gyújtani.
- Hagyjad! - szólt a mélyhangú rabbi. Nekem nem kell világosság. Csukd be belülről a kaput.
- De a Rosenberg úr...?
- Csukd be, ha mondom!
A kapus a bizalmatlanság nem minden izgalma nélkül engedelmeskedett.
- Most vezess a Jehudai Simeon szent rabbi sírjához.
- Fogd meg a ruhámat főtisztelendő úr, - monda a temetőőr - sötét van és megbotlanál a régi sírokban.
- Én éjjel jobban látok fiam, mint nappal - felelte a lengyel írástudó mély hangja.
- Jó, hát itt van a sír.
Az öregember tiszteletteljesen megcsókolta a kőhalmot, a melyhez őt a kapus vezette. Azután az imaszíjakat a homloka kóré csavarta és meghajtotta fejét.
Az ő héber nyelvén hosszú imát hallott mormolni, de ez annyi ősrégi szóval volt keverve vagy előtte teljesen ismeretlen dialektus lehetett, hogy abból csak kevés kifejezést értett, habár azelőtt az egyik cseh községben hosszú évekig előimádkozó volt.
Csak hosszú idő múlva és miután a kapus növekvő türelmetlenségének ismét jelét adta, végezte be az idegen imáját és fordult azután a temető őréhez:
- Mióta vagy már hivatalodban?
- Tíz éve.
- És mennyi ideig volt az elődöd benne?
- Harmincötig.
- Negyvenöt éve. Ők nem tudhatják, - mormolta az öreg
- Hallod?
- Mit kíván ön?
- Amikor az elődödtől átvetted a hivatalodat, nem kaptál tőle valami "átadandót", valami parancsot?
- Én?
- Igen, te, mert amióta ebben a földben utolsó nyugvóhelyét a legelső halott elfoglalta, ez mindig így volt.
- No, és ha ez igaz volna, mi kérdezni valója van efelől? Hivatalom óta ez az első eset, hogy ez velem megtörténik.
- Mert ez csak minden 100 esztendőben történik meg és az emberi élet ezt az időt csak ritkán éri el.
- Látom, hogy te tudsz róla rabbi, - monda szorongva a portás - de hogy engedelmeskedhessen! neked, előbb meg kell mondanod azt a szót, amit nekem az elődöm csak a Tórára tett szent esküvésem ellenében bízott rám.
A lengyel rabbi hozzá hajolt és csöndesen egy héttagú szót suttogott neki.
A kapus alázatosan hajolt meg. - Te vagy az rabbi úr, - minden úgy fog történni, ahogy parancsolod.
- Mielőtt a keresztények órája, mely a mi kigúnyoltatásunkra a piacon a toronyban állíttatott fel, a 11 órát üti, azokat a barátaidat, akik az ünnepet a te házadban töltik, el fogod küldeni.
- Ahogy mondod rabbi, meg fog történni.
- Ha a harang kalapácsa az elsőt üti, ennek az Adonai kertjének kapuit felnyitod és amint az utolsó ütés elhangzik, a házadban el fogsz tűnni, becsukod az ablakokat és ajtókat, minden hozzátartozóddal együtt lefekszel és mint egy halott, se nem látsz, se nem hallasz.
- Se látni, se hallani nem fogok.
- Ha nem engedelmeskedsz szigorúan a parancsnak, a halál angyala a lelkedet a te testedbe fogja szorítani s az idők végtelenségéig itt fog a sírok közt bolyongani - fenyegetőzött az aggastyán. - Most jöjj és gondold meg, hogy hivataloddal most a jeruzsálemi nagy Zsinagóga szolgálatában állsz. Nem kell talán a hallgatást ajánlanom még a földi hiúság azzal az emberével szemben is, aki engem ide vezetett. Mindketten visszamentek a kapu felé, melynél a bankár még mindig őrt állott.
- Nos? - mondja ez - az akarata megtörtént rabbi és varsói üzletbarátaimat értesítheti, hogy Rosenberg és Fia
vendég barátjának, akit olyan jó kezek ajánlanak, minden szívességet kész teljesíteni. Igyekezzünk haza, ahol a feleségem vacsorával vár.
- Mehetünk fiam, - mondja a rabbi - de ettől a hiú lakomától engemet ments fel. Én az éjjelt imában töltöm.
A bankár vállat vont és a kapusnak egy pénzdarabot nyújtott. "Joel", mondta halkan, nem szükséges, hogy a hitközség többi vénei megtudják a szabályok áthágását.
A kapus biccentett és mindketten újból eltűntek a szűk utcákban, amelyek mindinkább üresebbek leltek, mialatt a házakból élénk fecsegés és ünnepi vacsorazaj hangjai csendültek meg.
Kívülről akármilyen nyomorúságos és piszkosaknak látszottak is ezek az odúk, a leghátulsó részekben levő, nem kevés számú szobában, számos viaszgyertya fénye ragyogott, amelyet magas tükrök és a padló értékes brüsszeli szőnyegei fogtak fel vagy a gazdag ezüstedény-készleteken csillogott, amelyek nehéz kannák, tálak és serlegek alakjában az asztalokat terhelték és amelyek körül asszonyok és leányok ültek, akik nappal bűzös utcákon talán a pántlikavásárt tartották, most pedig aranyláncok és karperecekkel teleaggatva, nehéz selyem ruhákban suhogtak, mialatt sötét hajukból és kidomborodó keblükből gyémántok és rubintok tüze sziporkázóit.
(Itt most a 154. lap 2. bekezdéséig a tárgyunkra nem érdekes, közömbös részről van szó, amelyet rövidség okából kihagyunk. - Folytatás a 154. lap 2. bekezdésnél.)
Minden fiziognomus, aki a prágai Moldva-hídon várakozót látná, azonnal felismerné, hogy ez az ember magas szellemi éleiét él és fiatalkori erejét komoly, nehéz tanulmányoknak szentelte.
A harangok éppen 10 órát jeleztek, mikor a Hradsin felől jövet, egy könnyű nyári felöltőbe burkolt ember a félkör alakú bolthajtásba lépett és a várakozó férfi elé ment, aki gyorsan felállott.

- Isten hozta Uram! - látom, hogy levelemet megkapta és a kíváncsisága vagy tudományszomja csakugyan elég nagy hozzá, hogy ezt az utazást megtegye.
Kezét felé nyújtotta, a másik pedig mindkét kezével szívélyesen megfogta és megrázta.
- Mennyire örvendek signore Lasali, hogy önt jó egészségben és erőben láthatom újra.
- Cospetto! - a római katakombák kalandja után - ahol ön az életemet mentette meg, láthatja, hogy az öt napi éhezés és szomjazásnak semmi utóhatása nem maradi más, minthogy az étvágyam ortolánok és pezsgő után annál rafináltabb lett. De kedves doktor, azt is tudhatja, hogy Larochefaucault és Machiavelli megállapításai az emberek hálájáról, nem mindig egészen megbízhatók és hogy a XIX. század utolsó felében még léteznek emberek, akik a hála kötelezettségét még emlékezetükben tartják és váltójukat leszámítolják anélkül, hogy erre őket a kereskedelmi bíróság kényszerítené.
- Higgye meg signore - monda a tudós - kevésbé a kilátás legfőbb vágyam teljesedésére vagy az ön ígéretének megoldására, mint inkább az a körülmény, hogy 3 hónap után mégis halljak önről valamit, volt az, ami engem megörvendeztetett és készleteit arra, hogy az ön rövid pár sor írásának azonnal engedelmeskedve, az utazást Berlinből ide Prágába megtegyem.
