BBC: Az otthoni oktatás előnyei és hátrányai

A brit Tanárok Szakmai Szövetsége szerint meg kell változtatni az otthoni oktatásban részesülő gyerekekre vonatkozó törvényt. A szakmai szervezet arra is felhívta a figyelmet, hogy a jelenleginél szigorúbban kellene ellenőrizni az ilyen gyerekek tanulmányait. Gyerekek közötti erőszak, vizsgadrukk, valamint az iskolakerülő nebulók szüleire kiróható börtön- vagy pénzbüntetés - a szakemberek szerint sokszor ezek a tényezők vezetnek oda, hogy a szülők úgy döntenek: inkább saját maguk tanítják gyermeküket. Előfordul persze az is, hogy a szülők egyszerűen szorosabb családi kötelékeket szeretnének kialakítani, esetleg kulturális vagy vallási fenntartásaik vannak az adott intézménnyel szemben, esetleg arra várnak, hogy üresedés legyen az általuk kiválasztott általános vagy középiskolában. A Tanárok Szakmai Szövetsége most arra hívja fel a figyelmet, hogy az otthon tanított gyermekek az egyedüliek az oktatási rendszerben, akiket szakképzetlen emberek tanítanak és akiket nem ellenőriznek folyamatosan. A jelenlegi törvényi szabályozás szerint ugyanis a szülők nem kötelesek beleegyezni abba, hogy felügyelők látogassák meg őket. Ha egy gyermek soha nem vett részt a szervezett oktatásban, akkor az illetékes oktatási hivatal gyakorlatilag nem szerez tudomást a létezéséről, így ellenőrizni sem tudja az oktatás színvonalát. A Tanárok Szakmai Szövetsége éppen ezért legutóbbi konferenciáján arra hívta fel a figyelmet, hogy mielőbb lépéseket kell tenni a helyzet megváltoztatása érdekében. BBC Első pillantásra jogosult megmozdulásnak tünik a brit Tanárok Szakmai Szövetségének lobby platformja. Elvégre, ha szigorúan ellenőrizhetnék az otthon tanuló gyerekeket, akkor azokat, akik bukásszinten állnak, vagyis nem haladnak egyidőben a megfelelő iskolai szinttel, azokat rá lehetne szoritani, hogy iskolába járjanak és megfelelő oktatásban részesüljenek. De ha utánnagondolunk, akkor tulajdonképpen arról van szó, hogy a szülők képességeit kérdőjelezik meg! Hosszú évek megfigyelései alapján merem mondani, hogy a legtöbb szülő, aki magára vállalja gyermekei otthoni oktatását, eléggé lelkiismeretes ahoz, hogy jó munkát végezzen. Ma már borzasztó ritka az az eset, hogy valaki azért tartsa otthon a gyerekeit, mert ki akarja őket használni, dolgoztatni, stb. Tanulni nem olyan nehéz. Mindenki, aki valaha is tanult valamit magától, az tudja, hogy az önképzéshez mindössze lelkes hozzáállás, valamint megfelelő tananyag szükséges. Sőt, az sem fontos, hogy milyen ütemben halad az a diák. Csak az fontos, hogy mire felnő, megfelelő a tudása a jövője biztositása szempontjából. Sajnos, iskolai oktatás nem mindig biztositja ezt... Az igazán jó otthontanitó szülő pedig az, aki ezt az önképző hajlamot ápolni tudja gyermekeiben, hogy azok napról napra egyre önállóbban kereshessék a tudást. Ezt a relativ önállóságot általában sikerül el is érni mire a gyerek eléri a kamaszkort. Azután már csak irányitásra és kérdések megválaszolására van szükség. Tudom, hogy egy eme sorokat olvasó tanitó, vagy tanár csak forgatja a szemeit, hogy "ugyan, ugyan, micsoda naivitás! Mindenki tudja, milyen nehéz gyerekeket tanitani, maguktól nem tanulnának azok semmit..". Mert eddig nem találkoztak igazi otthon nevelt gyerekkel! Amerikában ezek a gyerekek azok, akik legtöbbször megnyerik a tanulmányi versenyeket, és az egyetemek, köztük Harvard és Yale is, azon versengenek, hogy minél több otthon nevelt gyereket csalogassanak magukhoz. A tanitó és tanárképzőkben tanitanak gyerekpszihológiát, egyéni tanulási stilusokat és a köztük lévő különbségeket, de nézzen minden ezt olvasó tanár magába: mennyire tudja ezt a tudását igazából a gyakorlatba vinni? A valóság az, hogy amikor húsz-harminc gyerek áll előttünk, hiába látjuk, hogy ennek a gyereknek ez kéne, a másiknak meg az, a lecke megtanitására megadott idő épp csak arra elég, hogy feleltessünk, s aztán gyorsan leadjuk az új anyagot. A legjobb szándékok ellenére is, a legjobb tanárok osztályaiban is, vannak olyan gyerekek, akik hátra vannak maradva, akik buknak. Hát akkor meg kellene legyen annak is a lehetőságe, hogy a tanitókat, tanárokat is felelősségre lehessen vonni, s a bukó gyerekeket rászoritani, hogy járjanak... hova is...? Vissza. Következő esszé.