|
Ladakh
A Himalája hegyeiben, Tibetrôl nyugatra árja népcsoportok és mongolok összeolvadásából született meg Ladakh önfenntartó kultúrája. Az elsô telepesek buddhisták voltak. Hitük szerint minden mindennel összetartozik, semmit, tárgyat, eseményt, gondolatot személyt sem tekinthetünk önálló létezônek, mivel semmi sem létezhet önmagában, a kapcsolatok azok, amik számítanak. A kapcsolatok miatt a változás mindenütt jelen van, minden keletkezik, átalakul vagy eltunik. Ezért a dolgokat csak mással való összefüggéseikban érthetjük meg. Az élet folytonos változás, a halál is csak egy átalakulás. Csak a dolgok legvégsô forrása állandó. Mindenütt és mindenhol jelen vannak a szellemi tényezôk, ezeket el kell tudni fogadni és ápolni kell ôket. Minden, amit az ember tesz, hat erre a gazdagon tenyészô mindenségre, amelynek az emberek is csupán elemei.
Ladakh magasföld. Természeti környezetét a 6000 méteres hófödte csúcsok és a köztük húzódó 3000 méteres tengerszint feletti magasságú völgyek alkotják. Az alacsonyabb részeken megél néhány fa, de a terület nagy részét por és kôtörmelék borítja. Tuz a nap, csapadék elvétve van, de a völgyeket gleccserpatakok öntözik. Nehéz itt élni, de a ladakhiak történelme mégis 2000 éves. Kultúrájuk lényege a magasföldi ökorendszerekkel való mintaszeru együttélés. Semmit sem vesztenek el, mindent felhasznának, nincs pazarlás. Az ökorendszerekbe beilleszkedve élnek, hulladékuk szinte semmi.
Ladakhban hagyományos eszközökkel muvelik a földet. A völgyekben fôleg árpát, ritkábban búzát termelnek, kisebb területeken borsót és takarmányrépát is termesztenek. Az utak mentén, szántóföldek között vadon növô növényeket, amelyeket a mai mezôgazdaság gyomoknak tart, nagyon sok célra felhasználják. Eltüzelik, vagy takarmányoznak velük, kerítésnek, tetônek, festéknek, eleségnek, gyógynövénynek is használják ôket. Ez más magasföldi kultúrák esetén is így van, a Kaukázusban élô népek is számtalan olyan növényt hasznosítanak, amit mi kártékony gyomnak tekintünk. A 3300 méternél alacsonyabban fekvô völgyekben megterem a sárgabarack és a dió. Magasabb helyeken, ahol már nem nô meg az árpa, állatokat legeltetnek, juhot, kecskét, szamarat, lovat, szarvasmarhát, jakot és a szarvasmarha és a jak hibridjét, a dzot, ami kiváló igavonó. Ebben a magasságban a tenyészidô és a legeltetés idôszaka csupán négy hónap.
Ladakh népessége szinte máig állandó számú volt, a 115000 négyzetkilométeres területen mintegy 100000 ember él. Az átlagosan 2 hektáros, magántulajdonban lévô birtokokat nem aprózták, az mindig a legidôsebb fiúra, vagy fiú hiányában a legidôsebb leányra szállt. Elôfordul a többférjuség is. A család minden tagja, gyermekek, szülôk, nagyszülôk, dédszülôk ebbôl a földbôl élnek. A nem házasok, férfiak, nôk egyaránt gyakran szerzetesnek mennek. Ez nem kötelezô, de ha túl nehézzé válik a család megélhetése, szabadon így dönthetnek. A kolostoroknak is van földbirtoka.
Ladakh népe önellátó. A külvilággal való kerskedelemben csak a teát, sót, és a szerszámokhoz szükséges fémeket szerzik be. A szerszámaikkal és egyszeru módszereikkel a feladat sok idôt igényel. Például egy gyapjúkabáthoz fel kell nevelni a birkát, nyírni kell, a gyapjút tisztítani, fonni és szôni kell, a szövetet ki kell szabni és meg kell varrni a kabátot. A ladakhiak nem rohannak, mindenre van idejük. Keményen dolgozniuk csak a négy hónapos vegetációs idôszakban kell. Azután a hosszú tél alatt is kell vizet hordani, az állatokat el kell látni, de idejük nagy részét ilyenkor az együttlétek és az ünnepek töltik ki.
A tevékeny élet, az egyszeru, egészséges táplálkozás és a jó közösségi élet eredménye az, hogy az itteniek ritkán betegek. Az elsô életév veszélyes, télen sokszor -40 Celsius fok hideg van, így a csecsemôhalandóság magas. Viszont akik a csecsemôkort túlélik, rendszerint megélik a hetven évet és még efelett is tevékenyen élnek. A buddhista orvoslás a megelôzésre helyezi a hangsúlyt. A betegséget nem egyszeruen az egyes szervek rossz muködésével magyarázzák, hanem azt nézik, hogy a kór összefügg az személyiséggel és a lét teljeségével. Az orvoslásra több száz természetes vegyületet alkalmaznak.
Ladakh népe állandóan énekel. Minden tevékenységnek megvan a maga munkadala, amit mindenki ismer és dalol. Általában együtt dolgoznak, a munka és a társas élet egybefolyik. Valaha így volt ez a régi magyar falvakban is, gondoljunk a tengerihántásra. Mindenkinek megvan a maga feladata, gyermeknek és a legidôsebbeknek egyaránt. Mivel a gazdaság a háztartásokon belül és azok között zajlik és a háztartások önellátóak, a legtöbb döntés családi döntés. A falu egészét érintô döntéseket demokratikus úton, a családok képviselôi részvételével hozzák meg.
A buddhista szellemnek és a hagyományoknak megfelelôen az emberek a lehetô legkevesebb alkalommal ütköznek meg egymással. A nagycsaládokban megoszlanak a lelki terhek is, mindenkit egy támogató, bensôséges kapcsolatrendszer vesz körül, nincsenek túlterhelt, kiélezett kapcsolatok. A rokoni kapcsolatok kiterjednek a tágabb közösségre is. Az édesanyával egyidôs nôket mindenki anyának, a testvérrel egyidôs fiúkat pedig testvérnek szólítja. A szorosabb kapcsolatok Ladakhban nemhogy megterhelôek, hanem inkább felszabadítóak. Az emberek ezért is felszabadultak, boldogok. Az, ha valakire azt mondjuk, könnyen dühbe gurul, ez a legnagyobb sértésnek számít. Ha valami ütközés történik, például házastársi petvatvar fordul elô, eleve tárgyalni kell, ha szükséges, kivülálló közremuködésével, akinek a véleményét elfogadják.
A történelem viharai Ladakhot sem kimélik. Belkeveredett az India és Kína közötti fegyveres ütközésekbe. Még nagyobb változás, hogy az indiai kormány mint idegenforgalmi központot fejleszti Ladakhot. A gyermekeket a törvénynek megfelelôen iskolákba járatja, ahol mai képzést kapnak. A pénz megjelenése, az idegenek nyüzsgése, a média megvátoztatta a hagyományos életmódot. A népesség túlnô a fenntartható szinten. A fiatalok szégyellik a hagyományokat, egyre kevesebbet énekelnek, mert saját dalaikat alábbra valónak tartják a felkapott sztárok számainál. Csábítják ôket a pénzért megszerezhetô javak, ezért elhagyják ôseik falvait, máshová mennek dolgozni.
|