- Én e célból egyenesen Milánóból jövök. Levelem mindenesetre nagyon rövid volt. Önnél van talán véletlenül?
- Igen! - Annyiszor olvastam, hogy a sorokat kívülről tudom, így szólnak: "Életmentőm! Egykor megígértem önnek, hogy a Kabala igazi kulcsát megszerzem önnek, ha erre alkalom kínálkoznék. Bár én holmi fogadott ígéretekre különben sem sokat adok, de ezt mégis kész vagyok megtartani, ha Ön engem október 8-án este 10 órakor a régi Moldva hídján Prágában, a Nepomuk szobránál felkeres." - Alatta az ön neve.
- Helyes, így volt! - Megmarad még mindig kívánsága mellett?
- Inkább mint valaha! - ön a tudománynak megfizethetetlen szolgálatot tesz.
- A tudomány? - monda gúnyolódva az idegen. - Ez bizonyára nem ösztönzött volna, ha a magam kíváncsisága nem hajtott volna. - Hallja doktor, hajoljon egy kissé a korlát fölé, mert amit most meg kell beszélnünk, azt még a Moldva hullámainak sem szabad hallani, ha nem akarjuk magunkat mindketten a biztos halálnak kitenni.
Az ifjú tudós egy kissé bámulva nézett társára, de azért a kívánságát megtette.
Időszerű, hogy emberünk személyéről is mondjak valamit. Körülbelül a fiatal tudóssal lehetett egykorú, habár arcának sajátságos bőre minden becslést nehézzé tett. Bőrének színe hasonlítóit a viaszgyertya fénytelen tónusához. Arcán a színnek, egészséges pirosságnak nyoma sem volt. Maguk az élvvágyra mutáló, kifordult ajkak is vérteleneknek látszottak és kinyitva, egy-egy erős, vastag fogakkal bíró fogsort mutatott, melyek egy farkas állkapcsához hasonlítottak. Ajka és orra erősen ki voltak fejlődve, utóbbi keskeny és merészen előreugró sajátságos hajlásával zsidó eredetet árult el. A homlok magas és széles, - egyáltalán az egész felső fejrész erős és telt, - mint ahogy a sűrű, világosbarna, kondor haj mutatta, a néger gyapjúhoz volt hasonló. A száj és széles orrcimpák körül gőgös mosoly látszott, amely sokszor a gúny és kegyetlenség kifejezőjévé vált. Az inkább kerek, mint tojásdad, zöldesszürke és nagyon világos szemeknek valami héjaszerű benyomása volt. - Hallgasson ide Faust doktor! - monda, amint mindketten a korlátra támaszkodtak és a folyamba lenéztek, amelyben a keskeny holdsarló fénye reszketett. - Amikor három év előtt önnek Rómában azt Ígértem, hogy Önt a Kabala titkaival megismertetem, az inkább valami képesség és hatalommal való dicsekvés volt, melyekkel akkor tényleg nem bírtam, mert ha - nem is tudományszomjból, hanem szeszély és kíváncsiságból - tettem is többféle tanulmányt, az én népem titokzatos hagyományai és tudománya területén, amelyet a régi időben cselekedett, mégis nagyon jól tudtam, hogy lábamat azoknak a titkoknak alig hogy csak a pitvarába tettem be, amelyeket ma sem tartok másnak, mint szofisták és spekuláns, egzaltált lelkek vallásának, amelyek nimbuszával ostoba fejüket korlátok közé és engedelmességre lehetett szorítani. Némely véletlen felfedezés után, amelyet azóta tettem, más gondolatra jutottam és kíváncsiságomat felébresztették. Minden rövid idő dacára, amit együtt töltöttünk, ön tudja, hogy nem az az ember
vagyok, aki egyszer megfogamzott gondolatot vagy a megtalált nyomot olyan könnyen feladja. Akármi legyen kíváncsiságom kielégítésének célja, vagy melyik az igazi oka, mely engem arra indított, hogy önt velem együtt tudójává választottam, ne törődjék vele. Elég, hogy mindkettőnk kívánságának teljesedésére az alkalom itt van és még csak arról lehet szó, hogy ön azokat a feltételeket, amelyeket a résztvevős miatt tennem kell, teljesíteni akarja-e?
- Ha azok nem ellenkeznek a becsülettel és lelkiismerettel, mindent!
- Cospetto! signore dottore, - efölött mindenki maga a legjobb bíró, de e tekintetben semmi kockáztatni valója nincs. Más tekintetben azonban van, - vagyis az élete. Elég határozottnak érzi-e magát arra, hogy valami komoly veszéllyel szembeszálljon?
- A megismerés szolgálatában mindennel!
- Bem:! - mert tudomására kell adnom, hogy Önt olyan helyre vezetem, ahol, ha felfedeznének, inkább darabokra szaggatnának, - hogy sem élve bennünket elmenekülni hagynának, - sőt ahol maga a tiszta sejtelem, hogy a titoknak hívatlan részesei volnánk, - orvtámadásokat hozhatna a nyakunkra, amely bennünket hosszabb vagy rövidebb idő alatt halálra hajszolna.
- Ön mindig kíváncsibbá tesz, signore Lasali.
- Ez volt az egyik, amit Önnek meg kellett mondanom. A második: ön tudja, hogy én is a földtekén a szétszórt nép
közé tartozom,
- Már mondta ön nekem, hogy zsidónak született.
- Ezért, - habár engem minden balgatag szertartás és átok mellett, amint ezt a törvénykönyvek megszabják - kicsaptak és száműztek, mert céljaim szempontjából előnyösebbnek tartottam a fejemre egy kis keresztény keresztvizet önteni, mégis érzem, hogy az eredetemhez valami "faiblet" köt és a feltétel, melyet önnek teszek, - az, hogy mindarról, amit látni és hallani fogunk, becsületszavára a legszigorúbb hallgatást fogja mindaddig szem előtt tartani, míg én önnek a szavát
vissza nem adom.
- Becsületemre fogadom! 90
- El van intézve! - Tudom, hogy Ön a chaldeai nyelvet érti.
- A régi írások tanulmányozása közben teljesen elsajátítottam.
- Ön tudja, hogy én is értem, ha nem is olyan készültséggel, mint ön. Valószínű, hogy ezen ismereteinkre szükségünk lesz. Emlékszik-e a Kabalára vonatkozó kutatásai alkalmából, hogy a titokzatos iratokban a főnökök vagy beavatottak összejövetelére, mely időről-időre megismétlődik, vonatkozás történik?
- Igen! - A Jesirath-ban határozott szavakkal van róla szó és ha ezt jól értelmezem, minden 100 esztendőben van egy ilyen összejövetel.
- Így is van. Az utolsó 1760-ban tartatott és emlékezni fog rá, hogy nemsokára utána a zsidóság nagy mozgalma következett.
A nagy francia forradalmat is ez szervezte és juttatta kitörésre. Lásd különben: "Sión bölcseinek jegyzőkönyvei" című könyv 43. lapján közölt 3. számú jegyzőkönyv vallomásul az 1789-es "nagy francia forradalom" szervezéséről.
- Jelenleg Jeruzsálem pusztulásának az 1787. évét írjuk és nem tudom miféle számkonstellációk szerint, most van a "kabalisztikus Sanhedrin" összejövetelének meghatározott éve.
- Honnan tudja ezt barátom?
- Ez önnek tökéletesen mindegy lehet s ne is kérdezze. Elég az, hogy így van, sőt mi több: a mai este van az összejövetel, a helye pedig ez a város. Minden veszélytől eltekintve, szándékom ezen összejövetelen jelen lenni és kész vagyok önt is ide magammal elvinni.
