Miért tanulunk? Tanulunk, mert tudásra van szükségünk ahoz, hogy megélhetésünket biztosíthassuk. Már a korai társadalmakban is volt munkamegosztás, ami szükségessé tette bizonyos specializált feladatok megtanulását. Ez leggyakrabban a családon belül történt. Mai napig is elterjedt gyakorlat, hogy a szülő tanítja meg gyerekének a saját foglalkozása titkait, így foglalkozás-dinasztiákat teremtve. Ha valami más szeretne lenni egy gyerek, akkor el kell mennie inasnak egy mester mellé, akinél, szinte annak a családjához csatlakozva, tanulhatja meg azt a foglalkozást. De ha közelebb nézünk körül, a mai világban, a saját családjainkban, a főzés, házvezetés csinjait ma is nagyjából az anyjuktól kell megtanulják a lányok (és fiuk ;). Miért léteznek tanítók? Amint megindult a társadalmak komplexebbé fejlődése, az elméleti tudásanyag terjedelme azzal együtt növekedett. De ez az anyag nem volt könnyen elérhető. Ha valaki többet szeretett volna tudni, mint amire a szülei tudták volna tanítani, messze kellett mennie, hogy a tudást egy tanítómester lábainál élőszóban meghallgathassa, magáévá tegye. Ha a szülők azt akarták, hogy gyerekük műveltebbé váljon, mint önmaguk, tanitót kellett fogadjanak, vagy ahhoz elküldjék gyereküket. Természetesen ez sok pénzbe került, csak a gazdagabbak tehették meg, és ők is gyakran úgy oldották meg a dolgot, hogy egy tanító több család gyerekét is egyszerre oktatta, tehát azoknak kevesebbe került, ő többet keresett. Az élőszó rögzitése táblákra, papírra, megkönnyítette az ismeretek terjesztését földrajzi határokon, történelmi időkön túl is, először kézzelírt, majd nyomtatott könyvek formájában, ma pedig már elektromos közegeken át is. Tulajdonképpen az egyre könnyebben elérhető információ eredménye a technológia gyorsuló fejlődése, s azzal párhuzamosan az átlag életszínvonal emelkedése is. Miért léteznek a mai iskolák? A technológialag fejletlenebb országokban ma is nagy különbség van műveltség szempontjaból a felsőbb és alsóbb társadalmi osztályok között. Miért? Mert annak a társadalomnak még nincs szüksége olyan sok tanult emberre. Amikor a gazdasági fejlődés megindul, gyárak épülnek, azoknak pedig ügyes, könnyen képezhető munkásokra van szüksége. Azt is biztosítani kell azonban, hogy ezek a munkástömegek a szellemi képességeik mellett hozzá legyenek szokva a rekcumozáshoz, parancsok teljesítéséhez, hogy elfogadják a vezetőség határozatait minél kevesebb ellenállással, utánnakérdezessél. Az olyan országokban, amelyek kordábantartó társadalmi rendszerekhez vannak szokva, az emberek nem látják igazán, hogy mennyire nem demokratikus intézmények a mai iskolák. De itt, az amerikai földrészen, nagy változások történtek az elmúlt néhány évtized folyamán. Emiatt, a kontraszt az iskolarendszer és a való élet között egyre szembeszökőbbé válik. Itt az irodákban ma már egyre elterjedtebb a kollektiv határozathozás, az emberek önállóbbak, a munkaórákat is lehet változtatni, később/korábban érkezni, később/korábban hazamenni, a munkát haza lehet vinni, stb. Az a fontos csak, hogy a munka el legyen végezve! Egyre elterjedtebb ma már az otthon dolgozás is, amikoris valaki távolról dolgozik be a munkahelyére, kompjuteren tartva a kapcsolatot a munkatársaival. Gyárimunkás egyre kevesebb van, a gyárak egyre automatizáltabbak lesznek, akik pedig dolgoznak is gépekkel, azok inkább kompjuter szakemberek kell legyenek, nagyobb felelősséggel, és sokkal önállóbbak, mint a régi gyárimunkások. Ugyanakkor, ha elmegyünk körülnézni egy iskolában, mit látunk? A gyerekek ma is padokban űlnek hosszú órákon keresztűl, csengő irányitja az életüket, sorba kell álljanak, mielőtt bemehetnek az iskolába, eleget kell tegyenek az előttük álló tanitó, tanár minden követelményének, függetlenűl attól, hogy egyetértenek-e vele, vagy sem. Ha elfáradnak, nem pihenhetnek meg; még ha WC-re is kell menni, engedélyt kell kérni rá, ami néha (vizsga alatt) meg is lehet tagadva; az iskolaépületen belül rengeteg szabály szabja meg, hogy mit lehet és mit nem lehet csinálni. A tanulás egyforma sebességgel hömpölyög, függetlenűl attól, hogy egyik gyerek gyorsabban, a másik csak lassabban tudná azt elsajátítani, aminek eredményeképpen a lassabbak butákká vannak nyilvánitva. Sőt, ha valami oknál fogva nem sikerült még egy jobb tanulónak sem eléggé jól felkészülni egy vizsgára és rosszul sikerül az, nincs többé alkalma a jegy emelésére (kivéve, ha megbukott a diák, akkor ismételhet legalább), szegénynek vinnie kell az eredményt magával, mint egy koloncot a nyakán, hosszú időre befolyásolva előrehaladását, annak ellenére, hogy, ha alkalma lett volna rá, igazán könnyen behozhatta volna az anyagot. Nem csoda tehát, hogy az otthon nevelt gyerekek száma rohamosan növekszik a gazdaságilag előrehaladott országokban. Gyakorlatilag egyre több család él olyan körülmények között, hogy nem jelent különösebb problémát otthon tartani gyerekeiket, mivel vagy eleget keres az egyik szülő, hogy a másik otthon lehessen, vagy legalább egyikük, néha mindkettő, otthonról dolgozik. Ma már ritka az olyan szülő, aki nem rendelkezne elég tudással, hogy legalábbis gimnáziumi szintig el ne magyarázhassa gyerekének az anyagot, ha az nem érti. A könyvek nagyon olcsók, a könyvtárak ingyenesek és nagyon jól el vannak látva. Nem beszélve arról, hogy a számitógépek és az internet hirtelen olyan lehetőségeket teremtettek, amiről nemrég még álmodni sem tudtunk volna. Óriási a választék a tanitó software-ekben, nagy számban működnek táv-iskolák, első osztálytól az egyetemekig. Tehát, ha egy család azt az utat valásztaná, a szülőnek nem is muszály "oktatnia", van arra software, vagy kép-telefonon elérhető tanitó, aki pl. távolról tanithat akár teljes számu "osztályokat" egyszerre. Természetesen iskolákra szükség lesz - legalábbis addig, amig a társadalom minden tagjának megadatik a lehetőség arra, hogy egyáltalán valászthassa az otthontanulást, ha azt találja megfelelőnek. A jövő iskolája sem úgy fog kinézni, mint a mostani. Az iskolákban máris egyre több számitógép található. Az oktató software-ek segitségével pedig lehetségessé válik az, hogy minden gyerek saját módján, különféle sebességgel sajátíthassa el az anyagot, ezzel biztosítva, hogy ne is létezzen többé "bukás". A jövő iskolái oktatási központok lesznek, ahova a gyerekek akkor mennek be, amikor valamilyen csoportaktivitáson akarnak részt venni, esetleg szüksegük van új anyagra, vagy a tanitó közvetlen segitségére. 
Vissza.
Következő esszé.
|
