Mit válaszolsz, amikor valaki megkérdezi, hogy az otthon nevelt gyerekeid lépést tartanak-e az iskolázott gyerekekkel, tehát az országos standard szerint haladnak-e? Gondoljuk akkor át, hogy mit is jelent az országos standard. Nem egy könnyen megfogalmazható dolog. A tananyagok összetétele szinte évről évre változik. Az iskolákon belűl a gyerekek teljesitménye széles határok között mozog, van aki nagyon jó tanuló, van aki kibukik, és a kettő között a szinskála minden foka megtalálható. Történelmileg is nézve a tananyag állandó változásokon megy keresztűl. Mást tanultak a gyerekek 100 évvel ezelőtt, mást fognak tanulni 100 év múlva. Mégis, a variációk ellenére minden generáció kitermeli a tudósait, filozófusait, müvészeit, stb. A végszó tehát az, hogy a nagy variáció ellenére mindenki megtalálja végülis a hivatását, mindannyiunk él a szabadságával, s a kötelességével, hogy az élete irányát maga határozza meg (legalábbis elméletileg), néha olyan irányt választva, amire semmi az iskolai tanulmányaiból nem készitette fel. A felelet a fenti kérdésre tehát az lenne, hogy tulajdonképpen nincs abszolut standard, amit követnünk kellene. Hogy mit is kell tanulnunk, azt az egyéni életkörülményeink és a céljaink, a jövővel kapcsolatos elképzeléseink határozzák meg. Pontosan az iskolázott gyerekek teljesitményei, vagy annak hiánya az, ami bizonyitja, hogy mindenki számára megfelelő standard tananyag egyszerűen nem létezik. A mai standard megfelel az átlagembernek, de butitja a lángeszűeket és keseriti a nehezebb fejűek életét. Nem logikusabb akkor megteremteni a fejlődés korlátlan lehetőségét az okosaknak, ugyanakkor biztositani, hogy a gyengébbek ne veszitsék el önbizalmukat, ne váljanak törött lelkekké? Amikor magunkra vállaljuk gyermekeink otthon-nevelését, akkor egy olyan szabadsággal élünk, ami lehetővé teszi, hogy a gyermekeinkben kifejlesszük a képességet, hogy végülis magukra vehessék a saját életükkel szembeni felelősséget, hogy önállóan és önbizalommal legyenek képesek döntéseket hozni jövőjükkel kapcsolatban. Amikor otthon nevelt gyerekeinkre nézünk, azt kell kérdezzük: megvan-e még bennük a született kiváncsiság, érdekli-e őket a körülöttük lévő világ? Magabiztosak-e, amikor valamibe belevágnak? Tudják-e, hol kell a megfelelő információt, tudást megtalálni? Fejlődik-e bennük a képesség arra, hogy a mindennapi fárasztó munkát is panasz nélkül elvégezhessék, ha az a végcélt szolgálja? Hogy általában boldogok-e...?
|