- De nem lesz-e ez becstelen kilesés vagy jogtalan beavatkozás mások titkaiba?
- Per Bacco! - mint ahogy mi olaszok mondjuk. - Ha Önnek ilyen lelkifurdalásai vannak, akkor egyáltalában hagyjon fel az oly régen óhajtolt kívánságának teljesedésével. Vagy azt hiszi, hogy azok a férfiak, akik a Kabala titkát őrzik, tálcán fogják azt önnek elébe hozni? Ami engem illet, én minden veszéllyel szemben is meg akarom ismerni.
A tudós néhány pillanatig gondolkozott, azután elhatározva mondta:
- Történjék bármi, kísérni fogom Önt.
- Jól van! - Akkor megegyeztünk. Menjünk is, mert egy pillanat veszteni való időnk sincs. Jó, hogy ön is sötét ruhát visel, mint én. Fogja ezt az ötcsövű revolvert és felfedeztetés cselére határozza el magát mindenki másnak az életét előbb föláldozni, mint a mienket. - Jöjjön!
A két férfi elhagyta a hidat és az óváros felé tartott. Az olasz minden zuggal és utcácskával teljesen ismerősnek látszott vagy már előbb megjegyzett ismertető jelek után igazodott, mert anélkül, hogy csak egyszer is tévedett volna, nemsokára a "zsidóváros" oldala felé fordult be. Egy sötét kapu alatt megállott, zsebéből gumirapaccsal könnyen felragasztható, két hamis barna szakállt húzott elő és az egyiket társának nyújtóit a. Amint így a barátságtalan városrész lakóihoz hasonlóvá tették magukat, késedelem nélkül belehatoltak ezekbe a szűk és piszkos sikátorokba.
Az olasz a temető közelében balfelé fordult, átsuhant egy sötét átjárón s társával a temető északi falához jutott, amelynek erre az oldalára a házak szűk, pestises udvarai dűltek. A megfelelő helyet bizonyára már nappal kellett neki kikeresni, mert nemsokára egy semmiféle fénysugár állal meg nem világított sötét zugban egy törmelék és kövekből álló halmot találj mely a kőfal magasságának a feléig ért fel, ahol egy gerendán csomókkal ellátott kötelet erősített meg, amelynek másik végét a falon keresztül dobta, felmászott a falra, amelynek üvegcserepekkel védett koronájára köpenyegét elébb elővigyázatosan rádobta és a másik oldalon a sírok sűrű bokraira lecsúszott.
Ugyanolyan csöndben és elővigyázattal, az éles üvegcserepek állal okozható minden sérülésekre való tekintet nélkül, követte Őt a tudós is. Azután Lassali az éjjeli égen kirajzolódott háztetők segítségével tájékozódott a hely felől, ahol átjutottak és jelezte társának, hogy a sírok és sírköveken keresztül a temető közepe felé tartva, őt négykézláb kövesse.
A városház toronyórája éppen a 1-et ütötte, midőn az első óraütésnél mindketten a kapu kulcsának nyikorgását hallották.
Mély csönd követte ezt a hangot, mely bizonysága volt annak, hogy a temetőt kinyitották. Akármily erőfeszítéssel hallgatóztak, senkit sem hallottak belépni.
Most mindketten, szorosan egymás mellett összehúzódva, két sírkő közt levő mélyedésben, melyet egy tüskés sövény fedett el, annak a kőhalomnak a közelében voltak, amely Simeon ben Jehuda rabbi sírját takarta. A zsidó házakban a világosságok kezdtek kialudni és minden ünnepi zaj elnémult.
A félelmetes hely fölött még félelmetesebb csend terjedt szét.
így hallották a leselkedők, érthetően és tisztán a város tornyaiban az első negyedórát ütni.
Az olasz hirtelen megszorította a tudós karját:
- Csitt, jönnek! - Akármit hallana vagy látna, egy hangot se!
A bejáró ajtaja csikorgóit, azután a sövényeken és köveken, mintha hosszú ruhák suhognának vonszolódva. Egy fehér határozatlan, alak mint az árnyék, hangtalanul siklott az utakon oda. Leborult a kőhalomra, homlokával a köveket háromszor érintette és halkan egy imát kezdett mormolni.
A német értette, hogy chaldeus szavak voltak, de nem volt ideje fölöttük gondolkozni. A kapu átjáróján keresztül zihálva, köhögve, sóhajtozva, majdnem mászva, tapogatódzva közeledett egy hajlott alak, a még öregebb sírokhoz és az első oldalán leereszkedve, beleolvadt annak imamormolásába.
Azután újra biztos, erős lépések hangzottak és az imaköpeny fehér libegő "Taleth"-jében, egy magas, megtermett alak közeledett és mintha kényszer folytán tenné, kedvetlenül kuporodott le.
Tizenháromszor ismétlődött ez az üt, tizenhárom szellem-szerű alak érkezett. A doktor megolvasta őket, de nem igen tudta, hogy ezek élők voltak-e vagy holtak. Hideg, fagyos iszonyat futott át a hátán és mely borzalom remegtette meg a szívét. Önkénytelenül emlékezetébe jutott a kiengesztelődési ünnep azon rémületesen megkapó hagyománya, amidőn a "Tischri" hónap 10. napján, a poseni zsinagógában, amikor már a "Kol-Nidre" imánál tartottak, a gyülekezet nőttön-nőtt és az alakok-alakokhoz tapadva, az imaköpenyegbe burkolva, a hitközség létszámán jóval felülj százak és százak jelentek meg, míg a megbotránkozott rabbi, az "ígéret"-re karjait felemelve követelte, hogy akinek az arca húsból van, az a "Taleth"-et tegye le! És mikor százak elburkolva maradtak és fejeikről a köpenyt lehúzták, holtak koponyái voltak láthatók, akik sírjaikból kikelve, eljöttek az ünnepet a hitközséggel együtt ünnepelni.
Mint ott, képzelte el most a fehér Talethineket lehullani és koponyái koponyán vigyorogni, - midőn az éjféli óra utolsó ütése a toronyból az éjszakán keresztül rezgeti. Az utolsó ütés elhangzása után pedig egy éles érces csengés hallatszott, mellyel egyidejűleg a vén. kabalista sírjának kőhalmából kísérteties kék lény lobbant fel, amely előretörve, a sír körül hajladozó tizenhárom fehérbe burkolt alakot körülfátyolozta.
- Legyetek üdvözölve, ti "Kosche-Bathe-Aboth" (törzsfőnökök) - Israel 12 "Schebalimja" - (törzse, nemzetsége) - szólalt meg egy mély hang.
- Légy üdvözölve te, - a megátkozottak fia!
- Száz év lefolyt! - Honnan jönnek a "Resiimek"? - (törzsfejedelmek.)
- Ahonnan a szél fúj, - ahol Adonai népe az országokban, melyek fölött az uralom ősszüleinknek megígértetett, szét van szórva!
- Készek vagytok az "ígéretet" az eljövendő száz esztendőben is teljesíteni?
- Készek vagyunk!
- Tehát feleljelek azok nevében, amelyik Schebet-et - (nemzetség) - képviselitek. Schebel Juda ?
- Amsterdam! - felelte egy erőteljes szilárd hang.
- Schebel Benjámin?
- Toledo! - hangzott üresen,
- Schebet Léwy ?
- Worms!
- Schebet Manasse?
- Buda-Pest!
- Schebet Gád?
- Krakó!
- Schebet Simeon?
- Róma!
- Schebet Zebulon?
- Lissabon!
- Schebet Ruben?
- Párizs!
- Schebet Dán?
- Konstantinápoly!
- Schebel Asser?
- London!
- Schebet Isachar?
A bokrok mögött levők nem tudták megérteni azt a nevet, amelyet a felhívott rekedt gyenge hangja motyogott.
- Schebet Naphtali?
- Prága!
- És én! - az eltaszítottak és vándorlóknak képviselője - monda az eddig kérdező mély hangon, - akik a világban, ide-oda vetődnek. Összegyűltetek a beteljesedés és ígéret munkájára, mely Ábrahám magjának adatolt és mely a "megfeszített" fiai által elvétetett tőle! Aki Áron házából - (Léwy nemzetségéből) - van itt, az keljen fel, vizsgálja meg a főnököket és alakítsa meg a tanácsot.
Az az ember, aki legelőször jött, felemelkedett és ráült a kőhalomra. Egyik a másik után lépett hozzá és azt a héttagú szót, melyet este a temetőőrnek mondtak, odasúgta, mire ez minden egyes esetben, helyeslőleg biccentett a fejével.
Ezután valamennyi újból elfoglalta a helyét.
- Testvérek! - szólt a levita - Atyáink megcsinálták a szövetséget, mely a Sebatim beavatottjait minden 100 esztendőben a Kabala nagymesterének sírjához vezeti, így szól a tanítás, mely a földön a kiválasztottaknak hatalmat ad, Izrael magjának minden nemzedéke fölött az uralkodást. Tizennyolcszáz éve harcol Izrael népe a hatalomért, mely Ábrahámnak megígérte tett és amit a "Kereszt" tőlünk elragadott. Az elnyomás és halálos szorongattatások különféle nemei közepette ellenségeink talpa alatt, Izrael ezt a küzdelmet soha nem adta fel. És mert Ábrahám népe az egész földön szét van szórva, éppen ezért az övé lesz az egész föld. Népünk bölcs férfiai évszázadok óta vezetik ezt a harcot és Izrael népe az ő romlásából lépésről-lépésre emelkedik. Hatalmas lett az az erő, melyet nyíltan és titokban a trónok és népekre már most is gyakorol, mert mienk a föld Istene, amivel Áron bennünket a pusztában vigasztalt, az aranyborjú, mely előtt a megátalkodottak meghajolnak.
- Halljuk! - mormogták a körben.

- Ha a földkerekség minden aranya a mienk, minden hatalom is a mienk. Akkor az Ábrahámnak adott ígéret is beteljesedett. Az arany az az új Jeruzsálem, - az uralkodás az egész világon. Hatalom, megtorlás és élvezet, tehát minden, amit az emberek félnek és kivannak. Ez a "Kabala titka". - Tanítása szellemről, mely az eljövendők világát uralja. Tizennyolc évszázad az ellenségeinkké volt, az újabb évszázadok Izrael tulajdonává lesznek,
- Az ezeréves küzdelemben, amely bennünket, a titkos szövetség beavatottjait intette végre, ötödször jövünk ezen a helyen össze tanácsot tartani azon eszközök felelt, amelyeket az idők és ellenségeink bűnei nyújtanak, hogy minden alkalommal Izrael előre haladó győzelmét hirdesse; mégis egyetlen évszázad sem örvendhetett olyan eredményeknek, mint a mai. Ezért hinnünk kell, hogy törekvéseink beteljesedésének ideje közel van s mondhatjuk, hogy a jövendő - a mienk!
- Ha valami zsidóhecc közbe nem jön! - szólt keserű gúnnyal a nemzetségnélküli, aki a szentté avató kollégium advokátus diabólóját látszott ennél a gyülekezetnél képviselni.
- Ennek a veszélynek sötét idői már elmúltak. A haladás és a keresztény népek úgynevezett kultúrája, -(amire minden megtorlás alkalmával annyira követelődzve hivatkoznak is) - a legjobb védői a mi törekvéseinknek. Mielőtt az egyes törzsek tanácsait hallanánk, vizsgáljuk meg népünk hatalmának anyagi eszközeit, a készpénz tőkét, amely fölött Izrael jelenleg rendelkezik, így nevezzük meg európai hét piacunknak leggazdagabbjait s hogy milyen tőkeértékre vannak becsülve! - Kezdjétek Párizzsal.
- Fould&Co. - jelentette a Seken hangja, - 20 millió. - A J. Slem & Comp. 30 millió. - G. L. Halpen & Comp. 20 millió. - Anton Schnapper 15 millió. - Sámuel Haber 7 millió. - H. J. Reinach 7 millió. - J. E. Kann & Co. 5 millió. - Bischofsheim Goldschmied & Comp. 15 millió. - M. Cahen D'Anvers 5 millió, összesen. 121 millió frank. Ehhez jönnek a kisebb házak, körülbelül 80 millióval, így Párizsban az Izrael kezeiben levő tőke több mint 200 millióra rúg.
- Ez az 1/47-ed része a francia államadósságnak - monda a vándorló. - Pereire Mires! - ami a mieink tulajdona, még 30 millióra becsülhető. - Tovább! - a londoni jelentést.
- Montefiore Mózes 2 millió font. - Bischofsheim és Goldschraidt és Stern Testvérek, mindegyik egy-egy millió. - R. Rafael és fia 800.000. - Louis Cohen és fia, Montague Sámuel, mindegyik 500.000 font, összesen 6 millió nyolcszázezer font, a City kisebb házai 4 millió, összesen 11 millió font, vagyis 260 millió frank Londonban.
Meg kell jegyeznem, hogy a Seken a börzefejedelmeket, a Rotschild házakat kihagyta.
- Ezeket külön kell megneveznem - magyarázta a Lewita.
- A bécsi jelentés!
- Königswarter Móric 14 millió forint, - jelentette a harmadik hang. - Todesco Hermann S. 15 millió. - M. L. Bie-dermann & Comp., Springer Miksa, Ephrusi & Comp. És Edward Wiener, mindegyik l 1/2 millió. - Ludwig Ladenburg 2 millió forint. - Fr. Schey 2/3 millió. - Leop. Epstein 3 millió, összesen 46 millió forint, vagyis 152 millió frank Bécsben.
- Az osztrák kölcsönök olcsók! - 2288 millió forint államadósság, csőd esetére a mieink vagyonának meg kell kétszereződni.
Ezért kell az államok eladósítása. Ezért kell a háború és az államok pénzügyi mesterséges rontása.
- Berlin!
- S. Bleichröder, Mendelsohn & Co., H. E. Plaut és S. Herz, mindegyik egy-egy millió tallér. - N. Reichenheim és fia és Liebermann & Co. mindegyik 2 millió. - Hermann Gerson és M. E. Lewy mindegyik egy millió. - Joel Mayer 1 millió, Móritz Guterbock 34, Luis Riesz & Co. 1/2, összesen 13 és félmillió tallér. A kisebb házak együtt 10 millió, összesen 24 millió tallér körül, azaz 90 millió frank.
- Tehát az államadósság egy 12-ed része a mi kezeinkben van, mindazonáltal ez kevés, az aránynak másnak kell lenni.
- A jelentés Hamburgból !
- H. B. Oppenheimer 4. - I. E. Oppenheimer, Gebr. Jaffé, Pinthus Náthán Sohn mindegyik 2 millió márka. - Behrens Söhne l millió. - Ferdin, Jacobssohn, Sámuel Léwy Söhne, L. R. Veit & Co., A. Alexander, Lieben Königswarter, M. M. Warburg, Consul H. Jónás & Co., Július Leser, Martin M.Frankel, mindegyik egy-egy millió, Mendelsohn Barlholdi 3 millió márka. - Altonában Amsel Jacob Reé l, Messe Newmann l, W. S. Warbung 2 millió, összesen 27 és félmillió frank. De a keresztény házak gazdagsága sajnos, még nagyobb. A mi embereink ebben a merev birodalmi városban nem tudnak lábra kapni.
- Frankfurt a/M.!
- B. II. Goldschmidt 7 millió forint. - Márkus Königsworter, Jákob S. H. Stem és Gebrüder Sulzbach egyenként két-két millió. - Lazzarus Speyer, Elissen 1 1/2 millió. Ed. Moses Kann & Co. l millió, a kisebbek, a lutri collecteurökkel körülbelül 8 millió. Ehhez a tőkefejedelmek, a Rotschildok összekötőit háza London, Párizs, Frankfurt és Bécsbon, legkevesebb 100 millióval, ez összesen 125 millió forint, vagyis 200 millió frank.
- Az E. M. Günsburg-ház Szt. Péterváron 2 millió rubelre becsültetik. - Római házaink és Nápoly 20 millió Livre-re, Amsterdamban Hollander és Lehwen. Lippmann Rosenthal & Co., Becher & Fould, Werlhehn & Gomperz 40 millió forintra. Ha összeszámítjuk, úgy Izrael bebizonyítható vagyona, csak tíz fővárosban 1.1165 millió frank. Ehhez a másodrangú városok! - Testvérek! Jogosan feltehetjük, hogy - a népet nem számítva - Izrael nagytőke tulajdonosai ma már 2000 millió frank tőke felett rendelkeznek Európában.
Ez ezelőtt 67 évvel volt! Mennyire növekedhetett máig!
A tizenkettő helyeslő moraja volt a felelet.
- Európában 3 1/2 millió zsidóra ez fejenként 600 frankot lesz ki - jegyezte meg a törzsnélküliek képviselője - de a 31/2 millió pénzével szemben Európában 26.5 millió ellenség vagyis 500 millió ököl áll.
- A fej le fogja győzni az öklöt! - Mint azt eddig is legyőzte. A munka az üzérkedés igája, erőszak az értelem szolgája. Ki meri tagadni, hogy a ravaszság a mi népünk adománya?
- Hiú és kapzsi, - gőgös és élvvágyó!
- Ahol a világosság, ott árnyék is van. Nem hiába adta Adonai - az Úr - az ő kiválasztott népének: a kígyó szívósságát, a róka ravaszságát, a sólyom pillantását, a kutya emlékezőképességét, a hangya serénységét és a hód összetartását. 98
Mi Babylon vizeinél fogságban voltunk és hatalmasokká leltünk! Templomainkat lerombolták és mi ezret építettünk! - Minket tizennyolcszáz évig porig aláztak és a mi fejünk a nemzetek fölé emelkedett és mi okot újra le fogjuk igázni, addig, míg a világ fennmarad.
- A kikeresztelkedők száma szaporodik! - monda makacsul a kételkedő.
- Balgát - monda a Lewita. - A föld országaiban tett vándorlásaid nem tanítottak meg arra, hogy a víz a lelket nem mossa meg, csak a testet? Hagyjátok az ő térítő társaságaiknak pénzüket ostobán tékozolni. Nem számította ki talán a gőgös Times új aulán, hogy az angol missziónak minden megtérített zsidó lélek 2.5000 frankjaiba kerül. És az engesztelés napján nem imádkoztunk-e a hitehagyottakért? Mert a valóságban - mondom neked, nem a zsidóból lesz keresztény, hanem a vérkeveredés folytán, - generációkon át a keresztényből lesz - zsidó. Akármilyen zárkózott is a mi népünk, a kikeresztelkedettek a mi lépcsőnk, melyen útjainkat megmásszuk, mert az ilyen mivelünk tart, nem azokkal, akik - minden keresztelés dacára - nem az ő testéből és lelkéből valók. Különben szükséges volna, hogy Izrael ezeket mint bélpoklosokat taszítsa ki magából.
A tizenkettő eközben átkot mormogott. - A doktor érezte, amint az olasz kezét görcsösen és erősen karja közé szorítja:
- Hallgass! - és halljad!
- Testvérek! - mondja a Lewita hangja - Itt az ideje, hogy alapítóink rendelése szerint, az elmúlt száz év tapasztalatainak megfelelően, egyenként elmondjátok az utakat, amelyen Izrael tovább vezetendő volna, hogy céljait elérhesse. Mi a "beavatottak" vagyunk, a vezérek, akik a tömeget, amely vak, vezetjük. Mi vagyunk az építőmesterek, akik a holt kövekből tornyot építenek, melynek az égig kell érni!
- A babiloni tornyot szétzúzta annak a keze, akinek nevét megneveznem nem szabad! - mondta a törzsnélküli.
- A mi épületünk azon az "ígéreten" áll, amely Ábrahámnak adatott. - Kezdje tehát a te szavad Ruben törzse, hogy nyerheti el Izrael a föld összes népei fölött azt az erőt és hatalmat, amely őt megilleti.
Egy tiszta, csengő hang, mely kissé metsző volt, a következőket mondta:
- Európa országainak összes fejedelmei ma el vannak adósodva. Ezeket az adósságokat a "börze" szabályozza. Ilyen üzleteket azonban csak mozgótőkével lehet csinálni, ezért az összes mozgótőkének Izrael kezeiben kell lenni. Amint éppen hallottuk, ehhez a helyes irányú kezdés már megtörtént. Ha a börzén uralkodunk, ezzel uralkodunk az állam vagyonán is. Ezért a kormányok adósságcsinálását meg kell könnyíteni, hogy az államok mindinkább a kezeinkbe kerüljenek.
Itt a nyitja az államok "külföldi kölcsöneinek" mint Ausztriában, Magyarországon stb., stb.
- Amennyire lehetséges tehát a tökének állami intézményüket, vasutakat, jövedékeket, bányákat, jogokat, korona uradalmakat, kell igyekezni zálogba venni. Továbbá a börze arra is eszköz, hogy a vagyont és a kisemberek megtakarított pénzét is a tőkések kezéhez játsszuk, ha őket börzejátékra csábítjuk. A papiros határidő-üzlet a mi népünk szerencsés találmánya. És ha a börzések maguk közt egymást meg is csalják, végeredményben a költségeket mégis a nem céhbeliek fizetik meg.
- A hang - melyet a párisi nagybörzén bizonyára sokat lehetett hallani - elhallgatott. - Egyetértenek-e a Sekeminek testvérünk felfogásával? - kérdezte a levita.
Helyeslő moraj volt a felelet.
- Simeon törzsét illeti a szó!
Komoly, mély hang, melynek zengése és szavai mély gondolkodásra vallottak, hatott a hallgatók füléhez.
- Egy ország elpusztíthatatlan vas-szilárd vagyona mindig a földbirtok marad. Ez már önmagában is erőt, tekintélyt és befolyási kölcsönöz. A földbirtoknak tehát Izrael kezeibe kell jutni. Ez, ha a mozgótőke fölölt rendelkezünk, könnyű dolog. Izrael első törekvésének tehát annak kell lenni, hogy a mostani tulajdonosokat földbirtokaikból kiszorítsa. Nekünk mindenekelőtt a nagybirtok veszedelmes. Ezért a nagyobb városokban a fiatal nemesség eladósodását meg kell könnyíteni. A botránytól való félelem által tönkretesszük az arisztokrácia vagyonát és gyengítjük az arisztokrácia jelentőségét.
Ezért találták ki a "demokrácát" a "grófok" gyűlöletet, a bit-bizományok eltörlését és a papi vagyon szekularizálását
- A földbirtokot amennyiben készáruvá változtatjuk, mozgóvá kell tenni. Minél jobban dolgozunk a földbirtok lehető kis részekre osztásán, annál könnyebben és olcsóbban jut az a kezeinkbe. Ezért kell a földosztás az izgatásban, a földreform a parlamentben.
- Ezen célból a tőkét a jelzálogoktól hosszabb időre el kell vonni és ennek megbízhatatlanságát hirdetni, terjeszteni kell. Azon állítás mellett, hogy a szegényebb osztályon és munkáson akarunk segíteni. Az államok és községekben az adónak és közterheknek a földbirtokra kell hárulni. Ha a föld és lelek a mi kezünkben van, akkor abból nekünk, a keresztény bérlők és munkások által tízszeres percentet kell behajtani.
A törzsnélküli gúnyosan nevetett. A tanács jó, de nem új. Kérdezősködjetek Párizsban és Bécsben, kik a házak tulajdonosai már most is'? - A Damno - az én találmányom és kitűnő eszköz a tulajdonosokat tönkretenni.
A gyülekezet helyeslő moraja ismét követte azt.
- Juda törzse, terajtad a sor! A hang, mely megszólalt, támadó és meggyőző volt, mely rőf- és tallérszerűen hangzott.
- Mini ahogy a földbirtok a nemesség ereje, úgy az iparososztály a polgárságnak az az ereje, amely Izraelnek útjában áll. Ezt tönkre kell lenni. Az iparosnak nem szabad másnak lenni, mint munkásnak. Ehhez nincs jobb eszköz, mint a teljes iparszabadság. A gyáros lépjen a mester helyébe. Minthogy neki nem kell dolgozni, csak üzletet csinálni, Izrael gyermekei az ipar minden ágához hozzányúlhatnak. Az ő tőkéjük és ügyességük pótolja a képesítés hiányát. A munkásokká átváltoztatott kézműveseket, vagyis a mi gyári munkásainkat fel lehet használni politikai céljainkra. Egyidejűleg a tömegeket is kezeinkben tartjuk. Aki ennek a rendszernek ellenáll, azt a konkurenciával kell megsemmisíteni. A nép az gondtalan és hálátlan "tömeg", amely ebben a harcban az iparosokat cserben fogja hagyni, ha az árut a gyárostól valamivel olcsóbban kapja.
Az új Sanhedrinnek a gyors helyeslése igazolta, hogy ezen tanács igazságait már fel is fogták és követték is.
- A sor rajtam van - szóit a levita. - Én Áron törzse nevében beszélek.

- Izrael természetes ellensége a keresztény egyház. Ezért ennek aláásását érvényre kell juttatni. Hiányosságai ezt megkönnyítik. Köztük a szabad gondolkodást, kétséget, a hitetlenséget, a villongást elő kell mozdítanunk. Ezért a sajtóban örökös harc közt, a keresztény papságot meg kell gyanúsítani és kigúnyolni. Az egyház főoszlopai az iskolák! Nekünk tehát a keresztény ifjúság nevelésére befolyást kell szerezni. Miért is az iskolák szétválasztását az egyháztól, nekünk legközelebb követelnünk kell. A "haladás" és minden vallás egyenjogúságának ürügye alatt követelnünk kell a keresztény iskolák átváltoztatásai felekezetnélküli iskolákká. Akkor minden iskolában zsidó tanítók lehetnek s a keresztény nevelés a házi nevelésre korlátozódik. És mert ebhez a tömegnek nincs ideje, a magasabb osztályok vallásossága megrendül, nemsokára pedig egészen megszűnik. Állandóan izgatni kell az egyház magánvagyona ellen és az iskoláik megszüntetése mellett. Az egyházi és iskolai vagyon átcsúsztatása az állam kezébe, - előbb vagy utóbb egyet jelent Izrael kezével.
Egyetértő moraj kísérte a beszélő szavait, - egy hang sem emelkedett ellene. - Azután folytatta:
- Isachár törzsének "Sechen"-jét illeti a szó! Ez egy aggastyán reszkető 'hangja volt, aki a következőképpen beszélt:
- Igyekezzenek arra testvéreim, hogy a fegyveres erő megszüntettessék. A durva fegyveres szolgálat nem való Izrael gyermekeinek. Nem mindenki Gideon! - A hadseregük a trónok támaszai és egy szűkkeblű hazafiság iskolái. Nem a karnak, hanem a szellemnek és pénznek kell uralkodni. E miatt a nép előtt a katonai rendet és fegyelmet minden kínálkozó alkalommal becsmérelni, kigúnyolni és nevetségessé kell lenni és meg kell gyanúsítani. Közöttük pedig ellentéteket kell szítani. Zsoldosok elegendők a rendőri szolgálatra, hogy a vagyonosokat a vagyontalanoktól megvédelmezzék.
- Juda oroszlánjának szavai elhangzottak - monda gúnyosan a vándorló. - Dávid legyőzte Góliátot. - A népek ezután, a háború "Schizonja" - (páncél) - helyeit hálókabátban fognak élni. A börzén egy pofon annyi lesz, mini egy megvívott csata!
Ezen arcátlan gúny miatt a körben vihar látszott kerekedni, de a legidősebb szava lecsendesítette őket, mondván: Ő Beliál fia! - hadd beszéljen, - de amit a Schebatim tanácsa határoz, azt mégis végre fogja hajtani.
- A Zebulon törzse beszéljen!
Egy tompa hang, mint messziről hangzó égiháború, a következőket mondta:
- A mi népünk alapjában véve, a régihez szilárdan ragaszkodó, konzervatív. A mi érdekeink azonban most azt követelik, hogy a világot megrázó mozgalmakhoz csatlakozzunk, illetőleg azok vezetését átvegyük. Tagadhatatlan ugyanis, hogy korunkban az újítások egész tömege nyomult előtérbe. Mindezeknek az alapgondolata, az anyagiak, vagyis a rászoruló osztályok anyagi helyzetének a megreformálása. Egy ilyen reformban azonban a vagyonosoknak vagyis elsősorban a "löketnek - áldozatot is kell hozni. A toké azonban Izrael kezében van. Ezért az ő feladata volt a külső mozgalmakban résztvenni, hogy azt a társadalmi reformok területéről a politika mezejére terelje. A néptömeg mint olyan, vak és ostoba, mert a legjobban ordítok által vezetteti magát. Azonban ki ordít hangosabban és okosabban, mint Izrael? Ezért voltak a mi embereink legelől a szószékeken, legelől az újságokban - és a keresztények egyesületeiben,
A XVIII. század első felében a Napóleon utáni idők mozgalmai egész Európában.
- Minél több az egyesület és gyűlésezés, annál több az elégedetlenség és kedvetlenség a - munkára. Ebből szükségszerűleg következik a nép elszegényedése vagyis azoknak a szolgaságba jutása, akinek a pénz a kezében van és egyidejűleg ezek vagyonának növekedése. Ezenkívül minden mozgalom nekünk pénzt hoz, mert tönkre teszi a kisembereket és szaporítja az adósságokat. A trónok bizonytalansága növeli a mi erőnket és befolyásunkat. Ezért örökös nyugtalanságot és zavargásokat kell fenntartani. Minden forradalom a tőkéinket kamatoztatja és célunk elérését segíti elő.
Hosszabb hallgatás követte ezeket a rémit ő mondatokat, mintha a titokzatos Sanhedrin minden egyes tagja, azok félelmetes horderejét mérlegelné.
Beliál fia megint egy rekedt mosolyt hallatott.
- Iszonyodtok talán a vértől? - Hiszen nem a ti véretek!

Ezután az egyik beleegyezést mormolt és a többi követte öt.
- Dán törzsének fia, terajtad a sor!
A hang felelete magán viselte az alacsony zsidó típus jellegét.
- Minden kereskedelemnek, - mely üzletet és nyereséget hoz - a mi kezeinkben kell lenni. Ez a mi születésünkkel járó jogunk. Mindenekelőtt a spiritusz, olaj, gyapjú és gabona kereskedelmet kell bírnunk. Akkor a földművelés és a föld kezeinkben van. Amikor a mindennapi kenyeret bárhol megkereshetjük. Ha pedig elégedetlenség vagy nyomor támad, a lárma okát könnyen a kormányokra háríthatjuk. Az a csekély portéka, amelynél sok a fáradság és kevés a haszon, - maradjon a keresztények kezén. Hadd nyúzzák, kínozzák magukat, mint ahogy a kiválasztott nép sok száz évig kínlódott.
A beszéd alig kívánta a hozzájárulást. A levita a következőt hívta fel.
- Naphtali törzse!
A szavak, amelyek következtek, élesen és öntudatosan hangzottak:
- Minden államhivatalnak nyitva kell előttünk állni. Ha ez az elv mindenekelőtt megvalósul, a zsidó pályázók ravaszsága és szívóssága hamar meg fogja találni azt, amelyik a befolyást csakugyan biztosítja. Mert hisz olyan hivatalokról van szó, amelyek külső díszt, hatalmat és hasznot hajtanak. Azokat, amelyek munkát és ismereteket kiváltnak, tartsák meg maguknak a keresztények. Ezért veti meg a zsidó az alantas állásokat. Az igazságügy nekünk elsőrendű fontosságú. Az ügyvédkedés nagy lépés előre. Ez meg is felel a mi népünk ravasz. és szívós szellemének, de erőt és betekintést is nyújt természetes ellenségeink viszonyait megismerni. Az egyenlőség mellett, - miért ne lehessen egy zsidó kultuszminiszter, miután már több országban amúgy is voltak zsidó pénzügyminiszterek?
- Gondoljatok Hámán akasztófájára, Süss és Lippold sorsára, - monda az intő hang.
- Mit károg a varjú az elmúlt időkről, amelyek a hátunk mögött és túl vannak haladva! - Nincs talán nagy minisztere a mi népünkből Franciaországnak, akit a császár maga is megbecsül?
A kielégített büszkeség hangja abban az egyetértésben volt, amely a beszélőnek kijutott, aki tehát folytatta:
- A mi embereinknek az államok törvényhozói közé kell jutni. A "gojim"-ok különleges törvényeit, melyeket Izrael fiai ellen hoztak, meg kell mindenütt szüntetni, de ezalatt mi atyáink rendeléseit fönntartjuk. Nekünk minket védő törvényekre nincs többé szükségünk. Nekünk most már olyan törvényekről kell gondoskodni, ami nekünk hasznot hajt. Egy enyhe csődtörvény, melyet a humanitás nevében kell hozni, a mi kezeinkben igazi aranybánya lesz. Azzal a lármával, hogy ezáltal a pénz olcsóbb lesz, mindenekelőtt gondoskodnunk kell, hogy az uzsoratörvény minden országban megszűnjenek. A pénz éppen olyan árucikk, mint minden más s magának a törvénynek kell bennünket feljogosítani, hogy az árát úgy emeljük, ahogy azt a mi hasznunk megköveteli.
- Reszeljen Benjámin törzsének követe!
- Mii mondjak még ilyen bölcs férfiak tanácsai mellé? - Izraelnek is legyen becsülete és dicsősége! Ezért minden egyesület élére, ahol nincs veszély csak tisztesség, törekedni kell. A tudomány és művészet azon ágaira kell vetni magát, melyet a mi népünk jelleme magának legjobban meg tud szerezni. Mi nagy színészek, nagy filozófusok és nagy komponisták lehetünk. Mind a háromnál megtalálja az üzlet a maga területét, Sőt ezekhez, a mi embereink gondoskodnak köztetszés és tömjénfüstjéről is. A tudományban az orvosi, ügyvédi és filozófiai pálya az, amit magunknak meg kell tartanunk. Ezek adják az elméinknek és az üzérkedésnek a legtöbb teret. Az orvos a családok titkaiba hatol be és kezében tartja annak életét.
- Asser törzse a sor terajtad van!
- Nekünk a zsidó és keresztény közt szabad házasságot kell követelni. Izrael emellett csak nyerhet. Habár a vérét bemocskolja. A mi fiaink csak házasodjanak bele az előkelő és hatalmas családokba. Mi adjuk a pénzt és cserébe megkapjuk a befolyást. A keresztény rokonságnak reánk nincsen semmi következése, ellenben mi hasznosíthatjuk. Ez az egyik. A másik az, hogy mi tiszteljük a zsidó nőt s tiltott vágyódásainkat inkább ellenségeink asszonyain gyakoroljuk. A pénz a mienk és pénzért az erény is olcsó. Egy zsidó az ő népének a leányát sohasem teheti "Chonte"-vá. Aki a 6-ik parancs ellen akar véteni, akkor keresztény leányok erre a célra - vannak elegen.
- Mi célra szolgálnának másra a raktárakban alkalmazott szép leányzói a gojimoknak? - szólt közbe gúnyosan a gonosz lélek képviselője. Aki nem akar kedvteléseinkhez alkalmazkodni, nem kap munkát, - tehát kenyeret. A mi fiatal embereinktől nem szabad sajnálni egy kis élvezetei sem. Menjetek a nagy városokba s meglátjátok, hogy ez nem várt a ti bölcsességetekre. A munkás elégedjék meg a mi levetett ruháinkkal! Csináljatok a keresztények házasságából - "szentség" helyett - szerződést s az asszonyai és leányai a mi kezeink közi még készségesebbek lesznek.
Ezen szavak félelmetes cinizmusa, mely az erkölcsök szigorú tisztasága felett őrködő régi tanítások mellett, oly fájdalmas helyet érintett, - hatását nem vesztette el.
- Hogy szól a törvény? - kérdé egy hang a 12 közül.
- A mi népünk asszonyával cselt házasságtörésre halál. Egy szűz leány szűztelenítője, - ha az nem eljegyzett menyasszonya volt, pénzbüntetéssel is bűnhődhet, különben halál! A testi kihágást rabszolganővel a törvény enyhén bírálja el. - Az ő testük - az ő uraiké! - A gojimok különbek lennének mint a mi rabszolgáink?
A kinyilatkoztatást a helyeslés moraja követte.
- Manasse törzse beszéljen!
Az utolsó szónok mialatt beszélt, jelentőségteljesen felemelte kezét és lassan ide-oda mozgatta, mintha szavainak súlyát akarta volna erősebbé tenni. Hangja nyikorgó és kellemetlen, tele önhittséggel és vakmerőséggel, különben biztonsággal és gyakorlottsággal beszélt. - Ha az arany a világ legelső hatalma, akkor a sajtó a második. Mit érnek azok a vélemények, tanácsok, amelyek itt elhangzottak - állandóság nélkül! Csak akkor juthatunk célhoz, ha a sajtó a mi kezünkben van. A mi embereinknek kell a napi sajtón uralkodni! Mi jártasok és ravaszok vagyunk, de pénzünk is van hozzá, hogy azt céljaink szolgálatába tudjuk állítani. A nagy politikai újságokat, melyek a közvéleményt csinálják, a kritikát, az utcai irodalmat, a távírókat és a színpadot nekünk tulajdonunkká kell tenni. A keresztényeket ezekből nekünk lépésről-lépésre ki kell szorítani, akkor diktálni fogjuk az egész világnak, hogy mit higgyenek, mit tartsanak nagyra és mit kárhoztassanak. Akkor száz formában fogjuk megszólaltatni Izrael jaj kiáltásai és az elnyomottak panaszait, amelyek reánk nehezednek. Akkor, - ha egyenként mindenki ellenünk is lesz, a tömeg - az ő bárgyúságában - mindig velünk lesz. A sajtóval kezeinkben az igazságot igazságtalansággá, a gyalázatot tisztességgé változtathatjuk át. A trónokat megingathatjuk, a családokat szétválaszthatjuk. A hitet, amit ellenségeink eddig nagyra tartottak, mindenben alááshatjuk és megingathatjuk. A hitelt megronthatjuk és a szenvedélyeket felizgathatjuk. Csinálhatunk háborút és békét. Oszthatunk dicsőséget, vagy gyalázatot. A tehetséget felemelhetjük vagy agyonhajszolhatjuk, üldözhetjük és halálra hallgattathatjuk. Akié a sajtó, azé a nép füle. Ha Izraelé az arany és a sajtó, akkor kérdezheti: melyik napon akarjuk a minket megillető "Ataroch"-ot - (koronát) - feltenni és az ígéret "Chisse"-jére - (trón) - felülni és a "Schebet"-et, - (kormánypálca) - a hatalmat a föld minden népe felett megforgatni.
Egy majdnem heves helyeslés követte a szavakat és a mélyen megrendült hallgatók néhány percig csak igen keveset érthettek abból, amit beszéltek. Azonban a levita hangja azután újból felemelkedett és csendet parancsolt.
- A Rosche-Bathe-Aboth tizenkét Schebatinjai bölcsen beszéltek és súlyos szavakat ejtettek. Ezek az eljövendő időknek pillérei lesznek, ha azokat az üldözöttek fiai emlékezetükbe vésik és magjukban tovább terjesztik Izrael népében, hogy az reggeltől-estig, déltől-éjfélig hatalmas fává nőjön. Legyenek ezek a "Chereb"-ek - (kard) - mellyel Izrael az ő ellenségeit sújtja! Jákob magjának a szerencsében, gazdagságban és hatalomban össze kell tartani éppen úgy, mint ahogy összetartott a szerencsétlenségben és veszélyben. Mindegyiknek segíteni kell a másikat. Ahova valamelyik az egyik lábát beteszi, annak utána kell húzni a másik lábát is, vagyis a másik testvérét. Ha egyiknek balsorsa volt, a többieknek fel kell őt újra segíteni. Ha valamelyik a világi törvényekkel ellentétbe jutott, a testvéreknek át kell őt segíteni, ha különben ő a mi népünk törvényeivel békességben él. Ha valaki mindjárt 10 évet is ült a fegyházban, még mindig lehet belőle - gazdag ember, aki előtt a gojimok fejedelmeinek és grófjainak meg kell hajolni, tehát csak el ne hagyják őt a mi embereink. Ha mindenki ellenünk van is, majd mellettünk is lesznek mindnyájan. Az Úr keze 10 év után kivezetett bennünket Kánaán ország uralmára, - 45-ször 40 év múlva, nyomorban töltött vándorlásainkból - ki fog vezetni bennünket azon országok fölötti uralkodásra, melyek 45-ször nagyobbak Kánaánnál! Ha Izrael követi a Kabala Sanhedrinjei által elhatározott tanácsokat, - majd ha száz év múlva a mi unokáink, szövetségünk megalapítójának sírjához erre a helyre újra összegyűlnek, beszámolhatnak majd neki, hogy ők a világ valóságos fejedelmei és az "ígéret", amely Izrael népének adatott, - minden más népek mint rabszolgák fölött uralkodni, úgy, ahogy megígértetett... beteljesedett. - Ti fiai az aranyborjúnak! Újítsátok meg eskütöket és vonuljatok szét a szelek irányában!
És a rabbi sírjáról erősebben világított a kékes fény, amely mellett most a "Tizenhárom" énekszerű mormolás mellett elvonult, mialatt mindegyik egy-egy új követ húzott elő a ruhája alól és a kőhalomra dobta.
A doktornak úgy tetszett, mintha a sírhalom csúcsán, kísérteties kék fényben valami idomtalan aranyállat-alak csillogna, azután ugyanazon érc-csengéssel, mint ahogy a kék fény megjelent, hirtelen eltűnt és mély egyforma sötétség borította be a félelmetes temetőt.
A sírok közt egyes fehér alakok suhantak keresztül, a kapu halkan nyikorgóit, de ez nem az éjjeli szél volt, mely rozsdás sarkaiban mozgatta.
így folyt le 1860 október 8-án, tehát ezelőtt majdnem 70 évvel, a zsidó világszövetség vezetőinek százévenként tartott, legutolsó titkos összejövetele.
Valami borzalmas és megfélemlítő, logikájával s gyakorlati igazságaival, de egyben gonoszságban utolérhetetlen merénylet a világ népei ellen, amely ennek a titkos összejövetelnek lefolyásából szétárad. Józan ésszel szinte azt volnánk hajlandók hinni, hogy az tisztán a fantázia határtalan csapongása. Ám ha elmélkedünk fölötte, más, nagyon elszomorító eredményre jutunk.
Sir John Retclif a maga idejében tudós, nagy összeköttetésekkel rendelkező, széles látókörű, mélyen gondolkozó, komoly történetíró volt, habár kor történelmét, a talán nem egészen időszerűnek látszó szenzációs leleplezések miatt - a fantáziát is megengedő - regény formájába öltöztette is. - Retclif a keze közé jutott okmányok és bizalmas közlések alapján dolgozott s így jólértesültségéhez alig férhet kétség. Mint író, nagyon természetes, hogy a költői elképzelés és fantázia bizonyos felöltöztető mértékét nem nélkülözhette, de nála a lényeg mindig komoly alapon nyugszik. Amit ez esetben sajnos az azóta lefolyt 70 esztendő gyakorlatilag is megcáfolhatatlanul a legszomorúbban igazolt.
Miként jutott Retclif a Kabala titkához, - egyáltalán lefolyt-e és csakugyan úgy folyt-e le a 100 évenkénti titkos összejövetel, ahogy azt leírta, mennyi a leírásban a fantázia vagy valóság, az egyáltalán nem érdekelhet sem bennünket, sem senki mást. A világ népeit és az emberiséget az érdekli és döbbenti meg inkább, hogy mindaz, amit Retclif ezelőtt 70 esztendővel leírt és a 12 zsidó nemzetség képviselőinek egyenként a szájába adóit, az a lefolyt 70 év alatt, szó szerint, mind az utolsó betűig meg is történt, sem csűrni csavarni nem lehet s a megszokott zsidó módszer, sőt hittörvény szerint le sem tagadható. Ennél kétségbevonhatatlanabb és erősebb bizonyíték arra, hogy ez az összejövetel csakugyan megtörtént, ott csakugyan Izrael dicsőségéről, az emberiség veszedelméről, a világuralom megszerzéséről tanácskoztak s hoztak határozatokat, hogy tehát a Kabala titka vagyis az összeesküvés a fennálló keresztény világrend, az emberiség ellen, a zsidó világszövetség maffiája a világuralomért csakugyan meglevő élő valóság, amely szervezetében tökéletesedve, ma már lázas és mindent letipró erővel dolgozik, azt többe kétségbevonni csak a süketségben és vakságban élő legjámborabb embernek lehet.


---a 2. részhez ---